Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-10-27 / 79. szám

negyvenegy ed i-k évfolyam. 79. szám. Szerda; 1920. október 27.

KOM

ÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

Bfrfeetési ár ke-iybess Cseh-szlovák értékbe« : Fg!» érre 66 K, féléire 28 K, negyedéire 14 E'.Lfuetéíi ér vidékre postai szétküldéssel: Egész evie (ÍÖ K, léiéire 30 K, negyedévi« 15

Egyes szám ára: 60 fillér.__

K.

K.

Politikai lap.

Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 23., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldend5k. Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik minden szerdán és szombaton.

Nyílt levél

űr, Folkman István zsupán úrhoz!

Zsupán-kormánybiztos ur!

A „Komáromi Lapok“ már fölakarta vetni j e kérdést. Ámde napvilágra jutása elölt lesújtott I rá a cenzúra guiiloíjnja. j

Most én ismétlem meg e kérdést: nyíltan, j sajat nevem alatt, nem buikolodzva még e la- j póknak tisztes magyar köpönyegébe sem és intézem azt egyenesen zsupán úrhoz, mint az államhatalom itteni exponenséhez.

Talán ezt a formát, ezt a becsületes nyíltságot respektálni fogja még a cenzúra is. .Annál inkább, mert írásom nem lesz agresszív,, a köteles udvariasság korlátáit egy hajszálnyival sem lépi túl.

A közéletnek egy, élete alkonya felé kö-. zeledö, öreg tapasztalt' férfia — a megértéskeresés komoly hangján kíván szóiani abban a hatalom fiatal képviselőjéhez. Komárom város egyik legtörzsökösebb egyszerű polgára, kinek elődei már több század óta vallották otthonukul e sok viharverte fészket — szól a világháború borzalmas vajúdásából szüiemletí uj állam — egy ős falaink közé csak nemrég jutott és itt a közhatalmat birtokoló férfiéhoz.

Reményű, várja, hogy meghallgatásra talál Talán megjs értik egymást!?

A „Magyar Népszövetséget“ feloszlató és annak alapszabályaitól a korrnányhatóságijóváhagyást megtagadó miniszteri döntést kívánom szóvá tenni. Higgadt nyugodtsággal és táigyilagossággal. Jogom van hozzá, mint egy szabad állam szabad polgárának ; de kötelességem is, mint a Jeloszlatott szövetség bizalma letéteményesének: volt igazgatójának.

Igazolni tartozom az első hivó szavunkra lobogónk alá sorakozott tízezrekkel szemben, hogy a mozgalom megindításánál teljes jóhiszeműséggel, megfontoltan, az egyesülésre vonatkozó Törvényes rendelkezések ismeretében jártunk el; de igazolni azt is, hogy sem „az alapítók, sem az egyesülés elöljáróidnak az alakuláskor elhangzott beszédei nem lehettek komoly okai a föíoszlatásnak. Sőt még hajánál fogva előrántott ürügynek sem alkalmasak.

Midőn lelkűnkben a „Magyar Népszövetség“ eszméje megszületett, első lépésünk volt, hogy bejelenteííük zsupán urnái a mozgalom megindítását célzó szándékunkat, megjelölvén világosan és határozottan a tervezett egyesülés célját és pedig ugzanazon szavakkal, mint az a később benyújtott alapszabályokban is előírva van.

Zsupán ur a bejelentésünket tudomásu vette és nemcsak nem kifogásolta a mozgalomnak a későbbi alapszabályokban teljesen azonos módon megjelölt célját; de sőt megadta az engedélyt az előzetes szervezkedési munkálatokra is.

Vád tehát nem érhet bennünket, hogy nem kellő körültekintéssel, megfontoltsággal és a legnagyobb jóhiszeműséggel fogtunk hozzá az egyesülés szervezéséhez és megalakításához. Nyugodtak és bizonyosak lehettünk affelől, hogy kitűzött célunk nem esik az államhatalom kifogása alá.

