Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-03-31 / 20. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 20. »arám. Szerda, 1320. március 31. K0MÁR0MME0YE! KÖZLÖNY ESőflíeicsi ár helyben éa vidékre: Sgéix -vre 40 K Félévre 20 K Negyedévre 10 K Egyes szám ára: 50 fillér. Megjelenik minden sz rdán és szombaton. városi es mm ouieKu larsaoaimi lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Fömunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr. **ásy»Jk «£3w>r«rj5feS TJ>,trjaa «MNiuMmm MÍMMnnflMMHMM Itt a tavasz, Választási előkészületek; Értekezlet a vármegyeházán. s a tavaszi munka csak nem akar megindulni. A levedlett, kopott házakat nem javítják, nem i$ meszelik. Nem látunk állványokon szorgalmas kömiveseket falazni, sem ácsokat a háztetőkön. Szobafestő inasokkal sem találkozunk, akik a festékaket és a létrákat cipelnék a házakhoz: az építő iparra, úgy látszik, nem köszönt tavasz. Itt a tavasz és nincs munkája száz és száz építő munkásnak, aki tavasszal és nyáron keresi meg az őszi é* téli kenyerét is. Mi ennek az oka? Az építőiparosok azt mondják, hogy az anyag ára hallatlanul megdrágult, azt megiizetni nem lehet. A munkabérek csak a rnegélheléssel tartanak lépést, azok is magasak, d« a megélhetés is sokkal drágább, mint a háború alatt volt. A vállalkozáshoz ezenfelül a pénz is hiányzik. Rgv háznak kijavítása nem sokkal kerül kevesebbe, mint azalőtt a megépítése. De miből építsenek, miből javítsanak az emberek, ha nincsen pénzük! Ha a bank, a takarékpénztár nem ad hitelt, meri az is pénz nélkül áll! A közönség keresményét, megtakarított pénzét nem viszi a bankba, a takarékpénztárba, hanem eldugja a szekrényébe, a fiókjába, amit banknyelven úgy mondanak: tezaurálja. Államkölcsön, városi kölcsön rossz csengésű jelszavak, a kamatozás sem csábit senkit, mert ott lebeg mindenki előtt a hadikölcsönök bizonytalan sorsa. Már pedig államkölcsön nélkül az állam, városi kölcsön nélkül a város nem foghat bele semmi közmunkába. Ezeket a kölcsönöke&kényszeriteni nem lehet. Viszont az államnak feladata a munkanélküliség megszüntetése és munkaalkalmak teremtése. A pénzügyi konszolidáció utján az első lépés a hadikölcsönök elismerése, legyen annak kamattípusa szerényebb, de az állam javitsa meg vele hitelét. A közönség igy pénzhez jutna, a bankokban hamarosan felgyülemlenék a vállalkozáshoz szükséges töke és megindulhatna a gazdasáai élet vérkeringése, mely ma óriási zavarokkal küzd és tétlenségre kárhoztatja a munkáskezek százezreit. Okos és körültekintő, jövőbe néző pénzügyi politika nyitja a súlyos politikának, orvosszere a beteg gazdasági életnek. Egy^ teljes ,.Jókai“ (110 kötet) diszkötésben eladó. Cím a kiadóhivatalban. — 1920 március 29. — A közelgő és ápril 18-ra kiirt választások ügyében értekezletre hívta össze a zsupánkormánybiztos a községi- és körjegyzőket és a főszolgabirákat, mely hétfőn folyt le a vármegyeháza nagytermében. Dr. Folkman zsupán nyitotta meg az értekezletet és ismertette annak célját. Mészáros Károly árvaszéki ülnök, a választási ügyek előadója ismertette a vonatkozó kormányrendeletet és fejtette ki annak irányelveit. A szavazás községenként történik és pedig olyan formában, hogy ezer választónál több egy bizottság előtt nem szavazhat. Hosszabb vitát csak a záróéra kérdése provokált, amelyet a kormányrendelet d. u. 4 órában állapit meg. Ezer választót azonban d. e. 8 órától d. u. 4 óráig leszavaztatni nem lehet, mert személyazonosságot is kell igazolni és a választói jogosultságot is megállapítani a jegyzékek nyomán. Választás előtti napon már zárva lesznek az összes ilalmérések és szeszes italokat kimérni nem szabad. A rendelet ismertetése után bejelentette bolkman zsupán, hegy magyár békedelegáció e napon (hétfő, március 29.) írja alá a békeszerződést, melyen semmi vaiioztatás se történt, tehát a tisztviselők most már számoljanak le minden illúzióval. Még a jegyzők és közigazgatási alkalmazottak segélyezése ügyét hozta a zsupán az értekezlet tudomására és ezzel az értekezletet eloszlatta. lÉy szó a tanát! áii kétííft.