Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-10-23 / 78. szám
1920. október 23. «Koraáremi Lapok < 3 oldal. gálni, csakis a kultúrát (és nem egyéni érdekéket) és csakis a magyart (és nem emigráns szellemességeket). Meg is teszi ezt hiven, becsületesen, erőitől telhetőleg, sőt olyan mértékben és eredménnyel, hogy minden magyar ember kalapot emelhet előtte. Soha sem nézte az emberek vallását és nem is nézi ezután sem. Vagy (alán a közönség részéről nyilvánult meg valamiféle szervezett boykott ezek előadása ellen? Tudomásom nincs rólaésnem is' hiszem ; mert boykottot rendezni csak Bécsben tudnak, Komáromban sajnos, semmiféle közös mozgalmat eddigelé összehozni nem lehetett. Különben elég a Zsidó Ifjúsági Egyesületnék tavaly ugyancsak a Kulfuipalotában rendezett hangversenyére hivatkoznom. Ez az egyesület igazán nem szolgái egyetemes érdekeket. Igazán csak a zsidó ifjúság kulíurérdekeií szolgálja és teszi ezt — meggyőződtünk 'róla — derekasan és szép eredménnyel. Vájjon az általa rendezett hangversenyt talán boykottálták a nem zsidó vailásuak?Tud!ommai nem! Vagy hivatkozzak dr. Battáné fényes sikereire ? Amint eddig meghallgattuk és hódolattal adóztunk zsenijének, megtesszük ezután is. Eszünk ágában sem volt és nincs bárkit is bolykottálni. Ahhoz azonban mindenkinek joga van, hegy fúaga válassza meg, milyen szellemi élvezeteket óhajt a maga számára. De úgy látszik, most valamiféle bojkott volt a Jókai Egyesület első hangversenye, eüen. Én igazán nem tudtam és nem is gondoltam rá, csak abból a válaszból közetkezíetem. Pedig kár, nagy kár a mindinkább gyérülő magyar erökoí mesterségesen is szétforgácsolni Fölösleges dolog és amellett a közös ügyre, a ma, gyárság egyetemére káros is a kákán is csomót keresni. De nem is értjük a nagy érzékenységet. ‘ Hiszen minden zsidóvaliásu művész által hir■ eleteti estén legalább ugyanannyi keresztény volt jelen, mint zsidó- liitsorsos, A kérdéses váías? megjelenése után külön megfigyeltük dr. Gara Ernő szavalőestjét. Délután a komáromi tanintézetek ifjúsága valláskülönbség ‘ nélkül, tapsolt és lelkesedett a taleníumos szavaióniüvész előadásán. És este?! Este pedig — bizony mondom — nagyon kevés zsidóvaliásu kereskedőt láttam gyülekezni, hogy meghallgassák a világirodalom klasszikusaiból összeállítóit programmját. Legalább ugyanannyi keresztény is volt jelen. Vagy talán most már különbség nélkül mindenki bojkott alá kerül ? Azt mindenki tudja, mert érzi, hogy nagyon nehéz az itteni magyarság élete. Miért nehezítjük magunk is házi perpatvarokkal, alap fiiján levő torzsalkodásokkal, túlságos érzékenykedéssel? Eddig köztünk nem voltak kiélezve a vallási ellentétek, miért ráncigáiják most egyesek nyakuknál fogva elő ? Hasznos szolgálatot semmikép sem tesznek vele, sőt esetleg nagyon is kétélű fegyver lehet az illetők kezében. Az bizonyos, hogy igy nem lehet a társadalmat összekovácsolni, egymást megérteni, hnsznos és eredményes munkát végezni. Epen azért hisszük és reméljük, hogy a lakosság egyeteme nem is azonosítja magát válaszadó véleményével. Gin. 1 líüíaiiiÉ wuni. (Levél a szerkesztőhöz. — Felhívás a hatósághoz, hogy nézzék meg az érem másik oldalát is. — A háztulajdonosok panaszai) Ma, amikor az építési anyagok, a munkabérek, a javítási, tatarozási munkák ára és a házakra, telkekre rótt adók, terhek, hihetetlen magasságot értek el, a szorgalmas munkával szerzett, s nem a háborúban összeharácsolt házak tulajdonosai közül mindsürübben fölhangzanak a panaszok, hogy a lakásügyeket intéző • körök nagyon ridegen kezelik a paragrafusokat, mintha minden háztulajdonos zsarnok, lakő-kiszipolyozó, kiuzsorázó