Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-04-03 / 21. szám
Negyvenegyedik évfolya 2f. szám an. Szombat» 1920. április 3. —ni J—M KOHABaHI LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben is vidékre: Egész évre 40 K Félévre 20 K Negyedévre 10 K Egyes szám áru: 69 illér: Megjelenik minden szerdán és szombaton. M éi negyei inteti társadalmi lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főinunkatárs: BARAKYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mi» a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldesd* k Kéziratokat nem adunk vissza. A Feltámadás nagyszerű himnuszait zengi a világ minden tája husvét ünnepén. A világ Megváltója sziklasirjának fedele megmozdult és kilépett belőle a megfeszített Igazság, hogy hirdettessék ezentúl minden időkben az eszme, a gondolat, a hit halha. tatlansága. Ujjongó örömmel szívjuk mi is magunkba husvét szent hangulatát, a Feltámadás nagy évfordulóján. Mert az eszme és a gondolat nem hal meg soha, csak sziklabörtönében várja a nagy Feltámadást, amely reá elkövetkezik. Az eszme és a gondolat megcsúfolható, bebörtönözhető és megfeszíthető, de meg nem ölhető, olyan hatalom nincsen, amely annak halálát megérné. Az eszme és a gondolat csak tetszhalottak lehetnek csupán, de megmozdulnak akkor, amidőn feltámadásuk elkövetkezik. ' ■- A ferrrészét rendje, a kikelet rügybontása, a virágok megújhodása megannyi példái a viiág e nagy törvényének : a Feltámadásnak. Amit a természetben látunk megújhodni minden év husvétja táján, az történik a társadalmak, a népek életében is. A szabadság nagy eszméje is feltámad időnként bármilyen mélyre megásott sírjából és hiába őrzik a sirt fegyveres poroszlók, az eszme láthatatlan s a tavaszi szellő, a langyos fuvalom viszi világgá, hirdetve a feltámadást. Ez a mi hitünk, ez a mi reményünk. Mi meghalunk, de utódokat nemzettünk, akiknek szintén lesznek utódai, ezekre vár a nagy és szent örökség, a hit, a remény az elkövetkezendő szebb jövőben, ahol szabad lesz a gondolat és az emberi lélek újból szárnyakat bonthat. A világ Megváltója mutat nekünk példát arra, hogyan éljünk. Kövessük őt, éljünk az ő tanai szerint. Én vagyok az Út, az Élet és az Igazság, hirdette a Mester és ezért megfeszítették. Haladjunk az ő útján, utánozzuk az Ó életét és éljünk az Ő igazságainak. Tövisek sebzik meg lábainkat, kisértések leselkednek majd reánk, de tiszta homlokkal őrizzük meg hitünket és apáink szent örökségét. Halai a várni miauit Irta: dr. Szijj Ferenc. A szerkesztő úr feladta a penzumot. Cikket vár tőlem a húsvéti szám részére, nirjnüj ik pl. a városi programúiról. Hm, városi programm! Könny« ezt igy egyszerűen fölvetni, kimondani: hanem megcsinálni! Hiszen megírni nem éppen nehéz, a papiros türelmes. Meg is irtani egyszer már az íróasztalom fiókja számára. Gondolkoztam is a fölött, hogy most előveszem és abból puskázok ki egy cikkre valót. Hanem azért még sem veszem elő mest, Hogy miért nem ? Ha tréfásan el akarnám ütni a doleot, azt mondhatnám, hogy nem akarok a hivatalon kivitt is mindig hivataloskodni. Az igazi ok azonban az, hogy a mai helyzetben nem lehet reális, megvalósítható programmot adni. Nem lehet beváltható ígéreteket tenni, tehát egyáltalán ne tegyünk ígéretet. A kereskedők és iparosok jól tudják, hogy manapság az á) ajánlatok csak napokra szólnak. Mire a szállításra vagy teljesítésre kerül a sor, akkorra már 15—25—55 stb. százalékos ráfizetések állanak be. Hogyan lehetne akkor tervezni valamit, ha nem számolhatunk előre a költségekkel? S aztán, ha számolhatnánk is, hannan vesszük rá a fedezetet, miből fedezzük a költségeket ? Lehet-e, szabad-e épnkezni, aszfaltozni, csatornázni stb. úgy, hogy az erre fölveendő túlságosan nagy összegnek törlesztése öíven éven át terhelje az adófizetőket? Mert a mostani viszonyok közt mindent sokszoros összeggel kell megfizetni és ha idővel csökkenni fog is a kamatláb, azért mégis a nagy összegű tőke után -kell *azt az alacsonyabb fcar.iatot is fizetni. Várni kell (ellát, 'amíg nemcsak á kamatláb csökken, hanem a költségeket szaporító többi tényező is. S amig lesz anyag. Mert ma pl. a tégla, a fa, a kő megfizethetetlenül drága, aszfalt egyáltalán nem kapható. De a legfontosabb körülmény, ami a reális programm összeállítását akadályozza, az, hogy ennek a programúinak alkotó elemei hatalmi körünkön kívül esnek. Köztudomású, hogy a város haladásának, fejlődésének legfontosabb tényezői a közlekedési vonalak kiépítése és ezeken a forgalom megindulása. Különösen Komáromnak pedig a vizi és vasúti forgalom teljes kiépítése és megindulása