Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-11-24 / 87. szám
ftegyvertegyedik évfolyam* 87. szám. Szerda« 1980* november 24. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY EfÖßielisi ár helyben Cseh-salovik érlékbeu : l'pész; élre S6 K, féléire B8 K, negyedéire 14 ff. Előfizetési ér vidékre postai szétküldéssel: í^rész éne fid ff, féléire 88 ff, negjedérrc 15 ff. _ Egyes szem ára: 60 fillér. Ä magyar béke rali fi hálás a teljeses megváltoztatja a nemzeti kisebbségek követendő politikáját is. Ez a politika reális utakat fog keresni és előfeltétele az, hogy a kormány ismerje el a magyar nemzeti kisebbségnek azon jogát, mely a saint-germaini béke feltételei, de az alaptörvény értelmében is kötelessége s amely a magyarság teljes politikai és kulturális szervezkedési szabadságát biztosítja. E nélkül az uj államban való elhelyezkedés el nem képzelhető és a kormány számoljon az állandó nyugtalansággal, vessen számot azokkal a törekvésekkel«, amelyek ennek meggátlásából és polgárí jogaink eme lecsökkentéséből folynak. Az antant is figyelemmel kiséri az itteni eseményeket és hasztalan világosítja fel Benes dr. a külföldet, hogy itt a »megértés politikája« folyik, mikor ennek homlokegyenest ellenkező tények hire száll naponta szerte a világ közvéleményében a világ sajtó utján. A francia és angol sajtó, az amerikai közvélemény kezd orientálódni az itteni események felöl és a magyar-német nemzeti kisebbség helyzetéről. A Népek' Szövetségének legfőbb bírósága foglalkozni fog az itteni magyar és . német kérdéssel és ha a sor arra kerül, hogy meghallgatást nyerünk, a kormány ■nyugodt lehet a felöl, hogy nem rejtjük véka alá panaszainkat. Sokkal okosabb ée megértőbb politika lenne a kormány részéről az,' ha panaszainkat egyszer komolyan megfontolőra venné és azokban intézkednék. Mivel ez nem történik meg, a nemzeti kisebbségek kényszerítve vannak panaszaiknak és elszenvedett sérelmeiknek külföldre vitelére. A magyar és német nemzeti kisebbségek bizonyosak a felől, hogy el fog érkezni az ő Scotus Viatoruk is, aki a külföldet informálni fogja a kisebbségek helyzetéről, a magyar üldözésről és a németséget nap-nap után érő, a kulturális érzést mélyen sértő támadásokról. A -németség ezeket a támadásokat visszaveri, de ezek az állandó izgalmak az állam életére bomlasztó hatással vannak. Ez beleszivárog minden rétegébe, azokat átitatja és alámossa. A mai politika tehát nem szolgálja az állam érdekeit. E felett ■ essenek gondolkozóba a kormány és exponensei egyaránt, i 1. f ^ * A nagykövetek tanácsa megfelelő lépéseket tett a Magyarországgal szomszédos államok kormányainál, hogy azokat a nemzetiségi vagy vallási kisebbségek szerződésszerűen elismert Politikai lap. Főszerkesztő: GAÄL GYCLA dr. j Szerkesztő: BARAMYAY JÓZSEF dr. * jogainak tiszteleíbentariására késztesse. | A szövetséges hatalmak kormányai szij lárdan el vannak tökélve e politikái ■ irányelv mellett kitartani, melynek külö! nősen hathatósan fognak érvényt sze■ rezhetni a trianoni békének ratifikálása után A fentemlitelt lépés mindazáltal ettől a körülménytől függetlenül eszközöltetett. A határ megállapító bizottság kérdésével a nagyhatalmak irgyancsak a kísérőlevél értelmében foglalkoznak, ez a bizottság azonban csak a béke hatályba lépése után fogja működését megkezdhetni. A nyomor megszüntetéséért. ! — A főkapitány társadalmi akciója. — A város főkapitánya egy felhívást becsá- í | tolt ki, amelyet itt közlünk: . Felhívás Komárom város polgárságához! Az elmúlt háborús évek és annak következményei elképzelni is bűnnek ismert nyomo- j moruságot hoztak közibénk. A nyomor borzalma ma is azok közölt pusztít a legvadabbul, akik . ezelőtt is csak a szegénység szenvedéseit ismerték. Nyirkos, sötét odúk, bennük hideg, fojtogatóan bűzös levegő, egy tömeg piszok, bágyadt, koravén, éhező szülők, ^sok-sok vérszegény, skrofulólikus, lerongyolódott gyerek. A napokban kinnjártam közöttük. Megdöbben'^ láttam a lakóhelynek csiholt kalibájukat, melyek mintha árvizképződmény maradványai lennének, Ajlóf, ablakot sok esetben rongyok-, lepedők pótolják. Az a három méter' j hosszú, három méíer széles valami megtömve i emberrel, alatta!, néhány deszksdarabbal, mi j bútort jelent és a hézagokat kitöltő piszokkal, j Ágy, takaró régen kiveszett emlékezetükből. A j gyerekek félmeztelenül tollak között melengetik j ványadt kicsi testüket. Betegség, fáradtság és j piszok mindenüt. j S a társadalom nyugodtan él. Nem gondol arra, hogy maga ellen is vét, midőn e posványt megtűri, melyből lassan és mindszélesebben terül