Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-05-15 / 33. szám
2. oUai. „Komáromi Lapuk 1920. május 15. nek a követelmények a háztartáson belül is egyre nagyobbak, mód kielégítésükre pedig egyre kisebb. A cseléd nem birja kielégíteni gazdái igényét, ezek meg a cselédéit. Az okot pedig mindegyik a másikában keresi. Íme látjuk, hogy tényleg bajok vannak a cselédkérdés körül. Látjuk azokat a nem mindég felszínen fekvő okokat, amelyek a gazda és cseléd viszonyának megromlására vezettek. Keressük tehát mi háziasszonyok, akiket a kérdés közelebbről érint, azokat az eszközöket, amelyekkel az ismertetett bajok orvosolhatók. Erre vonatkozólag különbözőkép vélekednek. Némely háziasszony azt tartja, hogy neki nem kell foglalkozni a kérdéssel általánosságban, mert hiszen ő jól bánik cselédjével. Nem vonom kétségbe, hogy sok ilyen jószivü hölgy van, sőt tényleg ismerek is ilyeneket nagy számmal, de azzal, hogy egyes háziasszony egyes cseléddel jól bánik, inég nincs megoldva a cselédkérdés; az ilyen cselekedet erkölcsi értékét nem akarom kétségbe vonni, de nem szabad ezt egyjelentőségünek venni a szociális működéssel, melytől sokban különbözik. A karitativ működés egyeseken segít, bölcsesége abban áll, hogy individualizál, mint az ügyes orvos. A szociális munka, mint a neve is mutatja, egy egész osztály érdekeit szolgálja. Végeredményben tehát azt látjuk, hogy úgy a karitás, mint a szociális tevékenység embertársai érdekében cselekszik, de mig az előbbi emberi gyarlóságból gyakran hajlik arra, hogy úgy tüntesse azt fel, mint áldozatot, addig az utóbbi sokkal őszintébben és szerényebben, de egyúttal igazabban állítja oda saját cselekedetét és nem vindikál magának több érdemet, mint a kötelesség teljesítését. Nem érzem magamat hivatottnak a karitás és szociális működés közötti párhuzamban azoknak etikai értékét mérlegelni, de azt igenis állítom, hogy intézményekkel többet lehet elérni az emberiség javára, mint szórványos, rendszertelen és gyakran csak benyomásokból kiinduló jótékonysággal. Szükséges volna tehát mind két részről ellenőrző bizottságot alakítani, ezeknek részletesebb feladata, ienne a helyi viszonyokhoz képest a cseiédkérdést megoldani. Ezekkel szemben a család szempontja az, melyből az eseményeket, szociális intézkedéseket tekintenünk kell, jó mindaz, ami ezt erősiti és rossz az, ami ennek gyöngitésére vezet. Sulyok Juliánná. ’ HM íiwei közgyűlés. — 1920. május 12. — — Saját tudósítónktól. — Szerdán délelőtt rendkívüli közgyűlésre gyűltek össze a vármegyei törvényhatósági bizottság tagjai. A közgyűlésnek esek egy tárgya volt, a szállítási vámok kérdése, mely a megyei útalap jövedelmét van hivatva szaporítani, hogy az az utak gondozásához fedezethez jusson. Napirend előtt két felszólalás volt. Az első felszólalás Kürthy István részéről hangzott el, aki a szólásszabadság sérelmét látja abban, hogy a zsupán-kormánybiztos Palkovich Viktor bizottsági tagot e tiszte alól felmentette. Ez ellen óvást emel és kéri a törvényhatóságot, hogy ehhez járuljon hozzá. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárult a felszólaló indítványához. • A másik felszólaló Hickisch Károly a gazdaközönség bajait hozza napirendre, akik bizonyos áléit állapotban élnek és még nem ocsúdtak fel a háború és a nyomában járó forradalmi események hatása alól. Az ipari termékek árai hallatlanul megdrágultak, a munkabérek is óriási mértékben emelkedtek ezzel a gazdasági termékek ára nem tart lépést. Ennek illusztrálására példákat hoz fel. A szén ára !918-ban 13 K, 1919-ben 20 K és 1920-ban 60 K-ra emelkedett a békebeli 3 K-ás árral szemben. Ha ezt a gabona békebeli árával (24—26) állítjuk arányba, annak 480 K volna az ára mázsánként. A szénkéneg 35 K helyett 1800 K métermázsánként Semmi arány, semmi összefüggés nincs az iparcikkek és a gazdasági termékek árai közt, ez