Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-09-29 / 72. szám

KOMAROMMEGYEI KÖZLÖNY Szerdai 1920. szeptember 29.-----tw.-— I ...... T-gr—;m; negyvenegyedik évfolyam. 72. szám. Előfizetési ár helyben és vidékre: •szlovák értékben : í gesz évre 56 K, félévre 28 K, negyedévre 14 K. Egyes szám áira: 60 filler. M mp ffiár Magyarországot, ha 18 milliónyi la­kosságából 11-et elvettek tőle, ha meg­fosztották minden létföltételétő!, akkor ryiíért félnek mégis tőle? S ha az uj antant államaiban olyan példás rend ural­kodik, miért állanak mégis nyakik fegy­verben? Talán még sem egészen úgy lest a dolog, ahogy ok hirdetik, talán az a halálra Ítélt Magvaroszág még sem ér­kezett ei a végvonaglásig és talán nincs Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA ár. Szerkesztő: BABANYAY JÓZSEF dr. azzal udvarosainak a hatalmak ott időző képviselőinek, hogy ők (t. i. a kis antant) tulajdonképen érvényt kívánnak szerezni a nagy antant akaratának és rendelkezé­seinek. Erre azután kapnak egy barátsá­gos mosolyt, egy-egy dodonai választ és beharangozzák az egész világot, hogy ők igy, meg úgy . . 1 És rend még sincs. A szenvedések nem megtörik, de meged­­zik az erőket. A kis antant tehát megint hamis vágányokra terelte szekerét. is olyan példás rend a kis ántánt orszá­gaiban, amint azt világgá kürtölik. A nagy ántánt, ha nem is nyilvá­nosan, de zárt ajíók mögött afölött gon­dolkodik, vájjon igazságos volt-e Ítélete s vájjon szabad-e ezt az Ítéletet végre is hajtania ? Az igazságszolgáltatásnak lé­nyeges elve az, hogy inkább fusson száz bűnös, mint hogy egyet is igazfalanul halálra ítéljenek. A jóllakott, a hadi dicső­ségében kéjelgő s most mjjr nyugodtabban gondolkozó nagy ántánt az igazságszol­gáltatásnak eme elvét veszi most fontolóra, azért kerülgeti a kis ántánt Magyarorszá­got úgy, mint macska a forró kását. A nagy ántánt kezdi már belátni, hogy szörnyű igazságtalanság történt itt és bárrnint titkolják, bármint cáfolgassák is, Nyugat nagy diplomatáinak minden tanácskozásán szóba kerül Magyarország sorsa. Most veszik csak észre, milyen tévesen informálták őket Magyarország nemzetiségi viszonyai felől, milyen óriási hazugság , vojt az, hogy Magyarországtól 11 millió ember elkívánkozik 1 A kis an­tantnak. állandóan Párisban kotnyeleskedő diplomatái azt hangoztatták, hogy Közép­­európában csak akkor lesz rend és nyu­galom, ha Magyarországon ezt a csonkí­tást eszközük. És a nagy ántánt, melynek kezében ott villogott a boncolókés, ma már megállapított annyit, hogy a közép­­európai zavaroknak oka éppen Magyar­­ország földarabolásában keresendő, mert az a .íl millió elcsatolt, illetve erőszako­san elszakított tömeg nem kívánkozott el régi hazájától és nem is érzi jól magát uj hazájában, már csak azért sem, mert az uj haza a legjobb esetben is csak mos­­tphágyérmékként kezeli, rendes körülmé­nyek közölt pedig csak másodrendű em­bernek tekinti uj polgárait, mint valaha az IJnio a kínaiakat és japánokat. A leg­utóbbi néhány hónapnak politikai esemé­nyeiből teljes joggal következtethetünk arra, hogy a nagy ántánt megbánta tettét s azért fogadja csak úgy immel-ámmal a kis ántánt eszméjét s ha végleg nem is utasítja el, ba néha egy-egy barátságos szót vált vele, az csak azért történik, mert ntParisban vizitejgejő kisfánfánfosok Agent provokátorok munkában. Letartóztatták a zboról papot. Fenti dm aiatt a „Kassai Napió“ egyik utóbbi száma szenzációs leleplezéseket közöl az agent provokátorokról. Mivel vidékünkön is előfordulnak hasonló esetejc, leközöljük a cikket egész terjedelmében: Nem múlhat el egy hét letartóztatás nél­kül. A börtönökben, úgy látszik, be kell tartani a létszámot s ha egy hely netalán megüresed­nék, már jőelőre gondoskodás történik az utód­ról, aki mögött szokás szerint egy fétesztendőre legalább ismét becsapódik a börtönájió. Egy idő óta valahogy megzpadíak „a ha­zaárulók“. Az emberek élnek csöndes békes­ségben, dolgoznak és nélkülöznek. Ez pedig baj, mert vannak, akik egész karriérjüket erre bazirozták, akik minden héten le akarják szállítani a maguk hazaárulóját, vagy kémjét s ártatlan emberek meghurcolása és bebörtö­­nöztetése árán akarnak maguknak érdeme­ket szerezni. Ezeknek nem jó az, ha rend, ha nyugalom és békesség van, ezeknek rend­bontás keli és összeesküvés s ha nincs, fát keresnek rá alkalmas áídozaíot, akit íőrbecsat­­janak. A zborói r. k. paphoz beállított a napok­ban két civilember. Elmondották, hogy magyar tisztek, a magyar propaganda ügyében tartóz­kodnak Sztovenszkón és Lengyelországba igye­keznek, hogy a kapcsolatot megszervezzék. Egyúttal a lelkész támogatását kérték s ott is hagytak