Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-10-27 / 79. szám
2. o da!. 1920. október 27. „Komáromi Lapok-' levonható, hogy a szabályok jóváhagyása e rendelkezések utólagos, felvételéhez köttessék: Vájjon a zsupán ur igazságérzete nem osztozik szintén e közfelfogásban? A magyar belügyminisztérium hivatkozott rendeletének ti. pontja azt állapítja meg, hogy „különböző célú egyletek egy cím alatt közös alapszabályokkal nem alakulatnak“ majd végső bekezdésében, melyre — In nem is nyíltan és kifejezetten a miniszteri döntés is. implicite a hangsúlyt — úgy látszik — fektetni akarja — azt rendeli, hogy „nemzetiségi egylet csík mint irodalmi és közművelődési egylet alakulhat.“ Az alapszabályok 4-ik § a jelöli meg és iria körül a szövetség célját. E cél: a nemzeti kisebbségek, tehát a magyarság részére is nemzetközi szerződésben biztosított állampolgári teljes egyenjogúság, faj, nyelvi centrialis és gazdasági jogok és érdekek védelme A cél, tehát egységes, nem mi formuláztuk, nemzetközi Szerződés biztosilji; arra törni, a?t. érvényesíteni, íjiegvédeni és az e feladat megoldásra szövetségbe tömörülni a magyarságnak kétségbevonhatlan joga van. Nem is tehetem tehát föl, hogy a belügyin. rendelet II. pontjának első bekezdésén mely különböző célú egyesületeket nem enged meg egy alapszabály alapján — alapuljon a jóváhagyás megtagadásainak indító oki. Hacsak nem konfondálta az illető referens ur a szövetség „célját“ megjelölő 4 ik § at, az 5-ik §-al, mely „a cél" megvalósítására igénybe vehető „eszközöket“ részletezi. Ebben már csakugyan van szó különböző célú: irodalmi, kultuális, szociális és gazdasági intézményeknek a szövetség részéről való támogatásáról, mely azonban mind az egységes cél elérését kiván szolgálni. Ámde az magától értetődő, természetes dolog, hogy a szövetség ilyen különböző célú intézmények és egyesületek létesítését, fentartását és támogatását csak akkor és azon feltétel mellett tettetette volna meg, ha és amikor azok törvényes formaságok mellett és előzmények után szabályszerűen, külön alapszabályokkal megalakuljak lettek volna tekinthetők. Minden valószínűség szedni tehát a H. pont utolsó bekezdésébe talál az illető referens ur ütközőnek az alapszabályokat, mely szerint: „nemzetiségi egylet csak mint irodalmi és közművelődési egylet alakulhat.“ Azonban a mai áljamjogi viszonyok mellett ez az álláspont nem tartható fenn; és a közel félszázad előtt a régi Magyarország kormánya által kiadott rendelet e rendelkezése a jelen esetben egyáltalán nem jöhet alkalmazásba, mert 1. a szlovenszkói magyarság ma és itt nem „nemzetiség“, hanem „nemzeti kisebbség“. Ezt a nemzetközi szerződések állapítják meg; 2. a régi Magyarország semmiféle nemzetközi szerződéssel nem korlátozott ezer éves ősi alkotmánya alapján belátása szerint szabályozhatta a nemzetiségek egyesüléseit, de a cseh-szlovák államnak alkalmazkodnia kell a nemzetközi szerződésben, a nemzeti kisebbségekkel szemben vállalt és alaptörvény jellegével biró kötelezettségekhez, melyekkel sem törvény, sem rendelet, sem hatósági intézkedés nem ellenkezhetik. Ha tehát a népszövetség áltat kitűzött cél törvényes, nemzetközi szerződésekben gyökeredző : akkor az annak elérésére, védelmére és érvényesítésére való tömörülés sem akadályozható meg egy régi, a tényleges viszonyok hatalma és nemzetközi szerződések által hatályon kívül helyezett rendelet alapján. Zsupán kormánybiztos ur! Bocsánat, hogy ily hosszúra nyutt levelem. Nem fukarkodhattam sem a térrel, sem a szavakkal. Tiszta, el nem homályositható világításban kívántam helyezni a kérdés minden részletét. Talán nem érhet vád, hogy egy pillanatra is letértem a teljes objektivitás útjáról. Nem 'is lett volna sem okom, sem jogom áhhoz. Hiszen nem-az ügy felfújása és elmer gesitése a célom. Hanem a ipegérfés.