Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-01-24 / 1. szám
2. oldal. »Komárom i .Lapok« 1920 január 24. Minden társadalmi kérdés, minden társadalmi osztály egyaránt és egyenlően érdekel bennünket, ami nem zárja ki az egészséges és jogos kritikát minden közügyben, hatóságok és egyesületekkel szemben is. Azt akarjuk, hogy a közvélemény csakugyan élő lelkiismeretének tekintsen, amely megérezzen mindent s híven fejezze ki a közhangta, ulato közönség örömét és bánatát, szószólója legyen jogos igényeinek, vigasztalója szenvedései közepette. Ehhez kérjük a mi lelkes, régi, eddig is hiven és szeretettel szolgált, megértő közönségünk támogatását. —jan. 19. „lehullott a mi fejünk koronája“ >ói -utunk fel a zsoltárossal, akik vele együtt jóban és rosszban egybeforrva gyakoroltuk az irás mesterségét e lapok szerkesztőségében és a tűnő évek örömeit megosztva, bánatai felett együtt keseregve, vezetése alatt szolgáltuk az olvasó közönséget és ezt a nagy folyó átszelte szép rónaság nagy hagyományoktól megszentelt, magyar rögét. Ez a rög szült, táplál és majdan eltakar bennünket, akik itt élünk s akiknek szent és megáldott minden kis darabja. Mától kezdve még gazdagabb és termőbbnek kell lennie e földnek, mert benne nyugszik a mi felejthetlenül kedves halottunk, dr. Kiss Gyula, a Komáromi Lapok közel négy évtizeden át hűséges munkatársa és ebből majd negyedszázadon munkás szerkesztője. Sok reménységet, gazdag tudást, magyar szivet és hűséget, erős hitet, izzó szeretetet áldoztunk benne ma Földanyánknak. Kiss Gyulával a sírba szállt mindaz, ami embert embertársai becsülésére, szeretetére, ragaszkodására méltóvá tehet. Nagy és ritka jellembeli tulajdonságok, erős és meleg érzések, ragyogó elme, mélyen szántó műveltség párosult benne a közéleti férfiú agilitásával, az iró készségével. E kiváló tulajdonságok harmonikus egysége adta nekünk Kiss Gyulát, aki mint ügyvéd vagyonokat szerezhetett volna, de sohasem nyújtotta ki utána kezét, mint politikus nagy szerepre lett volna elhivatva, de szemérmes és finom lelke irtózott a piaci lármától és a politika cselszövényeitől. E helyett inkább az újságírásnak élt és a betűk millióit vetette papírra négy évtizeden át. Maradt a helyi közélet csendes krónikása, aki éles, meglátó szemmel figyelemmel kiséri az eseményeket, és azok szereplőit, akiken kritikai elméje keresztül tudott világítani. Szerette ezt a várost, a régi házakat, a Dunát, a sétateret, a szigetet és dalos madarait, a galambokat, élt a barátságnak, a jó ötleteknek, mig kedélye derűs egén meg nem jelentek a felhők a reánk mért nagy megpróbáltatások kezdetén. Magyar lelke, bizakodó és reménységekkel gazdag lelke rendületlenül hitt a magyar jövendőben, súlyos betegségében is remélt, gyönyörű terveket szőtt, írói álmokat, amiket most elvitt magával mind-mind az akácos, csendes temetőbe. A Komáromi Lapok méltán gyászolja öt, mert a legtöbbet vesztette elmúlásával. Fájdalommal éreztük hiányát már hónapok óta: az ő helyét nem is tudjuk betölteni talán soha. Aki mindenkivel jót tett, mindenkihez jó volt,' akinek szelíd lelke senkit se gyűlölt, csak szeretni tudott, aki soha senkinek szomorúságot, bánatot nem okozott, amig élt, csak derűs, vidám percekben