Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-10-23 / 78. szám
2. Oldal. 1920. október 23, Azt látjuk, azt tapasztaljuk különösen mi magyarok, hogy hivatalaikat, bíróságainkat, iskoláinkat alapjában. támadja meg a cseh-szlovák hatalom. Janitóinkat, tisztviselőinket, hivatalnokainkat minden utón-módon eltávolítani, lehetetleniteni akarják s helyettük még a néppel való közvetlen érintkezésben olyanokat alkalmaznak, akik kellő kvalifikációval nem rendelkeznek, a nép nem érti meg őket s viszont ők sem értik meg a népet. Hát bocsánatot kérek, ha Szlovenszkó lakosságára kötelező a St.-Gcrmaini szerződés, akkor ezen szerződést tartsa be a Csehszlovák köztársaság is, a szlovák, német és magyar kisebbségi jogokkal össze nem férő kormányzatot ne erőszakoljon, sőt az ezekkel összefüggő szlovák, német és magyar autonómiát adja meg, ez magából az említett szerződésből következik, mert ennek I. fejezet alatti 1-ső pontjában ez áll: „a csehszlovák ország kötelezi magát arra, hogy az ezen fejezet 2-8 ig cikkben foglalt feltételeket mint alaptörvényeket elismeri és kötelezi magát arra, hogy sem törvény, sem rendelet, sem hivatalos cselekmény ezen feltételekkel nem ellenkezhetik.“ Ezen alaptörvénnyel ellenkező irányú kormányzat nem vezethet sem a csehszlovák köztársaságnak üdvére, sem Szlovenszkó lakosságának boldogulására és jobb létére. Különösen tiltakozunk és szót emelünk a magyar közigazgatási tisztviselőknek indokolatlan elbocsátása ellen s kérdést intézek a t. zsupán-kormánybiztos úrhoz, hogy mi oka és akadálya annak, hogy eddig magyar tisztviselők átvéve nem lettek, mert most a bekövetkező téllel csak nem lesznek családjaikkal együtt a szélnek eresztve. Végezetül pedig bátor vagyok a következő indítványt előterjeszteni. Miután a cseh-szlovák köztársaság demokratikus, a demokráciának pedig létalapja az autonómia, ennél fogva a St. Germaini alap szerződésben biztosított nemzeti kisebbségi jogoknak megfelelő autonómiát kérünk és követelünk Szlovenszkó szlovák, német és magyar lakossága és polgársága részére, inditványozom, hogy e tárgyban valamint a még át nem vett magyar tisztviselőknek az állami kötelékbe leendő felvétele iránt a magas kormányhoz felirat intéztessék. A zsupán-kormánybiztos reflektált a felszólaló beszédére kijelen've, hogy a községi választások legkésőbb a jövő év elején meg lesznek tartva, ez az autonómiát fogja jelenteni, mely ma a konszolidáció érdekében .van felfüggesztve. Kijelenti a zsupán, hogy minden megyei magyar tisztviselője át lesz véve, aki államellenes magatartást nem tanúsított. Csepy indítványát illetékes helyre felfogja terjeszteni. A napirend első pontjain az előadók, az árvaszéki elnök, államépitészeti hivatal főnöke, pénzügyigazgató, tanfelügyelő, tiszti főorvos, .államügyész, gazd. felügyelő tették meg időszaki jelentéseiket, majd a bizottságokat alakította meg a gyűlés és apróbb .ügyeket intézett el. Az egyes tárgyaknál, illetve előadói jelentéseknél felszólaltak Fejérváry Géza, aki az alsócsallóközi ármentesitő társulat óriási díjhátralékait teszi szóvá, melyek a közadók módjára volnának behajtandók. Egy millió a hátralék, ebből 700000 K az érdekeltségnél, 400.000 K-val az állam tartozik. Meg is jósolja a felszólaló általános tetszéssel fogadott beszédében, hogy a tavaszon csónakon járunk Pozsonyba, ha a hátralékok erélyes behajtását nem foganatosítják. Dr. Tafferner zsupáni tanácsos erélyes intézkedéseket helyez kilátásba. A tanfelügyelő jelentéséhez Sods Károly szólt hozzá azt a visszás állapotot vázolva, hogy a párkányi járás a lévai tanfelügyelőséghez tartozik, ennek a járásnak iskolaügyeit Baismegye tárgyalja, ami közigazgatási abszurdum. A zsupán megígéri, hogy ez ügyben előterjesztéssel él és intézkedik a lévai tanfelügyelőnek gyűlésekre való kirendelése iránt. A közbiztonság ügyeit szintén Soós Károly leszi szóvá. A falu erkölcsei — úgy látszik — teljesen meglazulnak, a főszolgabíró már nem a régi hatalom, az elöljáróságnak nincs tekintélye. Lopások, fejbetörések, verekedések napirenden. A