Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-06-05 / 39. szám
Kegyvenegyeiiik évfolyam* 39» szám« Siombatj 1920. junius 5. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 40 K Félévre 20 K Negyedévre 10 K Egyes szám ára: 60 fillér. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Mi is megyéi Mü társaúslmi lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA ár. Főmunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldend k. Kéziratokat nem adunk vissza. 1920. junius 4. A magyar béke aláírásának napja, sorsunk megpecsételésének történelmi dátuma, melyet soha magyar el nem felejthet. Ne ütközzék meg senki ezen a napon, hogy édesanyánkat elsiratjuk, akitől el kell válnunk, ne tiltsa meg senki a tájó könnyeket, melyek bús orcáinkon aláperegnek, ne merjen senki elítélni azért, hogy zokogva búcsúzunk attól, aki szült, nevelt, ápolt és eltartott bennünket. Magyarország területétől elszakított bennünket a győzők parancsszava, amely előtt meg kell hajolnunk. A keserűség és fájdalom, a szenvedések és megpróbáltatások poharát fenékig ki kell ürítenünk. Minden nemzet közt a mi balsorsunk a legfájdalmasabb, mert reménységeinket is megöltek Versaillesben. Vessünk számot magunkkal ezen a napon mi, édes anyánktól ebzakitoti- elárvult magyarok. A temetés gyászos szertartása után egy uj világ képe-bontakozik ki előttünk, melyben továbla élnünk és fajunkat, nemzetiségünket fentartanunk kell. A hazájától elszakított magyarság közt kapocsnak, összetartó köteléknek kell létesülni, anyanyelvűnk alapján, amelyen első szavainkat, első imádságainkat tanul tűk, az első meséket ~ hallgattuk. Szent örökségként maradt ez reánk édes anyánkról és legyen megátkozott az a magyar, aki ezt ellékozolja, vagy elárulja. Rokonok vagyunk, testvérek vagyunk és kevesen vagyunk mi, magyarok. Hogy észrevegyenek, hogy meghallgassanak bennünket, hogy szavunknak, panaszainknak súlya legyen: egy test és lélekbe kell összeforrnunk; természeli kötelék ez és meg nem tiltható, ehhez születésünkkel váltottunk jogot. Millió magyar szívnek kell együtt dobbannia, millió agynak együtt gondolkoznia, és millió munkás karnak együtt dolgoznia, hogy jövő helyzetünket megalapozzuk, megszilárdítsuk, kiépítsük. A régi puha és meleg fészektől elszakított a világégés pusztító vihara. Rakjunk uj fészket, építsünk uj hajlékot a magyarságnak. Minden kar gyűjtsön és és dolgozzék, minden szív legyen a helyén, mert a világ szeme függ rajtunk. Uj házunk lesz a mi uj várunk; erős hittel emelt, homlokkal, büszke önérzettel, acélos karokkal fogjunk e munkához. Szégyenkezni nincsen okunk sem a múltért, mely ezer év dicsőségét és küzdelmeit hirdeti, sem származásunkért, mely szabad rónák szabadon kéklő ege felé hintát, sem balsorsunkért, melyben vétkeeek nem vagyunk, sem a magyar becsületért, melyen szeplő nem esett. Az Ítéletben megnyugszunk, némán és hang ' nélkül. De azon senki ne csodálkozzék e I napon, hogy felszakadó sóhajainkból szellő j támad, mely a magyar síkság felé siet, hogy feltörő könnyeink patakokban folynak a Duna és Tisza felé.és egyesü'nck azoknak magyar földön átfolyó vizeivel. Magyarok, testvéreink, egy anyának gyermekei: dobogjanak együtt ezentúl a mi sziveink. Járjunk egy templomba a Magyarok Istenét imádni, aki nem hagy el bennünket balsorsunkban sem és velünk lesz árvaságunkban, mellénk áll munkánkban és elkísér bujdosásainkban' is. Magyarok, véreink, töröljük meg könnytől fátyolos szemeinket: nézzünk szembe kemény és elszánt daccal az ismeretlen Jövendőnek. Sursum coida, föl a szivekkel! Magyitr Népszövetség — jun. 4. Magyarország a győztes hatalmak álla! reá | 1 diktált békeszerződést folyó hó 4-én végre i i aláírta és igy az eddigi tényleges állapot — I | legalább forma szerint — jogi szankciót is nyert, j Hogy e szerződés a szerző felek kölcsönös i I egyerérfésével létrejött akaratát fejezi-e ki, hogy * azt Magyarország a m3ga jószántából avagy a ; , fenforgó viszonyok erkölcsi és fizikai kény- j ! szere alatt irta-e alá? — né firtassuk. El kell fogadnunk a tényt a maga rideg ! valóságában és le kell vonnunk annak minden j következményét,^ akár van az összhangzásban | érzéseinkkel akár nincs. Szóval a keresztre fe| sziteít Krisztus szavai szerint : „Consummafum j est“. , Eddig az itteni magyarság elvi állás- I pontja mindig abban csúcsosodott ki, hogy a i megszállás tényleges állapota, még nem vég! leges állapot. Csak