Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-01-28 / 2. szám
2. oldal. Komaromi .uu^ok« 920 január 28. Ezekből a szempontokból véve csak helyeselhetjük a javaslatot, hozzá fűzve még azt is, hogy az uj adó a tervezet szerint már ez j évben körülbelül kétszázezer korona uj jőve- í delmet biztosit a városnak, ami majdnem száz ; százalékos községi pétadót helyettesit, . Igaz ugyan, hogy ezt is ugyanaz a la- | kosság fizeti, amely a pótadót, de a telekérték- j adó igazságosabban osztja meg a terhet, mert ! akinek a külvárosban, valamely félreeső utcá- ■ ban van egy kis telke, aránytalanul kevesebbet j fizet, mint aki a város legelőkelőbb vagy leg- ; forgalmasabb utcájában nagyértékti telekkel bir. ; Akinek a telkét továbbá úgy osztja fel a sza- ] bályozás, hogy két utcára vagy sarokra szol- j gál, az az evvel járó értékemelkedés megfelelő részét adó alakjában a város javára fogja fizetni. - j A várost pedig erre a viszonyok ráutalják. II HeiTett lila A Komáromi Kereskedők Testületé vasárnap tartotta a háború kitörése óta első, az az XII. évi rendes közgyűlését, melyet a tagok szokatlan nagyszámú érdeklődése mellett nyitott meg Velez Zsigmond elnök. Röviden rámutatott ama sajnálatos és kereskedőink körében már régóta tapasztalt, a közös ügy fel nem ismeréséből származó közönyre, amely az elmúlt évek alatt a testület vezetőségének munkásságát kisérte s azon reményének adott kifejezést, hogy kereskedőink megértve a megváltozott idők követelményeit, közös érdekeik iránti állandó és kitartó érdeklődéssel, egységesen fognak a testületbe tömörülni. A közgyűlés a választmányi- jelentést örömmel vette tudomásul és Politzer .Mór pénztárosnak az odaadó és ügybuzgó munkásságáért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Elfogadta s helyben hagyta a múlt évek pénztári kimutatásait, az 1919, évi mérlegszámlát 11328 K 83 f vagyonnal helyesnek találva megadta a törvényszerű felmentvényeket. Milch Dezső a testület elismerését és háláját tolmácsolja Velez Zsigmond, a távozó elnök kitartó s fáradhatatlan munkásságárt, amellyel a testületet a legválságosabb időkben vezette; sajnálattal veszi tudomásul távozását. A testület köszönetét tolmácsolja dr. Wiíausek Károly ügyésznek is, aki sokoldalú elfoglaltsága folytán válik meg e tisztétől. Sajnálattal veszi tudomásul a testület munkás jegyzőjének, Makky Lajosnak távozását is és indítványára a közgyűlés a távozó elnöknek és tisztviselőknek jegyzőkönyvi köszönetét szavazott munkálkodásukért. Milch a kereskedők szükségszerű tömörüléséről szólva hangsúlyozva emeli ki, hogy jövőben mindnyájunk vállvetett és kitartó munkásságára van szükség. Rámutatott arra, hogy fiiszerkereskedőink szakérdekeik eredményesebb intézése és megvédése céljából megalakították a füszerkereskedők szakcsoportját; a hatóság maga is célravezetőnek tartaná, ha kereskedőink szakcsoportonként is megalakulnának szakérdekeik intézése és véleményezése végett, úgyszintén óhaját fejezte ki a hatóság az iránt, hogy a testület kebelében egy informáló osztály létesüljön a beszerzési árak és helyek felkutatására. De, hogy az uj idők kereteibe és szellemébe beilleszkedhessünk, a vezetőség látva az anyagiak szükségességét már áz elmúlt év folyamán az évi tagságdijat 48 K-ra emelte, minek jóváhagyását kérve, indítványozta, hogy az évi tagságidij 1919 január 1-ig való visszaható erővel, állapíttassák meg 48 K-ban, mit a közgyűlés egyhangúlag el is fogadott. Boldoghy Gyula, mint a testület tagja’ nem tartja helyénvalónak, hogy a kereskedők’ a társadalomnak egy tekintélyes osztálya, külső behatásra, a hatóság közbejöttére tömörüljünk. A testület eddigi élete megfelelt a múlt követelményeinek, mert a legnehezebb, a legválságosabb időben is megtalálta a vezetőség azt a kapcsolatot, mely a kereskedők érdekének leginkább megfelelt, igy az ügy természete, fontossága és érdekközössége folytán többször járt el az Ipartestülettel közösen s ért is el számbavehető