És iine alapszabályaink beterjesztésétől számitott 3 hónap után csap le ránk derült égből a villám: ugyan az a kormány, melynek zsupán ár itteni exponense — megtagadja alapszabályaink jóváhagyását, kifogásolván első sorban a Szövetségnek egyszer már észrevétel nélkül helyeselt és elfogadott célját.

Történik ez akkor, midőn már a fenforgó nehézségek: statárium, katonai diktatúra és egyes helyi hatóságok vexaíurái ellenére, közel 40Ö00-en tömörülnek Szövetségünkbe, amidőn tehát már nemcsak az alapítókat és az eszme felvetőit, hanem az iíleni magyarság egész táborát sújtja a döntés és tízezrek leikéből váltja ki az elkeseredésnek érzetét.

Igaz, hogy az alsóbb hatóság döntését magának a kormánynak megváltoztatni jogában áll. Ámde föl kellett tennünk, hogy zsupán ur, ilyen, a nemzeti kisebbségek érdekét és jogait érdeklő eminens fontosságú, kényes kérdésben — elhatározása előtt — bizonyára informálódott annak idején magánál a kormánynál is.

Bennünket tehát váratlanul ért — a mj.niszteri ellentétes határozat.

Most már megtörtént. Ezzel kell szembe néznünk. Az előzmények megvilágítása csak azért volt szükséges, hogy hivó szavunkra kibontott lobogónk alá sereglett magyar véreinket meggyőzzük eljárásunk, akciónk teljes jóhiszeműségéről.

Az alapszabályok jóváhagyásának megtagadását Eisenstein kormánytanácsos ur azzal indokolja, hogy

1., azok nem felelnek meg az 1508/875. számú belügyminiszteri rendelet II. és IX.

pontjának;

2., hogy „az alakuló gyűlés alkalmából, valamint az ezt követő társas ebéd alatt az alapítók és egyesületi elöljárók részéről elhangzott beszédek egyáltalán semmiféle biztosítékot nem nyújtanak az iránt, hogy az egyesület

í valóban be fogja tartani működésének az alap; szabályokban körvonalazott korlátáit“.

Lássuk helyt «állók e az indokok? Véj gezziink előbb az utóbbival.

Hát váljon lehet-e komolyan egy egyesület alapszabályának jóváhagyását puszta feltevésen, jósláson alapuló eshetőség bekövetkezhetőségévei megokolni még akkor is, ha volna némi alapja ama feltevésnek? Hiszen ezer módja és j alkalma lenne az Árgus szemű államhatalomnak j meginteni, sőt fel is oszlatni azt az egyesületét, j melynek vezetői „nem tartanák be az egyesület j működésének az alapszabályokban körvonalozott korlátáit“. Ámde ez nem á priori, hanem csakis j a jóváhagyott alapszabályok alapján fenálló i egyesület tényleges működéséből állapítható meg.

De tovább menve, kérdem: melyik beszéd volt és annak melyik szószerinti részlete az, melyre az illető referens azt a föltevést alapította? Rendelkezésére állott-e az alakuláskor és a társas ebéden elhangzott beszédek hiteles, gyorsírói szövege? Hát váljon: lehet-e, szabad-e egyoldalú, sőt esetleg rosszindulalu, vagy legalább téves információk, besugások hiányos adatait hiteles szövegnek tekinteni és abból levont egyébként és abszurd feltevés alapján egy milliónál nagyobb nemzeti kisebbség szervezkedését megakadályozni ?

Mi ez ? Mi akar ez lenni ?

Köztudoniás szerint a szövetség alakulásának egyik ö&zjövetelén sem működtek gyorsírók. Legalább hatóságiak, hitelt érdemlők nem. Ellenben a jelenvoltak ezrei tehetnek és megkérdeztetvén: tesznek is tanúbizonyságot, hogy egyetlen beszédben sem nyilatkozott meg államellenes irányzat. Mindegyik izzó magyar lélekből fakadt ugyan és a szövetség célja érdekében tömörülésre buzdította a magyarságot; de még a legkényesebb hatósági fület sem érinthette egy hang sem bántóan, aminek kétségtelen bizonyítéka, hogy a jelenlevő rendőrségi kiküldöttek sem találtak a beszédekben

kifogásolni valót. Legalább arról sem nyomban, j sem később még csak emíifést sem tettek.

