Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-12-25 / 95-96. szám
1920 eb cumber 25. 3. oldal «Komáromi Lapok« 4. Mindazoknak az állampolgárságát elismeii, akik a fent meghatározott területen szü leltek, akik azon a területen laknak, illetve ott illetőséggel bírnak, még akkor is, ha az illetők ezen szerződés hatálybalépésekor nem ezen a területen laknak, avagy nem itt bírnak illető ségge). Azonban ezen esetben az utóbbiaknak jogukban áll két év leforgása alatt nyilatkozatot tenni: akarnak e, vagy nem ezen állam polgárai lenni, avagy megmaradni, 7. Mindenik cséh-szlovák állampolgár teljes egyenjogúságot élvez és egyenlő polgári és politikai joggal bir; tekintet nélkül fajára, nyelvére avagy vallására. A valláskülönbség egy állampolgárnak sem lehet hátrányára közhivatal viselésében, jogok gyakorlásánál, tisztségek elnyerésénél, ipar, avagy kereskedelem íiZéséné). Semminemű korlátozás nem eszközölhető egy idegen nyelvnek magánhasználata tekintetében, kereskedelmi ügyvitelnél, vallás gyakorlatánál, sajtóban, avagy nyilvánosságnak szánt hirdetményeknél, vagy körleveleknél, avagy a nyilvánosan, vagy titkosan megtartott gyűléseken. Tekintet nélkül arra, ha a csehszlovák állam egy hivatalos nyelvet megállapít, avagy megjelöl, azon esetben gondoskodás történjék, hogy bárki bármely nyelven bitói eljárás folyamán úgy szób in, mint írásban a jogait gyakorolhassa. 8. Cseh-szlovák állampolgárok, nemzeti avagy vallási kisebbségek jogilag, alakilag és tényleg is mindenkor egyenlő elbánásban fognak részesülni. Emberbaráli, kulturális, szociális, vallási intézményeikben, valamint iskoláikban és nevelőintézeteikben úgy az ügyvitelnél, mint szellemi vezetésnél szabadon használhatják nyelvüket. Ugyanúgy elvitázhatatlanul joguk saját költségükön iskoláikat fölállítani, fenntartani s azokban íeiszésszerinli nyelvet használni. 9. Ami a nyilvános tanítást illeti, a csehszlovák állam köteles olyan helyeken, ahol tömegesen egy nemzetiségű nép lakik, gondoskodni államköltségen arról, hogy ily helyeken a nép tannyelvű nyilvános iskolákban is a cseh nyelvet, mint kötelező tantárgyat bevezetni. Ugyancsak biztosiüalik a kisebb nemzetiségek ama joga is, hogy úgy emberbaráti, mint vallási és iskolai tevékenységükhöz, a közadók terhére bizonyos arányban állami hozzájárulást követelhessen. A szerződés második része tisztán a keletkárpáti ruthénekkel foglalkozik. A ruthének a cseh szlovák állam keretén belül egy teljes önkormányzati egységet fognak képezni. Az önkormányzat egy messzemenő autonom joggal van kiegészítve, amely azonban a cseh-szlovák állam önkormányzatával összhangban van. Az ország ezen része külön országgyűléssel bir, amely úgy nyelvhasználati, iskolai, vallási, valamint helyi .kormányzati ügyeiben önállóan intézkedik. Ezen tartomány kormányzóját a cseh-szlovák köztársaság elnöke nevezi ki, de az országgyűlésnek fog felelősséggel tartozni. A jelenlegi tisztviselők a lakosság hozzájárulása mértékéig át fognak vétetni. A cseh-szlovák köztársaság ezen területnek összes megvolt jogainak mindenkori védelmét garantálja. Záröhalározmány. A cseh szlovák köztársaság beleegyezik abba, hogy a szerződésben foglaltak, amennyi- : ben azok a kisebb nemzetiségre vonatkoznak, a népszövetség oltalma alá tartoznak. Ezen határozmányok csakis a népszövetség többségének hozzájárulásával másiíható meg. A csehszlovák állam továbbá beleegyezik abba, hogy j a népszövetség bármely tagja és minden világ- ' polgár joggal bir, hogy az állam ebbeli kötelezettségének ellenőrzését vagy maga, vagy megbízottja utján gyakorolhatja és minden visszaélést panaszképen bejelentheti. Minden panasz, avagy félreértés, amit ezen félreértésből j kifolyólag akár valamelyik nemzet, akár egyéni ember emel, nemzetközi jelleggel bir, nemzetközi védelmet élvez és bárki kívánságára az állandó nemzetközi bíróság elé utasítandó. SPITZER SÁNDOR könyvnyomdája, könyv-, papír-, Írószer- és zeneműkereskedése, könyvkötészete Komárom, Nádor-utca 29. sz. Telefon 