Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-11-10 / 83. szám
■egjireBfegiedik évfolyam. 83. nám. Szerda. 1520. november 10. KOMA ROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben Cseh-Kvlovák értékben: Egész érre 5G K, félévre £8 K, negyedévre 14 Jff. Eiíífhetési ár vidékre pestai szétküldéssel: Egész évre 60 K, félévre 30 K, negyedévié 15 K. Egyes szám ára: 60 .fillér. képviselői összeülnek, hogy az ifjú állam kormányaival számadást tegyenek. Ott lesznek a nyugati államok, az angolok, németek, olaszok megbízottai is, akik majd érdekes tapasztalatokkal fognak hazájukba visszatérni, ha meghallgalják a Sztideták népének sérelmeit és a magyarság balsorsát a karlsbadi gyűléseken. Ne gondolja a kormány és ennek egy hivatalnoka sem, hogy egyszerűen zsebrevágunk mindent és lenyelünk. Ha itthon nem adnak rá módot, kénytelenek vagyunk panaszainkat a külföld elé vinni és azt meggyőzni, hogy a kisebbségi jogok. amelyeket Saint Germain ben gondosan megfogalmazlak, üres fikciókká váltak a gyakorlatban. Óriás csalódást hozott reánk ez a két esztendő. Mi azt hittük, hogy meg? értésben, egymás, kultúrája tiszteletében kelhetünk nemes versenyre, hiszen ezek az értékek döntik el egy népnek a hegemóniára való jogát. E helyeit azt láttuk, hogy mindent, ami magyar, bizalmatlansággal fogadnak, egyes sovénebb, de mindenesetre s/.ükebb látókörű kormányhivatalnokok pedig egyenesen üldöznek. Ha magasrangu hivatalnokok nyiilan ki merik mondani azt, hogy »Nincs érdekünkben a magyarok szellemi miveltségét fejlesztenünk«, ezt meg kellett jegyeznünk. Mi azonban ennek ellenére is fejleszteni fogjuk, ha a kormány nem segit, hát magunk erejéből. Stefanek hires princípiuma, az »entmagyarisiren und slovakisiren« szintén tanácskozás tárgya lesz, mert a másfél millió magyar egyáltalán nem szándékozik iskoláit feladni és a Stefanek féle zsákkal beérni. Sok és súlyos sérelmünk közölt ezek a legnagyobbak. Politikai sérelmeink sem csekély dolgok. Nyelvünk szabadságától, sajtónk szabadságától megfösztalni, politikai képviseletünk terén háttérbe szorittatni, önkormányzati életünket elkobozni, városainkat, melyekben ma is túlnyomó még a magyar elem, magyar jellegüktől megfosztani fájdalommal látjuk. Ne csodálkozzanak, ha fájdalmunknak hangot adunk. Rendőrállam szervezetében élünk szabadság nélkül, katonai diktatúra és statárium jogai meredeznek ránk iépten-nyomoH, holott mi a békés munkát kívánjuk és a nyugodt fejlődését óhajtjuk látni faji életünknek. De kiszorittatni mindenünnen, iutelligenciánktól megfosztatni magunkat, háttérbe kerülni, mikor polgári jógáinkkal kegyelem mor-Politikaj lap. Főaserkesztö: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő; BÄEÄNYAY ÍÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hov;i úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendík. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és sznmhatsn. kívánnánk élni, gazdaságilag kizsákmányoltatni, ez. valóban nein szép sors. Csak természetes, hogy önérzetes népfaj ebben megnyugodni nem tud. Vagy van demokrácia ebben az államban s az a mieiiK is, vagy nincsen és akkor a szabadsággal, mely a demokrácia elengedhetlen velejárója, csak a kiváltságos uralkodó népfajok élhetnek. De belótasorsot juttatni nekünk, amikor az állam szerződésében és alaptörvényében kijelenti, hogy »a köztársaságot az az óhaj halja ál, sogy intézményeit a szabadság alapelveivel összhangba hozza s azokat mindazon területek összes lakosai részére biztosítsa, amelyek felelt a szuverenitást magára vállalta«, másodrangu polgárok gyanánt prökonzuiokkal kormányoztak)!, ez valóban nem érdemeljük meg. Ezeket nyiilan és őszintén, ami a magyar fajnak ősi szokása, jelentjük ki. Mi a megegyezésre törekszünk ma is, de c- ak a szabadság és igazság alapelveivel összhangban. fi református egyházak sorsa. A komáromi tetormáius egyházmegyének október 2ö-án tartott rendes közgyűlésén előterjeszteti jelentés rendkívül izoméra adatokról számúi be. A komáromi egyházmegye 49 gyülekezetben levő több mint 50000 hívőjének nincs egyetlen polgárija, se la iióképző intézete. A pozsonyi és nyitrai misszióegyházak a híveknek eltávozása folytán megrendültek, a ruttkai egy. ház pedig teljesen megszűnt. Ennek utolsó lelkésze, Fővényessy Pál, mint a iülyedő hajó kapitánya, a vég 6 percig hdy-'ti maradt. Hívei egymásután távoztak el, hónapokon keresztül egy -fillér fizetést sérn kapott. Ekkor, hogy nejével együtt kenyeret ehess*k, bútorait adogatta el s mikor már az utolsó hive i» elhagyta, akkor távozott elő maga — utolsónak. Hasonló sors var Nvitrára