szét az erkölcsi és testi járvány ezer miazmája. Ezt nem tartja ellenségének, mert hisz ennek a kezében nincsen szurony, nincsen puska. Mert azt hiszi — ugylátom — a közönség már mindent megtett azzal, hogy a közrend biztosítására a rendőrkardot, a közegészség fenntartására a hatósági orvost létesítette és fizeti. Nem, igen tisztelt közönség. Ma ez nem elég. Ha meg akarod védeni a közrendet és fenn akarod tartani a közegészséget, ahhoz ma már nem elég csak a hatósági orvosi recept, nem elég a rendőr. Itt ma az egész társadalom segítségére van szükség, itt enyhíteni, lecsapolni kell előbb a nyomorúság borzalmát. Adj enni az éhezőknek, adj ruhát a félmeztelennek és adj tüzelőt a didergőknek, akkor majd meg tudunk felelni mi is a társadalomtól ránkruházott megbízatásunknak. • Adakozzon, mindenki annyit, amennyit csak teljesítő képessége megenged. Ezen adakozás ne legyen lélegzetvétel csupán, annak rendszeresnek, szervezettnek kell lennie. Felkérem az összes lapokat, jótékony intézményeket, hogy támogassák e nagy társadalmi ügyünket. Az összes adományok — legyenek azok Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 28., hová úgy a lap szeRerai részét illető ködeményék, ruinl a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak slb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Kijelenik minden szerdán és azorafcatan. akár pénzbeli, vagy természetber.iek — (ruha, | cipő, élelmiszer slb.) a rendőrség 4-ik számú I szobájában adhatók le. Kemárno, 1920 november hó 20. Nagy s k. rendőrfőkapitány. Ennek a felhívásnak mindenképpen tiszteletreméltó indítékait és célját elismerve, előre bocsátjuk, hogy mi is a legteljesebb mértékben méltányoljuk és az akció sikerét előmozdítani igyekezünk. Hogy a segítség társadalmi részét a rendőrhatóság képes-e lebonyolítani és el tudja-e végezni azt a munkát, amely az ügy sikere érdekében szükséges anélkül, hogy ehhez a társadalom már meglevő szervezeteinek munkájára reflektálna, azt nem tudjuk. .Most csak arra akarunk rámutatni, hogy a nyomor megszüntetése a társadalomnak elsőrendű érdeke ugyan, de azért felelős nem lehet. Óriási kérdések kapcsolódnak bele ebbe a problémába, amelyeket meg kell oldani és ezek bármelyikét vizsgáljuk is, azt találjuk, hogy ez egy sem társadalmi, hanem állami feladat. Mindenekelőtt a lakáskérdés. A kereseti lehetőségek rosszabbodása folytán állott elő. Mindenki a városba tódul és ott kíván elhelyezkedni. A városnak nincs akkora befogadó képessége, hogy az ide özönlő tömegeket lakással ellássa. Az ide özönlést kell mindenekelőtt megakadályozni. Ez p rendőrség feladata. A lakáskérdést csak építkezéssel lehet gyökeresen megoldani. Ez részben községi feladat, de a fontosabb, a pénzügyi része ennek a kérdésnek az állam szociálpolitikája keretébe tartozik. Itt az alkalmazottakat sem tudják maholnap fizetni, tehát a városnak erre fedezete nincsen, de az államnak, mely sok milliárdot áldoz a nagy hadsereg fentartására, erre igenis kellene pénzének lennie és erre a célra kamatmentes kölcsönt adnia. Ezzel szoros kapcsolatban áll a munkanélküliség problémája, amely e közmunka megindításával veszítene mai kiélezetíségéből, a munkásság keresethez jutna és nem volna kényszerítve inségmunkához fordulni, ami a közönségnek nem áll érdekében. A Jakáskérdési véleményünk szerint azonban Komáromban játszva meg lehet oldani. Ha a főkapitány ur megnézi a város kellős közepén álló katonai kórházat, melynek szobái táíonganak az ürességtől, a katonatiszti pavillonf, ahol bőségesen -vannak üres helyiségek, a vár óriási kaszárnyáit, ahol szintén van elég üres terem és szoba, ezzel a mai lakásínségen legalább átmenetileg igenis lehetne segíteni és a ma egészségtelen, ngüves odúkban sinylő lakosságot száraz és egészséges lakáshoz juttatni. Megoldatlan probléma gyanánt mereá reánk a közellátás kérdése, amelyről tudjuk, hogy csak alig pár hónapra van biztosítva. Ez sem a társadalomra tartozik, bár ez a nyomorral a legközelebbi vonatkozásban áll. A társadalmi segítés lelvet alkalmi — például karácsonyi — akció, de a köznyomor kérdése, illetve annak megoldása nem itt dől el. Ezzel napokra elodázhatjuk a kelevény felfakadását, de azt megakadályozni nem tudjuk. A társadalom igenis meg fogja tenni, ami itt a kötelessége, bár erre a helyi politikai viszonyok nem alkalmasak, mivel a polgárságnak éppen a vagyonosabb része száműzve és kiszorítva van azokról a helyekről, ahonnan eddig be tudott folyni a közérdekű kérdések intézésébe. Sürgősen tenni kell és ebből a célból a főkapitány akcióját melegen támogatni fogjuk. ✓