az entente és Magyarország közötti szerződés aláírásával válik jogilag is befejezetté. Most már ez bekövetkezett. Ehhez kell téliát igazodni az itteni magyarság jövendő magatartásának és szervezkedésének is.. Másfélmiiíó magyar ma már jogilag is a cseh-szlovák állam impériuma alá került. Akár kellemes, akár nem: ezzel a ténnyel komolyan számolnunk kell. Az még csak kérdés tárgya sem lehet, | hogy e változott helyzetben is minden áron I fenn akarjuk tartani magyarságunkat, megvé| deni faji, kulturális, emberbaráti és gazdasági * érdekeinket, szóval mindazon jogainkat, melyeket az entente és Cseh-Szlovákia között lét( rejött szerződés a nemzeti kisebbségek, tehát , i a magyarság részére is biztosított. Ebbéli, a szó szoros értelemben becsületbeli kötelességünket és feladatunkat azonban hatályosan csakis úgy és akkor oldhatjuk meg, ha szellemi és erkölcsi erőinket egyesítve, az itt élő magyarságot egy táborban tömöritjük, mert csak igy, egy áttörhetlen falanxot alkotva szállhatunk síkra súllyal a siker reményével, jo«"’ k és érdekeink védelmére. Jert amíg egyesek, egyes testületek, vagy törvényhatóságok szava igen könnyen „pusztában kiáltó szóként* hangozhat el, addig több mint egy millió magyar ajaknak mennydörgés számba menő kiáltása nem találhat süket fülekre idebenn; de meghallja, megérti azt az egész müveit világ, a népek alakulóban levő nagy, szövetsége is, ez a legfőbb areopág, mely jogtalanságokat, igazságtalanságokat tűrni bizonyára nem fog. Ezeket kívánja szolgálni a „Magyar Népszövetség“ alakítására irányuló, városunkból, mint az uj állam egyik legnagyobb szinmagyar vidékének központjából kiinduló mozgalom, mely az előzetes tervezet szerint távol tartva magát minden pártpolitikától, a magyarság, mint nemzeti kisebbség ama jogait kívánja szolgálni, miket részére a cseh-szlovák köztársaság es a szövetséges főhatalmak között létrejött szerződés faji, nyelvi tekintetben, oktatási, közművelődési, emberbaráti, népjóléti, valamint gazdasági tevékenység kifejtése terén alaptörvényként biztosit. E szervezkedés felölelni kívánja a mai állam egész területén lakó magyarság minden rétegét, mii den osztály, vallás és politikai pártállásra való tekintet nélkül, úgy, hogy abba mindenki, aki magyarnak érzi, tudja és vallja magát otthonra találhat és vállt-vállhoz vetve egyesült erővel szolgálhatja a magyarság egyetemes nagy érdekeit. Épen azért kellett kizárni a szövetség céljai közül az ősi magyar virtus szerint csakis széthúzásra vezethető pártpolitikái is. E mozgalom megindítását a szervezők egy’ küldöttsége a napokban írásban is bejelentette a kormányhatóság itteni képviselője: a zsupánkormánybiztosnál, ki azt minden ellen észrevétel nélkül tudomásul is vette, minek folytán a magyarság létérdekét szolgálni hivatott ez eszme mielőbbi megvalósításának mi sem áll útjában. Meg is történik ez irányban lehető gyorsasággal minden intézkedés. És biztos a reményünk, hogy a Szövetség ténylegeg megalakulásától csak rövid idő választ el bennünket. Ahhoz pedig a kétségnek még csak árnyéka sem férhet, hogy az itteni magyarság megértve az idő és helyzet tömörülésre, az erők egyesítésére és az egységes föllépésre intő szózatát, mint egy ember, tömegesen fog sorakozni a Magyar Népszövetség kibontott zászlója alá, tudva azt, hogy a Szövetség tagjainak minél nagyobb számával arányban nő a Szövetség súlya, tekintélye és befolyása, amely pedig a kitűzött nagy eszményi és gyakorlati célok diadalmas elérhetésének, a Szövetség sikeres működésének legfőbb biztosítéka. Miért nincs hús ? —jun. 3. Hetek óta tart már városunkban a husmizéria, mely azt jelenti, hogy a fogyasztók csüggedt arccal és üres szatyorral térnek haza. Nagyon sokan abban a jó hiszemben vannak, hogy ennek oka a marhaállomány hiánya. Pedig tévedés azt hinni, hogy ez lenne az oka. Az oka ennek egyszerűen az, hogy a. mészárosok nem néznek marha után és azzal indokolják meg az általuk meghonosított hústalan napokat, hogy a gazda ember drágáért adja a levágásra kerülő állatot és igy ők nem tudják a hatóság által makszimált árban adni, mert ráfizetnek. Azt is halljuk, hogy nincs is elégséges állat állomány. Ámde ez sem áll, hisz egy kormányrendelet folytán nem szabad borjut levágni még máig sem. Az állatállomány nem hogy fogyóban van, sőt most óriási produkció állt be, mert van olyan gazdálkodó is, kinek háború előtt nem volt állatja, ma legalább is nevel és
