Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-02-04 / 4. szám

2 óidul. „Kurnaaroaii Lapok 1920. február 4 oltója. Kaszárnyák, tömeglakások, körhelyiségek, várótermek, vasúti kocsik stb. megfelelő karban és tisztán tartása e téren a legfontosabb fel­adat, de ezeken kívül a közönségnek is módot és alkalmat kell nyújtani a kellő tisztálkodásra egyrészt szappannak elegendő mennyiségben való rendelkezésre bocsátása által (ha szabad megjegyeznem: luxusadó teher nélkül), más- j részt a fürdők üzembentartása által. A himlő nálunk komolyabb járványos jel- j leget nem ölthet, mert a magyar törvények már j régtől fogva kötelezően rendelkeztek a csecsemő- ; oltások és ujraolíások évről-évre való rendszeres j keresztülviteléről és igy a közönség nagy át- ; lagban nem fogékony e betegséggel szemben s j ha fel is üti a baj imitt-amoít a fejét, elterje- j désében csak szórványos jelleget ölt. Az utóbbi hetekben arról értesülünk, hogy j a Dunántúl, főleg Budapesten és a nagyobb ; városokban újra felütötte a fejét az 1918/19. j évforduló körüli időben oly nagy arányokban dühöngött „spanyol“ járvány. Ne ijedjünk meg , a névtől s attól, hogy az elmúlt héten váró- j sunkban is tömegesebben jelentkeztek már aiy , heveny lázas megbetegedések, melyeknél főleg a légutak hurutos tünetei uralják a kórképet bágyadtsággal, elesettséggel s jelentékeny tag­fájdalmakkal kapcsolatban. Ezek influenza ese­tek, magukon viselve a tipikus influenzának minden jellemvonását, futótűzként való hirtelen elterjedéstől kezdve az egész lefolyáson át. Természetesen, mini más betegségben, úgy ebben is halnak el emberek, de a halálozási arány nem nagyobb, mint pl. a tífuszé 4—5°/o, csak a megbetegedettek nagy számát tekintve tűnik fel ijesztően nagynak az elhalálozások száma. Amint a jelekből következtetni lehet, az ezen évi influenza járvány szelidebb lefolyású, mint a tavalyi volt s úgy látszik a kompliká­ciók nem igen lepik meg a beteget. A szövőd­mények ügye azonban nem csak a betegségtől, illetve annak okozójától, de nagyon sokszor az betegtől magától is függ, célszerű tehát, hogy megismerjük, miként viselkedjünk c betegség­gel szemben. Első teendőnk, hogy kerüljük a náthás, hurutos, köhögő egyénekkel való közeli érint­kezést, mert nagyon komoly feltevés, hogy a betegség közvetlen érintkezés utján terjed. A lázas beteg hivasson orvost ék kövesse szigorúan annak utasításait. Gyakran megesik, hogy a láz pár nap álatt elmúlik, s bár a beteg még náthás, köhögő és szinte elbágyadtan gyenge, mégis igyekszik felvenni mindennapi munkája fonalát. Itt van a legnagyobb vesze­delem a komplikációk fellépése ügyében! Az influenza fertőzés által legyengített s ellenálló erejében megtört szervezetben ugyanis ekkor túlsúlyra juthatnak a benne élő, egyébként reá veszedelmet nem jelenlő baktériumok s fajaik szerint különféle betegségeket hozhatnak létre: tüdő, mellhárlyagyuladást, genyes középfül­­lobokat, heveny lefolyású tuberkulózist stb., mely bajok felett az első betegségtől legyengült szervezetnek úrrá lenni nagyon nehéz és ko­moly feladat. . Komoly intelem tehát, hogy az influenzás beteg maradjon ágyban, illetve zárt helyiségben mindaddig mig bajából teljesen helyre nem jött, mig szervezete régi erejét vissza nem nyerte. Engedje meg Szerkesztő Ur, hogy ezen akadémikus tárgyalás után egy városunkat kö­zelről érdeklő anomáliáról is említést tegyek oly célból, hogy annak orvoslásához becses lapja is hozzá segítsen. A járványossá válható fertőző betegségek­ről beszélgettünk. Említettem, hogy a pestis, a kolera, a himlő, a kiütéses tífusz, az influenza, egyik közelebbről, másik távolabbról fenyegeti egészségünket. Nem tudhatjuk, hogy mely betegség, mely pillanatban jelenik meg közöttünk. És ha az ellenséget saját jól felfogott érdekünkben kellő felszerelés és hozzákészültséggel ajánlatos vár­nunk, járványkórházról kell sürgősen gondos­kodnunk, mert az városunkban már innen­­onnan másfél év óta semilyen formában sincs. A Széchenyi-utcai járványkórliázat