Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-12-25 / 95-96. szám
ftegyvenegyedik évfolyam* 95 -96« sxám* Szombat} 1920* december 25. ■ ■ - --------------------------------— . T—,--- — • - .XT—. KÓMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Eráfiístéíi ér hüívteir C.sei-silovák írtéfebfn: 6S* «rre 58 X, ficlé*re £8 K. nrgjí ilcTrc H K. Eiífüefési ér viliikre postr.j $2éiktildés8tl: %éu érre 80 K, felér re 80 K, negyeflévíe 15 Egyes szám ára t 60 fillér. K. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYDLA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Éli É| Ül 3 f §13 A Magyar Népszövetség sorsáról érkeznek hozzánk mindenfelől kérdezöskOdések. karácsony ünnepén, de hetedik esztendeje lesz szent karácsony ünnepén, hogy újból elkerül bennünket. Mikor ez álkos emlékű a világháború förgetege duit, akkor az Után sóhajtoztunk, hogy legyen vége az öldöklésnek, a pusztításnak és fogjon kezet az ember az emberrel, épüljön újra a világ a romokon és temessük el a szenvedéseket, az árvák jajjait és az özvegyek könnyeit. Most itt van a béke, a hőn kívánt, az epedve várt béke: és kérdezlek polgártársam, boldog vagy-e? Nem, ez nem Isten békéje, ez csak gyűlölködő emberek békéje, akik fejeket Ítélnek némaságra és halálra, nemzeteket küldenek rabszolgasorsba, lefoglalják esztendők sorára verejtékes munkánkat, izmaink erejét és munkánk hasznát. Holott mi semmi felelősséggel nem tartozunk a múltért. Isten békéje csak akkor szállhat a magyar szivekbe és a megelégedés, megnyugvás érzése akkor dobogtatja sziveinket, ha jövő sorsunkat biztosítva tatjuk, ha nem kell aggódnunk gyermekeink sorsáért és azért a földért, mely sokat szenvedett testünket el fogja majdan apáink, anyáink sirhalma szomszédságában takarni. Ha nem kell ezer kínt és gyötrelmet kiállanunk ezért a gondolatért, hogy mi lesz magyar nyelvünkkel, meddig cseng azon az aratók víg danája és a magyar anyák édes szavú bölcsődala. Ha nem kell féltenünk ezt az ősi földet, a régi házat, mely apáinké és azok agáié voltak, háborítatlanul élve annak hasznát és védelmét, A béke, csak akkor fog visszatérni sziveinkbe, a nyugalom csak abban az esetben üli meg lelkeinket, a munka áldásai csak akkor áradnák szét azon a földön, ha a győzők, a hatalom birlalói belátják azt, hogy bennünket nem lehet sem beolvasztani, sem eltemetni, sem felszívni, ha faji és nemzeti létünket elismerik, nem háborgatják, de azt támogatják. Mi a békét áhiíjuk és esengjük, a mi békejobbunk készen, a mi homlokunk emelten áll és a mi szemeinket nincs miért lesütnünk. Mi békét akarunk, értsék meg, de csak tisztes békét, amelyet becsülettel meg is tarthassunk és az adott sző' szentsége köthessen bennünket. Ezt a békét várjuk, talán jövő karácsonyra jön el hozzánk, vagy sok karácsony múlik el, de isten békéje mégis el fog egyszer jönni közénk. . . Mi van és mi lesz a Szövetséggel? Végleg feioszlatoltnak lekiniendő-e? Avagy van rej mény, újjá éledésére ? Történlek-e és minő j lépések a Szövetség alapszabályainak jóváha- gyása' iránt? Ha igen: milyen stádiumban van ; jelenleg az ügy? Értjük az érdeklődést és az abban meg! nyilatkozó aggodalmat a Szövetség sorsa felől. | Hiszen minden szlooenszkói magyar érzi, felj fogja a Szövetség szükségességét és foníos- I ságát. Megmutatta ezt a kezdeményezés fényes j eredménye. Rövid időn belül 30.000-en leiül emetkedeít a tagok száma, akikre villámcsapásként hatott az alapszabályok jóváhagyásának megtagadása. Megnyugtathatjuk kérdezősködő magyar testvéreinket, hogy a leányzó nem halt meg, csak aiszik ! A Szövetség volt vezetői köréből vett értesülésünk szerint: egy pillanatig sem szüneteltek a magyarságot érle sérelem orvoslását célzó lépések. Mindenekelőtt iparkodott a Szövetség volt vezetősége az alapszabályok jóváhagyása megtagadása indokainak tarthatatlanságáról meggyőzni az illetékes köröket, majd egyik legfőbb igyekezete volt; eloszlatni azt az — a kérés eldöntésénél — ugyláíszik legnagyobb szerepet játszó, de nyíltan nem hangoztatott balvéleményt, mintha a Szövetség államellenes, irredenta irányzatokat akarna szolgálni. Hiába jelölték meg az alapszabályok világosan, félre nem érthetően és félre nem magyarázhatóan a Szövetség egyetlen céljául az itteni magyarságnak a nemzetközi szerződésekben részére biztosított jogok, állampolgári j egyenjogúság, nyelvi, faji és kulturális érdekek hathatósabb védelme és biztosítása szempontjából egységes táborba való tömörítését, hiába helyezték az alapszabályok a Szövetség működését nem is egy hatóság, hanem a hatóságok egész légiójának árgus szemű ellenőrzése alá: a magyarságnak és általában