Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-02-11 / 6. szám

2. oldal. jelentkeznek az emberek és szedik a csoda­szert; túlnyomóan hivatalnokok. — Hát persze! — Csoda uraim, mondhatom csoda, amilyen az égi manna óla nem volt. Az élel­mezés nem fog többé gondot okozni. — Én meg tegnap öltem disznót; sopán­kodott az egyik Mayer. — Hát persze. A pipák elaludtak. Régi aszott, pókhálós gondolatok szabadultak fel és beporozták az agysejteket. Mint megbabonázottak, úgy néztek egy­másra és mindegyik igyekezett valahogy be­skatulyázni vidéki szűk kis agyvelejébe a glyxon gondolatát Aztán indultak hazafelé. Üres girbe-görbe utcákon régi ráncos házak támaszkodtak egy­másra és bóbiskoltak. Késő volt már. Csak cipőjük kopogott az álmos csöndben. Újra és újra visszatértek a glyxonra; már kezdtek lassan hinni a mesélőnek. — Hiszen nem mondanám, ha nem lát­tam volna enszememmel. Egy hét leforgása után önkívületbe jönnek, csúnya extatikus álla­potba, szemük fehérje olyan, mint a gyöngyház kagyló és . . . na nem mondom el mégegyszer ... és Írnak reszkető kézzel bizonyos fanatiz­mussal. Én vagy 500 ilyen Írást láttam és mind csodálatosképpen a békekötést tárgyalja, logi­kus és fejlett politikai érzékről tanúskodva. És mindegyik a saját egyéni meggyőző­dését, hovatartozandőságát magyarázza. Hát persze! Szédületesen terjedt a glyxon hire, mint Odol az egy pohár vzben. Terjedt, mint Komá­romban a pletyka. Gyűlések, megbeszélések, kongresszusok, tárgyalások folytak éjjel-nappal. Terhes volt a levegő. Megigézve az uj világ­csodától, egy uj horizont előtt tágult a pupilla, feszült a mellkas és ujjongott a lélek a leg­több embernél; de viszont a végső kétségbe­esés deüriuma, szinte a haláltusa torz vigyor­gása üit mindazoknak az arcán, akik eddig táplálták és akik a legutóbb; csoportokba osz­tották az embereket. Agráriusok és politikusok. Hát peisze 1 Az előbbiek napy apparátussal kezdték hirdetni, hogy a glyxon megőrli a csontokat az emberben, tehát térjünk inkább vissza a marha­pörkölthöz és a túrós csuszához. Az utóbbiak pediü, különösen a franciák, előbb reputáció­ikat, később már a világháborúban kivívott eredményeiket kezdték félteni. A London News-t, Berliner Tagblattoí és egy sereg más tekintélyes lapot szüntettek be, mert külön mellékletekben hozták a glyxonis­­íák meggyőző, fáklyaként világító írásait . . . Nagy politikai átalakulás ... uj békekonferen­cia .. . uj világháború stb. stb. . . . csak úgy suhito’talc, sivitoitak ezek a szállóigék. A szakácsnak sírtak. Arcuk meg volt pöccedve. -Hát persze ! És én jól sejtettem. Lapzárta előtt jelenti párisi tudósítónk: „Thomas Magent laboratóri­umában meggyilkolták, a ghxon vele szállt sirba.“ Tehát már veszedelmessé vált a glyxo­­nisták szókimondósága. Komáromba is ezért nem efigedték be a csodaszert. Hát persze 1 Harkály. A Tekintetes Közgyűlésből. Nagy érdeklődés előzte meg a város februári közgyűlését. Jó magam is, ki már régebben nem voltam az oly sok szóvihait kiállt terem falai között, a tárgysorozat egyes pontjaitól izgatva kíváncsian léptem át küszöbét. Hát bizony nagyot változott itt azóta minden. Maga a terem is az idők vasfoga pusztítását viseli magán, mennyezetéről a gipsz disz-figurák itt-ott lehullottak, falairól meg megrepedezve lekivánkozik a tapéta. Két kép hiányzik a falról: a múzeumba vándoroltak, letűnt régi idők emlékei közé. A nagy földrengést ábrázoló képet se látom, helyé» József császár