Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-11-17 / 85. szám
«Komáromi Lapok« 3. oldal, 1920. november 17. liUml lie iiÉifflalailiii munkái. Óriási felháborodást keltett míg a szocialista párt körében is a városi munkásság kollektiv szerződésének elfogadása alkalmából az a határtalan könnyelműség, meilycl annak visszaható erejét is kimondotta. Több mint 100000 korona párt ajándékot kaptak a város munkásai ekkor és ezen a ciuien, holott a város szeHemi munkásai fizetéséről még sző sincsen. A felháborodás oka főleg a kiséri úgynevezett ínség munka ellen irányult, akik színén megkapták a nemzeti ajándékot június közepéig- visszamenőleg úgynevezett munkájuk után, amelynek eredményei hihetetlenül csekélyek. Maguk a jó! érző munkások is elfordulnak ettől a gazdálkodástól, mely nem niás, mint biinös könnyelműséggel való elpocsékotása.-a város vagyonának és az adózó polgárság-adóíiliéreinck, A kíséri munka pedig lassan, de biztosan Mydogál tovább. Látszata alig van, értelme semmi, de a párt vezetőség erőszakosabb tagjai erőltetik. Majd kiizzadja a szegény polgárság ezt is, mint- a többi megszavazott kiadód. E>. a munka ebben a. formájában nem folyii3!ik tovább;-;Követeijük, hogy ebben a súlyos, ezre keT jelentő kérdés e i azonnal induljon meg a vizsgálat és pedig a városi mérnöki hivatal teíjös . kikapcsolásával. Át lapítsák meg, mily IgiesHroényt kellett volna elvégezni azoknak a nipnka.Hfípóknak megfelelően, amelyeket kiii zeituE A munkát pedig, mint felesleges pénzpocsé'koiást azonnal hagyjík abba. Mert a mai rettenetes pénztelenség nem arra való, hogy drága napszámok, melleit , földeket lalicskázzanak egyik helyről a másikra, hanem a város pénze'aira vájó, hogy’ abból produktiv befektetéseket csináljanak, aminek kézzelfogható hasziía is van a város lakosságának. Hogyan pusztult volna el New-York, ha a háború még két héttel tovább tárt? Angolból fordította: V. S. A World című newyórki lapnak egy számában olvassuk a következő érdekes cikkét Hensley N. William ezredesnek, aki az amerikai légi flottának főparancsnoka vob. „Ha a háborti. még csak két héttel tovább tart, New-York városának egyetlen háza sem maradi volna épségben." Ezután elmondja azt, hogyan ismerkedett -meg Löwenthaliban a német légi-flotta parancsnokával, akitől az ottani óriási hangárakban lévő ' légijármüveket vette át az antant rendeletére és folytatja: , „Képzeljétek el New-Yörköt 2 órakor éjfél után, november 18 án, midőn a 7500000 lakos mély álomba merülve alussza az igazak álmát -abban a biztos tudatban, hogy őket az Atlanti-Óceán választja el: a háború rettenetes színterétől, így tehát nyugodtan aihalnak — midőn egy irtózatos robbanás riasztja fel a várost. Menekül mindönki. Minden robbanást egy rémes földrengés kövét és minden rengést egy eddig nem hallott robaj követ, melyet a sok száz háznak . összeomlása idéz elő. Aki már megmenekült attól, hogy házának romjai Halt pusztuljon el, azt biztos halál várta az utcák egyikében. Mert rommá lőtték, az egész várost, á kikötőket és a bennük horgonyozó miliíárddkat érő bajokat." A New-York rommálövetésére épített légi Dréadnoughtok 789 láb hosszú hangárokban voltak a löwenthaii és New-York elpusztítására szánt,, illetve épített óriás Zeppelinek. Az L. 72. lett volna az első. Ez 775 láb hosszú, 87 láb széles. Magassága 89 láb és 6 olyan hajtógéppel volt fölszerelve, melynek mindegyike 260 lóerejü, vagyis összesen 1560 lóerő. Ez a monstrum adta volna meg New- Yorknak az első halálos döfést és a fegyverletétel napján készen állott és várta indulásra a parancsot. „Láttam a terveket — folytatja — és bár hozzászoktam a háború borzalmaihoz, mégis megborzadtam attól, amit láttam és olvastam.