a nemzeti kisebbségeknek minden mozgalmát gyanakodó szemmel néző bizonyos körök államellenes tendenciát kerestek és véltek a szervezkedésben feltalálhatni. Minden utat és módot megragadott vagy legalább megkísérelt a volt vezetőség, hogy e képtelen és alaptalan gyanú ballasztjától megszabadítsa a Magyar Népszövetségnek legszebb kilátásokkal tengerre szállt, de a haj talmi önkény zátonyán megfeneklett hajóját, > melyet gazdátlanul otthagynia erkölcsi és be- i csüíeibeli lehetetlenség volt számára. Biztosan hisszük, joggal reméljük, hogy fáradozása nem volt hiábavaló. Sőt tovább is ment: deferáit az alapszabályokat visszsufasitó rendelet némileg jogi alapon nyugodni látszó kifogásának és ahhoz alkalmazkodva irodalmi és közművelődési térre korlátozta egy nj, alapszabálytervezetben a Szövetség működésének a főbb célját. Ez az uj tervezel elvi döntés céljából már a pozsonyi minisztérium előtt fekszik, Jogosult és indokait bizakodással tekintünk annak kedvező elintézése elé. Legalább nem akarjuk, nem tudjuk, de nem is szabad feltenni az ellenkezőt; mert hiszen ez annyit jelentene, hogy ebben a demokratikusnak hirdetett és minden rendű és nyelvű polgárának egyenlő jogokat biztosító köztársaságban — törvényes koriatok között — minden szabad, csak egyedül az j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Káder-o, 28.. hová úgy a lap szellemi részéi ijlető közleni/nyek, qjint a hirdetések, előfizetési és hirüetesi dijak stbV iüldtiid. k. Kéziratokat nem adunk vissza. Msgjeienik minden szerdán és szembaton. I itteni magyarságnak tilos a szervezkedés még j arra a célra is, hogy nyelvét, culturáját, közművelődési intézményeit saját erejéből védje, támogassa. Veszedelmes va banque játék lenne ez a polgárok és a népek jogával, mely ellen vétőt kiált magának az államnak érdeke is; mert hiszen az erőszak politikája az elkeseredés viharát váltaná ki nemcsak a magyarság, hanem a többi nemzeti kisebbségek millióinak leikéből is. Már pedig alkotó békére, dolgozó nyugalomra, az állampolgárok megértéses együttv működésére nagy szüksége vau e küztársaságj nak is. A viharból zivatarokból elég volt már. Sőt sok is. Eléggé megtépázták már úgyis ez , uj államnak eléggé még meg sem szilárdult épületét. Bizalommal és békességes tűréssel várjuk tehát a Magyar Népszövetség alvó leányzójának mielőbbi fölébredését. MM üti ä WililSB iW A komáromi ipartestület és kereskedők testületének küldöttségét hétfőn, e hó 20-án fogadta dr. Micsura Márton. Sztovenszkó teljhatalmú minisztere a pozsonyi dunaparti palotában. A küldöttség, melyet Fried Jenő. a kereskedők testületének elnöke vezetett, emlékiratot nyújtott át a miniszternek, mely a helyi ipar és kereskedelem pangásának és hanyatlásának okait, a mind nehezebb megélhetés küzdelmeit, a segítség, a kibontakozás előfeltételeit fejtegeti. Az emlékirat részletesen foglalkozik a közterhek elviselhetetlenségének indokolásával, rámutat az uj adónemekre s a régi adók emelésére s felhívja a kormánynak figyelmét a III. osztályú kereseti adójavaslatok szertelen magas adóalapíéíeleire, melyek, ha az adókivető bizottság által mérsékelteinek is, leszállított összegükben sem közelítik meg a 250’/0-ig emelkedő hadiadók hozzáveiésével az adózók teherviselési képességét, meri csak ezen egy adónem által képviselt tehertöbbtet az eddig alkalmazott mértéken felül támadja meg a megélhetésre is rendelt jövedelmet. Az emlékirat kitér a város pénzügyei rendezésének bírálatára is, megállapítván, hogy a dolgozó osztályok minden szorgalmának, takarékosságának gyümölcsét felemelt pófadók és kényszerköicsön címén a kiséri láp moloehja nyeli el. Iparosaink és kereskedőink a közterhek nyomasztó súlyán'kívül a határzár folytán elvesztett piacaikkal csökkent forgalmuk korlátozásában látják a romlás és hanyatlás okát, s a határzár megszüntetését, s a háború előtti forgalmi állapotok helyreáliitását, s adózás tekintetében 5 esztendei kiméleíi időt kértek Szlovenszkó teljhatalmú miniszterétől, hogy a le^gyengült s elerőtienedett ipar s kereskedelem megerősödve, életre kapva keljen ki a tönk széléig sodort válságos helyzetéből. A miniszter válaszában megelégedésének adott kifejezést, hogy a két testület a slilyos helyzet feltüntetésével és sérelmei orvoslásáért hozzá fordult s ígéretet telt, hogy az emlékiratot behatóan áttanulmányozza. Kijelentette, hogy a város nyomasztó anyagi viszonyairól értesülve van s nem ejtette el azt a szándékát, hogy rövid időn belül Komáromba fog jönni, hogy a helyszínén teljes és közvetlen betekintést nyerjen a viszonyokba; különben a város municipiális jellegének megszüntetésével annak