és Mária Terézia. Jókai olajfestésü képe is hiányzik az elnöki szék fölül. Oda képzelem kék szép szemeivel, n Afemi Lapok * lfSO. február 11 s mintha látnán őt ábrándozva végig tekinteni , a termen, s mintha hallanán szelíd, de vádoló szavait: baj, baj, emberek, komáromiak, hova lett a tavalyi hó ... A múlt clenevedik fel, lelki szemeim előtt Sárközy főispánt iátom amint gömbölyű ter­metével az elnöki székben izeg, mozog s öblös hangját vélem hallani Kirchner bácsit szólitván, ki — iskola ügyről lévén szó — ezüst fehér hajjal, galamb szelíd szívvel veszi védelmébe az ő kedvenceit: az iskolát, a tanítókat. De az öreg Fried Kálmánt is itt látom baloldali székében újra, a jótékonyság a sze­gény ügy oszlopos támogatóját, iít van Schnit­zer -főrabbi a felekezeti béke apostola. Marko­­vics és Veszély szinte egyszerre emelkednek fel a város háztartása vezetésének tárgyalása közben, Nagy Vilmos arany pápaszeme is itt csillog Steiner patikáruséval egyetemben. Az ezüst gombosok közül Kecskés János és Bese bátyánk alakjai elevenednek fel. Bese János ép szólásra emelkedik, nagy kék zsebkendőjével végig törölve izzadt homlokát, a gazdaközönség nevében erélyeserrutasitja vissza a marhalege­lőnek olyeténként való változtatását, neheztelve a nemes tanácsra „mivel hogy enyhén viseli szivén a marhák ügyét.“ Tátray polgármester galambősz alakját egészen leköti a tárgyalás menete, Domány polgármester cvikkere nagyokat villan a Tuba, Boldoghy féle szócsaták közepette. A város költségvetéséről lévén szó, Kiss Gyula nemes páshossza! és kristályos logikával szólal fel a javaslat mellett s Pick Ignác bácsi helyesiőleg bólogat, hogy biz az úgy van, biz az sok egy kicsit. Szepesi doktor a közegészségügy, Steiner Dávid pedig az újvárosi polgártársak érdekében szónokol ... és egyszerre csak éles csengetyü szó zavar ki merengésemből. Körülnézek . . . a bizottsági tagok elfoglalták helyeiket, kezdetét veszi az 1920 február havi közgyűlés. Én pedig csak nézek . . . nézek, hirtelen oly idegennek tűnik fel az egész terem a benne levőkkel egyetemben. Lassacskán feleszmélek, óh hisz már más időket élünk, más emberek jöttek a légiek helyébe, elszállt a múlt, s csak néha, néha akad egy ily magamfajta virrasztó bagoly, kinek In fáj is, de mégis szeret olykor visszagondolni a régi jó időkre. /• P. Alkalmi strófák. •Mi dübörög, Mintha a föld rengene ? Mi száguldoz, Mint az ördög szekere ? Mitől rezgnok Mindenütt az ablakok ? üegfM, éjjel Hejh, mitől nem alhatok? Mitől hull le Házakról a vakolat ? Ki elölt: »wursU • Szürdolrnány vagy patyolat ? Ráfröcc.senti Az utcák piszkos sarát, Pocsolyákon Amint búgva rohan át? Mi tesz tönkre Bármily edzett füldobot, Még azt is, mely Agyi:dörgéshez szokott? Mitől retteg ! , Csatornánk a föld alatt, Hogy egyszer csak Öblös keble beszakad? j Szerelmes párt í Suttogásban mi zavar ? Mitől támad E pokoli hangzavar ? ! * * * j Száz ily kérdés Ezer ajkról hallható . . . Es a válasz ? . . . Jön a — teherautó! i Tüske. — Äse új telefonjegyzék, mely hivatalos összeállítás alapján be­­í törenslben tartalmazza a telefon- j bérlők jegyzékét a katonai álló- \ másokkal együtt, megjelent és : kiadóhivatalunkban 2 K 40 f-ért j megszerezhető. Kiss öpls emlékalsp. A Kiss Gyula iiodalmi emlékalap javára újabban befolyt adományok a következők! Forgó Ignác (Vágsellye) 80.— K Hickisch Károly (Izsap) 50.— K Mórocz Emílián 39.— K Sárosy Etele 20.— K összesen 150.