csendőrség is mással van elfoglalva. Ez a teljes fémomlását idézi elő a közrendnek. „Komáromi Lnpök” A szocialista bizottsági tagok még idegenül érzik magukat, egy-egy bizottságba helyezik el embereiket, egy-egy indítványozott név ellen szólalnak fel és kicserélik azt a maguk emberével. A harcos fóldmives-szegények — mint magukat nevezik — igen békés és csendes hangulatot visznek a terembe Figyelnek, várnak. Még nem érkezeit el az ő idejük. A közigazgatási bizottság minden hó második keddjén tartja ülését. SzlHkií egyházi lendeztu. Az utóbbi időben mind sűrűbben hallatszanak hírek, hogy Szlovenszkó egyházi rendezése, uj egyházmegyei beosztása küszöbön áll. Dr. Micsura teljhatalmú miniszter is hangsúlyozta programmbeszédében, hogy a maga részéről sürgetni fogja a szlovenszkói püspökségek betöltését. S ez a rendezés már nagyon is sürgős volna, mert ma a Szlovenszkóban a valóságban csak egy püspökség van, melynek fópásztora tud érintkezni híveivel: ez a kassai. A szepesi s rozsnyói püspökség halálozás folytán inegüresült; a besztercebányai s nyitrai jogilag betöhött szék, de miután ezt a kit püspököt kiutasították a Szlovenszflóból, ez a két püspökség is fej nélkül van. Ugyanúgy áll a nagyszombaii helynökság, mely az esztergomi érsekség része, de a Medveczky-féle rendeletek miatt nem tud érsekével érintkezni. Világos teliát, hogy valamelyes rendezésnek kell történnie, mert igy egyházi élet lehetetlen, tekintve, hogy a kath egyház kieraszhikus szervezetű. Ismeretlen előttünk, hogy milyen álláspontot foglal el ebben a tekintetben Róma, mert a cseh sajtó híreszteléseinek legnagyobb része alaptalan s csak hangulatot akar kelteni. Reméljük, ha a rendezés valóra válik, Róma a legnagyobb pártatlansággal s a nála megszokott körültekintéssel fog eljárni, de félünk, hogy a Medveczky-féle kormánykörök minden eszközzel arra fognak törekedni, hogy az uj egyházi rendezés által a szlovákság terjeszkedését elősegítsék s a magyar nemzetiségüeket elnyomják. Ez ellen kell előre is tiltakoznunk s követelnünk kell magyarságunk védelmét legalább vallási terén. Ha már tninzenhonnan kiszot itják a magyar nyelvet, ha a magyarság minden szervezkedését, mely nyelve nemzetiség« kultúrája fenntartására irunyui, elnyomják, legalább a templomban érezsesse magyar mivoltát. S határozottan ki kel! mondanunk, a magyarság veszélyeztetve volna, ha a nagyszombati érseki helynökséget a mai helyrajzi keretek közölt alakítanák át önálló püspökséggé. Így ennek az egyházmegyének fele szlovák, fele magyar voina, a papsága két nemzetiségű s ez a mai viszonyok mellett föltétlenül torzsalkodásokra vezetne. Ennek az egyházmegyének püspöke szlovák nemzetiségű volna s ha püspöki méltósága tudatában a katholikus vallásnak nemzetiségi jelegen fölül álló vonásaa révén párlatlan s elfogulatlan is akarna lenni minden papjával és hívőjével szemben, mégis a kormányhatalomhoz való viszonya miatt a magyarság veszélyeztetve volna. Ezért ha rendezésre kerülne a sor, követelnünk kell egy tisztán magyar püspökség felállítását az itteni magyarság számára. Ehhez megvannak az összes létfeltételek. A Duna balp írtján teljes összefüggésben 115 plébánia van 267000 hívővel, színtiszta magyar lakossággal (1910. évi népszántl. sz.) Ezek közé a plébániák közé egyetlen egy vegyes nyelvű plébánia sincs beékelve, csak néhány leányegyház van közte, melynek lakossága vegyes ajkú, de magyar érzelmű. Ezenkívül számos vegyesajkú község van ezen összefüggő 115 plébánia szomszédságában, hol a lakosság a megkérdeztetése esetén föltétlenül ehhez az egyházmegyéhez kívánna csatlakozni. (Hogy csak néhány példát emlitsek: Vágsellye, Érsekújvár, Léva, sőt Pozsony német lakossága is.) így ez az egyházmegye több mint 300000 hívővel bírna és ez a Szám hangosan követeli, hogy éizelmeit, magyarságát az uj egyházmegyei beosztás tekintetbe vegye. Ennek a magyar egyházmegyénék természetes köszpontja Komárom volna, a magyarságnak ez az őráilója. A magyarság megvédése szempontjából szükséges volna ez is, hogy ezt a széket