eredményeket. Hogy a lényegesen megváltozott körülmények közepette a testület eredményesen működhessék, nem szükséges más, mint erős akarat a közös munkára s hiszi, hogy ez a testület minden tagjánál meg van és meg is lesz. Ó legfontosabbnak tartja, az elnök személyének a szerencsés megválasztását.Szerinte az elnök személye képezi kulcsát annak az útnak, melyen nekünk tovább haladnunk kell, de szükséges a ini akaraterős és kitartó munkásságunk is, hogy mögötte álljon. Bent a testületben pedig ne lássunk mást a kereskedőkben, mint kereskedőt, ne lássunk mást mint érdekeink közös, kitartó munkását s tegyünk félre minden széthúzásra és szétválasztásra alkalmat adó mellékkörülményt. Választásokra kerülvén a sor, a már előzetesen ntegbeszé t jelölések értelmében elnöknek Fried Jenőt, aielnöknek Gulyás Zsigmondot és Pöllálc Zsigmondot, titkárnak Ivánfi Gézát, pénztárosnak Politzer Mórt és ellenőrnek Székelyi Károlyt választotta meg egyhangúlag a közgyűlés. A választmány rendes, illetve póttagjaiul a következő kereskedők választatlak meg: Berger F. Vilmos, Braun Arnold, Brenner Márk, Csorna Béla, Dobos László, Eibert Ignác, Freystadtl Pál, Fleischmann Samu, Fried M:ksa, Grünfeld Adolf, Grünfeld Ernő, Ipovitz József, Király Károly, Kiss Mór, Kincs Izidor, Kellner Gyula, Klein Mór, Kohn Jakab, Kovách Tihamér, Krausz Béla, Lövinger Samu, Milch Dezső, Pick Richárd, Riazdorfer Károly, Sclimidthauer Lajos, Schnell Béla, Stern Bernát, Steiner Gyula, Steiner S. Zsigmond, Szu íyoghy Sámuel, Tomsitz Mihály, Vértessy Kálmán, Weisz Pál, Zechmeisíer Sándor. Róltagok: Kecskés Béla, Schwarcz Béla, Scheine:' József, Neuhauser Jenő, Weisz Arthur. Az 1920. évi kiadásokat 9139 K-ban állapította meg a közgyűlés, tekintettel az egylet tevékenységében beálló nagy és jelentőségteljes változásokra. Végül Boldoghy Gyula indítványára Velez Zsigmondot, a távozó elnököt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel a Komáromi Kereskedők Testületé tb. elnökének választotta meg. Hisszük és reméljük, hogy kereskedőink megértvén az idők átalakító' és átformáló szellemét belátva, hogy közös érdekeik hathatós védelmére feltétlen tömörülésre van szükség, minden erejükkel közre fognak működni akar az irányban, hogy a testület felvirágozzék, naggyá és tekintélyessé legyen. A város i 920. évi költségvetése és az 1919. évi tájékoztató. A város a legközelebbi közgyűlés elé fogja terjeszteni a folyó évi költségvetést és tájékoztatni fogja a törvényhatósági bizottságot az elmúlt év gazdálkodási eredményeiről. Ha a városi költségvetés adatai rendes körülmények között is élénk érdeklődést szoktak kelteni, annál inkább figyelemreméltó a f. évi előirányzat, melynek adatai már. azt a helyzetet tárjánk elénk, mellyel — különösen a kiadások tekintetében — előreláthatólag számolnunk kell. E szerint a kiadások 2,901.544 koronát tennének ki. Ha összehasonlítjuk ezt az összeget a háború előtti költségvetések 820—840.00 koronás kiadási végösszegeivel, i az emelkedés meghaladja a 200 százalékot. Az 1918. évi kiadásokkal szemben is miniegy 509/* az emelkedés. Bizony sok. Azonban epen ezek a százalékszámok bizonyítják azt, hogy az emelkedésért nem lehet jogosan a város vezetőségét felelőssé’ tenni. Hiszen ha végiglapozzuk a költségvetést, látjuk, hogy a kiadások csekély kivételekkel munkabérekből és a szükséges anyagok árából állanak, ami természetes, mert a közigazgatáshoz, a közbiztonság, közoktatás, közrend, közegészségügy, köztisztaság stb. ellátásához személyzet és anyag kell, azt pedig kénytelen mindenki elismerni, hogy a munkabér és az anyagok ára a háború következtében több mint 2—300y»-kal emelkedett. Ezért nem is remélhetjük a kiadások jelentékeny csökkenését, habár ebből a célból a pénzügyi bizottság, a költségvetést igen beható részletességgel tárgyalta. Be kellett látnia, hogy egyelőre a személyi kiadásoknál is csak néhány napidijasi állás megszüntetése révén lehet némi apasztást elérni. Jelentékeny