nála egy csomó magyar propaganda iratot és röpcédulái. Ezután a Lengyelország felé vezető ut után érdeklődtek, amelyet a pap a mezőkön keresztül meg is mutatott nekik. A két állítólagos tiszt eltávozott. Tiz perc múlva két detektív érkezett, akik házkutatást tartottak s megtalálták az előbbiek által ott­hagyott iratokat, minek alapján a lelkészt, aki a magyar propaganda ügyében természetesen egy lépést sem tett, azonnal letartóztatták. Ez nem az első eset. Eperjesen egy min­den politikai tevékenységtől és kapcsolattól ment uriasszonyí próbáltak nemrég igy tőrbecsalni s sikerült is három napra egy kiütéses tifuszo­­sokjól elhagyott, patkányokkal teli cellába zárni, most pedig egy lelkész gyanutlanságával éltek vissza. Az agentprovokatőrök munkája kezd rendszerré válni s a naiv és hiszékeny publi­kumnak végre rá kell eszmélni arra, hogy or­vul leselkednek rá, hogy visszaélnek a helyze­tével és minden áron bajba és nyomorúságba akarják dönteni. Ne dűljön be. senki dajkámé^ séfcoek, nincsenek vándor magyar tisztek, akik Lengyelországba mennek hadsereget toborzani s akjk a zborói pap. segítségével akarják vissza­szerezni Szfovepszkót. Ébredjünk emberekj Nem magyar tisztelt, azok, akik a, békés hajié* kok», lesből iiszköt apjbpak* hanem aljas der Szerkesztőség és kiadóhivatal: Náücr-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kiildendék. Kéziratodat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szciubatpn, ■■ÉMMWiBaiijBdaMMSBaagi r u~~vrii nunciánsok, nyomorult agentprovokatőrök, akik­nek nem bizalom és baráti kézszoritás jár, hanem furkósbot. Verje ki minden becsületes ember portájáról az odalopakodó duvadat: vi­gyázat magyarok! S „&IS® 1PÄÜ“ KÜl (Érsekujvari látogatás.) Az érsekujvári-népszövetségi fiók elnö­kének ismételt meghívása folytán a Magyar Népszövetség központja nevében Tuba János népszövetségi igazgató és dr. Kamrás József elnöki tanácstag, a komáromi fiók elnöke folyó hó 25-én látogatást tettek Érsekujvárott, egy­részt, hogy megtekintsék az ottani fiók ügyé­nek jelenlegi állását, másrészt, hogy személye­sen győződjenek meg azoknak a súlyos pana­szoknak okairól, a mikkel Érsekújvár magyar lakossága iskolái ügyében ismételten a nép­­szövetségi központhoz fordult. A központ képviselői az ottani népszövetségi fiók elnökének, dr. Ozorai József ügyvédnek vendégei voltak, ki a látogatókat felülmúl­hatatlan kedvességgel fogadta. A népszövetségi központ képviselői dr. Ozorai József kalauzolása mellett megtekintet­ték a Flenger Mihály által magyar leánykák nevelésére í822-ben alapított s hosszú évtize­dek óta a Megváltóról nevezett apácák által vezetett, internáíussal egybekötött intézetet. A látogatókat itt megható, kedves meg­lepetés érte. Az intézetnek több mint 300 ma­gyar növendéke a folyosón felállítva kedves köszöntéssel fogadta az érkezőket, majd egy leányka állt elő kezében virágcsokorral s Tuba János népszövetségi igazgatót keresetlen, egy­szerű szavakkal arra kérte, járjon közben, hogy a magyar leánykáknak e hatalmas táborától ne vegyék el magyar alapítású iskoláját s ne fosszák meg őket azoktól a szerető nővérektől, kik éztizedeken át keserves munkájukkal e magyar intézetet feladatának mai magaslatára emelték s a kik a magyar leánykák szivébe csak a szeretet és becsületesség magvait hin­tették. Tuba János népszövetségi igazgató meg­hatóban válaszolt s biztosította a növendékeket és az intézet vezetőit, hogy a Magyar Népszö­vetség minden tőle telhetőt el fog követni, hogy e magyar intézet eddigi vezetőinek ke­zén továbbra is akadálytalanul teljesíthesse feladatát, mert hiszen a magyarságnak, mint nemzeti kisebbségnek, nemzetközi szerződésileg biztosított meg nem sérthető joga van ahhoz, hogy saját költségén iskolákat és nevelő inté­zeteket tarthasson fenn, azt vezesse és a felett a felügyeletet gyakorolhassa. Megható volt látni, hogy a több, mint 300 növendék arcáról miként tükröződött visz­­sza a gyermeki meghatottság, váljon mi lesz az ő iskolájukkal és szeretett nevelőikkel. Ezt követőleg a főnöknő kalauzolása mel­lett a központ képviselői megtekintették az intézet összes helyiségeit, a kápolnát, tanter­meket, háló, ebédlő, munka és szórakozó ter­meket Mindenütt föltétien tisztaság, mintaszerű rend, s egyszerűsége mellett is ma megbecsül­hetetlen értékű berendezés. Átgondolva, hogy mindezt az intézet vezetőinek évtizedeken aj folytatott fáradhatían munkája hordta össze a magyar kultúra oltárára, bontakozik ki csak előttünk, az a hatajmas kulturmunka, mit ez intézej vezetői a magyar leányok nevelése körül kifejtettek. Ezt a műnkét megakadályozni, meg.-

Next

/
Thumbnails
Contents