nyújtotta, szórta szét két kézzel, pázarul az élet savát: most ez egyszer okozott végtelen bánatot, szomorúságot nekünk, barátainak, mikor örökre elhagyott bennünket. * Mikor utoljára megszorítottam kezét a szerkesztőségben, — szeptember utolsó napjaiban történt, — úgy találtam, hogy az igen forró és kértem, beszéljen orvossal. Egy ideig huztahalasztotta ezt, — nem akart beteg lenni, — de még se kerülhette e!: az orvosa, régi jó barátja, szigorúan ráparancsólt, hogy ne mozduljon ki a lakásáról. . Előzőleg napokon át lázasan járt-kelt a hi'vatalában, a Komáromi Lapok nyomdájában, sehol se találva helyét, nem is tudva, milyen súlyos beteg. Mi már akkor is sejtettük, hogy szervezete nehezen fog megküzdeni a kór alattomos és súlyos támadásaival. Sejtéseink szomorú valósággá váltak: Kiss Gyula nincs többé, és a Komáromi Lapok, melynek több mint negyedszázad óta dobogó szive, gyöngéd és érzékeny íelkiismerete, s a köre csoportosuló fiatal irói generáció mestere volt, méltán ölthet gyászt, siratva a pótolhatlant, akinek csónakja a pihenés csendes vizein elindult az örökkévalóság felé . . . * Kiss Gyula 1864. április 28-án született Komáromban Kiss Zsigmond és Bihary Ágnes szülőktől, régi nemesi famíliából.. Édes apja a városnál viselt hivatalt, alkapitány volt, a város ismert és tiszteletben álló polgára. Hosszú, ezüstös szakállára sokan emlékezünk még a nyolcvanas évekből, ott volt a hivatala a városháza földszintjén a bejárattól jobbra és ott hozta a kihágási Ítéleteket. Jólelkü, derék ember volt, emberséges ember. Az öreg Szinnyei leírja naplójában barátja, Kiss Zsiga lakodalmát. Ebből a házasságból született Kiss Gyula, aki legfiatalabb volt testvérei között. Bátyja, Ernő a város aljegyzője volt, sok reménységre jogosító tehetség, aki korán sírba vitte a hozzá fűzött reménységeket, a másik bátyja, Zsigmond, ma is hivatalnok a városnál. Kiss Gyula itt nőtt fel Komáromban, itt járta az iskolákat a kollégium falai között és a gimnázium négy osztályát is itt végezte a kisgimnáziumban, a mai kultúrpalota helyén. Szerető szülők gyöngédsége nevelte, ideális lelkű nővére, Idrányi Gáborné mellett megtanulta a szép szeretetét. Ezekkel a kiváló tulajdonságokkal indul a kis diák Pápára tanulmányait folytatni. Ajkán az édes anya csókjával s az édes apa intelmeivel lelkében megy idegenbe, a pápai ősi főiskola nagy tradícióinak légkörébe, hol Petőfi és Jókai Mór szelleme élt a diákság között. Nem is hozott szégyent soha a komáromi névre. Már hatodik gimnázista korában több verse az önképzőkör érdemkönyvébe kerül, mely Petőfi és Jókai Írásait is őrzi. Budapesten hallgatta a jogot és ugyanott szolgálja önkéntesi évét a 24-es vadászzászlóaljnál több komáromi társával. Azután ügyvédjelölt Komáromban és Tatán, bohém kedély, vidám társaságok középpontja. A Komáromi Lapok évfolyamaiban sürö egymásutánban jelennek meg a nyolcvanas években szép versek Kárpáthy Zoltán név alatt: ezek Kiss Gyula versei: gyönyörűen megverselt zsoltárok, lírai költemények. ír prózát is : eleven, fordulatos, egyéni és magyaros zamat árad belőle. A vidám, bohém életnek azonban házasságával búcsút mondott, Feleségével, Spitzer Paulával meghitt, benső és boldog családi életet élt. 1911-ben veszítette el szerető és gondos élettársát, akit igaz kegyelettel gyászolt mindenkor. Gyöngéd lelkére jellemző, hogy lakása bútorai évek hosszú során át és ma is ugyanazon helyen maradtak, ahogyan azt felesége elrendezte. E rendet hiven őrizte és megbolygatni soha nem engedte. 