Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-10-13 / 75. szám

2. o etil.

volna. Belátta, hiszen íanitó-ember és a szegény földmivelő nép helyzetét is ismeri. Mégis kért, mint a vizsgák vezetőjét, hirdessem ki, hogy kormányrendelet szerint, melyhez ő is szigorúan kötve van, junius végéig kel) járni az iskolába. Természetes — feleltem — sőt a templomban már ki is hirdettem, bár a rendelet túllő a célon és sérelmes is, de most nincs ideje az érzékenykedésnek. Magam örülnék legjobban, ha a földmivelő nép gyermekei is teljes • tiz hónapig járhatnának iskolába.

Most uj iskolai év kezdődött és a tanfelügyelő is uj. Jönnek a kedves levelek, hogy megkezdtük-e a tanítást a rendes időben. Igenis, instálom, a megszokott időben, szeptember közepén és pedig egészen komolyan. De hát miért nem szeptember elején? Azért, kérem szeretettel, mert szamárhurut dühöngött, óvodánk is kiürült pár hétre, halálozások is voltak és egyik községünk jegyzője jelentést is tett a járványról az illetékes hatóságnak. Ha járvány nem volt volna, megkezdhettük volna a tanítást szeptember elején — papiroson, vagy 2—3 gyermekkel, mert szeptember első felében árvíz volt és népünk apraja-nagyja lázas sietséggel szedte a folyton gyarapodó felfakadt vízből a kapás és a kaszás termést. Egy gyermektől kérdeztem: be vagy-e már irva, fiam? A felelet ez volt; a nyanya leszedi a kukoricát, oszt megfoltozza ruhámat, oszt beirat. Ugyebár meg van irva egyik uj rendeletben, hogy rongyosan nem szabad az iskolába menni? És u*gy-e a ruhát a „nyanyá“-nak, nem pedig a tanítónak keli megfoltoznia? Azon pedig ne méltóztassék szörnyiiködni, hogy annak a bizonyos Vince gyereknek a ruhája lerongyolódott. Értem én a múlt évben az esperesi kerület egyik iskolájában olyant is, hogy egyik tanítónak a gyermeke hiányzott a vizsgáról. Mi az oka a rossz példaadásnak? kérdeztem komolyan, de bizalmasan négy szem közölt. Nagy "a család — volt a válasz — nem jut minden gyermeknek ruha, rongyosan pedig nem küldhetem fiamat vizsgára. Elnémultam. Sajnáltam, hogy akaratlanul fájó sebet érintettem. Tudtam, hogy akkor a tanítókat Ígéretekkel táplálták s azokkal nem lehetett a gyermekeket felöltöztetni. Aki a mostani kiáltó, botrányosan divatos cifrálkodás mellett nem látja meg a néma nyomort, az nem lát tovább az orránál, szive pedig kőből van.

De az államsegély megvonásával fenyegetődznek! megtehetik, hatalmukban van. Sok iskolát tehetnek igy tönkre. Azt azonban jegyezzék meg, hogy az államsegély a mi adópénzünkből van s az állam mi vagyunk, az összlakosság. Az államsegély nem kormánysegély! Óvakodjunk a fogalomzavaroktól! Tetszik-e ismerni ez aranyszabályt: „Mitte sapientem eí nihit ipsi dixeris“? (Küldj okos embert és ne szólj neki semmit, vagyis az fogja tudni, mit kell tennie). A merev kormányrendeletek végrehajtóinak kell azoknak az okos embereknek lenniük, akik bölcs tapintattal járnak el az egyes adott esetekben, mert különben a betű öl és falnak viszi az államot. És a kormány kibocsájíoít csápjainak nem ott keli emberi gyarlóságra valló hatalmi fickándozást végezniük, ahol kötelességteljesítő, de egyúttal önérzetes embereket találnak. Taián jobb volna a Rózsa Sándor-jelölteket, a rémesen elhanyagolt gyermekeket valahogyan az iskolába terelni, mig nem késő?

Hadd mondjak az iiy gyermekekre vonatkozólag is példát! Egy derék munkásunk a háború áldozata lett. Négy kis leánya maradt; egyet már magához szólított az Ur. Az özvegy rossz útra tért és a falu rossza lett, mert „Paupertas maxima merelrix“. (A nyomorúság az erkölcstelenség fészke). Az árvaszéket röviden értesítettem a gyermekek elhanyagoltságáról; váltott is hivatalos levelet a községi elöljárósággal. Azóta idők múltak. Az anya „rémtetl“ miatt a törvény kezeibe került — mint e lap is közölte — a három kis leány szétszéledt. Keltőt egy-egy cigány család szánt meg és fogadott be. Elszorult a szivem, mikor a minap láttam őket. Mikor lesz az ilyenekről népszámlálás? Mikor lesz az ilyenekre gond? Mikor lép ki a tanfelügyelő az irodából, hogy az ily elhagyatottakról alapos és igaz tájékozódást szerezzen és megismerje a valóságot, mely az aktákat nagyon, de nagyon felcsufolja? Mert sokan vannak manapság ily szerencsétlen páriák, kivált városokban, hol még a lelkipásztor sem tudja számom tartani minden hívét,

