Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-10-13 / 75. szám

1920. október IB.

«Komáromi Lapok«

B. oldal.

keltsék, mintha a tiszti orvosok vizsgálati eljárását kritika tárgyáva akarnám tenni. Ők, mint már megjegyeztem, ritka szorgalommal teljesítik tisztüket, annyit tesznek, amennyit a rendelkezésükre álló eszközök megengednek, de újból hangsúlyoznom kell, hogy tisztán a tej fajsulyának meghatározásával csak az ügyetlen és durva hamisításokat lehet felismerni, mert ha lefölözött tejet vízzel hígítják, fajsulya teljesen megfelelhet a tiszta, hamisítatlan tej fajsulyának. A tejnek ezen sajátságárói az élelmes, de lelkiismeretlen tejkereskedők tudomással birnak és némi ügyességgel a tej fajsulyát olyképpen tudják beállítani, hogy az a törvényes követelményeknek (1029—1030) megfeleljen, esetekben csakis a tej zsírtartalmának meghatározásával lehet a hamisítást felfedni.

A tej átlagos zsírtartalma 3 5u/o. A városi közkórház részére szállított tejet állandóan vizsgáljuk, 3 százaléknál több zsirt ritkán tártálma^. Hogy a városi tejüzem által forgalomba hozott tej minősége ezidő szerint nem éri el a megkívánt átlagot, annak oka csak kis részben keresendő azon körülményben, hogy a nyári hónapokban, midőn a tehenek legelőnél egyéb takarmányt nem kapnak, a tej zsírtartalma kevesebb, mint aeon hónapokban, midőn a tehenek erőtakarmánnyal etetik. Nagyobb jelentőséggel bir azon körülmény, hogy amint azt sok i/beiii vizsgálataimmal megállapíthattam: a termelők által a városi tejüzembe szállított tej minősége, tisztasága a törvényes követelményeknek nem felel meg, röviden mondva hamisított. Mig a Fehérváiy uradalomból eredő tej, 4'2°/o zsirt is tartalmaz, addig egy Keszegfalusi tejárus, aki több gazdától vásárolja a tejet olyan tejet szabit a városi üzembe, amely 1031 fajsúly mellett rendszerint csak 2‘5% zsirt tartalmaz. Éz kétségtelenül lefö'özöit tej. „A lefölözött tej“ kifejezés alatt ezen vonatkozásban mindenkor nem teljes lefölözés,’ hanem részbeni lefölözést kell értenünk. Egy.ilyen tejárusnak leleplezése, aki több termelőtől szerzi, be a tejet nehéz ugyan, de nem lehetetlen.

A Lándori uradalomból beszállított tej vizsgálata igen különböző eredményeket adott. Az egyik karma kifogástalan jó tejet, a másik igen rosszat tartalmazott, de a rossz tér menynyiségileg tetemesen felülmúlta a jót. A helyszínen Dr. Geöbel Karoly tanácsnok úrral egyetemben a múlt napokban eszközölt vizsgalat alkalmával is idei ült, hogy az uradalom alkalmazottai saját teheneik tejét közvetleuüi a fejés után egy központi helyiségbe a tejkamrába viszik, ahol azt egy úgynevezett tejmester a kannákba tölti. A vizsgálat kiderítette, bogy a tejkamrába szállított tej kifogástalan volt. A tanító teje 4'2%, az intézőé 4u/° az egyes béreseké adag 3 5% zsirt tartalmazott. Csak a gépész tejéi kellett kifogásolni mert csekély zsir tartalma (26°-°) és magas fajsulya (30'5%) a lefölözés gyanúját igen valószínűvé mond hatni biztossá tette. A vizsgálatból kétségtelenül meg volt állapítható-, hogy a tej hamisítása a kamrában a tejnek oda való szállítása után, vagy ami kevésbbé valószínű a városba való szállítás közben történik. Legrosszabb az a tej, melyet a falusi asszonyok hoznak be kisebb mennyiségekben a városba, zsírtartalma a 2 5 százalékot csak ritkán éri el kélségteienüi azért, mert lefölöztetett, vagy vízzel higitalott. Nem régen alkalmam volt egy kávéházban a tejet megvizsgálni, 19 zsirt tartalmazott. Egy komáromi Megyercsi-utcai gazda szállítja ezen kétségtelenül lefölözött tejet, és mellesleg megjegyzem nem a maximális árért. Kiszámítottam, hogy ezen esetben a teimelő minden liter tejnél 1 korona illetéktelen haszonra tesz szert, ami naponta 20 liter tej szállításánál évente 7300 koionát jelent. Vizsgáltaim során nagy elvétve szokatlanul bő zsirlartalnm tejre is akadtam, ilyen volt például az, amely a királynéréti bérgazdaságból számlázott, 4 5u/o zsirt tartalmazott. Megközelítette ezt zsírtartalomra nézve az a tej, mely egy megyercsi teimelőtől eredt. De meg kell jegyeznem, hogy ezen kitűnő tej nem kei ült közfogyasztásra.