ismételten kifosztották, úgy hogy ott semmi sem maradt, s ma különben is magánlakás, a vasuíállomás­­levö kolera megfigyelő katonai őrszobává lett; a temetősoron levő járvány kórházat a katonaság vesztegzárállomásnak foglalta le és kórházi be­rendezés már itt sincs. Ezek után lévén a kizkórház nagyobb számú fertőző beteg elhelyezésére alkalmatlan, — járványos betegségek fellépte esetén a pol­gári lakosság minden kórház nélkül áll, pedig ez úgy a betegség elszigetelése, mint a bete­gek megfelelő kezelése érdekében elsőrangú követelmény. Lévén ezen kérdés nemcsak a polgári lakosságnak, hanem a katonaságnak is komoiy, közös érdeke, azt hiszem, meg lehet találni a megértés útját, mely mindnyájunknak csak javára lesz. suttal lm süniénél. A Sz. András templomot május 1-én több ágyutalálat érte, mely az orgonában is ezrek­­remenő kárt okozott, a tetőszerkezeiben is kb. 25000 K a kár, melyet a város közönségének, mint kegyurnak kellene viselnie. Alapi Gáspár városi főjegyző, a kegyu­­rasági közgyűlés elnöke mérlegelve a varos szomorú pénzügyi helyzetét, arra a gondolatra jutott, hogy a város pénztárát tehermentesítő, társadalmi utón igyekszik a templom kijavítási költségét előteremteni. Erre a célra megnyerte Schmidthauer La­jos illusztris orgonamfivész földinket, akinek fényes sikerei és ismert neve az orgona hang • verseny legnagyobb művészi eredményét jelen­tette, amelyre a kegyurasági elnök felkérésére szives készséggel vállalkozott. A hangversenyen 6000 koronánál több folyt be a nemes célra. És örömmel kell megállapítanunk azt a test­véri együttérzést, amely a hangversenyen val­lásfelekezetre való különbség nélkül egyesítette Komárom egész társadalmát. Az után a prog­ram után, melyet Alapi főjegyző székfoglalójá­ban hallottunk, aki a fe.ebaráti szeretet és a türelem abszolút emberi elveit hangoztatta, nem is várhattunk egyebet a közönségtől. E hangverseny példátlanul fényes művé­szi és anyagi sikere után reméljük, hogy a társadalom az ősi templom megrongált részei­nek helyreállítását elvállalja, filléreit erre szí­vesen áldozza fel. A művészi eredményről alábbi tudósításunk számol be : Nehéz helyzetben van az ember, amikor valamely tökéletes alkotással áll szemben és arról kritikát kell mondani. Mert a kritika rend­szerint magába foglalja a hibák fölemlegetését . is, tökéletes alkotásnál pedig ilyenek nincsenek. Ez az eset lép előtérbe, amikor illusztris I földink, kinek nevét a világ első művészei társa - | ságában emlegetik, Schmidthauer Lajos orgona S hangversenyéről kell ismertetést írnunk. Tökéletes I volt, remek volt játék, rendezés, minden és feiejlhetlen marad igen sokáig Komárom zenei életében. Bach Sebestyén loccátái, fugái nem a' könnyed zenei alkotások közül valók. Megér­tésük mélységes beleérzést, előadásuk boszor­kányos • technikai virtuózitást kíván. Mindezt élvezhettük Schmidthauer interpretációjában. A főtémát mindig dominálták a játszi, el-elbúvó és újra csak előkerülő melléktémák. Nekünk, hallgatóknak pe.dig szállt-szállt fölfelé a magas­ságba az elragadtatás, az áhitat szárnyain. És a komáromi közönség nagy zenei érzékről lett tanúbizonyságot, amikor érzéssel, lelkes elra­gadtatással hallgatta végig Bach három hatal­mas kompozícióját (Toccata et fuga d-moll; Praeludiutn et fuga G-dur; Praeludium et fuga D-durj. Rendkívül érdekes, ötletes, eredeti volt Max Reger Basso ostinátó-ja gondolatokat keltő pedálfutamaival, Kaleidoszkopszerüen váltakozó hangulataival. Majd .egy bájosan hangulatos ídillkép következett, magának Schmidthauer-nak Pastorale-ja, melyben lefokozott, enyelgő érzel­mek és vidám csacsogás váltogatták egymást. Szintén gyönyörűen megkonstruált érzelmeket és hangulatokat felidéző darab volt Dubois Toccata-ja. Következett végül Guilmant Cho­ra!-et Fugue-ja, ez a hatalmas felépítésű zenei alkotás, mely úgy hatott ránk, mintha egy­szerre több versenyző okeszter játszott volna szivünk húrjain. Nem tudjuk, mit bámuljunk inkább zse­niális művészünknél: a tökéletes átérzés, vagy az érzelmek konzseniális vi6szaadását-e, a kezek bámulatos virtuozitását vagy a pedálozásban kifejtett boszorkányos ügyességét-e? Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nem komplet orgonán (a principál sipok, melyekkel a leg­­grandiózusabb effektusokat lehet előidézni, hi­ányzanak) a legminuciózusabb hűséggel lettek életre keltve a zeneóriások gondolatai. A közönség, melynek soraiban még ezüst­gombos szekeres gazdakat is láttunk (különben az egész Komárom dicséretesen képviselve volt mindenféle különbség nélkül), visszafojtott lé­legzettel hallgatta az egyes darabokat, engedte lelkét ragadtatni a fönseges h mgtiullámok által és a legvégén néma csönddel nódoit a nagy művésznek tapsok helyett, percekig állva helyén. A hatalmas sz. András templom teljesen megtelt az érdeklődőkkel (hozzávetőlegesen 13Ű0 — 1500-ra becsülik a jelenvoitak számát). Az anyagi siker sem maradt az erkölcsi mögött és nagy összeg jutott a jótékony célra. Dicsé­rete! kell megemlítenünk egy egyszerit, de lelkes munkásnak, Hafner Ferencnek nevét, aki a több, mint 3000 síppal biró orgonát óriási fáradsággal teljesen újraszerelte és hangolta a művész felügyelete alatt. Köszönjük a művész­nek a nemes elvezetet, melyben közönségét részesitetíe; köszönjük a kegyuraság elnökének Alapi Gáspárnak a faradltalatlan és tökéletesen gördülő rendezést és azt, hogy ilyen páratlan műélvezetben lehetett részünk. Várjuk a mielőbbi megismétlést ! (O ) Dunai kikötő és a város. # Ajánlatok a Dunarakpart eladására. — Saját tudósítónktól. A dunai nemzetközi hajózás megindítása uj tervek e» uj feladatok elé állítja Komárom varosát. Téli kikötője kereskedelmi kikötővé épüi ki és erre a célra az Erzsébetsziget város felé eső része is fel lesz használva. Ebben az ügyben, úgy tudjuk, a város közönségéhez ajánlatok érkeztek és érkeznek a Dunapart áruba bocsátását illetőleg. Ez a kö­rülmény erősen belevág a város fejlődése ke­reteibe és a dolgot semmiképpan sem szabad elhamarkodni. A kápráztató és etil lógó terveket hideg számítással a realitás szemüvegével kell meg­vizsgálni és világért sem szabad felölni es beugrani a fényesnek látszó ajánlatoknak. A város közönségének nem ál! érdekében területének csak egy négyszögöléről sem le­mondani és az idegen tőkének eladni. Ez a józanul felfogott érdeke a városnak, mert ha a spekulációnak meg ér az a telek nagy összeget, megéri a városnak is, amelynek bármilyen szomorú és, sanyarú is mai sorsa, de ez örökké tartani nem fog és felsüí még a város fejlő­désének igazi napja. Mi mindenképpen amellett foglalunk állást, hogy a Dunapart egy négyzet ölét sem szabad eladni semmiféle részvénytársaságnak sem, leg­feljebb gondosan megvizsgálva az ajánlatot a bérbeadást elhatározni. Oka ezen álláspontunknak nem más, mint az, hogy a városnak minden alkalmat meg kell ragadnia az irányban, hogy uj jövedelmi forrá­sokat nyisson meg. Ez pedig legjobban elér­hető, ha a kívánt területeke’ bérbeadja. így szolgálja a város fejlődését legjobban, ha egyút­tal gondoskodik annak jövőjéről és jövedelmi forrásokról, amelyek a jövő generációnak is jövedeimesnek, de egyúttal azok részére is sza­bad kezet biztosítanak. A városnak feladata tehát az építkezés ügyét lehetőleg előmozdítani, de területéről lemondani, attól megválni nem lehet a ^ város érdeke soha. — fl udrosl bözggölés. A városi törvény­­satóság ma, szerdán délután tartja rendes köz­gyűlését, melynek tárgysorozatát több napirend előtti felszólalás előzi meg. A hosszú tárgyso­rozaton szerepel a közigazgatási bizottság újjá­alakítása, a főgimnázium ügye, a tisztviselők előléptetése és fizetésrendezése, a tranzitó vá­mok behozatala, a telekértékadó szabályrende let, a Dunákért bérletére vonatkozó ajánlatok, a felveendő 2 milliós kölcsön ügye. Az 1919— 1920. évi költségvetések, a nyugdíjasok segé­lyezése, (számos alkalmazott kérvénye, nyugdí­jazások, magán kérelmek és egyébb kissebb jelentőségű ügyek, {amelyeknek tárgyalása elő­reláthatólag átnyúlik csütörtökre is.

Next

/
Thumbnails
Contents