Az Eisenstein-féle indokolásnek úgylátszik ütőkártyáját képező „banketten“ pedig egyedül én beszéltem. Röviden az ebéd vége felé és természetesen rögtönözve. így a beszéd szö! vege sajnálatomra nem áll rendelkezésemre. De j hála Isten, jó a memóriám : megírhatom, majd- I nem szószerinf. És a jelenvoltak igazolhatják I ezt az állításomat, hogy az nem volt egyéb,

! mint a szlovenszkói magyarságot tömörülésre,

| a szövetség megalapozott épületeinek lelkes,

! együttes kiépítésére, összetartásra, jogaink és érdekeink elszánt védelmére felhívó meleg szózat.

Miből meríthette tehát a min. döntés azt I a bizonyos föltevést? Hogy védekezzünk ellene, j ha nem adják tudtunkra?

Nem tudom bizonyosan, de valószínűnek látszik előttem, hogy azok a bizonyos „titkos“ jelentések összezavarták a népszövetség összejövetelein elhangzott beszédeket az ugyanazon nap délutánján az itteni kér. szociális párt gyűlésein elhangzóit erősen politikai színezetű beszédekkel. /

Szóval összecserélték a „Traviatát“ a „Peleskei nótárius“-sal.

De hát a Kér. Szoc. párt gyűléséhez szövetségünknek semmi köze sem volt. Ami ott történt, nem Írható a mi rovásunkra. Még ha a szónokok egyike-másika nrindakét gyűlésen ugyanaz is volt.

Talán tovább is immoráltam e témánál, mint megérdemelte. Ámde azt akarom, hogy úgy a nagy közönség, mint zsupán ur is tisztán lássanak. En is tiszta bort akarok önteni a pohárba, mert az igazságot, a megértést, a jóvátételt keresem.

Nem kevésbbé szerencsések a min. döntésnek az 1508/875. számú belügymin. rendelet II. és IX. pontján alapuló érvei sem.

A IX. pont lényegében előírja, hogy minden alapszabályba felveendő, hogy az esetben, ha az alapszabályokban meghatározott célt és hatáskörit meg nem tartja, vagy amennyiben az állam és egyleti tagok vagyoni érdeke veszélyeztetnék, az illető egyesület működése felfüggeszthető, sőt az előzetes szabályszerű vizsgálat eredményéhez képest fel is oszlatható.

E rendelkezésről az alapszabályok készítésekor mi is tudomással bírtunk. Nagy naivitás lett volna: nem birpunk. Holt bizonyossággal számítottunk is rá, hogy ezen, vagy ezekhez hasonló, sőt talán még erősebb rendelkezéseket tartalmazó §-nak az alapszabályokba való utólagos oeigtatására kötelezni fog bennünket a kormányhatóság. Mi tudatosan csak azért hagytuk ki, mert nem voltunk, nem lehettünk tisztában azzal, hogy az uj államalakulat kormánya elfogadja és elégségesnek fogja-e tartani egy 45 év előtti magyar min. rendeletben az állami érdek védelmére kikötött e* rendelkezéseket, avagy pedig más szankcióhoz köti az alapszabályok pontos megtartását és az állami szempontok védelmét? Ennek nem vágtunk elébe, ennek útját hagytuk nyitva.

De arra már logikusan és jogászilag valóban még csak nem is gondolhattunk, hogy e § kihagyása: okául szolgálhasson egy különben minden izében kellően szerkesztett alapszabályok jóváhagyása megtagadásának, főleg egy már előzetes engedéllyel megalakult és szervezett egyesülés drákói szigorral való feloszlatásának is, e § kimaradásából jogilag s igazságosan csak az a követelmény lett volna

T