Minthogy a zsir a tejnek legbecsesebb alkótórésze, amelynek mennyiségétől a tej tápláló értéke függ, a modernebb tejüzemek a termelőnek zsírtartalmának nagysága szerint fizetik, a zsírosabb tejért nagyobb, a soványabb tejért kisebb árt fizetnek egyelőre megállapított kulcs szerint. Ezen eljárás igazságos és észszeiü, mert a termelőt arra (ösztönzi, hogy

jó fajtájú teheneket tartson és azoknak jó takar- , mányt nyújtson. Komáromban azonban ezidő- j szerint a nagy tejhiány miatt ezen módszert alkalmazni nem volna tanácsos, mert attól kellene tartani, hogy azon termelő, kinek soványabb tejét rosszabbul fizetné a városi tejcsarnok, nem szállítaná tejét a városi üzembe, hanem olyan fogyasztóknak, akik a tejet nem vizsgálják.

Nagy szerepet játszik a tej zsírtartalma a vaj gyártásnál. Mig egy kilogramm vaj előállításához mintegy 42 liter szükséges olyan tejből, nie|y csak 2,5% zsirt tartalmaz, addig a 4'5°/° zsírtartalmú tejből, elegendő 23 liter.

A vaj hamisítása is nagyban el van terjedve. Igaz ugyan, hogy a növényi és állati zsírok nagy drágasága miatt ez idő szerint a vajat ezekkel nem hamisítják, de annál inkább vizet gyúrnak a vajba sulyszaporitás céljából. Minden vaj tartalmaz vizet, illetve tejsavót. Á magyar törvények tudtommal megengedik, hogy a vaj maximálisan 16% vizet tartalmazhat, a németországi törvénye« csak a 18%-nál több j vizet tartalmazó vajnak áruba bocsájtását tiltják. Vizsgálataim során állandóan a legjobbnak találtam a nemesócs'ai Holzer-féle vajat, mert csak 14% vizet tartalmaz. A sokak által dicsért Hickits-féie vajat nem voH alkalmam megvizsgálni,. mert nem tudtam hozzá jutni. Legrosz ■ szabb úgy tisztaságára, mint víztartalmára vonatkozólag azon vaj, melyet a vidéki földműves asszonyok árusítanak. Ezen vaj majdnem kivélel nélkül savanyulejfelböl készül és mint- j hogy a tejet igen sokszor a dohos pincében j tartják, a vaj is rendszerint felveszi ezen pince j szagot, könnyen avasodik és 25, sőt 28% vi- I zet is tartalmaz.