— K muH heti gyűjtésűnk eredménye 3380.— K együtt 3530. — .K — fipponyl Komáromban. Apponyi Albert ' gróf, a magyar'békedelegáció elnöke kiséreté-1 vei hétfőn Komáromon át Parisba utazott. A ; túloldali hatóságok fejei tiszteletére megjelentek ; a pályaudvaron és üdvözölték a nagy állam­­| férfiút. — Házasság. Hoitzl Gyula, Komárom város főszám vevő-helyettese f. hó 8-án vezette oltás hoz a tatai plébánia templomban Tóth ■ Ilonka urhölgyet. — Kinevezés- A kormány' Rafael József irodatisztet a komáromi törvényszékhez iroda­­igazgatóvá nevezte ki. — Í1 KemáiCTii Dalegyesfllet vasárnapi hangversenyének műsora a következő: Gaál: Eredeti magyar dalok, Méder: Feketehegyi emlék, Hoppe: Négy eredeti magyar dal, elő­adja a férfikar, Eridrődi: Visszavárlak, szavalja Gergeiyi Alice, Tartini: G. moll szonáta zon­gora és hegedűre, játsszák Komái ami Kacz Endre és Berzsenyi-Janosits József, Händel: Bourreé, Tschaikovszki: Cauzonetta, Weber: i Walzer, hegedűn játsza: K. Kacz Endre, Ber­zsenyi-Janosits József zongorakiséretével. Jegyek 10, 7, 5, 3 K. eiőrcvájthaiók a Komáromi Első Takarékpénztárnál. — Hannos előadása a Kultúrpalotában. A legközelebbi szabadoktatási előadást Har mos festőművész tartja vasárnap d. u. 6 órai kez­dettel: „A vonal és forma telke“ címmel. Szó­val és az előadást szcmlélhetővé léve, rajzzal fogja demonstrálni a mester, hogy a vonal és forma, úgy a művészetben, mint a közéletben milyen óriási szerepet játszik. -Kiíerjeszkedik majd a női és férfi öltözködésre, a divatra, a hajviseletre, továbbá a lakás berendezésre, fal­­kárpit, szőnyeg, bútor stb. tervezésre. Tekintve, hogy erről a szerencsésen megválasztott témá­ról oly ritkán hallunk valamit és sohasem hall­hatunk eleget, de meg aztán, hogy Mármost szívesen hallgatjuk, máris nagy az érdeklődés az élvezetesnek Ígérkező előadás iránt. — népességi mozgalom. F. évi január hó­ban a város területén születelt 3! gyermek és pe­dig 28 élve 3 pedig halva született. Az élve született gyermekek közül fiú volt 16, leány í 12. A halva szülöttek közül 2 fiú és 1 leány. Házasságra lépett január havában 7 pár 5 egyvallásu és 2 vegyes valiásu. Meghalt 26 egyén, akik közül 17 férfi és 9 nő volt. — eljegyzés. Boldoghy Margitét eljegyezte | Zoltán István Ógyalláról. Minden külön értesi­• tés nélkül. —- fi r. köt aufonom egyházközség rend­kívüli közgyűlése. A komáromi r. kát. egyház­­község rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen , dr. Aranyossy László elnökölt. A közgyűlés az I iskolaszék javaslata alapján a tanilószemélyzet részére fizelésrendezést fogadott el, meiyet Gergeiyi József ítélőtáblái biró alapos és meg­okolt beszédben támogatott. Mellette szólalt fel i Lenhardt Mihály, Grósz Mihály és Galba Károly. * A hitközség 40"/t) iskolaadó kivetését határozta | el, amely negyedévi részletekben törleszthető. ; A fizetésemelésben a nyugdíjas tanítókat is ré­­! szesiti a közgyűlés, mely ezen elhatározásával j humánus és méltányos munkát végzett. A köz- i gyűlés felemelte a hitközségi pénztáros és az | iskolaszolga fizetését is és 12 óraker ért véget. — Halálozás. Lipóth Lajos vármegyei hajdú­­káplár, — mint részvéttel halljuk, — 63 éves korába», hosszas szenvedés után február JO-én elhunyt. A megboldogult egyike volt a várme­gye derék és kötelességtudó alkalmazottainak, akit példás munkásságáért mindenki megbecsült. Halálát özvegyén kívül fiai Kálmán, Lajos és József gyászolják.

Next

/
Thumbnails
Contents