Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-02-04 / 4. szám

negyvenegyedig évfolyam. 4. szám. Sre da. $920. február 4.

»

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

Eiafizeté*i ár heiybaa ét vidékre:

Sgéí* évre 32 K í’élérr. IS S Negyadérr. S l Egyes szám ára: 40 fillér.

Msgjelenik minden zz rián és szsmisaian.

lárasi és mod énBi ttfln lap.

Fősserkaaztő: GAÁL GYŰ LA dr.

Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Nádor-u. 23., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, műm a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza.

Hadifoglyainkról«

rémes hírek érkeznek a táviró utján. Ezer és ezer kilométerre tőlünk elhagyatva mindenkitől,. a két kezükre utalva élnek Szibériában és a Csendes Óceán partján. Egy részük a viszonyok kényszerítő hatása alatt belépett az orosz vörös hadseregbe, hogy életét megmentse és a mindennapi kenyeret léte fentartására biztosítsa. Nem hallunk rólunk hirt, pedig ott vannak köztük fiaink, kedveseink, rokonaink és barátaink. A világtörténelem soha le nem mosható szégyenfoltja marad örökre az, hogy a huszadik században hogyan gondoskodtak a hadifoglyokról. Mert az emberiesség alapelveivel ellenkezik az, hogy ártatlan emberek, akik parancsszóra vonultak hadba és ott foglyul estek, öt éven át ártatlanul fogságban sínylődjenek és el legyenek szakítva hazájuktól és övéiktől.

Kitörő, lelkes érzésekkel vettük tudomásul, hogy a Csendes Óceán partján élő hadifogoly véreinkről egy keleti nagyhatalom, Japán gondoskodik és haza szállítja őket. Ennek több hónapja már, de a szállítmány, sajnos, nem érkezett meg. Amerikáról is hiriett, hogy beleavatkozik a foglyok javára és azok sorsát szivén viseli. Lehetséges, hogy kegyes amerikai egyesülitek a hadifoglyok lelkét megmentendő, bibliákat küldtek nekik lelki vigasztalásukra.

Keserűen látjuk, hogy mi magyarok, itt is el vagyunk hagyatva mindenkitől.

Bíztunk Japánban, Amerikában és csalódunk is bennük, mert megint délibábokat kergetünk. Más módja van a dolognak: bízzunk a magunk erejében és kezdjük meg a munkát saját karjainkkal, j Hadifogoly véreink hazaszállításához pénz j szükséges, ezt kell előteremtenünk; azután ! szerződés Japánnal és Amerikával a hazaszállítás iránt: üzlet az egész.

Sajnos, de valóság, hogy akik a háborúban, amelyet nem akartunk, mindent elvesztettünk: ezt az üzletet mielőbb meg kell kötnünk, mert csak így jöhetnek haza ! fiaink a világ másik feléről.

Minden magyar ember tartsa tehát 1 becsületbeli kötelességének, hogy erre a j célra vagyonából és keresetéből áldozzon. Első sorban kötelezi ez azokat, akik a háború alatt szerencsés körülmények folytán jóléthez, vagyonhoz jutottak. De kötelez mindenkit kivétel nélkül Adakozzék erre a célra gazdag és proletár egyaránt. Ott a messze idegenben nincs köztük különbség: mind szegény az, aki olt van, egyformán tizedeli őket a nyomorúság és a járványok. Mentsük meg azokat közülük, akik még élnek. Emberi kötelességeiken felül ezt kívánja tőlünk a magyar becsület.

Á városi kölcsön.

Egyik budapesti napilapnak január utolsó napjaiban kelt számában olvastuk az alábbi hirt, melyet itt szósztrint közlünk: A főváros uj kölcsöne. A főváros uj, 200 milliós kölcsöitere, ámbár a nyilvános aláírás csak a jövő héten indul meg, a pénzintézeteknél máris annyi előjegyzés történt, hogy a kölcsön tetemes túl- I jegyzése várható. Ennek egyik oka a piac pénz- I bősége. Az üzleti világban rengeteg készpénz i van felhalmozva, amely jó és biztos elhelyezést ! keres és erre a célra a főváros kötvényei, ame- i lyek négy és fel százalékot kamatoznak, kivá| loan alkalmasak.“

Komárom város az utóbbi félév alatt két i ízben bocsátott ki felhívást aláírási kölcsönre, j Az első felhívás Még csak eredményezett közel í negyedmillió korona jegyzést, pedig az c^ak i négy százalékos kamatot biztositolt, a másik ! felhívás azonban, a hal százalékos kamat elle! nére visszhang nélkül maradt.

Rá kell niuiauiunk ene a nagy killömb■ ségre, mert — bár nem akarunk lehetetlen pár- i huzamot adni Budapest és Kontárom között, — mégis a város és vármegye közönségének ezt a nagy közönyét nemcsak indokolatlannak, hanem helytelennek és- Latosnak tartjuk.

Ott négy és fél százalék mellett túljegyzés . az aláírás megkezdése előtt, itt a hat százalék ellenére vigasztalan csönd egy hónap után is.