Kétségtelen, hogy a viz mesterségesen, I sulyszaporitás céljából lesz a vajba bele gyúrva, j Ha számításba vesszük, hogy ezen úgynevezett : parasztvajnak ára kilogrammonként legalább j 50 korona, tisziátlansága mellett voltaképen drágább is, mint az uradalmakból eredő, vagy \ a városi tejüzemben árusított 60 koronás vaj. Sajnos, hogy ä komáromi piacon és az iizle- : tekben árusított vaj nagyobbrészt paTasztvaj és i köztudomású, hogy az uradalmi vajhoz alig lehet hozzájutni, ez csak kevés kiválasztottnak i jut osztályrészül. A jelenlegi helyzet Komárom- ' ban az, hogy aki 1 kgr. vajat vesz a bobban ■ az Vv kgr. zsiradékot és 7-r kgr. vizet vásárol drága áron. Végül még néhány szót akarok mondani a tejfölről. A falusi asszonyok által és a szatócs üzletekben árusított tejföl, amint azt többszőrt vizsgálataim utján megállapíthattam csak 10%—12% zsirt tartalmaz, mig az a tejföl, melyet a tejről 24 órai áliás illán lesze- ; dünk 20—22% zsiri is tartalmaz. Kétségtelen, hogy a szaporitás céljából tejet kevernek a tejfölhöz. A tejföl zsírtartalmát tudtommal a tör- ; vények és rendeletek nem szabályozzák és Így a tejfölnek tejjel való hígítását rendőrileg üldözni nem lehet. De meg lehelne állapítani a tejföl piaci arát annak zsírtartalma szerini. Ha az átlag 3 5 százalék zsirt tartalmazó tejnek ez idő szerinti ára: 2 K 20 fillér, akkor a 10% zsirt tartalmazó tejföl literének csak 6 K 28 fillérbe szabadna kerülnie és nem 10 koronába.

A 10 koronás tejfölnek 16% zsiit kellene tartalmaznia, hogy ára arányban legyen a tejnek ezidőszerinti árával.

Midőn fentiekben röviden vázoltam a komáromi állapotokat, felmerül a kérdés, miként lehetne azokon javítani. Az első és legfontosabb feladat volna pontosabb vizsgálati módszerek alkalmazásával a hamisításokat felismerni. Szükségesnek tartom, hogy a vizsgálatok gyorsan, tehát Komáromban történjenek meg, mert a tettenérés alkalmával kirótt büntetés elrettentő példa erejével fog hatni. A tejpróbáknak a pozsonyi vegyvizsgáló állomáshoz való küldése több költséggel és fáradtsággá jár,, mint a vizsgálat maga és hónapokig nyújtja az eljárást. Elfoglaltságom nem engedi, hogy a rendőtségnek mindenkor rendelkezésére álljak és a tiszti orvosok sok irányú elfoglaltságuk miatt sem végezhetik ezen vizsgálatokat, amelyek naponta hosszabb időt vesznek igénybe. Legalkalmasabb volna, ha a íendőrségnek valamely közege, talán egy intelligensebb rendőr altiszt végezné ezen vizsgálatot, amelyek különös ügyességet, vagy tudományos képzettséget nem igényelnek. Nem lesz nehéz egy e célra alkalmas, lelkiismeretes egyént találni. Betanítását készséggel elvállalnám, ellenőrzése azonban a tiszti orvosok feladata volna. A tej a

betegeknek és gyermekeknek annyira fontos és pótolhatatlan tápszere, hogy annak tisztaságára és jóságára minden hatóságnak nagy súlyt kellene helyeznie és minden visszaélést szigorúan megtorolnia, ennek első feltétele a hamisításnak gyors és biztos felismerése.

fi Jiai fgyesillel hpirnye.

— okt. 9.

A tavaszi hangverseny-saison méltó folytatásának, az idei biztató kezdetének bizonyult október 9-én tartott első hangversenye a Jókai Egyesületnek olyan meglepetéssel szolgált a komáromi művészetet kedvelő közönségnek, amelyért elismeréssel kell megemlékeznünk az Egyesület vezetőségéről. Elhozta a komáromiak, de bátran mondhatjuk, hogy a Szlovenszkóba szorított magyarság kedvencét: Simonffy Margit szavalómüvésznőt, s bemutatta A. Ackerí tnann Hona zongoraművésznőt.