mellett elsőrangú emelő tényezője a várjelleg megszüntetése s ezzel kapcsolatban az erődgyűrű lerombolása, a város szabaddá tétele lenne. Ez olyan nagy perspektívát nyit, ami most szinte beláthatatlan. Ezeknek elintézése, reméljük, a városra kedvező formában leendő megoldása pedig nem a város kezében van. Ezért nem lehet ma olyan városi programmot kidolgozni, aminek teljesítésére biztosan számíthatunk. Ma tehát a városi programm csak az lehet, hogy a jelen nehézségei közt éviekéivé várjuk és lessük az alkalmat, ami meghozza majd a városfejlesztő, építő munkának idejét. A föidbirtokreform. —mire. 31. Nehéz problémája az államoknak a földbirtokkérdés megoldása: vagyis a földnélkülieknek földhöz juttatása. Egy intő példa lebeg mindnyájunk szemei előtt: a szerencsétlen Károlyi-féle földosztás, melyet az októberi műforradalom lavinája indított meg. De a lavina időközben elolvadt. Sár lett belőle s a földosztás is abban a formában csődbe jutott, A kommunizmus szintén ha’fin ítélte az ezerholdat, a kötött birtokot és a no kézi vagyont, de a közös termelés gondolata nem tudott gyökeret verni a nép szivében. Odaát más alapokon, egészségesebb formáját választották a földbirtok reformnak, amely egyrészt kielégíti a földaélkül szükölködőket, másrészt a termelés rendjét is biztosítja. Itt is aktuális lelt a földbirtok reform, amelyről szóló törvény meg is jelent, bár azt senki se ismeri. Az alapgondolata a kényszerbérlet elve, vagyis az állam a birtokost birtokfeleslege egy részének bérbeadására kötelezheti. Előre kell bocsátanunk azt, hogy teljesen osztjuk a szociális felfogást, hogy azoknak, akik földdel nem rendelkeznek, de földet akarnak mivelni és ezt a szándékukat meg is tudják valósítani, szóval dolgozni akarnak: adjon az állam földet. Természetesen nem ingyen földet, hanem a föld árának hosszabb lejáratú törlesztéses kölcsönnel való megfizetése utján, mert a tulajdon elvének alapján állunk. Erre számos mód kínálkozik és adódik, amelyek között az állam válogathat. A kényszerbérletet a földbirtok kérdés legkevésbé szerencsés megoldásának találjuk. A földnéiküli publikum fantáziáját sokkal jobban felajzották a most folyó választási előharcokban a mérkőző pártok, hogysem ebben a formában a földet megszerezni kívánnák. A földnélküliek nem bérletet akarnak, hanem tulajdont és legyenek névleg bármilyen elnevezésű szocialisták, kérdezzék meg őket, szavaztassák meg őket: egyértelműen tulajdont akarnak ők és a tulajdon elve alapjára helyezkednek. Ezt az elvet valljuk mi is: a földet nem örökberletúl, vagy kényszerbárifct utján kel! odaadni a földnélkülieknek, hanem a birtokos teljes kártalanításával örökös tulajdonul. A földbirtokpolitika sok körültekintést igényel: politikai, faji, nemzetgazdasági és társadalmi szempontokból, amelyeknek taglalása nem fér el e fejtegetésünk keretében. Az államnak nem lehet célja a nagybirtokot általában tönkretenni, hiszen akkor a termelés alaprázásával a közellátás kérdése fenekük meg a kevesebb termelés szárnyain. Mit vár a nagybirtoktól ilyenformán az állam? Adót? Állami kölcsönt? Közterhekben való részesedést? Ezek alól menekülni fog és az állam erre a számitásra biztosan ráfizet. Másrészt egy uj bérlőosztály keletkezése nem képviseli azt a jegecesedési pontot, amely körül a föidbirtokreform kialakulását elképzeljük. Ezt csak az egészséges alapokon nyugvó kisbirlok és a középbirtok adhatja. Kisbérietek — bármilyen állami támogatásban részesedjenek is — egy-két rossz gazdasági esztendő esélyének vannak kitéve és kész az improduktivitás. E mellett a rendszer mellett korántsem szűnik meg a földmives proletáriátus sőt az intézményesen Ieend megszervezve. Súlyos problémát vet fel a bérletrendszer a gazdasági munkás- és cselédügy terén is. Bár kötve hisszük, hogy a nagyobb birtokokon alkalmazott gazdasági cselédek, akik gabonájukat jó és rossz termés idején egyformán megkapják, akik haszonállatokat tarthatnak és abból ezreket keresnek évente, kisbérlőkké kívánjanak változni, a gazdasági munkáskérdést a birtokreform mégis érinteni fogja. Követeléseiket és igényeiket felfokozza s ha az természetben nyerne a birtokosok részéről kielégítést, az állam csak hatalmi eszközökkel tudná azoktól a felesleget birtokába venni. Ez pedig elégületlenségre vezet. A termelés megdrágulására máris el vagyunk készülve. Hiszen minden megdrágul, a gabona pedig ezekkel tart lépést, ha utólag is. A földbirtokreformtól az ellenkezőt vártuk és az egész bizonyosan az élet fokozottabb megdrágulását idézi elő, mert a termelés kevesebb és drágább lesz a tömegtermelés csökkenésével.