„KomArozr-i .Lap.óA'

hogy legalább szót emelhetne érettük. Mikor > fogják a nagyszámú detektiveket az iiy rejtett bűnök, testi és lelki bajok kinyomozására felhasználni, hogy azokat a sokszor hangoztatott népjólét érdekében gyökeresen orvosolják? Ha ezt megtennék, akkor hálából talán még mi is megtanulnék karban, lelkesen zengeni: Toto corde Bohemi, Slovaci sumus!

Tehát, magyar testvérek, tartsunk össze és tartsunk ki, hogy a mi népünk és iskoláink érdekében zaklatáson kívül egyéb is történjék! Használjunk fel minden törvényes eszközt, mert nekünk vannak elvitathatlan, törvényes jogaink. Mig azokat mind kivívjuk, addig is legyünk az államnak becsületes polgárai.

Csicsó, 1920 október 5-én.

Dr. Sz.

A munkásság sztrájkja/

Pfiffinger pozsonyi szerkesztő kiutasítása miatt kezdődött. — Csak Pozsony, Érsekújvár és Komáromra lokalizálódon az „általánossztrájk“. — A munkásság elégedetlensége. — A páitvezetőség a polgári osztályt kérte a sztrájk támogatására. — A sztrájk teljes sikertelensége.

A sztrájk kitörése.

Múlt vasárnap éjjel Pozsonyban Píiffinger szerkesztőt, aki a „Volksstimme“ citr.ü német munkáslapban államellenes izgaiást fejtett ki a kommunizmus elvei mellett, autóra ültette a rendőrség és az osztrák határra toioncolta ki. Ez az eljárás nagy elkeseredést idézett elő a pozsonyi munkásság körében, ahol kedden reggel kitört az általános sztrájk.

A munkásság követelte Pfiffinger visszahívását, Micsura szlovák miniszter távozását és az emigránsok teljes politikai szabadságát, végül a sztrájk által okozott károknak az állam által való megtérítését. A sztrájk kedden Komáromra is áiharapódzott és szerdán reggel megszűnt a munka Komáromban is.

A sztrájk nem vált általánossá.

Az állami hajógyár vas és fémmunkásai az ipari üzemek és a kereskedők szervezett munkássága a sztrájkhoz csatlakozott. A nyomdák is beszüntették a munkát és a már kiszedett „Komáromi Lapok“ sem jelenhetett meg szerdán. Több üzemben azonban a munkásság nem mutatkozott hajlandónak a sztrájkra, amelynek egyik sebezhető pontja volt a sztrájk károk, az elmulasztott munkanapok kárpótlásának kérdése. A szirájk vezetősége bizonyosra vette, hogy ezt az állam meg fogja téríteni.

Az állam részére igy felvehetvén a hatalmi kérdés, a 'kormány is akcióba kezdett. Nem lépett fel erőszakkal a munkásság ellen, a sztrájk jogot elismerte és egyéni szabadságuknak tisztelete mellett annak korlátlan folyást engedett. A követeléseket azonban visszautasította. A hírek arról szóltak, hogy egész Szlovenszkó munkássága sztrájkba lépett, de ez nem bizonyult valónak, mert csakhamar megjöttek a pozsonyi szlovák nyelvű lapok és ezt Kereken megcáfolták.

Ez iehangolólag hatott a munkásságra, amely igy látta, hogy zsákutcába került a kormánnyal és a cseh-szlovák nacionalista érzésű szocialista elvtársaikkal szemben. Csütörtökön egy munkásküldöttség járt a főkapitánynál és kijelentette, hogy a munkát felvenni hajlandó, de egyúttal védelmet kért. Boldoghy Gyula ipartelepének mintegy hatvan munkása is a sztrájk ellen foglalt állást és a rendőrség kikul döttei előtt egyhangúan a munka felvétele mellett nyilatkoztak.

Az elégületlen munkások.

A munkásság két nap nuilva a kiküldött kurírok utján teljes információt szerezett a sztrájk méreteiről és belátta reménytelen helyzetét. A küldöttek azt a hirt hozták, hogy Pozsonyban is megindult a munka és csak Érsekújvár és Komárom munkássága áll sztrájkban. A Munkásotthont sürü rajok lepték el. Pénteken sürü csoportosulás volt a Dunaparton, mire a katonaság gépfegyverekkel szálta meg a Dunapartot. Erre azonban nem volt szükség, mert a rendet senki sem zavarta meg.

