Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-05-12 / 32. szám

4 o'dfll. wKomaromi Lappk“ 1920 május 12; Apró krónikák. Blaha Lujza itteni vendégszerepléséről irt megemlékezésemet most kiegészíthetem a dá­tummal is. 1887. junius hó folyamán járt ná­lunk a „nemzet csalogánya“. Nem Mándoky Béla, mint tévesen Írtam, hanem Sághy Zsig­­mond színtársulatánál vendégszerepeit. Négy estén ragyogtatta utolérhetetlen művészetét és ragadta el Komárom közönségét a „Paraszt kiasszony*, „Tót leány“, „Koldusdiák“ és a „Kornevillei harangokéban. Kitűnő partnerei: Deák, Andorfi Péter, a jeles komikus és Le­­dofszky Márika voltak. * Tamdssy József lett volna a legméltóbb. Persze népszínművekben, ó azonban már pár évvel előbb látogatott el hozzánk. Örömmel várt, szívesen fogadott vendégünk volt ő is. Nemcsak a művészt ünnepeltük, hanem az embert is. Nemcsak a színpadon, hanem a társaságban is. Több mint egy heti itt tartóz­kodása alatt egyetlen egyszer sem szorult ven­déglői kosztra. Alig tudta beosztani a sok meghívást. Egyik ebédre szólott, a másik vacso­rára. Egy estén a bencések székhazának vendég­szeretetét is élvezte. Sehol és sohasem egyedül. Néhányan intim barátai közül, vele együtt tör­tünk keresztül a dúsan terített asztalok légióin — diadalmasan, gyomorrontás nélkül. Boldog idők! Tóth Lajos, akkori itteni aljárásbirónak volt szálló vendége, saját szavai szerint: „zsel­lérje“, annak a Vársoron levő kényelmes gar­­szonlakásában. A tiszteletére adott vacsorák mindig erő­sei belenyúltak a hajnali órákba. Hogyisne ? Kitűnő vendég volt, kellemes társalgó. No meg azután ki ne hallgatta volna akár reggelig gyö­nyörű bariton hangján előadott szívhez szóló nótáit, melyekre — zongora vagy cigányzene kiséret mellett — minden unszolás nélkül rend­szerint rágyújtani szokott. Megesett azután egymásután három éjjel, hogy a Nádor- — akkor még Rác- — utcán végig pont oly időtájban kisértük haza szállá­sára a művészt, midőn a „bakter“ (virágjában állott még ez ősi intézmény is) épen a „három óra“ melankólikus danájával zavarta a jámbor polgárok hajnali álmát, ilyképen: „Éjfél után óra — három, Ha alusztok, azt se bánom, De én csak a várost járom Éjfél után óra három.“ A derült hangulatban levő Tamássy a vé­letlen e szinte inzultus számba menő találko­zásán formálisan kifakadt: — Ejnye hát ennék az atyafinak minden éjjel ránk kell kiáltania — a jó reggelt. Majd beszélek mindjárt a fejével. Gyors léptekkel oda sietett a nótáját épen végző bakterhez és köztük ez a rövid párbeszéd folyt le: — Ismer maga barátom engem? — Hogyne. Ma este is láttam a nagysá­gos urat a színkörben. Göndör Sándort tetszett játszani. Hajh ! de nagy gyönyörűség is volt az 1 — Hát megtenne nekem egy kis szíves­séget? — Akár kettőt is. Tessék parancsolni. — Nézze édes jó barátom én már kel­médtől ma is, máskor is többször hallottam a „három óra“ nótáját“. Meg is tanultam. Nekem azonban nemsokára egy színdarabban szintén bakiért kell játszanom, akinek pedig az éjfél utáni egy órát kell kikiáltania. Szeretném ezt is magától hallani. Hiszen olyan szép hangja van. — De hol és mikor? — A dolog sürgős, tehát most és itt — Szívesen. Meg is tette, ott álló helyében szívta visz­­aza előbbi mondokáját, felcsendülvén ajkáról ez a másik ének: „Éjfél után ütött eggyet Egy nappal értünk már többet* Ekkora hatalma volt Tamássynál még — a bakterok szive fölött is. 4« Ne rántsd a társaságot. Ez is Tamásyva! történt meg. Nem itt nálunk, hanem lenn a Bácskában. Tőle magától hallottam. Szabadkán vendégszerepelvén, egy este az öreg Mamuzits Lázár adott tiszteletére vacsorát, amolyan régi bácskai módit, melynek fő prog­rammpontja a versenyivás volt. Különösen ez estén történtek erre nagy előkészületek. Szép számú, szemenszedett bácskaiakból álló társaság voll együtt. Minden tagja elszán­tan