is, amely korábban virágzó egyház voll, ma 'azonban csak 12 önálló hive vall. A feloszlás előtt, adó egy ház el akarja adni templomát és paplakát s a vételáron Érsekújváron akarnának hasonló épületeket vásárolni. A református egyházról a csehszlovák állam tudomást nem vesz, hatóságaival nem érintkezik, önkormányzatút figyelembe nem veszi, szegénysorai ielkóiz. it nem segélyezi csak, azért, mivei ezen egyház nem szervezkedett át csehszlovák református egyházzá és a papjai hűség fogadalmat mindezidáig nem teltek. Egy egy lelkész G—8000 koroea segélytől esett e', de megmaradt annak, ami volt. Az iskolákból sok helyütt hiányzik a tanító. Az újonnan alkalmazott tanítok fizetése ugyanis sok helyütt nagy nehézségbe ütközik. Azokat a tanítókat, akik 1919 ben, vagy 1920- ban szerezték meg az okleveiüket, a csehszlovák állam csak segédtanítóknak ismeri el és csak 2400 korona fizetést ad nekik. Ezt a kis fizetést az egyházak kénytelenek sok megerőltetéssel pótolni. A közgyűlés miudezen szomorú jelentés mellett is következetes maradt az eddigi felfogáshoz és kimondotta, hogy egyáltalában nem kíván külön egyházzá szervezkedni. magyarország a béke után. »The Scetsman* angol lap okt. 16-iki számából. A szigeti augoinak vagy a s-rabad természethez szokott amerjkai utazónak az európai határok átlépése mindig az érdeklődés és a kíváncsiság tárgyát képezte rendszerint több vagy kevesebb felesleges kínlódással. Ma ez egy sokkal fontosabb ügy. Az érdeklődés megmaradt, a kínlódás leginkább igaz és a kitartó tUielem szüksége növekedett. Éjjel felrázhatnak álmodbi J, hogy átvizsgáljanak, nincs e nálad rejtett pénzösszeg, nappal sorba állhatsz, vagy összeterelhetnek mint a juhokat hosszú érákon kérésziül. atnig a vizsgálatnak vége. Egy mosoly vagy egy éle még mindig hasznos, de valami iránt különös érdeklődést tanúsítani rossznak bizonyul. A tapasztalat diktálja, hogy a kérdésekre gyorsan és hatarozottan feleljünk és az okosság, hogy soha se adjunk önként felviiágositást. Az előbbinek betartása valószínűleg átsegíti a pénzedet és a cigarettád. Az utóbbinak elfelejtése egy valóban nem kívánatos átvizsgálását eredményezi a csomagodnak. Mindig tsuakodol, mennyi időt keli eltöltened, ha téged és a csomagod átvizsgálják'? Hány piszkos kéz fog turkálni a dobozaidban, mennyi borravalóra lesz szükséged és amilyen ez a fogadtatás, olyan jó, vagy rossz az első általános benyomásod a népről és az országról, melybe belépsz. Ritkán kell ízt a véleményt alaposan megváltoztatni, amit az iró a legutolsó évben számtalan esetben tett tapasztalata megerősít. Megállapításokat teszünk, a francia még mindig mosolyogva illedelmes, a sweici udvariasan határozott, az olasz szeles, az osztrák kedélyes, a cseh mogorva, a román alattomos, a szerb vidáman segítő, a magyar őszinte és nyílt, szükségtelen vigyázni a kézmozdulataira, ha a holmidat vizsgálja és borravalót adni neki annyit tenne (dacára a szegénységének), mint megsérteni őt. Amint a határnál, úgy az egész országban látjuk, hogy az őszinteség és becsületesség jellemzi a magyart, ezt megtaláljuk az egyszerű embernél, a kereskedőnél, a miniszternél és majdnem meglepő mértékben magánál Horthy kormányzónál is. Ha a jelen nehézségeiről beszélnek, beismerik a múltban tett hibáikat és tévedéseiket: ha az igazságérzetedhez fslebbaznek, nem igyekeznek elrejteni az utóbbi lét ev eseményeit, a legrosszabbat ép úgy föltárják, mint a legjobbat, de elvárják a becsületes véleményedet és tagadhatatlan, hogy semmit sem akarnak elrejteni, de nincs is semmi, amit e! keltene rejteniük. Az iró Magyarországon tett előző látogatásakor kapták meg a magyarok Sir George Clarke, mint a legfelsőbb tanács megbízottjának; utasítását az államformára vonatkozólag, mit rejteget még számukra a sors. A békét már aláírták. Terjedelmes munka é3 dacára, hogy még nem hozták tudomására teljes egészében se a magyar közönségnek, se a nagyvilágnak, e eget tudattak velük, hogy a legrosszabbat már is tudják. Vártak büntetést, sőt szigorú büntetést, mert Magyarország sohasem igyekesett visszáulasitani a iiáboruért a felelőséget, dacára, hogy okmányokkal tudja bizonyítani, hogy ha szabad akarata lelt volna, u«y nem lett volna háború. Da ilyen tervet, vagy jövőt, amilyenre a tanács Ítélte, nem vártak és mikor egy nyugati magas- , rangú diplomata, aki ösmeri az egész helyzetet, úgy nyilatkozott az iró jelenlétében néhány feltételről, mint a »civilizáció szégyenéről*, nem meglepő, hogy a magyarok megzavarodra, megütközve és megbolránkezva küzdenek a kegyetlen igízeágtalanság érzése alatt. í Ilii tisMíck