( Vegye alapos megfontolás alá Írásomat és annak felsorakoztatott érveit. De tegye ezt — „sine íra.“ És amennyiben sikerűit legalább részben meggyőznöm " ügyünk igazságáról : nyújtson alkalmat és keressen triódul arra, hogy együtt találjuk-meg a kö’csönös megértés.és a .magyarságot ért e súlyos sérelem orvoslásának útját. Mert azzal méltóztassák tisztába lenni, hogy mi a sérelmes döntésbe bele nem nyugodhatunk. Ez írásom is annak kifejezése kiván fenni. Apellálni fogunk a rosszul informált minisztertől a jól informálandóhoz. Reméljük sikerrel. Deha neu: kopogtatunk majd feljebb is, egészen a köztársaság érdemes elnökéig; sőt ha a szükség úgy hozná magával és ezt a nemzetközi viszonyok lehetővé teszik: a Népek szövetségének legfelsőbb tanácsánál is, melynek védelme alá vannak helyezve a nemzeti kisebbségek jogai. Igaz, hogy a sérelmes min. rendelet megtiltja, sőt rendőri kihágásnak minősiti az egyesülésnek bármily nemű tevékenységét, sőt zsupán ur — azon tulmenőleg még az egyesülés célját szolgáló egyéni működést is: e lépésem és a tervbe vett továbbiak pedig kétségtelenül azt szolgálják, De reményiem, hiszem és bízom abba, hogy törvényes fórumok előtt az orvoslás iránt tervezett lépéseink meg sem fognak — e demokratikus köztársaságban — rendőri kihá gásnak minősíttetni. És ha igen: ez sem reátn és reánk fog árnyékot vetni. Komárom, 1920. okt. 26, id. Tuba János. 200% 309—1000°jo cimet adhatunk a városi legutóbb lezajlott közgyűlésnek. Ezek a számok azt jelentik, hogy a város adózói — szándékosan kerüljük az adózó polgárok kifejezést — pótadójukat 111 °/„-kai emelte a tiszteit közgyűlés, helyesebben a heiyi szocialista párt városi önkormányzati bizottsága. De ez még mind semmi. A folyó évi költségvetésbe beállított 300.000 korona rendkívüli államsegélyt, holott a rendes államsegély se folyik be. Még igy is több mint félmillió a költségvetés hiánya És mi lenne erre a fedezet, kérdezi a városi adózó elborult arccal: kényszerkölcsön, feleli rá a jelenlegi városi bizottság kórusa, a szegényebb 300%, a milliomos pedig 10007„-kal toldja trfeg az adóját, hogy a városi adminisztráció meg ne akadjon. És mire kell mindez a tenger pénz, kérdi az avatatlan újságolvasó. Ezt is megmondjuk. Életbe léptek és pedig azonnal életbe léptek a kollektiv szerződések, melyek a munkásoknak a bérét hónapokra visszamenőleg felemelik. Első a testi munkás. Ma Komáromnak például a legfontosabb érdeke, hogy a kiséri munkák négy korona órabérrel folyjanak. Nem volt ez a munka sürgős sohasem, de most, amikor olyanok a munkabérek, hogy ennél magasabbra már nem fognak emelkedni, ez halaszthatlan dolog, amit abbanhagyni és vele a szebb időket megvárni nem lehet. A kollektiv szerződés több mint háromszázezer koronájába kerül a város adózó közönségének, a tisztviselői illetményeknek rendezése talán kétszerennyibe, erre a pénzügyi fedezet pótadó, kényszerkölcsön . . . Kényszerkölcsön, pótadóemelés . . . Nem lesz ez a két szó népszerű Komáromban, az bizonyos. Ennél az ügynél vita sem volt, senki fel nem szólal, senki meg nem kérdi, hogy mit jelentenek ezek a hallatlan számok a közönség teherbírása szempontjából, senki nem érdeklődik az iránt, lehet-e emelni a közterheket. Adózó polgártársam, mire szombaton reggel mint adóalany felébredtél, reád a pótadó és a kényszerkölcsön száz és ezer százaléka köszöntött jóreggelt. Ez azt je'enti, hogy* ebben az évben sokkal