80. Elvállal báli, esketési, eljegyzési meghívókat, ügyvédi, községi nyomtatványokat, folyóiratok, lapok készítését. Kötészetében a könyvek legmodernebb bekötését és koszoruszalag tiizarany-r.yomását Cigaretta hüvely nagy raktára. A népsegités ügye. Munkában a Népjóléti Központ. — Január első napjaiban megnyílik a gyermekkonyha. — Az iskolás gyermekek közül kétszázat látel aNéptóléti Központ itj cipővel. — 30000 K megy ene a célra a gyűjtésből. — öt t’aggon ingyen fa kiosztása. — Az aggok és betegek olcsóbb lisztet is kapnak. — Ezt a Népjóléti Központ veszi meg- a részükre. A népsegités zajtalanul, de annál eredményesebben működő akciójáról keveset haliunk. Tudósítónknak alkalma nyílt felkeresni a Népjóléti Központ vezető embereit, akiktől érdekes információkat szerezhetett. Az Ínségesek és szükölködők összeírása két hete ért véget, de nem nyert tökéletesen befejezést, mert azóla sokan jelentkeztek a rendőrkapitányt hivatal mellett működő népjóléti irodában. A karácsonyi gyűjtés eredménye meghaladja a harmincezer koronát, ezt a népjóléti bizottság akképpen használja fel, hogy abból négy vaggon fát vásárolt önköltségi árban a helybeli Rakfárszövelkezettől, mely'azt a legnagyobb előzékenységgel bocsátotta a Népjóléti Központ rendelkezésére. Ebből 250 család kap két-két métermázsát, tehát az összeirottak majdnem teljes számban részesülnek belőle. Az összeírásban csak azok szerepelnek, akik munkaképtelenek, betegek, aggok, vagy nyomorékok. Az akció legsúlyosabb része az iskolás gyermekeknek cipővel való ellátása. Az iskolák beadták azok lajstromát, akiket cipővel elláíandóknak találnak. Ezeket az egyes osztálytanítók lelkiismeretesen összeírták. Egy pár kifogástalan cipő ára azonban 120—150 K és. a bizottság inkább a drágább jó anyag, mint a selejtesebb olcsóbb cipőt vasáról. Lehetőleg minden kimutatott iskolás kap egy pár uj cipőt és ezt újév után használatba veheti. Az ínségesek kapnak .bár igen korlátolt számmal lisztet. Ebben ugyanis csak azok részesü hetnek, akik a rendőrhatóság meggyőződése szerint erre joggal bírnak. E hét elején már készen voltak a Népjóléti Központ utalványai és azokat a rendőrség kézbesítette az érdekelteknek. A város az aggoknak es nyomorékoknak házához fuvarozta a kiutalt fát. A karácsonyi népsegités ügyei körül dr. Szijj Ferenc polgármester, Nagy Jenő rendőrfőkapitány és Kiss Endréné a gyermekgondozó vezetője igen «nagy buzgalmat fejtettek ki. Ez utóbb említett urhölgy nemes buzgalma folytán a gyermekkonyha 400 szegény gyermek részére már január 3-ikán meg is nyílik. A Népjóléti Központ mai szervezetét, melynek szabályait a kormány is megerősítette, ami annak helyessége mellett bizonyít, valamint a karácsonyi segítő akció tervezetét dr. Alapi Gyula a népjóléti bizottság ideiglenes vezetője dolgozta ki, akinek e téren régi háborús tapasztalatok állottak rendelkezésre. «városi tepniirä lem Mii te. * Nyilatkozott, a miniszter. — A közgyűlésnek nem is volt joga tárgyalni. — Győzött a jog álláspontja az erőszak felett. Kezdettől fogva meggyőződéssel hirdettük’ hogy egy politikai párt terrorisztikus müve a városi kényszerkölcsön, amely be nem hajtható és Szt kivetést szenvedettek befizetni nem kötelesek. A megfélemlítés minden fegyvere felvonult ez ellen a vélemény ellen, de ettől a meggyőződésünktől akkor sem tántorodlunk el, mikor a város ügyeit tényleg ismerők és helyzetét megértő emberek igyekeztek a kérdés méregfogát kivenni. A Komáromi Kereskedők Testületé a napokban tisztelgett Pozsonyban dr. Micsura miniszter előtt és feltárta a kérdést előtte. A miniszter a kényszerkölcsön jogosságát nem ismerte el és kijelentette, hogy a felebbezés alatt álló ügyet nem is lett volna joga a közgyűlésnek újból tárgyalnia. Ez a jogi korrekt álláspont. Ez volt a mienk is. A nagy garral 8 nap alatt hirdetett végrehajtás tehát elmarad. A mi véleményünk az, amit újból leszögezünk : kényszerkölcsönt csak a polgárság minden rétegéből összetett törvényesen egybeállitott közgyűlés vethet csak