Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-03-31 / 20. szám
2. oldal. olt settenkedik. A védő ügyvédek ott nyomban megkapták az alapos feleletet az elnök, az igazgató, Reviczky érdekelt birtokos, továbbá az izsai és naszvadi érdekeltek részéről. — Különösen a naszvadi érdekeltség rövid kijelentése volt csattanós. — hogy a vehemens föllépés mennyire nem nem volt sikeres, legjobban mutatja az: hogy a tettesek szószólói a tárgyalás további folyamán a választmány sikeresen megvédett álláspontjával szemben a szó szoros értelmében alkudni kezdtek s javaslatukat oda módositottdk: hogy a vezetőségnek és az alkalmazottaknak a felmentvényt meg lehet adni, ha a közgyűlés a bünfenyitö élj dióst visszavonja! Hogy a közgyűlés ezt a módosiíott javaslatot sem fogadhatta el, olyan világos mint a nap. Ha akár az igazgató, akár inás alkalmazott mulasztást követett el s az beigazolható, mi sem természetesebb: hogy meg kell azt torolni. Sem nekem, sem a társulat bármely más alkalmazottjának a jól, híven és becsületesen teljesített kötelesség tudatában nincs arra szüksége : hogy rekompenzációs alapon kapjunk fölmentést. Nincs is ez a társulat érdekében, hogy a töltés átvigókat futni hagyja s ezzel a jövendő hasonló alkalmaira precedenst teremtsen. A vita után következett a döntés, a határozathozatal a javaslatok felett. Szavazás nem volt, mert ilyent nem is kértek. A döntésnél egyedül maradt javaslatával a két község képviselete. A hírlapi közlemény ugyan azt állítja, hogy még a hetényiek is egy állásponton voltak velők. Hihetetlenül hangzik ugyan, hogy a hetényi érdekeltség képviselői igy fogták volna fel a hetényi ártéri birtokosság érdekét, amikor minden egyébtől eltekintve nyilvánvaló, hogy maguktól a helyreállítási munkák költségeiről súlyos ezerek fogják őket is terhelni: mégsem akarom kétségbe vonni e közlés helyességét, de azt viszont az egész közgyűlésre hivatkozva állíthatom, hogy ezt az álláspontjukat a hetényiek egyetlen egy szóval sem árulták el. A legszebb mégis a közleményben az: hogy a választmány javaslata mellett megnyilatkozó nagy többség döntését a tudósító — aki bizonyara csak a színtiszta igazság megállapítására törekedett — úgy állítja be, m uha a felmentvényt az érdekeltségnek csak a felső vidéken lakó része adta volna meg. A helyes ténymegállapítás érdekében közlöm az erre vonatkozó adatokat. Képviselve volt a közvetlenül érdekelt alsó szakaszról 32,631 hold. Ebbői a választmány javaslata ellen csak Martos és Imely érdekeltsége foglalt állást 4911 holddal. Ha a cikkírónak kedvezve Hetényt Is oda számítom: 65ÍO hold. E szerint tehát csupán az alsó érdekeltségből 27,720 illetve 26,121 hold támogatta a választmány javaslatát és foglalt állást az ellenjavaslatok ellen; és pedig, Naszvad, az esztergomi érseki uradalmaknak naszvadi, imelyi, rnartisi, lándori és kolosmajori gazdaságai, az agyagosi, az izsai, a marcelházi, p.-bokrosi, p.-vérit ártéri, köztudomásúlag csupa felsövidéki érdekeltségek. Ehhez csatlakozott az egész — az ügyben érdektelen, tehát az objektiv megítélésre íegilletékesebb — felső szakasz 36,745 holddal. Még azt is mondja a tudósitó: hogy „az ármentesitési munkák alaposabb végzése céljából szükséges fedezet kérdésében is beható vita folyt“. Ilyen tárgy nem is volt napirenden 1 Azon költségek fedezetének biztosításáról volt kizárólag szó, melyek a martosiak által okozott károk helyreállítására szükségesek. Az erre szükséges fedezetet a közgyűlés vita és észrevételek nélkül egyhangúlag megszavazta. Azt hiszem ezekhez nem kell kommentár. Láthatja ezekből a K. L. tisztelt közönsége, hogy egyes hirlaptudósitók milyen pompásan körül tudják hajózni az igazságot. Tornóc, 1920 március 24 Mezey Gyula s. k. a Vágbalparti á,rm. társ. igar.g. Komáromi Vendéglősek, Korcst.;árosok és Kávésok IpartársuSatának Állandóan raktáron tart. pilseni palack valamint elsőrendű hordó sört Szállítás úgy helyben mist vitltn. 