Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-01-31 / 3. szám
Negyvenegyedik évfolyam 3. sxám Sznmbütt. !920. Jssnu^a* 33, KOMÁROMI LAPOK __________________KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Ji---L.ül^L1»1 L ..ILL'ILLI . ■'■■■? ■■ 1 " _1_ ..■■■■■■ — ■»■■■■■■■■■.■■■ ■■■"■-...m.i ■ i.i j .m i . mjijij El&fizeiést ár helyben es vidékre: í?gé** árra 82 K Félévre 16 K Negyedévre 8 K Egyes aaáni ára: 40 fillér. Megjelenik minden sz rdán és szombaton. li in és a város. — jan. 30. Az állami éleiben a jogfolytonosságnak szünetelnie nem szabad, ez a jogelv érvényesült a cseh szlovák köztársaságban is, amely megalakulása alkalmával itt fejlett közigazgatást, magasfoku kultúrát és erős jogrendet talált. Az állam és kormánya nem tehetett egyebet, mint a kiépített jogrendet, kultúrát és közigazgatást átvette, az erre vonatkozó alaptörvények érvényét elismerte, amelyek mindaddig érvényben maradnak, amíg azok újakkal pótolhatók nem lesznek. Ez azonban csak a meginduló alkotmányos életnek feladata lehet. Az érvényben maradt törvények biztosítják a városnak is bizonyos támogatását főleg olyan téren, amelyen a* városi közigazgatás kifejezetten állami faladatokat végez. így a rendőrség működése, az adókezelés, a katonai ügy stb. mind olyan állami igazgatási feladat, amely a községre egyszerűen át van hárítva és ezzel szemben az állam anyagi támogatással járul a község, a város közigazgatásához. Így volt ez a múltban állandóan. Ez a támogatás maradt el egy év óta és ezért van városunk olyan anyagi krízis előtt, amilyenben talán évszázadok óta nem volt. Több, mint egy millió az az állami járandóság, amelyre a város igényt tarthat, amelyet feliratokban, küldöttség utján hasztalan süiget, amelyet mind e mai napig nem utalt ki a kormány. Két eshetőség következhetik ebből a tényből: az egyik a város csődje, a fizetésképtelenség, amely azt eredményezné, hogy a városnak megszűnnék a hitele, mert jövedelmei nincsenek, vagy a másik eshetőség áll be, hogy a város áthárítja a polgárságra a terheket és azokat terheli meg valami szörnyű adóval, amelyeLa polgárság, az a polgárság, mely a terheket mindig viseli, nem bir el, hanem e teher alatt összeroskad, itt hagyja mindenét és jobb hazába vándorol. Tulajdonképpen ez is csőd, mert a városnak rendes jövedelmi forrásai elmaradását jelentené. A pénzügyi bizottság, amely tárgyalta a város pénzügyi helyzetét, nem akarta pótadóban kifejezni a költségvetés hiányát tartva attól, hogy az adózó közönség a 350V« pótadó Ezek előtt a dilemmák előtt áll a város, mely ennél súlyosabb helyzetben ritkán volt. Tisztán és kizárólag a kormányon múlik a helyzet szanálása. Ha a kormány súlyt helyez arra, hogy itt rend és nyugalom legyen, nem kételkedünk Városi és mi éíII Walii lap. Főszerkesztő: GAÁL GYOLA dr. abban, hogy kötelezettségeinek eleget is fog tenni. A kormány érdeke az, hogy főleg városokban a lakosság igényei kielégítést nyerjenek, amely nagyobb követelményekkel lép fel szociális tekintetben, mint a falu népe. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mit» a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. A Hadigondozó Népiroda felett a felügyeletet a törvényhatósági hadigondozó bizottság gyakorolja, melyek élén dr. üzijj Ferenc polgármester áll, adminisztratív ügyeit pedig Igó Endre a népiroda igazgatója végzi a kimutatott eredménnyel. = Dálaszfésok a fúloldalon. A választások a tuldoldalon január ?4-én menlek végbe a legnagyobb rendben. Mint értesülünk, a vármegye minden kerülete kisgazda párti képvise löt küldött a nemzetgyűlésbe. Komárom város jobbparii része báró Korányi Frigyes pénzügyminisztert ; a nagyigmándi választó kerületben Szijj Bálint győzött Gerencsér Sándorral, a keresztény egyesülés pártja jelöltjével szemben. A tatai kerületben póíválasztásra kerül a sor Henzer István kisgazdapárti és Mura Mészáros József iparos között. A hadlgosidezó 1919-ben. ; Teljes csendben, hangos reklám nélkül a j vármegyeháza két kis udvari szobácskájábán j működik a Hadigondozó Népiroda, mely a háború utolsó évében létesült és 1918. január 1-én nyílt meg. 1 Rokkantak, hadiözvegyek és árvák, hadifoglyok és eltűntek feleségei járogatnak be ebbe a csendes irodába, melynek vezetője egy lelkiismeretes, pedáns és melegszívű hivatalnok: Igó Endre, a népiroda igazgatója Aki hozzáfordul azon igyekszik segíteni, jó tanáccsal, anyagi segítséggel, hivatalos utánjárásokkal, levelezésekkel. Megértő szív és lélek vezeti az iroda működését, melynek 1919. évi működésének adatai