* A „Komáromi Lapok“ f. é. március 20-iki számában egy névtelen tudósitó újból foglalkozik a januári rendkívüli árvíz kérdésével és pedig abból az alkalomból, hogy a Vágbaiparti ármentesitő társulat érdekeltsége március 9-kei közgyűlésén tárgyalta ezt, a Zsitvabalparti erőszakos gátvágas folytán szomorú hírnévre vergődött ügyet. Előre kijelentem: hogy nem polemizálni akarok a közvélemény szerzőjével. NEzt a tendenciózus tudósítást ebben a tekintetben épugy figyelmen kívül hagynám, amint észrevétel nélkül hagytam Puskás Lajos urnák a K. L. március 6-ik számában megjelent, igen vékonyka alapokra fölépített támadását is : dacára annak, hogy jól tudom, hogy az ilyen fajta alap nélküli támadás is nem egyszer „fallit ignotos;“ vagyis sokszor megtéveszti azokat, akik a viszonyokat nem ismerik. De jól tudom azt is, hogy az ilyen közlemény „notis est derisui\“ hogy a legiöbbször mosolyra készteti azokat, akik az illető ügyet melyben a támadás elhangzott, ismerik; különösen ha tudják, hogy a jelen esetben a támadás annak részéről történt, aki a zsitvabalparti gátunkon elkövetett bűncselekménynek védő fiskálisául csapott fel. Az újabb közlemény ugyanabból a forrásból — és pedig mondhatom sekély forrás ból — ered, amelyből az első. — Annak ellenére állitofn ezt, hogy a K. L. a saját tudósítónk megtisztelő címével volt szives a köz* Kézségesen közöljük e közérdekű cikket, mely az udrardi járást sújtott árvíz ügyét ellenkező oldalról világítja meg, mert a közvélemény igy tájékozód batik teljesen a kérdés felől. Szerk. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nátier-u. 29... hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, min a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. gyűlési tudósítást íróját kitüntetni. —■ Tudjuk jól, hogy idegen hirlaptudósitó közgyűlésünkön 1 nem volt. A közlemény írója tehát csakis abból I a szükebb körből került ki, mely a társulati | érdekeltség többi egészével szembe szállott. — [mely és Martos. — Martos és lineiy. — Edu, árd és Kunigunda. — Kunigunda és EduáixL | — Ugyancsak célt tévesztett delog lenne polemizálni a tettesek szószólóival! Az ő állításaik ! értékét a legpompásabban helyezi éles világításba az a néhány sor, melyet Csányi László főszolgabíró ur tett a K. L március 20-iki számában közzé. A közleménnyel nem vitatkozás , céljából; nem a társulat, vagy a társulati veze; tőség vagy személyem védelme céljából kívánok — egész röviden — foglalkozni, hanem j csupán azért, hegy magával a közleménnyel ; megvilágítsam, mennyire izgatja azokat az ura\ kát az objektív igazság és társulati érdek. A tudósítás rövidre vont tartalma az: ' hogy Imely és Martos képviselői heves támadásokat intéztek a társulati vezetőség és külső alkalmazottak ellen, hogy nekik az árvizvéde! kezésbői kifolyólag a felmenívényt megszavazni ! hajlandók egyáltalában nem voltak. Ezek után ! szószerint az alábbiakat mondja: „Még több i felszilalás is volt ebben a kérdésben, a melyj ben az elnök elrendelte a szavazást. Az érde- I kéltség nagyobb, a felsővidéken lakó része a felmentvényt megadta.“ A jóhiszemű olvasó, aki a közgyűlésen nem volt jelen, azt hinné ezeket olvasva: hogy | a közgyűlésen az imelyi és martos! érdekeltek : képviselői a meg nem dönthető tények és argumentumok egész sorával megalapozott olyan ! sikeres támadásokat intéztek a vezetőség ellen, I hogy azokkal szemben a vezetőség és az érde- i kéltség többi része még csak 'védekezni sem tudott s hogy az igazgató választmány álláspontja mellett nem is történt fölszótalás. Szóval, hogy óriási volt a martosiak sikere . . . Hogy a tudósítás valódi értékét megállapíthassam : egészen röviden szögezem le a történte| két. A támadásra alkalmat a napirend azon ; pontja szolgáltatott, amelyben az igazgató vá; lasztmány javasolta: hogy a közgyűlés az ár- I védekezésből kifolyólag az igazgatónak és a . többi az árvédelemben részt vett alkalmazottak a felmentvényt adja meg, a választmány azon intézkedését pedig, mellyel a társulat ügyészét a gátvágásból kifolyólag biinfenyiiő eljárás indítására utsrsifotta, hagyja jóvá. Nemesik és Puskás urak pedig nagy gonddal előkészített támadás kíséretében azt az el len javaslatot terjesztették a közgyűlés elé : hogy a vezetőségnek és külső alkalmazottaknak a felmenívényt ne adja meg, a martosiak ellen elrendelt biinfenyitő feljelentést azonban vonja vissza! Ez az ellenjavaslat már magában véve is fölöttébb jellemző. Ne adják meg a felmentvényt azoknak, akik állítólag mulasztást követtek el! Akkor, amikor a mulasztások — akár igazolhatók akár nem — az érdekeltségnek kárt nem okoztak, mert hiszen köztudomás szerint épségben maradtak az összes gátak, kivéve azt, amelyet a védő szónokok védencei vágtak el, valamint azt a zsitvatői dunagátat, melyet a társulat vezetősége volt kénytelen átvágatni, hogy a martost ártatlanok által az Ózsitva öbölzetre zúdított elárasztó vizet lecsapolhassa. De mentsék fel azokat, akik a bűncselekményt elkövették! s akikkel Puskás ur közgyűlési kijelentése szerint az egész község szolidárisnak vallja magát, bizonyára nem gondolva arra: hogy az ilyen megható szolidaritás mellett a bünfenyitő eljárás mögött még a kártérítési kötelezettség is