7‘ » Komaromi mapuk * Tömeges kiutasítások. 52 családnak kell távozni a városból. A polgármester előterjesztése, — Saját tudósítónktól. — — niárc. 29. Mint a villámcsapás sújtott le ötvenkét komáromi családra a kiutasító rendelet, amelyet szombaton, f. hó 27-én kézbesitett ki a rendőrség az érdekelteknek. Többnyire állami hivatalnok, postás, vasutas családoknak hozzátartozói, akiknek feje eddig itt teljesített szolgálatot. A változott viszonyok folytán szolgálatuk itt megszűnt, abból elbocsátották őket és igy Magyaorszagon kerestek megélhetést. Többen közülük önként mentek át és léptek ott szolgálatba. Családsikat azonban itt hagyták, mert ide köti őket házuk, kis. vagyonuk, gazdaságuk, a gyerekek taníttatása, neveltetése: az iskola. Most a kiulasitási rendelet az iskolai év vége előtt éri őket, tehát ha ezt mereven keresztül erőszakolják, nyomorba és Ínségbe döntenek ötvenkét magyar családot, akik itt senkinek nem vétettek, megélhetésük, lakásuk biztosítva volt. Az emberiség elvei parancsolják, hogy ezt az intézkedést elhalasszák és enyhítsék, vagy egyáltalán vonják vissza. Ebben az ügyben a kiutasítottak egy küldöttsége kereste fel Alapi Gáspár h.-polgármestert, aki ez Ügyben készségesen ígérte meg közreműködését és ebben az ügyben azonnal előterjesztést tett dr. Fo'kman zsupánhoz, kérve a rendelkezés felfüggesztését. Nincsen semmi kétségünk az iránt, hogy ez meg is fog történni, mert azok az okok, amelyek e mellett szólnak, annyira a humanizmus érvei, amelyek elől semmiféle kormánynak elzárkózni nem lehet. | Dr. Csukás István ■1855—1920. , Egy munkában eltöltött életre tette rá a halál a pontot, befejezve azt váratlanul, hirtelen, kegyetlen rövidséggel, megdöbbentve mindenkit, aki az emberi lét súlyos problémájával foglalkozik. Csukás István doktor, akinek szerencsés bonhomiája, derűs világnézete bzalmat ömött betegeibe, barátait, ismerőseit vonzalommal töltötte el aziránt az életfilozófia iránt, amelyet ő is követett: éljünk rendesen munkában, a világnak tekintsük a jobbik oldalát, az életnek pedig a szebbik felét: a vidáman mosolygó Csukás dokt r örökre itt hagyta betegeit. Ezt az elvet követte dr. Csukás István, a szegény betegek gondviselője és gyámolitója, a komáromi közkórház oszt ily vezető főorvosa. Dolgozott, fiatalabb korában a csendes szórakozásokat kedvelte, mindenkor családjának élt, gyermekeit szépen felnevelte, szárnyukra bocsátotta és szive gyönyörködött az ő élete folytatásaiban. Ez a normálisan csendes életmód, ez a szép és effektusoktól mentes élet, a polgár eszményi élete szerzett neki sok-sok barátot, tisztelőt,' lekötelezettet, akikaek százai, de talán ezrei állták körül a veröfényes vasárnap dél után bús ravatalát. Mintha ez a ravatal nem is azt a mély sorstravediát juttatta volna eszünkbe, amely minden emberre kérleihetlenüi bekövetkezik: egy orvos halt meg, úgy halt meg, mint egy bölcs és tudós: megmondta utolsó órájában betegsége okát és közölte környezetével, hogy meg fog halni. Ez a halál nem az a borzalmasan megrázó képet nyújtja, amely letör és megsemmisít bennünket, ez kibékit a sorssal: igy végeztetett el. Megnyugszunk a változhatatlanban, az elháríthatatlan végben, mely mindnyájunkra vár, de rettegünk, hogy súlyosabb és fájdalmasabb formában .. . * Csukás dr. Komáromban született 1855- ben iparos szülőktől, akik a kitünően tanuló ifjúi Hz orvosi pályára nevelték. Iskoláit jeles ei-r énnvel végezte el, egyetemi évei alatt gruí Karátsonyi Guidó családjánál volt nevelő. Budapesten szerezte meg az orvostudori oklevelet és hazajöu gyakorlatra. Először Imely községben lett körorvos, ahonnan Komárom város választotta meg kórházi alorvosnak. A Komáromi Iparos és Kereskedő Betegsegélyző Egylet is orvossá választotta, utóbb pedig az ebből kialakult Kerületi Munkásbizbiztositó