ki. Egy politikai párt soha, tehát a szociáldemokrata párt épp oly kevéssé, mint a keresztényszocialista vagy más párt. A kényszerkölcsön csak úgy vethető ki, ha abban a kivetést szenvedő érdekeltség tényleg résztvesz, azt előkészíti és elbírálja, kivelés ellen jogorvoslatot biztosit. Nem lehet kétséges, hogy ahhoz az utolsó fegyverhez kell nyúlnia a polgárságnak a pénzügyi egyensúly helyreállítása céljából, de ezf nem a diktatúra nyomása alatt, hanem saját elhatározásából fogja megtenni és kivetést nem ötletszerűen, kabát szerint, hanem ahhoz értők véleménye alapján és adatok szerint fogja elvégezni. Ennek előfeltétele azonban a városi törvényhatóság újjáalakítása, mert a mostaninak ehhez joga nincsen. Magyarország és a külföld. A magyar sors balszerencséje túlontúl ismertté tette nevünket a külföld előtt akkor, amikor a segíteni való rájtunk már úgy felszaporodott, hogy még a hozzákezdéshez is évek kellenek. Szokás volt nálunk úgy panaszkodni, hogy nem gondoskodjunk eléggé a külföld előtt ha nem is rokonszenvessé, de legalább ismertté tenni magunkat a béke hosszú évei alatt, s rendesen a kormányainkát meg a szomszédot szidtuk azért a névtelenségért. Pedig jócskán hibánk volt ez magunknak is, még pedig velünkszületett hibánk, amely kitalállalta a dédapáink apáival az „extra Hungaram non est vita“ jeligéjét. Mert „testvériden ága“ voltunk fajunknak, a külső világgá! alig törődtünk, s alig van az európai népek között egy is, amely annnyúa magában élő életet élt, mint a magyarság. És, aligha hinném, hogy ebben a dologban minden átkot az osztrák kancelláriára kellene szórnunk. Nagy része van a magyarság elszigetelten maradtságá'oan a magyar faji tulajdonságoknak is, melyei a magyar röghöz való olthatatlan szerelct és görcsös ragaszkodásban nyilvánultak. A földhöz kötöttség, a mezőgazdasági tevékenység nem lehetett soha serkentője a magyarság törzsökös részének a külfölddel való kapcsolat felvételére és istápolására, erősítésére és annál inkább nem, mert állandóan Kelet felé kényszeriíett orientálódása a Nyugattal való szorosabb érintkezés lehetőségét is kizárta. Igaz, voltak idők, midőn a magyarság egyes kiválóságai ismertté tettük nevüket a müveit Nyugat népei előtt is, s magyar királyok udvara kulturközpont volt a csaták és hódítások véres idején is, de ez időközi kapcsolat az ország zivataros történelmi idején úgy szétszakadt, hogy helyreállítása tulajdonképpen már a XIX. század második késői évtizedeire esett, a 67- es kibékülés uláni, elmondhatjuk háború által nem zavart pár évtizede. A magyar szabadságharcok mindenkor kivágatlak valami jóindulatot a külföldi népek egyike-másikánál, de e szimpátiában gyakran vegyült politikai számítás, amely menten felborult, mihelyt megfelelő erő, a "harci, politikai eredménnyel nem tudtuk támogatni a jóindulat bizony szűkösen mért jeleit. És a magyarság elhagyatottsága éppen ebben a csak jóindulatú érdeklődésben leii magyarázatát. Faji jellem kellett hozzá, alkunélküli becsületesség és megvesztegethetetlenség, hogy a magyarság vezetői nem adták idegen érdekekért oda a nép tömegét és a nyiltszivüség, a maga igazában hivő naivsága kellett ahhoz, hogy bíznak vakon az idegen ígérgetések beváltásában. A magyarság és a külföld viszonyának rendezése talán soha oly égető nem volt, mint a trianoni béke után, mely a határok megváltóztatásával a magyarság törzsökös egységét is szétbontotta. A béketárgyalás alatt a magyarság nagynevű fiai keresték a jóindulatdt az Entente Aeropage-ja előtt, s valami kicsillant a szimpátiából, amelyből naivul már minden jórafordulást reméltünk. A külföldi szimpatia-keresésnek pedig iskolapéldáit láthattuk 1918. évi forradalmi idők után kialakult államok politikusainál, akikben meg volt a hazárd játékos a nemzeti öntudattal párosult merészsége, és meg volt az üzletember számitó képessége az adott áldozatos a leszámítolásra váró politikai haszon kölcsönös kiegyenlítését az üzlettársaktól kierőszakolni. Nincs minden nacionális vonás nélkül