Csütörtökön este a sztrájk vezetőség Felhívást bocsátott ki az iparos és kereskedő osztályhoz, hogy tartsák üzleteiket bezárva. Ennek azonban csak igen vontatottan tettek

ididi)., október. , í

eleget és főlég az iparosság volt ellene, afclknelr az ipáriestüíet ügye még friss emlékezetében van. A kereskedők is érzékeny károkat szenvedtek a sztrájk miatt és azért nem (ud;ak lelkesedni. A felhívás a reakcióra hivatkozik, melyet sötét odúiba keli visszakergetni. Később rendőrök járták végig az utcákat és a bezárt üzleteket sorra fetnyiitatták. Ez azután végleg eldöntötte a sztrájk sorsát is, amely este véget ért.

A Munkásotthonban etégedeilenü! hallgatták Földessy képviselő fejtegetéseit és Dénes párttiíkárt, aki egész csütörtöki napon távol maradt a párlotthontók A csatát elvesztették a vezetők és a vert hadsereg hangulata sohasem volt a vezérekre kedvező. A mostani párívezetőség helyzete is megingottnak tekinthető és valószinü, hogy a régi, kipróbált kezekbe fog visszakerülni.

A sztrájk tanulságai

A kudarccal végződött sztrájkból megállapíthatta a munkásság, hogy a cseh-szlovák elvtársak teljesen cserbenhagyták a magyar is német munkásságot, mely magára maradt. Túlbecsülve erejét, lehetetlen követeléseket szegezett a kormány mellének. Nem is teljesült egy követelése sem. A munkásság négy munkanappal, illetve annak bérével szegényebb maradt. Igen sokan súlyos szemrehányást tettek ezért a pártvezetőségnek, mely Ígéretét nem teljesíthette.

Pénteken Csallóközben is felütötte a gazdasági sztrájk egyes nagyobb gazdaságokban a fejét, $e ezzel szemben a kormány erőteljes intézkedéseket tett. Ugyanis közhírré tettes, hogy a kormány és .a hatóságok a sztrájkolókát ebbeli szándékukban nem zavarják. De a gazdaságoknak jogukban áll a sztrájkba lépő gazdasági munkásokat és cselédeket azonnal elbocsátani a szolgálatból, mivel azok helyrehozhataílan károkat okoznának az őszi munkák körül.

Erre a munkások munkába is álltak és az elbocsátásra nem került a sor. Tekintettel arra, hogy a gazdasági cselédnek a városi munkáséhoz képest fényes anyagi hely tele van különösen az ellátást bíetőieg, a kiadott sztrájk; jelszó csak azok körében talált hívekre, akik a jelszavak után indulnak, de azok felett gondolkodni nem akarnak, vagy arra képte'en ek

in tejei inai a iáit?

Dr. Lipscher Mór.

Minél drágábbak az élelmiszerek, annál inkább hamisítják azokat. Ezen tény bővebb magyarázatra nem szorul. Ez alkalommal csak a tej és a- tejtermékek hamisításával kívánok foglalkozni és a komáromi viszonyokat röviden isme metró. A lelketlen kufárok kapzsisága ezen nélkülözheíellen tápszer hamisitásában nem ismer mértéket.

A hatóságok, különösen a tiszti orvosok minden képzelhetőt megtesznek, hogy féken tartsák a tej árusokat. Fáradozásuknak azonban kevés az eredménye, egyrészt azért, mert az alkalmazott vizsgálati módszerrel a tej hamisítását felismerni csak ritkán sikerül, másrészt pedig azért, mert a nagy íejhiány miatt a komáromi közönség a hamisított tejet is készséggel megveszi és az ellenőrző orvosok működését ellenséges szemmel nézi, azt inkább megnehezíteni, mint elősegíteni iparkodik.

A tej hamisítása oly módon történik, hogy vízzel hígítják, vagy lefölözik, avagy pedig mindakét módon. Ha a tejei vízzel hígítják, fájjsúlya kisebbedik, de sülyed a fajsuiy akkor is, ha a tej zsírtartalma fokozódik. Tehát a vízzel hamisított és a jó zsíros tejnek is egyaránt kisebb a fajsulya a rendesnél, illetve az átlagnál, Ezen tényből az következik, hogy a tej fajsulyának meghatározása, amint az a piaci vizsgálatok alkalmával történik, nem.elegendő a tej jóságának és tisztaságának megítélésére. Csakis a tej zsírtartalmának megállapításával tudunk ítéletet mondani a tej minőségéről. A tej zsírtartalmának meghatározása már körülményesebb vizsgálatot igényel és csak laboratóriumban végezhető el. Ezért be kell látnunk, hogy a tiszti orvosok, kik munkával különben is túl vannak terhelve, ezen vizsgálatokat már csak a szükséges laboratóriumi berendezés hiánya miatt sem végezhetik el.

Ezen körülményt hangsúlyoznom kell, nehogy fejtegetéseim akár kiben azt a látszatot