szegényebb leszel és munkád egy része arra folyik bele a feneketlen adózsákha, hogy a kiséri munkák zavartalanul folyjanak. Hiába vagy ez ellen vetünk együtt különvéleményen, ez nem hatályos, mert a városi bizottság-így határozott * Tetszik tudni adózó felebarátaim, hogy nyakig benne vagyunk a proletárdiktatúrában, bár ennek városi önkormányzat és közigazgatási közgyűlés is a neve és a zsupán-kormánybiztos is elnököl rajta. A zsupán-kormánybiztostól, meg a pénzügyigazgatótól, még a többi törvénytudó úrtól, aki ebben a gyülekezetben helyet fogta! polgári bátortalansággal azt kérdezzük, hogy lehetségesnek gondolják mindezt, van erre jogalap? Mert azt éltjük, hogy háború idején huszonnégy óra alatt trad is arcot vetnek ki égjy város lakosságára, de hisz most nincs háború, azt mondjak, Jtogy ellenség sincsen közöttünk, mért fizetne az adózó közönség százezreket ? Az ádózó közönségtől is kérdezünk valamit. Hajlandó-e megfizetni ezeket a szörnyű közterheket, amelyekhez képest török bégek és tatár kánok kirótt adósarca csak enyhe cirógatás szántba mehetett ? Érez e magában erőt arra, hogy ezeket a közterheket elvállalja és zsebeit az állandó adófizetésre kigombolja s nyitva tartsa? Mert itt nincs többé megái Iái. Ez a zsák megtelni sohasem fog és elnyeri munkánk gyümölcsét, betevő fatalunkat, tisztességgel szerzett vagyonúnkat, aláássa gvérmekeink jövőjét. Ha az állam ezt szótlanul és némán fogja elnézni, akkor az állam nem gondoskodik ró unk. & városi üipziáfási izgiéi. Adóemelés az egész vonalon. Elfogadták a munkások kollektiv szerződéseit és visszamenőleg, tizennégy hétre kifizetik a kiilömbözetet. A városi alkalmcnottak illetményeit az állami alkalmazottak illetményei arányában emelik fel A nyugdíjasok járandóságait is felemelték:. Felemelik a gázdijakat is. A vizdijat egyelőre nem. Ezenkívül felemelnek mindent. . A városi törvényhatósági bizottság, illetve közigazgatási közgyűlés nepes gyűlést tartóit pénteken dr. Folkman zsupán elnöklete alatt. Ez a közgyűlés Ízelítőt nyújthat arról, hogy a városházára a legridegebb osztályönzés és osztálypotitika vonult be, mely a város és annak azon polgári rétegeivel mitsein törődik, akik a város közterheit viselik. Ezek képviseletét a zsupán kizárta a városházáról és itt i vannak azok a szomorú eredmények, amelyekre j volt alkalmunk nem egyszer reámutatni. A város csendesen és biztosan evez a csőd vizeire. Interpellációk. Nem kevesebb, mint nyolc interpelláció hangzott el napirend előtt: egynek kivételével a városi főbb tisztviselőknek voltak ezek szegezve és a tanácsnak. A t sztvisetők megfelelnek magukért és mi ezekbe az ügyekbe most nem szólunk bele, de erre úgy is lesz alkalmunk még, hogy a közönség tisztán lásson, ne csak a szocialista párt fekete szemüvegén keresztül nézze az eseményeket. Az interpellációk a szeptember 9-i letartóztatások, az ip3ri cukor elosztása, a kikötői telkek bérbeadása, a Thonet tűzifa ügy, a pénzügyi helyzet szanálása (egyelőre pénz nőikül. Szerk) a tűzifa árának makszimálása, iparigazolványok késedelmes kiadása, és a főkapitányhoz a politikai kiutasítások ügyében hangzottak el. Egyes interpellációk a polgármester, főjegyző, főkapitány működését bírálták. A válaszokat a közgyűlés egynek-kettőnek kivételével nem vettq tudomásul és igy újra tárgyalják. A város pénzügyei. Több kisebb bizottság megalakítása utih, mely a múlt közgyűlés napirendjéről lemaradt^ Steiner Kornél és és (orthopäd) cipészműhelye, Nádor-utca 27. szám. (ÄZ SHijflil káVibíZZil ánlja elsőrendű tehénbőrböl és boxbőrből saját tnűhelyében készült férfi-, női- és gyermékcsízmáit. .V2< ’! i I