volna. „Tessék disztingválni“, mondják a hozzánk érkező panaszos levelek és tessék az arany középutat megtalálni, mert — irja egyik levél — a becsületes munkában elöregedőit háztulajdonosoknak egy csepp kedvük sincs ahhoz, hogy az ő bőrükre akarjon valaki a tömegek előtt népszerű lenni. Alább közlünk le egy beküldött levelei: Komárom, 1920 október 18. Igen tisztelt szerkesztőség! Miután ez idöszérint a lakás kérdésről mindgyakrabban esik szó, a helyi lapokban is gyakran jelen k meg ez ügyben egy-egy cikk, többnyire a lakás bérlők érdekében, tisztelettel felkérem szíveskedjenek megengedni, hogy becses lapjukban én, a háztulajdonosok érdekében ez ügyhöz véleményemet kifejezhessem, Becses lapjuk múlt heti számában,, általam nagyon tisztelt Domány János ny. polgármester ur, jelenleg a lakás-bizottság elnöke igen megszivlelésre méltó felhívást intézett a vátos nyugdíjas tisztviselői érdekében és óhajtom is, hogy felhívása kellő meghallgatásra találjon, feltéve, hogy a segítséget, nem a még sanyarúbb helyzetbe levő nagyobb tömegű ■nyugdíjastól várja az igen tisztelt lakás bizottsági elnök ur, értve alatta azokat az elő egedéit kisipaios, kiskereskedő és munkás háztuiajdonosokaat, akik mig bírták a munkát, éjjelt nappallá téve, dolgozva és nélkülözve garasonkiní rakták össze azon összeget, hogy szerény nyugdijjuk alapját: kis házacskáikat megszerezhessék. Ezek ugyan nem segíthetnek a város nyugalmazott tisztviselőin, mert a mostani lakástörvény ezeket is kiforgatja vagyonából. Kis házuk, ha nyakuk közé nem omlik, lelketlen spekulánsok és bevándorolt idegenek birtokába kerülnek. Igazán megfoghatatlan az intéző körök eljárása, hogy akkor, mikor minden érték, a munkaerő, élelem és ruházat, még a föld bérlete is, a pénz elértéktelenedése folytán minden arányosan emelkedik, akkor a hatóság tilalomfát állít a lakbérek arányos felemelésére, igy azután elő áll az a helyzet,, hogy tegyük fel egy házíulcjdonos, aki a háború előtt a befolyt lakbérből az egész téli szükségletét beszerezhette, most ugyanazon lakás után egy hadicipőt sem tud venni. Nem volna a doiog olyan szomorú, ha a lakbérkedvezményben csak azok részesülnének, akik igazán képtelenek több lakbért fizetni, de vannak oly lakók is elegen, akik építtethetnének maguknak lakást, de miután tudják, hogy a saját házukban a beépített tőkéjük százalékát számítva több, mint tízszeresét fizetnék, lakbérbe, mint most, tehát legfőbb gondjukat az képezi, hogy a pénzüket addig hol dugdossák, mig majd eljön az alkalom, mikor tömeges hatósági á:verés alkalmával potom áron hozzá jutnak a régi benszülötí polgárok vagyonához. Ha a város vezetősége őszintén óhajtaná, hogy ősi lakossága tönkre ne menjen és telje- : sen ki ne cserélődjék, akkor szerény vélemé- j nyem szerint a következő rendszabályokat kel- j lene a lakásügyben elrendelni: A lakbért a békebeli bérösszeg ötszörösére kell felemelni, melyet megfizethet még a munkás ember is, kinek állandó munkája van, miután átlag több, mint tízszeresét keresi a békebeli munkabéreknek. Az olyan vagyonos lakók, akik képesek volnának maguknak lakóházat építeni, azok köteleztessenek lakosztályuk után olyan lakbért fizetni (akár a város javára is), hogy az a jelenlegi építési költség 5%-ának megfeleljen. Uj letelepülők pedig általában köteleztessenek maguknak uj lakóhelyet építtetni, mert máskülönben minden bevándorló egy régi lakost szőrit ki a városból. Csak ilyen és még szigorúbb rendszabállyal gondolom elérhetni azt, hogy az építkezéstől elvont tőke, előbujik rejtekéből és ellátja munkával az építéssel foglalkozott, de teljesen tétlenségre ítélt iparosokat