1890-ben jelent meg első könyve: a Költemények, 1919 ben —harminc évvel utóbb — a második: a Komáromi Almanach, az ő ragyogó irodalmi síremléke. A harminc esztendőt temérdek hírlapi cikk és irói tevékenység tölti ki, sok, sok köietre való, érdemes, értékes anyag, de belőle minden jó tulajdonság mellett a hiúság, a feltűnni vágyás teljesen hiányzott. Az Almanach-ot is úgy kellett. Íróasztalából kierőszakolni. Ebben az Íróasztalban sok becses kéziratnak kellett maradnia ... * A Komáromi Lapok szerkesztését 1897- ben vette át. Átlapozhatjuk ezt a huszonkét év-, folyamot és azt találjuk, hogy a jó stilus soha se hagyta cserbe. Még a politika hullámveréseiben is meg tudta őrizni higgadtságát és nyugalmát, amikor a hevesebb vérmérsékletű politikai ellenfelek vérben forgó szemekkel, epébe mártott tollal kezdtek dolgozni. A politika azonban kevésbé érdekelte őt, inkább a városi közélet felé vonzódott és irói tevékenységével teljes mértékben a város fejlődését szolgálta. Száz és száz cikke tehet anól tanúságot, hogy varosának milyen hőj- ;es és. ragaszkodó fia volt. De nem volt a helyi közéletnek egy mozzanata sem, amely figyelmét elkerülte volna; az egyesületi élet, a kulturális ügyek, a színészet, a vallásfelekezetek harmonikus együttműködése: mind mind csak az őt jellemző gonddal kerültek a toliára, amelyet a megbecsülés és az egyéni munka nagyszerű értékelése irányított. Soha személyeskedő cikket nem irt és a hírlapi polémiát nem kereste. Mindig szivesebben irt mindenkiről jót, mint rosszat. Híreit ! gondosan kicsiszolta és a formára mindenkor nagy súlyt helyezett. Vezető cikkeinek kristályos gondolatai nagyvonalú áttekintésről és a tárgy teljes ismeretéről tanúskodnak, a vonal alatt szeleir.es csevegő és szelíd, finom humora roppant rokonszenvessé teszi irói egyéniségét még az őt nem ismerő idegen előtt is. Legkedvesebbek és legnépszerűbb Írásai az ő karcolatai, egy-egy anekdotta irodalmi feldolgozása művészi alakban, humoros leírásai, : tréfás és mindig találó jellemzései gazdag és csillogó ötletek tarka köntösébe öltöznek tolla alatt, amely finoman kiélezi a témának csat| tanó pointjét. A Komáromi Lapok szerkesztését mindig I nagy műgonnddal intézte, gondos kezének simításai meglátszottak a lapon, amely elterjedését és népszerűségét javarészét ennek a kéznek köszönhette. t* Dr. Kiss Gyula, mint kriminalista, elsőj rangú nevet vívott ki magának tudásával és ! főleg kiváló szónoki képességével, amelyben a meggyőző erő és lendület mellett a vaslogika érvényesült leginkább. A kisebb, apró-cseprő ügyeket nem szerette. A tulajdonképpeni hasznot hajtó, kisebb polgári peres ügyektől egyenesen irtózott, ezekét nem is igen vállalta. Gyanús, vagy kétségj beesett ügy vitelére pedig sohasem volt kapj ható, kényes ízlése ezeket mindig ridegen elo, tasitotta magától. f Megelégedett, mint az Aisócsallóközi Ármentesitő Társulat ügyésze és titkára a szerény Dr. KISS GYULA 1864-1920.