helytelen és öngyilkos politika, mert a gabona termelés csökkenni fog, vagy csak arra a mértékre szorítkozik, amennyi a gazdaságok viteléhez okvetlenül szükséges. Mi lesz akkor a város népével? A munkáskérdés is hátráltatja és zavarja a gazdálkodást, a munkabérek egyre emelkednek és mig az arányban áll a termelés teherbíró képességével, addig ez ellen kifogás nem is volna tehető, de itt állandó és nyílt izgatás folyik a mezőgazdasági munkások közölt, mely magát a termelést veszélyezteti. Ha ennek nem emelnek gátat, úgy súlyos komplikációkra fog ez vezetni. Óriási sérelem a munkásbiztositó ügye is a gazdákra. A gazdasági munkásokat az ipari munkásokkal egy kalap alá vonni nem lehel, mert érdekeik, munkakörük egyáltalán nem azonosak. A gazdáknak igen nagy sérelmei ezek és ha nem jön segítség, félő, hogy a gazdasági élet csődje bekövetkezik. Dr. Tafferner zsupáni tanácsos válaszol a felszólalásra. A hatóság előtt az elhangzott panaszok mind ismeretesek, ezek a most folyó gazdasági és modern eszmeáramlatok evolúciójának eredményei, de ezeken a szociálpolitikusok se tudnának segíteni és érdemleges gyakorlati választ adni. A hatóság nem segíthet ezeken a bajokon, csak akkor várható ezek javulása, ha a munka, amelytől sokan még irtóznak, teljes energiával indulhat meg. A szén ára a folytonos sztrájkok miatt növekedett ennyire: a hatóságok mindent elkövetnek a drágaság megakadályozására; a hivatalos lapban most teszik közzé az újból megállapított árakat. De hibás a nagyközönség is, mely a visszaéléseket nem jelenti fel, a közönség is hozzájárul az árak felszöktetéséhez, mert gyűjt és halmoz és igy tehetetlen marad a zsupán, a főbírói hivatalok és a rendőrség, mely hatóságok mind az ármérséklések mellett küzdenek. Országos és még messzebb szóló bajok ezek, amelyeken egyszerre segíteni nem lehet. , Hickisch indítványa értelmében a közgyűlés felir a minisztériumhoz. ' A napirend egyetlen pontját Berzsenyi- Janosits József műszaki főtanácsos adta elő. Még 1914-ben elhatározta a közgyűlés, hogy a vámjavaslatot a szállítási adó életbe léptetése iránt, elfogadja. A mull év december havában tartott közgyűlés megalkotta «.-tarifát is, mely szerint a vasúti és hajóállomásokon feladott és leadott áruk után vánidiij szedessék az útalap javára. A közmunka miniszter a dijakat egységesen kívánja megállapittatni. Ezek után az árakat szabályozták és az 1 osztályú (luxus,) áruk után mázsánkint 60 fillér, a II. osztályú áruk után 49 fill, és a III. oszt áruk után 30 —20—10 fill, vám volna beszedendő mm.-ként. A gabona, burgonya, tűzifa pl. mázsánként 20 fillér szállítási adóval lesz megterhelve. Élő állatok (ló, baromfi, sertés) vaggononként 30 K adót fizetnének. A közgyűlés a javaslatot elfogadva, annak 1920. junius 1-én való életbeléptetését is kimondta. Ezzel a közgyűlés véget ért. A hivatalnokokért. Lisztet, zsírt, ruhát, cipőt kérnek. —máj. 12. A hivatalnok-nyomorúság ma már közismert fogalommá vált. Az állam nem ad, de nem is adhat annyit, amennyi egy család tisztességes megélhetéséhez és ruházkodásához szükséges. De az állam nem is támogatja alkalmazottait semmiféle természetben való ellátással. A régi magyar kormányok a drágaság első rohamai idejében beszerzési segélyekben és ruhasegélyekben részesítették az összes alkalmazottakat. Nyomon követte ezt az alkalmazottaknak bőranyaggal és cipőkkel való ellátása, 1918. évben pedig a Népruházati Bizottság utján ruhaszövetekhez és készruhákhoz, fehérneműhöz is jutottak a közalkalmazottak. Mi _ volt az akkori drágaság a maihoz képest! Ártatlan mulatság. Azonban a ma^drágaság egész bizonyosan fokozódni fogamért nincs nyersanyag és a munkabérek is állandóan emelkednek. Kétszeresen sürgős és szükséges volna a közalkalmazottaknak természetben való ellátása ruházati cikkekkel, elsőrendű beszerzési dolgokkal: élelmiszerekkel és