Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-02-11 / 6. szám

KOMÁROMMEGYE1 KÖZLÖNY . Elöflzeiésl ár helybe* és vidékre:-ff«** ÄTre 82 K Félérre 16 K Negyedévre 8 K Egyes seána ár»: 46 fillér. Megjelenik minden se raán és sromkniea. r Árvíz után. — febr. 10. A vizek megtértek medreikbe, a ha­tárt, a vetéseket jégtáblák borítják, állat­tuk kérdés, nem pusztul-e el a rügyező élet? A falvakban, a pusztákon, a majo­rokban lassankint helyreállhat a régi rend és újra megindulhat a munka. De az összedőlt házakban, a romok között némaság és csend uralkodik, oda beköltözött a szomorúság és a szenvedés. A romok közt ott maradtak a létfentar­­tás eszközei, elpusztultak a háziállatok, veszendőbe ment a keservesen megszer­zett élelem, ruhanemű és tönkrementek a házak bútorai. ínség mutatja a pusztító árvíz nyo­mát; lehajtott fejű szomorú emberek, kezeiket tördelő asszonyok, akiknek ajká­ról nem fogy ki a panasz és sápadt arcú, beesett szemű gyermekek járkálnak a rombadőlt házak, az elvesztett otthon körül, melynek melege megszűnt a szá­mukra és jó emberek könyörületére van­nak utalva. Ti gazdagok és ti szegények is, akik mindennap lehajtjátok fejeiteket párnái­tokra, gondolkoztatok-e arról, hogy mit tesz az, amikor otthonától, féltve őrzött kis szobácskájából menekülésre készteti az embereket az árvíz, akik legtöbbször csak puszta életüket menthetik meg! Gondoljunk erre és vegyük észre a hangtalan némaságot, a szederjesen kék ajkakat, akiket nem vár szobácskájukban a barátságos kemence melege. Méltassuk figyelmünkre ezeket a szerencsétleneket, akiket télviz idején az utcára lökött ki gyermekeikkel és családaikkal a balsors. Gondolkozzanak a vidám farsango­lók, akik egyik mulatságot a másik után rendezik, hogy egy adósságról megfeled­keztek, a szegény árvízkárosultakról. De gondolkozzék az egész társada­lom ezen a kérdésen, e nyitott seben, mely szemeink előtt tátong Ezt a sebet gyógyítani kell, be kell kötözni gyorsan és sürgősen: magyar véreinkről van szó, magyar anyákról, magyar gyermekekről. Értse meg mindenki, aki megérteni tud, aki nem közömbös fajának sorsa iránt. * Az árvíz veszedelem akkor állott be, ami­kor a Zsilva töltést Martos határában eddig ismeretlen tettesek átvágták. A töltést a viz csakugyan kezdte áthágni helyenként, de a ve­szély nem volt akkora, hogy a töltés átvágása lett volna megokolt. Az átvágás műszaki fel­ügyelet alatt esetleg végre lett volna hajtható, de az csak a'töltés koronájából vágott volna le egy darabot, amelyen a viz keresztül foly­hatott volna. Ámde ez az átvágás öt-hat méter hosszúságban, a töltés egész magasságában történt, amikor a rohanó vizár azt órák alatt timi is lenti éiíkí lítutíii ft Főszerkesztő: GAÁL GYŰ LA dr. ötven méterre szélesítette ki azzal az irtózatos nyomással, amelyet a töltésre gyakorolt. Na­ponként pedig a szakítás helyén, mindkét ol­dalon 3—3 métert mosott el és igy január 23-án 120 m. széles volt az átvágás helye, amelyet a Vágbalparti Ármentesitö Társulat megfeszített munkával, cölöpök félköralaku le­verésével tudott csak ideiglenesen, homokzsá­kokkal eltölteni. így került viz alá Martos község, amely­ben 12 ház, többnyire földhöz ragadt szegény embereké, dűlt össze. Siralmas látványt nyúj­tottak ezek a sárból tapasztott házak, az épít­­| kezési könnyelműség iskolás példái. Sokaknak baromfiaik és lábas jószáguk pusztult el az ár­vízben, főleg gazdasági cselédeknek a pusztá­kon, akik nem tudták azokat idejekorán meg­menteni. Vék, Szeszélyes, Zöldállás, és Konkoly i pusztákat mind elnyelte az ár, mely Érsekúj­vártól Udvardig egy zárt tengeri: alkotott. Ma gában az udvardi határban 1000 holdnál na­gyobb terület került viz alá. Imely, Bagota, Ógyalla, Martos, Heíény, Kurtakeszi, Marcelháza, Izsa községek, Pat és Zsitvatő puszták határai szenvedtek a víztől. Gyula- és Kolozsitu-jor, Várföld, a Ko­­! raáromi Gőzmalom roppant sokat szenvedtek az árvíztől, itten csaknem az összes gazdasági cseléd és rminkáslakásck összedőltek. A viz oly sebesen jött, hogy január 18-án Szeszélyes pusztáról Feszíy István hordta ki az árvíztől meglepett lakosokat Ógyallára csónak­jával. Az árvédelmi munkálatokat Markovits Ist­ván tb. árvaszéki ülnök vezette a fenyegetett pontokon nagy körültekintéssel. De óriási baj volt az, hogy szakképzett és fegyelmezett mun­kásság nem állott rendelkezésére. A községi közerők működlek ugyan, de ez nem volt elegendő a fékevesztett elemmel szemben. A viz most már medrébe tért a Vág, a Nyílra és a Duna mentén, de az udvardi ré­szeken a mélyebb