Indokolatlan a közönség bizalmatlansága, mert elvégre bármi történjék, a város itt marad, a város élni, sőt az élet törvényei szerint fejlődni, haladni fog, csak az átmeneti nehézségeken kell keresztülvergődnie. Bármily nehe/ek és kedvezőtlenek most a viszonyok, csak a felszínes látszat mutatja a város helyzetét gyó• gyithatlannak. Hiszen a város ingatlanainak, üzemeibe fektetett értékeinek, szóval vagyonának é’teke is. éppúgy emelkedett, mint a magánosoké és adóssága közel sem oly nagy, hogy mérlegét passzívnak lehetne tekinteni

De legjobban bizonyítja a város aktivitását az, hogy egy éven át kiadásai hatalmas 1 emelkedése és bevéieieinek csökkenése mellett is, minden segélyforrás hiányában sem akadt meg fizeiőképessége

A biztos elhelyezést garantálja az is, hogy j a kölcsöny ily alakban való felvételét elrendelő közgyűlési határozat kormán)hatósági jóváhagyást nyert.

Helytelen a közönség tartózkodása, mert habár itt nincs is olyan mértékű pénzbőség, mint amilyenre a közölt cikk hivatkozik, de az kétségtelen, hogy az üzleti világ s a birtokos osztály itt is rendelkezik fölösleggel, bizonyítja ezt a pénzintézetek emelkedő betétösszege, s a pénzkészlet elhelyezésére a városi kölcsön itt is éppoly alkalmas.

Előnyössé teszi a kölcsönt a hat százalékos, tehát elég magas kamat mellett az, hogy * félévre felmondható, tehát aránylag könnyen mobilizálható és a jegyzés nem lévén határidőhöz kötve, egészen betétszerüen kezelhető.

Hogy káros is, és pedig magára a közönségre nézve káros az a közöny, amit a kölcsönjegyzéssel szemben tanúsít, azt nem kell egyébbel bizonyítanunk, mint azzal, hogy a város mégis csak kénytelen lesz kölcsönt felvenni olt, ahol kap, csakhogy sokkal drágábban. Hiszen van is erre ajánlat 8 5 százalékos kamattal. Ez a kamatkülönbözet évenként ötven ezer koronára rúg két milliónál.

Ezt a tekintélyes összeget azért fizetik majd az adózók, mert nem hajlandók magas

kamatra kölcsönt adni a városnak. Ez a pénz ki fog menni a városból, az itteni polgárok zsebéből idegenbe, visszavonhatatlanul, pedig az ö zsebükben maradhatna. Ebből látszik, mennyire saját maguknak adnák azt a pénzt, amit a városnak adnának. A helyett, hogy kapnának minden ezer korona után hatvan koronát, ki fognak fizetni 85 koronát mások részére, akiket semmi sem köt ehhez a városhoz, akiknek csak a pénz kell, akik másut költik el jövedelmüket.

Ez a 145 korona különbözet minden ezres után méltó büntetése az indolentiának, a nemtörődömségnek, a városhoz való ragaszkodás hiányának és annak a megrögzött helyi rossz szokásnak, hogy a várostól csak követelünk, csak igé lyeket támasztunk, a városra csak panaszkodunk, a várost csak szidni tudjuk.

A városi kölcsönre jegyzések eszközölhctők a helybeli pénzintézeteknél: Komáromi Első Takarékpénztár, Komárom Vidéki Takarékpénztár, Komáromi Korona Takarékpénztár, Népbank, Dunántúli Református Takarékpénztár.

Fenyegetnek a járványok ?

i

— Beszélgetés egy orvossal. —

Már hosszabb idő óta ijesztő hírek érkeznek hozzánk és a szélsőségek felé könnyen hajló közönség szinte komolyan aggasztó formában tárgyalja azokat: pusztitó járványok fenyegetnek benőnket.

Higgadjunk meg, értékeljük a híreket tárgyilagos komolysággal s kell, hogy rájöjjünk a való tényállásra, hogy komoly veszedelem nem fenyegeti egészségünket.

Hogy ez irányban a nagyközönségnek megnyugtatását elérjük, egyrészt a való tényállásról való tájékoztatás, másrészt miheztartás céljából kérdést intéztünk egyik orvosunkhoz, ki a következő felvilágosításokat adta:

A minisztérium egészségügyi osztályától már régebben értesítés jött, hogy Konstantinápolyban és Smyrnában pestis megbetegedések fordultak elő, továbbá, hogy Lengyelországban: Lodzban, Köveiben, Grovelinben több koleraeset fedeztetett fel. A Tisza vidéken előjövő kiüléses tífusz esetekről magánértesülés alapján tudunk; egynéhány — összesen hat — himlő megbetegedés megyénkben is előfordult, (Párkány, Bagota, Kisniuzsla, Kürt).

A közigazgatási hatóság éber figyelemmel kisérve a fertőző betegségek állását minden óvóintézkedést megtelt, hogy a lakosságot a járványok veszedelmétől megóvja, az említett beiegségektől tehát nem kell a közönségnek komolyabban félnie.

A pestisnek hozzánk annyi határzáron kellene átjönni, hogy tőle magunkat a mai egészség rendőri szolgálat melleit védetteknek tekinthetjük.

A koleráról tudjuk, hogy bacillusfertőzés okozza, ismerjük terjedése módjait-utjait, tudjuk, hogy a fertőzés a szájon át történik, a tisztaság, mértékletes életmód, táplálékunk megszerzése és elköltése körül való fegyelmezettség megóvnak bennünket a bajtól; ha pedig közelről fenyeget a veszedelem, a háború folyamán kipróbált védőoltások biztosan korlátot tudnak vetni a terjedésnek.

A kiütéses tífusz elleni védekezés úgy egyénileg, mint általánosságban egyenlő a tetvek irtásával, lévén főleg szinte kizárólag a tetll e betegségnek az emberi szervezetbe való be-