fűtőanyaggal. A területében megcsonkított Magyarországon mindez az ősztől kezdve megtörténik. A# állam birtokain a közalkalmazottaknak termelt zsírt 16 K, lisztet 2—3 K árban bocsátja rendelkezésükre. Állami műhelyekben a közalkalmazottak részére ruhákat, cipőket varrnak. Ezek a fizetés egy részét képezik és 'így segít a kormány a drágasággal szemben alkalmazottain. Ezt a példát ajánljuk mi is követésre. Mert érdemes utánozni, ha azt nem akarjuk, hogy a tisztviselő és napidijas, szolgaszemélyzet még nagyobb nélkülözések közé jusson mint eddig, amikor emberfeletti munkába kerül a mindennapi kenyeret maguk és családaik részére biztosítani. A jéggyár közgyűlése. Felszámol a jéggyár. A komáromi jéggyár r. t. folyó hó 12-én tartotta meg folyó évi rendes és egyúttal utolsó közgyűlését a városház nagytermében Alapi Gáspár h. polgármester elnöklete alatt, ki egyúttal a város erdekeit is képviselte. A közgyűlés első tárgyát a múlt évi mérleg, az igazgatósági, és a felügyelő-bizottsági jelentés képezték. Ezeket a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette és az eddigi vezetőségnek a feímentvényt megadta. Nagyobb érdeklődést keltett a tárgysorozat következő pontja, az igazgatóságnak és felügyelő bizottságnak azon inditványa, hogy a jéggyár, mint önálló vállalat számoljon fel. A felügyelő-bizottság jelentésében behatóan rámutat azon okokra, melyek a jéggyár felszámolását irtegokolttá teszik. Kiemelve egy részről az üzem folytatáshoz szükséges forgó tőke hiányát, másrészről rámutat a 10 évi üzem állandóan növekvő veszteségére, amely az alaptőke oly mérvű elvesztését vonta maga után, amelynek folytán az igazgatóság csak a kereskedelmi törvény rendelkezésének tesz eleget, midőn a felszámolást hozza a közgyülésnex javaslatba. Evvel kapcsolatban előterjesztette a komáromi szikvizgyár ide vonatkozó ajánlatát, amelynek alapján a szódagyári szövetkezet hajlandó a jéggyár berendezését (felszerelését) átvenni, átveszi az egész részvénytőke terhét, kifizetvén az összes részvényeket és magára vállalja a jéggyárnak ezidő szerint több mini 50000 koronát meghaladó tartozását, kötelezettséget vállal a jéggyár személyzetének átvételéért és egyben biztosítja a város közönségét a /éggyár üzem állandó fenntartását amivel városunk lakosságának fontos közegészségügyi szolgálatot teljesít. Fleischmann Samu támadja a felszámolás e módját, állandóan a részvényesek érdekével érvelve. A jéggyár vezetőségének nevében Fleischmann Samu felszólalására előbb dr. Mihola Ferenc intézeti ügyész, majd Spitzer Béla válaszol, kifejtve, hogy a szikvizgyár ajánlatának elfogadása úgy a részvényesek érdekeit megvédi, de egyúttal állandó jégüzemet biztosit varosunk lakossága részére, kiemeve fontosságát, a közérdekre és a közegészségügyre való kihatását különösen oly években midőn kevés a természetes jég, nem lehet eléggé kiemelni. A közgyűlés több felszólalás után a jég; gyár r. f. felszámolását és a szikvizgyárnak fenti ajánlatát majdnem egyhangúlag elfogadta. Végül a közgyűlés a jéggyár r. t. felszámolásának' céljából megválasztott egy 5 tagból álló felszámoló bizottságot. Városunk lakosságának érdekében csak örömmel fogadjuk a közgyűlés határozatát, mely részünkre a jéggyártás folytonosságát biztosítja. Adatok 3 maijai csillagászai Mii. Irta: Fass flnfal. (Folytatás.) A magyar szabadságharc egy másik csillagászati obszervatóriumot is döntött romba. A komáromi születésű Nagy Károly (született 1879-ben) külföldi tanulmányai után széleskörű tudományos működést fejtett ki idehaza. Egyik munkáját a magyar Tudós Társaság 1135-ben a 200 aranyból álló nagy jutalommal ki is tüntette. Nagy egy a gellérthegyinél nagyobb a haladó tudomány újabb nívójának megfelelő csillagvizsgáló létesítésének tervével foglalkozott, melyet a Bicskétől észak-keletre levő „Galagonyás“ dombra akart épiteni, Bics