fekvésű földek ma is viz alatt állanak. Különösen az izsai határban van óriási víztömeg, melynek leeresztésére a Du­nába a töltés megnyitása volna kívánatos. A jég sok helyen már olvadásnak indult és alatta a vetés szépen zöldelik A kipusztult vetéseket ujjal kell pótolni. Roppant sürgős dolog az, hogy az árvízkáro­sultak részére kellő mennyiségű vetőmag álljon rendelkezésre. Meg kell a társadalomnak tenni mindent, ami tehető a károsultak érdekében. Alakuljon meg mielőbb a segitő bizottság és szervezze meg a segítés munkáját. Társadalmi és jóJé- . ko.ny egyesületeink is lépjenek akcióba és ve­gyék kezükbe az ügyet meleg szeretettel. De a szegény károsultaknak nyúljon az állam is a hóna alá. A kormány bizonyára tu­domást szerzett ezt a vidéket ért szerencsétlen- j ségről és bizonyára meg fognak történni azofc az intézkedések, amelyeket árvizek esetében a kormányok mindenkor megtetted. = fl magyar nemzeti Párt zászlóbontása. Az uj pártalakulás ügyében a pártvezetöség az alábbi körlevelet küldte szét a városban és a vármegyében: A választások kiírása esetén kö­vetendő magatartásunk egyöntetűsége céljából szükségesnek tartjuk a hatóság tudtával a nem­zeti kisebbségeknek, — közöttük a magyarság­nak megszervezését. Egyedül csak a jog, tör­vény és osztó igazság alapján álló, minden egyénnek, minden társadalmi osztálynak és StearkasítSaáj és kiafiéhivatal: Náder-ts. 29.. hará agy a lap szelleiai résiét illető közleaiéaysk, min a hirdetések, elflltetési és hirdetési dijak stb. ktldeadSk Kéeiratekat nem adunk vissza. minden népnek teljes egyenlő jogusdgáért küzdő, egységes szervezet, amely társadalmi állásra, vallásfelekezetre és anyanyelve való tekintet nélkül — kezet kézbe téve — sorakoztat min­denkit, adhatja meg a nemzeti kisebbségeknek, közöttük a magyarságnak azt a súlyt és te­kintélyt, mely őt számánál, ezer éves múltjánál és kultúrájánál fogva megilleti. Az oldott kévét a gyermek összetördeli, összefogva a vasmarok sem bir vele. Felkérjük, szíveskedjék a helybeli szervezkedésnél becses közreműködését rendel­kezésünkre bocsátani, a szervezkedés eszméjét és szükségét minél szélesebb körben terjeszteni, s egyúttal sürgősen közölni, hogy a helyi szervezet megalkotásában kik hajlandók közre­működni. Becses értesítését postafordultával kérjük dr. Ghyczy János komáromi (Vármegye utca 20. sz.) lakos ügyvéd címére. Hazafias tisztelettel: a Szervező bizottság. = Kisgazdapárt. Vasárnap délután a Kol­légium nagytermében dr. Muhácsy Janos indít­ványára a komáromi Kisgazdapárt megalakult. A párt célját és programját az összehívó dr. Mohácsy ismertette. Az uj párt céljai a magyar­­országi kisgazdapártéval azonosak. Az értekez­leten 93 gazda vett reszt, akik a pártszervezetet megválasztották: elnökükké Bajcsy Ferenc, Mórocz Gzörgy, P. Nagy Sándor gazdákat, ügyvezető elnökökké Füssy Kálmán és Mórocz Lajos gazdákat és dr. Mohácsy János ügyvédet és 42 tagú választmányt. Giyxon. Izgalmakkal, szenzációkkal teli napjaink­ban is feltűnt az a szokatlan láz, amit ez a világos da előidézett. Kiszámíthatatlan horderejű találmány. Az emberi életet teljesen átalakító, az állat- és növényvilág értékét felére redukáló és sok más, borzalmasan fenséges következményeket te­remtő, az emberi elme ezen nagyszerű fel­lángolása . . . Ha!_ Igen ... ha! Ha a nagyhatalmak, a diktálók el nem fojtják csirájában az egész nagyszerű transz­­•figurációt; ha a felszeg és szegény Thomas Magen lotharingiai gyógyszerész nem esik majd áldozatul mind hatalmasabban szervez­kedő ellenfeleinek ; ha a haszonlesés, az irigy­ség nem teszi tönkre találmányát, azt a min­dent megifjitó, gyönyörű kilátásokkal kecseg­tető csodát. Hadi sör mellett, de régi szokásból ülnek törzsasztaluknál a Mayerek és Huberek, a pro­duktiv éleiből kikapcsolt, nyugalmazott német postatisztek é£ mások. Tárgyalják ezt a nagy eseményt. Pipát szürcsölnek. — De ugye lesoványodnak az ilyen kop­lalás alatt? — Nem koplalás ez kérem; őket telje­sen kielégíti a giyxon. 7—8 napi használat után furcsa trence állapotba kerülnek, amikort ahogy említettem, imák. Ez veszi elő őket egy kicsit Karikás szem, merev tekintet, nyitott száj stb. . .. egyébként teljesen rendben van­nak, munkabírók, jókedvüek, normálisak. — Hm!! — Uraim, mit mondjak egyebet, Mint­hogy az első médium már 8-ik hete nem vett magához mást, mint minden nap reggel az előírásos 16 és fél gr. glyxont és meghízott. — Mindegyik hízik ? — Na nem mindegyik. Ma különben nehéz volna már az ellenőrzés, hisz’ ezrével

Next

/
Thumbnails
Contents