ne a többi szlovenszkói püspökségnek módjára töltsék be, — bármi módot választanak erre, — hanem a magyar püspököt közvetlenül a Szentszék* néVezze ki a papiág jelölése alapján: (pl. amerikai mintára, hol a p’ébánosoknak s egyházmegyei konzultornak jelölése alapján a tartományi püspökök készítenek egy névsort kétévenkint s azokból nevez ki a Szentszék.) Csak igy volna biztosítva a szlovenszkói magyarságnak kisebbségi s vallási szabadsága, mely a békeszerződés alapján megilleti. Jó volna ha a magyar papság is ily irányban foglalna állást s ilyen rendezésre kérné fel a Szentszéket, Ezt pártolni s sürgetni lett volna a Magyar Népszövetség feladata is, ha nem keltett volna meghalnia bölcsőjében: de reméljük, tagjai nem haltak meg s befolyásukkal erre törekszenek. Példy Megjegyzések egy válaszra. Lapunk múlt szombati számában egy kis t cikket irtani „Csák ennyien vagyunk már ?“ címnél. Erre a helybeli napilap okt. 21,-iki számában egy válasz volt olvasható, amely válaszban az illető lap egyik olvasója kioktat árra nézve, hogy miért is nem sikerült a Jókai Egyesület első hangversenye. Én ezt a kioktatást és a hozzáfűzöd megjegyzéseket csudálközva olvastam, mert hisz Don Quijolte módjára szélmalmok és láthatatlan ellenségek ellen hadikozik írója. A kérdéses cikk megírásakor ugyanis még csak halvány gondolatban sem vezetett az az ok, amelyet válaszadó fölemlít. Siettem újra átolvasni azt a kis cikket, hátha véletlenül roszszul fejeztem ki magam valahol, hátha akaratlanul is olyat irtani le, ami egyáltalán nem volt szándékomban. De megnyugodva tettem le a lapot. Nem tévedtem, nem írtam mást, mint amit akartam. Mert ha valaki nyitott szemmel olvassa azt a cikket, az mindjárt kiérzi belőle, hogy milyen hiányzókon is kesereg em benne. Egy szó néni sok, de annyi sem szól a helybeli hiányzókról, hanem igenis azokról, akiket tavaly még minden alkalommal ott láttunk a kuliurpüotában, az idén azonban már nem, mert nem is láthattuk őket. Hogy návleg nincsenek felsorolva abban a kis cikkecskében, vagy ha talán a kelleténél kissé homályosabban, szóltam ró uk, azt a mai viszonyok között igazán meg lehet érteni. De hogy csakis róluk, elköltözött kedves ismerőseinkről volt szó, azt igy első pillanatra is ki lehet a szavakból érezni. Ezzel érdemben talán meg is adtam volna a választ az illető lap olvasójának. De még valami olyan dolgot is megtu 1tam abból a közleményből, ami igazán megdöbbentett és amit nem lehet szó nélkül hagyni. Mert azt irja az illető olvasó, hogy városunkban a kereskedőket egyesek egyenesen lenézik, hogy nemcsak, hogy nem keresik velük az érintkezést, hanem valósággal kerülik őket „és ha véletlenül néha napján' egy-egy zsidóvallásu művész szólal meg a kullurhá'.ban, ellene bojkottot rendeznek, hát nem csodálható, ha a társadalmi élei csődöt mond “ Hát kérem tisztelettel, álljunk meg egy szóra, itt fáj valami az olvasónak. Nem beszélhetek ugyan valamennyi komáromi ember nevében, de igazán nem hinnem, hogy akadnának köztünk olyanok, akik a kereskedőket, csupán azért, mert kereskedők lenéznék Nem, olyan balga emberre nehezen lehetne ráakadni. Sőt!! Sokkal inkább lehetne talán szó irigységről. Mert hisz övék a hatalom és dicsőség, övék a Mannmon, amely után térdükig koptatják ma lábukat az emberek. Már pedig lenézés és irigység semmi-féle tudományos könyv ben, de még a gyakorlatban sem jelent egyet. Az ellen meg a komáromi kereskedők egyresze valószínűen a legerélyesebben tiltakozik, hogy bármiféle vallásu művésszel in azonosítsák őket. Aztán meg olt van az a boykott história is! Ugyan melyik zsidó vallásu művészt boykottálta a Jókai Egyesület ? Nem nyitotta-e meg előadó termét a nem is oly rég múlt időkben is Nagy Endrének és Szamosi Elzának, Pogány Bélának, M. Romy Porgesnak. dr. Oara Ernőnek ? Hogy nem volt közönségük, arról a Jókai Egyesület nem tej hét. A jelek arra vallanak, hogy akik itt boy. kottot emlegetnek, maguk is boykottálták ezek | előadásait. A Jókai Egyesület egyetlen és na gyon fontos feladata a magyar kultúrát szótí