feküsznek elöltünk. Az iroda az elmúlt évben 806 ügyet dolgozott fel, hátralékban egy sem maradt. A megjelent ügyfelekkel jegyzőkönyvet vesz fel, a kérelmet és panaszt illetékes helyen orvosolíatja, ha az jogosult, abban eljár. Az iroda segélyezésekre 3520 K-t, hadiárvák cipőire 9024 K. összeget fordított, kész- ; pénzzel 85 egyént segélyezett. Két teljesen vak hadirokkant havi 50 K. segélyt kapott. A hadbavpnuitak feleségeit, akik szoptattak, havi 15 K- val segélyezte az iroda. Kiosztott 315 pár cipőt, ezeket 14 rokkant, 117 hadiözvegy, 117 hadi- I árva és 67 teljesen szülőben árva gyermek kapta. Fehérneműből kiosztott 60 inget, 132 alsónadrágot, 219 pár kapcát, melyet kizárólag rokkant katonák (61) kaptak, a munkabizottság- j tói átvett 101 pár csizma is a rokkantaknak jutott. Felsőruhából 112 köpeny, 117 télikabát, 66 nadrág, 381 sapka, 125 harisnya, 19 pokróc került kiosztásra 322 rokkant között. Apátián és anyátlan hadiárvák között 29 téli kabátot osztott ki az iroda a Vörös Kereszt adományából. Ágynentüekből 48 család részesült 95 darabban, elsősorban gyermekágyas, vagyontalan anyák. Ruhanemüekben 746 egyén részesült ' összesen 1780 darabban. j íme milyen beszédes számok ezek, mennyi jótékonyság rejlik el mögöttük! Az iroda az elmúlt évben semminemű állami támogatásban nem részesült. Anyagi erőforrásait csak az a társadalmi gyűjtés képezte, amelyet 1917—1918. években folytatott a vármegyei és városi hadsegélyező bizottság. Azok ; a fillérek és koronák, amelyeket a társadalom * jobbjai összeadtak, gyümölcsöznek ma is a háborús sebek gyógyítása és bekötőzése érdé- j kében. Egy ideges ember. Egy nagy orosz tiszti fogolytáborban 300 intelligens, müveit, kulturember van össze boldogtalanba. Sima úriember mindahány és mégis a míg a barak- arnyeka nyugatról-keletre nem nyújtózik, egész nap és minden nap, reggeltől estig civakodnak, sértegetik egymást, agyarkodnak. A bennük felgyülemlett sok keserűség, fajdalom ebben keres kiutat és mintha pórusaikon lódulna ki, megrontja az egész légkört, melyben sínylődnek, Puskaporos a levegő, izgalommal teli, sfliü és mdeg, a szenvedélyeket fűti, valami vibrál benne, ami tüzessé teszi a szemhéjat, amitől az ember szive a nyeldeklőig csúszik és ott lüktet Szóval vagy az általános helyzet, a rabság, a levegő rontja meg a különben lelkileg és szellemileg jói adminisztr csiszolt embert, vagy a belsejében hörgő, elfojtott sok keseiűszg szivárog ki és fertőzi meg a levegőt, eieg az hozzá, hogy modortalanná, kiállhatatlar.na válik és fojtó a légköre. így mesélték nekünk azok, akik olyan helyen voltak. Azok mondták, hogy kínok kínja a bizonytalanság, a várakozás. A legőrületesebb pergőtűz alatt hyugodtabhak voltak, mint, egy, csak sejtett támad *s előtt, vagy egy kopár fogolytáborban ólálkodó sokféle remntel farkasszemet nézve, folyton csak a megérdemelt és a kijutott SiOrs felett töprengve. Ilyen fogolytábor most egész Középeurópa sok millió fogolylyal, dróisövénnyel, demar k ciós vonallal, eideszkazoit horizonttal. Ilyen foglyok vagyunk mi is komáromia|k. össze zsúfolva, össze boldogtalanba nézzük esdő pillantásokkal cellánk kts racsablakát, nem töri-e mar át az ott lerpeszsedö ködös pára réteget a várva-várt napsugár. Idegesek, izgatottak vagyunk, modoitalan és kialihatatlan valamennyi. (Én meg goromba lettem ugyebár?) Azt akartam mondani, hogy idegesek vagyunk mint egy libella, de nem, hisz annak zizegő idegességében van kecs, van báj, mi pedig hat ev alatt teljesen deformálódtunk, puhák lettünk testileg-le ki eg Mimha egy nagy üvegbúra alatt volnánk, melyből lassan-lassan szivatt>úzzák ki a levegőt, és mi hápogunk, mint levegőn a hal. Vagy mintha az atmoszféranyomas megkettőződött volna, vagy éppen felere szállt volna, — vagy tudj’ isten — de valahogy nem úgy van, mint volt régeit. Mas a tél, a tavasz, más az éjjelünk, nappalunk, más a munkánk, más a pihenőnk. Éjjel a sok gond kö/é ágyazva, letargiában fekszünk és főz/ük a holnap terveit. Ha üt a nagy falt óra. az ütés zaját még elnyeli kábultságunk, de az utózöngéket már érzékeljük, és bajra-veszedelemre beidegzetten valami vészjelre gondolunk Nappal a támadás, árvíz, hamis 100 koronás, gáz, szén, élelem lohasztja életenergiánkat, rizsporozza be szép lassan a hajunkat. Sok a baj. Búsongásunk, izgalmunk már szinte matériává sűrűsödött és mint í'lanóó ködös ború vesz körül bennünket, mert a hivatalnok régente csak garasait volt kénytelen üsszerakosgatnia, hogy prolongálhassa robot életét, ma mai óráját, ékszerét, bútorait. f i