“ hs elmondja, hogy a léghajó 5 tonna olyan explosiv anyagot vitt magával, amelynél rettenetesebbet a háború tartania alatt nem produkáltak és amelyhez képest az ekrazit csak gyerekjáték. Ezt a monstrumot az vezette volna, aki többször bombázta Londont — sajno's — nagy sikerrel 10000 láb magasságból. Az ut Löwenthaltól New-Yorkig 89 órát venne igénybe. A nappalokat olyan magasságban repülve kell eltöiteniök, hogy láthatók ne legyenek, mert a támadásnak váratlanul kell bekövetkeznie, még pedig a terv szerint 2 órakor éjfél után. Hogyan kellett volna rambadönteni New-Yorkot. „Meggyőződtem, hogy ez az ember (az L. 72. parancsnoka) az eddig ismertek közt a legbáírabb, legmerészebb, legvakmerőbb és pontosan a kapott terv szerint cselekedett volna, mely terv ez: 1. A nagy áruházak negyedét elpusztítva, 2. a new-jersey-i vasúti állomásokat, 3. a Hudson folyón vissza a Desbrosses utcát, a Lakavana raktárokat, 4. a 23 ik utcát és onnan végig halomra bombázni a New-York nyugati oldalán levő kikötőket, hajókat és raktárakat, 5. ugyanazt megismételni a Hudson túlsó part mentén fekvő kikötőkkel, 6. a Centralpark fölött repülve Gueensborougít-hid elpusztítása, innen délfeié kanyarodva ; 7. a Central-pályaudvart és Pennsylvania vasút 40000,000 dolláros uj páiya udvarát, melyet rommá téve a Broadway fölé repül és rommá lövi a Broadway-, Medison-, Union-, és Ciiyhall-tereket, ami az Egyesült Államok kereskedelmi halálát jelenti. Menekül a lakosság, hogy halálát az összeomló házak alatt találja. Minden lövedék egy-egy kráter, melynek mérges gőze gyilkol, pusztít és ezek a kráterek percről-percre szaporodni k. Reggelre eltűnt a rémesen gyilkos Zeppelin és a még életben maradtak keresik a romok alatt pusztult övéiket. Folyik a munka rémesen és ezt az emberfeletti munkát végzők nem sejtik, hogy már percek múlva megismétli az R. 34, és L. 72. rémes munkáját. Alig hallható berregés a mérhetetlen magasságban. A rémület megbénítja a mentőkarokat. Egy rémes robbanás megrázza a talajt és összeomló házak robaja, százezrek rémes sikoltozása őrjíti meg a még épesziieket. Bomba bomba után hull és amig New-York —- a 7 és fél milliós város —- kezd a múlté lenni, az L 59 és a másik hat óriás ugyanazt teszi Afrika és Ázsia virágzó városaival. Es mindezt olyan halálos nyugalommal mondja el ez a német tiszt nekünk, mintha arról volna szó, hogy mit rendeljen ebédre. „Ébredj Amerika amig nem késő“! így figyelmezteti nemzetét arra, hogy Európát csak az Atlanti-Óceán választja el tőlünk és jó lesz résen lenni. miért késik az adókiuetés? — A pénzügy igazgatóság két éves késedelme — A most adófizetést teljesítő polgárság a legnagyobb meglepetéssel tapasztalja, hogy adókat szednek tőle, de hogy mi után, menynyit fizet, azt a befizetési ivéből megállapítani senki sem tudja. Ugyanis a kivetés illetve az előírás a városi adószámviteli hivatalnál az 1920. évre nem történt meg. Egyik olvasónk ez ügyben kérdéssel fordult a városi hivatalhoz és azt a meglepő felvilágosítást nyerte, hogy az előírás azért nem történt meg, mert az állami adókivetési munkálat eredménye velük még közölve nem lett. A pénzügyigazgatóság tehát súlyos hátralékokban szenved. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy a pénzügyigazgató a város tanácsát oly vehemensen szorgalmazta állami adópénzekért, hogy az szinte fulbázgalotn számba mehetett. Holott a városnak nincs is joga adókat, állami adókat beszedni, ha az az adózókra kivetve nincsen. így aztán a legnagyobb meglepetések /várhatnak az adózókra, ak'k ma is az 1918. évi adó alapján fizetnek állami és községi adókat. Ha az adózásban emelkedés állott be — mondjuk 1919. évben — akkor visszamenőleg és utólag behajtják az állami adóemelkedés után a községi adókat és az egyébb százalékszerii adópótlékokat. Megjegyezzük, hogy az útleveleknél a pénzügy igazgatóság szigorúan követeli az állami adók befizetését, de ezt a kivetés hiányában ma teljesíteni nem lehet. így tehát a pénzügyigazgatóság munkaprogramja és kötelessége be nem tartása miatt olyanokat követel az ügyes-bajos polgárságtól, amelynek az saját hibáján kivid nem felelhet meg. Ajánljuk ezt a körülményt a városi közigazgatási bizottság figyelmébe, amely éideklődhetnék a pénziigyigazgatóság ezen mulasztása körülményei felől. Gályarabok utódai. Feledhetetlen emlékű dr. Kiss Gyula ügyvéd barátunk szokott minket, ref. lelkészeket kedves tréfálkozással gáiyarabok utódainak luvezni. Elnevezése soha se volt reánk nézve találóbb, mint a jelen körülmények között. Tizenkét felső iskolát végzet!, 5—6 évig káplánkodott lelkészek, akiknek érettségi, két lelkészi oklevelükön kivtil legtöbbnyire néptanítói oklevelük, sőt igen soknak doktori képesítése is van, évek óla cseléd nélkül kell verge dniök, örökölt vagyonukat felélve, maguk és családjuk teljesen lerongyolódva, háztartásukban mindenféle testi munkát végezve, néma megadással kényle'enck tűrni nyomorult anyagi helyzetükből származó lenézetésükeí, sőt meggazdagodott híveiknek bántalmazásait. Ezek a református lelkészek, akiket a cseh-szlovák állam nem akar tudomásul venni, majdnem kivétel nélkül iskolaszéki elnökök is és igy elsőfokú hatósági felügyelői azon tanítóknak, akik egyházi fizetésükön kívül jelenleg évi 18—20 ezer korona államsegélyt kapnak. Ami megaláztatásunk, ami vergődésünk, ami fájdalmunk csak a gályarabok szenvedéseihez hasonló. Nekünk már nem kell,- nekünk már nem szabad szégyenleni szegénységünket: sőt az egész világ előtt kellene feltárnunk jelen helyzetünket, hadd látná, hadd olvasná Amerikában, Angliában minden fiútestvérünk, hogy mit ered-" ményezett a népek önrendelkezesi jogának declarálása. itt közlöm szőról-széra kismányai (Nyitra ■ vy * ”v >. ry - ••-. v; < C" ’$zapp&n ésJ/ CtiCSöiTCil *'iftosdkívönát aSCHICHT^MOSÁS keliéliei: A fehérneműt nthény óráig vagy éjszakán ót „Asszonyéicsér el" mc sókivonat oldatában áztatjuk. Ezután a mosási a szokott módon tovább végezzük. Még csak kevés Sdúdit-'éle „Szarvas"-szappan kell thhoz, hogy a legszebb fehérneműt kapjuk. A „Schíchi-mosás“ Ich ál a legolcsóbb, ícgbknéleícsebb és Icghalhaiósabb mosási • eljárói; mcglaKatil munkát, időt, pénzt és szappant.