és munkásokat, akkor azután meg fog szűnni az a szégyenletes állapot, hogy ökör számára akár palotát is, de emberek számára még egy sárkunyhót sem lehet építeni. Ezeket vagyok bátor az igen tisztelt lakásbizotisági elnök ur figyelmébe ajánlani s kérem, szíveskedjen odahatni, hogy az a szegényes nyugdíjalap, amelyet a háztulajdonosok többsége óriási munka és nélkülözés árán saját maguknak állítottak, ne kerüljön a hatóság hibájából idegen kézre. Tisztelettel * A tő irás. Mn a impila vlttélek állami ianfeliiMtiktz. Mi falusi iskolaszéki elnökök, mivel az új államalakulatok óta csak ritkán és igen csekély mértékben olvashatunk papír pénzt, uj könyveket se vásárolhatunk és magyar nyelvű újságot is csak korlátolt mértékben olvashatunk, mindenféle nyomtatványnak megörülünk, ami mostanában hivatalunk, vagy saját címünkre érkezik a postán. De bizony az újabb időben sok csalódás ért bennünket a postáról. Jönnek füzetek, újságok, felszólítás formájú megkeresések, melyeknek tartalmát nem élvezhetjük, mivel azt sem tudjuk megállapítani, hogy minő nyelven vannak nyomtatva és igy ezen küldeményeket csak, mint papirost értékesíthetjük. Így vagyunk a „Zprávy“ cimii hivatalos kiadványnyal is, amely mivel az iskola címére portómentesen jön, terjedelméből és alakjából gondoljuk, hogy a magyar „Néptanítók Lapjá“nak az utódja. Ha ezen feltevésünkben nem csalatkozunk, igen kérjük az állami tanfelügyelőséget, szíveskedjék minden erejével odahaíni, hogy a csehszlovák állam a kisebbségek nyelvén és igy magyar nyelven is szíveskedjék ezen lapot megjelentetni, mert különben teljesen céltalan a „Zprünyu-nak magyar iskolákhoz küldése. Sokan hangoztatták, hogy a magyar állam iskolaiban erőszakosan magyarosított, pedig a tankönyveket minden nemzetiség nyelvén kiadatta és legjobb tudomásunk szerint a „Néptanítók Lapja“ nemcsak német, román, tót nyelveken, de még ciril betűkkel is megjelent. Az okos állami érdek ezt is kívánja. B. K. iskolaszék! elnök. íii útlevél GSííiíf apismzfe Mromlao. (Uj eljárás utlevélügyekben.) A komáromi zsupáni hivatal közli: Az útlevél ügyek összpontosítása egyszerűsítése és gyorsítása céljából újjászerveztem hivatalom utlevélügyosztályáf, amely november 1-vel kezdődőig a zsupáni hivatal alsó helyiségeiben fog működni és pedig a felek tájékoztatását illetőleg köznapokon reggel 10 órától déli 12 óráig, ünnep és vasárnapokon reggel 9 órától 11 óráig. Idegenek számára a köteles jelentkezés céljából, vagy az összes nagyon sürgős esetekben, mindennap reggeli 8 órától déli 12 óráig, délután 3 órától esti 5 óráig, vasárnap és ünnepnapokon reggeli 9 órától déli 12 óráig. I. Az utletélügyotztály teendői: 1. Útlevél kiállítása iránt benyújtott kérvények elintézése. 2 Beutazási engedélyek iránt benyújtott kérvények elintézése. 3. Útlevél meghosszabbítása iránt benyújtott kérvények elintézése. 3. Útlevél meghosszabbítása iránt benyújtott kérvények elintézése. 4. A csehszlovák köztársaság területéről kitiltott személyek igazolványainak valamint a Komárno városán keresztül hazájukba visszatérő személyek útleveleinek láttamozása. 5. Egy napos igazolványok kiadása szoros határontuli érintekezés céljából. 6. A dunai főhidon lévő határon folytatott beszélgetésekre feljogosító engedélyek kiadása. 7. A dunai főhidon kocsival való átkelési engedélyek kiadása, 8. A permanens igazolványok kiadása szoros határontuli érintkezés céljából. Steiner Kornél és Társa Komárom eipőkereskedése és (orthopäd) cipészműhelye, Nádor-utca 27. szám. (ül 0É9 llíirttónal SZMltfl.) Ajánlja elsőrendű tehénbőrből és boxbőrből saját műhelyében készült férfi-, női- és gyermekcsizmáit.