megtakarítást ez sem jelentene, ha a közgyűlés az alkalmazottak részére előirányzott uj fizetést nem fogadná el, mert ez végeredményben csak mintegy 2J.000 koronával több a jelenleginél. Olyan uj tétel, meiyet takarékosság szempontjából ki lehetne hagyni, nincs a költségvetésben. Ilyenformán kénytelen a város vezetősége az előirányzott kiadásokkal számolni és azokra fedezetet keresni. A fedezet kérdésének azonban egy nagy akadálya van: az államsegélyek rendezetlen volta, A város ugyanis már a háború előtt csupán a közigazgatási alkalmazottak és rendőrök fizetésére évi 80 000 K. államsegélyt kapott, mely összeg az 191.8. évben 525 311 koronára emelkedett. Minthogy az illetményeket 1918. óta emelni kellett, a város most ugyanarra a célra 700 000 koronát, a tanítók fizetés rendezésére pedig — melyre szintén mindig államsegélyt kapott, — 206 000 koronát kér. Ha ezt az összeget megkapja, akkor a pótadó emelése mellőzhető lesz. Ha azonban -az állam a segély folyósítását megtagadná, a város vezetősége a legsúlyosabb hciyzeíbe kerülne, mert a kiadásokat nem áll módjában jelentékenyen csökkenteni, arra a nagy összegű hiányra pedig, mely ez esetben előállna a legkíméletlenebb adóztatás mellett is nehéz volna fedezetet találni. Reméljük azonban, hogy a kormány figyelembe veszi azt a kivételesen kedvezőtlen helyzetet, melybe a város önhibáján kívül került és az államsegélyeknek legnagyobb részét megfogja téríteni. Eire a feltevésre van alapítva a költségvetés is. azért van abban a pótadó változatlan százalékkal felvéve, uj adó gyanánt pedig csak a telekértékadó szerepel. Az 1919. évi kezelés szintén hiánnyal végződött. A hiány nagysága itt is attól függ, ad-e az állam és mennyit az 1919. évről elmaradt államsegélyekből ? Ha mindazt megkapná a város mire a magyar állam által követett alapon számit, a hiány mintegy 270— 280000 K lenne, ellenkező esetben azonban 6—800000 K-t is kitehet. Az 1916—1919. évi hiányok fedezése céljából egyébként a város a- háborús adókat (hadinyereségadó, vagyonadó és jövedelemadó) kívánja pótlékkal megterhelni. Ez szerintünk is alig lesz kikerülhető, mert kétségtelen, hogy a hiányokat fedezni kell, amire pedig ezidőszerint más alkalmasabb mód nem igen kínálkozik. _____3__________________________________ Az árvíz. Az udvardi járásban 80000 hold víz alatt. — Imelytől Izsóig viztenger. — A Duna és Vág erősen apad. A kritikus helyzet enyhült. Múlt szerdán kulminált az árvíz: a Duua és a Vág. A Duna magassága elérte a 683 cm-t, de szerdán délben elkezdődött az apadás, mely azóta állandóan tart és kb. 160—17.0 cm.-re tehető. A fenyegető helyzet ezzel elmúlt a Csallóközre nézve, amely most már csak. a belvizektől szenved, amelyektől a tétlenségre kárhoztatott szivattyútelepek nem tudják megszabadítani. Sokkal nagyobb a veszély és a baj az udvardi járás területén, ahol a Nyitra és a Zsitva folyók óriási területeket tíntöttek el. Körülbelül 80000 katasztrális hold termőföld van viz alatt. Hogy mi lesz ennek a területnek a sorsa, azt ma még nem tudjuk. Komoly intézkedések ez óriási víztömegeknek a Dunába való leeresztése iránt nem történtek. Zsitvatőnél ugyan átvágták a töltést, de ezt legalább 40—50 m.-re kellene kiszélesíteni, ha azt akarnók hogy az apadás gyorsan beáljon. Az árvíz több kilométernyi hosszúságban elöntötte a komárom—érsekujvári vasút vonalát is, hetekbe kerül, mig a forgalom ezen helyrej állítható lesz. Viz alatt vannak: Imely község alacsonyabb í részei, Martosegészen, Szeszélyes,Zöldállás,Rózsa | puszták, Gyulamajor, Kolosmajor, Várföld puszták, a Komáromi Gőzmalom, az ógyallai, mar- I tosi, imelyi, hetényi komáromszentpéteri, mar- i celházai, izsai, páti határok. A viz Izsa alsó végét is elöntötte, hol a református templom is viz alatt áll és a megdagadt viztenger a Vág, balparti töltés' alját mossa. A pusztákról alig lehetett az állatállományt biztonságba helyezni. Az uradalmi cselédség Komáromba menekült a pusztákról. A cseléd1-