A komáromiaknak nem uj név egyiksem, Simonffy Margit neve eddigi nagy sikerű szereplései nyomán már művészi patinát kapott dacára viselője kedves fiatalságának.

A. Ackermann Ilona debíije elé pedig a művészi tanulmányai iránt érdeklődők nagy várakozással, akik elölt pedig még nem mutatta be művészetét, kiváncsi érdeklődéssel néztek.

A zugó tapsokban megnyilatkozol! tetszés, ; a zéneértők részéről hallott elismerés, biztató 1 ulravalőul szolgálhat művészi pályáján, mely- i nek már vannak a múltból is sikerei.

A komáromi közönség előtt még mint I művész-növendék ezelőtt 6 évvel lépett fel, I azóta lefolyt idő mint Polonyi Elemér tnnitvá- i nyának tanulmányai folytatásában telt el, s most Istenadta tehetsége és szorgalmas tanulással szerzett tudása javát adta a szülővárosa zenekedvelő közönségének.

Simonffy Aáargit úgy játszik a magyar nyelvvel, annyira a hatalmában vannak a szenvedély, kedv, harag, elbusulás, honfibánat, s minden emberi érzés kifejező eszközei, érdekes szép feje, az egész teste tartásában, a gesztusaiban kifejeződnek, csengő hangján úgy pattognak a szavak, mint valami zenei instrumentálison művészkeze alatt a hangok.

Különös és ritka tehetség, aki bármily hosszú költeménnyel csakúgy le tudja kötni a hallgatóság figyelmét, mint amily frenetikus tetszést va t ki egy-egy apró költemény előadásával.

A költemény meséje életre válik nála, s i mindent, mindent kifejez, amit a költő a szavakba rejtett. Simonffy megtalálja a költemény lelkét s odatárja a hallgatóság elé.

S ez a művészi komoly játék könnyen megy nála, művészete valahol a szavalás és színjátszás között van, nevet sem lehet adni ennek mást, csak kitör belőlünk a műélvezet retlexe: a taps, s elhallgatnék akármeddig. Gazdag műsorából első szamától utolsóig, ráadásaiból, mellyel megajándékozta hálás pub- i likumát, minden szám után felzúgott a taps.

Petőfi „Apostolijából vett részlet, melynek ! szövegtudása szinte bámuiatraméltó, „Bús őszi : vándor“, „Rettegés“, „Vén Ambrus fia“, „Két vándora Szaharán“, „Uram miért?*, „Lány a mulatóban“, „Házasodjatok“, valamennyi magukban is tele művészet, együtt egész csokor. Ma különösen jól esik hallgatni, gyönyörködni a mi nyelvünk szépségeiben, oly művésztől : hallgatni a magyar nyelv zengő zenéjét, mint ■ akire büszkék is vagyunk: Simonffy Margittól.

A. Ackermahn Ilona, a bájos művésznő ügyesen összeállított műsorából Chopin Polonaise uj, eredeti felfogásával nagy tetszést aratott. Úgy látszik, de mint a művésznőtől magától is hallottuk, Chopin darabjaival legszívesebben foglalkozik, s elsőrangú interpretalójának is bizonyult. Mac Dowel: „Moto perpetuojá“-ban és Thoman: „Scherzo Hungrois“-jában brilliáns játéktechnikájáról tett nagy tetszést arató bizonyságot.

Polonyi Elemér hangverseny darabja, Polonaise de Concert, és Schumann: „Papillons“-ának előadása, talán a legtöbbet árult el abból az igazi művészi tehetségből, mely ma még forrásban van ugyan, de amelynek már van biztos iránya, s van legmegbecsiilendöbb célja: a szerző intencióinak hű követése úgy, hogy a zenei darab minden rejtett szépsége kicsillogjon. .Ackermann Ilonának van te-