Pénztárnak is népszerű és szeretett orvosa lett. Húsz év óta működött a Komáromi Első Polgári Betegsegiíő Egylet orvosa gyanánt is, ahol népszerűség és szeretet vette körül. A komáromi közkórháznak sokáig alorvosa volt, majd az uj közkórház szervezésével a belgyógyászati-osztály vezető főorvosa lett. Ritka humanitás és szeretet jellemezte működését és ez volt népszerűségének titka. A múlt év őszén beteg volt, szervi szívbaj tünetei jelentkeztek nála és érelmeszedése támadt, ezek a bajok okozták hirtelen és váratlan elmulását is, mely pénteken reggel következett be. A megboldogult halála hírére a városháza, a munkásbiztositó pénztár, a Kaszinó és a Közkórház épületére kitűzték a gyászlobogót. A Komáromi Első Polgári Betegsegiíő Egylet tisztikara és választmánya dr. Alapi Gyula elnök vezetése alatt testületileg tisztelgett a gyászbaborult családnál, kifejezve mély részvétét. A megboldogult ravatalára koszorút helyezett a városi törvényhatóság részéről Alapi Gáspár polgármester-helyettes, koszorúkat küldtek: a városi közkórház, a Munkásbiztositó, az Első Polgári Betegsegitő Egylet, a földmives iskola, melynek orvosa volt és számosán. Temetése óriási részvét mellett folyt le vasárnap délátán. A ravatal felett Varga Sándor mondott megindított gyászbeszédei, a simái Vágó Ede költői s/árnyalásu búcsúztató beszéddel csalt a haTgatók szemébe igaz könnyeket. A komárommegyei és Komárom városi orvosi kar, a közkórház és a munkásbiztositó nevében dr. Mezey János veti búcsút az elköltözőitől a következő magasszárnyalásu beszédben: Mélyen megrendülve, mélységes gyásztól könybelábadt szemekkel állunk e koporsó mellett, melynek szemfedője egy egész élet áldásosmunkájában elfáradt orvos holttestét takarja. S ha egy tisztességnél! eltöltött élet kialvása minden ember őszinte részvétét kelti fel, mennyivel melegebb e részvét, mert mennyivel szívfacsaróbb a fájdalom most, midőn a gyászolók serege orvost kisér utolsó útjára. Az orvosi hivatásnak méltóságot, tekintélyt és megbecsülést az orvos lelkében élő ama erkölcsi kötelességérzet adja, melynél fogva az orvos minden tudása, munkája mindenkor és mindenütt, a nap bármely órájában a szenvedő emberiségé. Igen, emberis síim, a bölcsőtől a sírig nincs őszintén megértőbb, önzetlenebb jóakaród, az élet során reád mért testi és lelki szenvedéseidben gyengédebb gyámolród, a folyton reád leső legkülönfélébb betegségek ellen szilárdabb védelmed az orvosnál, kit ha elvesztettél az élet bajainak viharában, úgy magadra maradsz, mint a háborgó tenger hajótöröttje. 1 Ama szoros lelki kapcsolat, mely az orvos és a szenvedő ember közölt fennáll, szüli a bizalmat, a tiszteletet, a halát — érthető tehát, hogy az orvos elvesztése nemcsak a közvetlen hozzátartozóknak, hanem nagyon sokaknak lelkében mélységes gyászt, bánatot és szinte pótolhatatlan veszteséget fakaszt. Ezért mélységes a mi gyászunk, sajgó a bánatunk — komáromiaknak, midőn téged, kedves halottunk utolsó utadra elkísérve szülőfölded keblébe zárunk. Férfiú voltál tetőtől-talpig, a szelíd megértés, a gyengéd szeretet, az egyenes jellem megtestesült ideálja; orvos voltát minden izedben, a szó legnemesebb értelmében, ki az élet zajos szereplését mindig kerülve, az egyéni érdeket mindenkor félretéve, csak magasztos hivatásodnak éltél, melynek szolgálatában soha nem tettél különbséget ember és ember között, mindenkiben ki hozzád fordult csak a szenvedőt, a segítségért folyamodót nézted. S hogy szerető, gyengéd megértésed mennyire visszhangra talált, bizonyítja az, hogy betegeid jelentékeny része embertársaink azon sorából került ki, hol a bajt, a szenvedést szinte hatványozottan terhesebbé teszi a szegénység. Jóságos atyai szavaiddal, gyengédségeddel fűszerezett tudásod e téren kifejtett áldásos munkájáért kérem a jó Istent, hogy a boldogság honában minden fáradozásodat bő-1920 wRiUeius 3Í.