kész az ősi bácskai „virtus“ gyakorlására, — Fiuk — szólalt fel a házigazda ezután fenékig ám ki minden poharat. Aki nem bírja, ne sokat teketóriázzon, ne bucsuzkodjék, ne rontsa a társaságot, hanem szökjék el. Csakhamar tulcsapongott a jókedv árja. Mind zajosabbá lett a társaság. A bácskai „csavitka“ (könyü u. n. kocsis bor) tömegha­­tása kezdett egyeseknél mutatkozni. Dacára a házi gazda intelmének némelyek még sem tartották ildomosnak a szó nélkül való távozást. Elsőként egy fiatal ember botorkál meg­lehetősen bizonytalan léptekkel az asztalfőn ülő házigazda elé. — Uram bátyám már nem lehet tovább — kezdi dadogni. — Megmondtam már — vágott közbe az öreg is — ne rontsd a társaságot — szökjél. Rövid időközökben három-négy „elkészült“ alak próbálkozott az „elküvetkezésnek“ hasonló módjával a házigazdánál, aki azonban mind­egyiknek torkára forrasztja a bucsuzkodás sza­vát és pedig egyre bosszúsabb hangon. — Ne rontsd öcsém a társaságot — szökjél. El is szökdöstek lassanként a társaság összes tagjai, úgy hogy mire —Tamásy szavai szerint a „ruhaszárító csillag“ (a nap) fölkelt, már csak a házigazda és Tamásy maradtak a félig üres és telt palackok alatt görnyedő asz­talnál. ók még birlák. Sürü kocingatások között olt érte őket a reggeli 9 óra is. Ekkorra már a házigazdát is kezdte el­nyomni a buzgóság. — Józsi öcsém — fordult Tamássyhoz — talán most már mi is nyugovóra térhetnénk? Tamássy szemrehányólag tekintett az öreg urra. — Ejnye ... ejnye... kedves gazdám. Ne rontsd a társaságot, Szökjék! Ez a sikerült tromf úgy felvillanyozta az­után az öreget, hogy csak délfelé oszlott szét végleg jól kitartó duettjük. * Tamássyról volna és lesz még sok mondani valóm. Egyelőre legyen elég ennyi. Orion. A szerkesztésért a fészert észt# a felelői. Lapkiadó: Spitzer Béla. fyomaiott Spitzer Sándor könyvnyomdájában Komárom NYILTTER. Köszönetnyivánitás. Mindazoknak, különösen az ügy­védi karnak, akik felejthetetlen fér­jem, illetve atyám Tibolt Kálmán elhunyta alkalmából részvétüknek bár­mily módon kifejezést adni szívesek voltak s ezzel mély fájdalmunkat eny­­hitették, ezúton mond hálás köszönetét. Komárom, 1920 májú» 11. u* Özv. Tibolt KAlm&nné és fia Imre. HIRDETÉSEK. Egy konyhakredenc, egy szekrény és egy beteg­tolószék ELADÓ. 2 Cím: Duna-u. 9. sz. 1. emelek Keresek megvételre egy vízimalmot esetleg vízimalom berendezést. Cim: Józsa Ferenc, Vaga „ŐRANGYAL“ ói ,!U Vállal temetést a leg« egyszerűbbtől a leg­díszesebbig. ti Nagy raktár érő- és fa­­koporsókban. Olcsó =s ár. - - Tisztelettel TÓTH JÓZSEF asztalos master. Dókai összes munkáit, Révag Lexikont és mű­veltség könyvtárát. értekezni lehet a kiadóhivatalban. Komárom vármegyei Mezőgazdák Szövetkezete ______Homárom, Kórház-utca 1._______ Moharmag, heremagvak, baltacím­­mag, bükkönymag, cirokmag, kony­hakertimagvak, kötéláruk, rézgálic, raffiaháncs, háztartási cikkek. Tagok állandóan fölvétetnek. Egy kocsis kerestetik lakás, termé­szetbeni járulékok és fizetéssel. (Jj zsákok. Víz­mentes ponyvák kazalra, gépekre, kocsira minden nagyságban a legjobb tiszta vá­­: szón minőségben kapható : Strasser Adolf Bratislava Dobrovits Mihály-utca 14. Telefon 899. 118 S XAB OF O RM megint kapható viszketegség, rühesség, tömör és börtisztát­­lanság ellen kérjen a legközelebbi gyógyszer­tárban a már közismerten bevált és orvosilag ajánlott Dr. Flesch-féle eredeti „Skabolorm" kenőcsöt — Nem piezklt, nem fost, szagtalan. — Bekenes után ajánlatos a „Skaboform“ púder. Kiviló elövigyáxati »xer a „Skabaform-KénsaappM* Elismerten legjobban deiiníiciit a „Skaboform- Kitr Any szappan.* Pozsony megye. dl4 Kapható minden gyógyszertárban, három nagy­ságban: (próbatégely, nagy tégely, családisáig) Vazérkápvisetat Cseh-Szlovákla részér«: Apatheke „zum Kurl 13/.“ Prag-Zi»kO¥, W Jh. V. M 3

Next

/
Thumbnails
Contents