Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-08-10 / 32. szám
Harminckilencedik évfolyam Komárom, 1918. augusztus 10 32. szám. KOMA ROMMEGYEI KÖZLÖNY Politikai és társadalmi lap. Előfizetési ár heiyben és vidékre: Egész évre 16 K Félévre 8 K Negyedévre 4 K Egyes szám ára: 30 fillér. Megjelenik minden szombaton. FTli lesz a uége, kérdezgetjük egymástól és magunktól ezeken a bíborba takaródzó nyári alkonyatokon, melyek az elvesztett béke ragyogó színeiben csillognak, de hiányzik belőlük az elégedettség, a boldogság öröme. Mi lesz a vége? Győztünk és vesztettünk, mentünk előre diadalmas gőggel, visszajöttünk emberi megnyugvással. Volt örömünk és bánatunk, volt reményünk, csalódásunk, éreztük a bizakodások tavaszi szellőjének frissítő fuvalmát,, megrázta lelkünk világrengető viharok roppant ereje. Felemeltek és a földhöz szorítottak az érzések, reménykedések, csalódások ezerféle változatai, végigvonszoltak a fájdalmak keresztjével életünk javarészének utján, amelynek elvesztett szépségeit nem adhatja vissza sorsunk soha. Mi Jesz a vége? Meddig tépik, marcangolják még egymást az emberek, meddig marad még erény a pusztítás és bűn a bibliai szelídség? Milyen csapások jöjjenek még, hogy térdre kényszerítsék az embert, aki gőgjében, elbizakodottságában büszke fejét a csillagokig emeli? Meddig kell még gyászolni és szenvedni, meddig kell még éjszakáinkat ál-Lapvezéx*: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: KISS GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. matlan tépelődve átvirrasztani, nappalainkat egy gonosz gondolat kényszerű szolgálatában átkinlódni, amíg jön a nagy, szent megváltás, mely visszaadja nekünk az emberi életet. Mikor következik el ennek a pokoli égésnek a vége, mikor lehetünk újra emberek, jó testvérek? Ezek a gondolatok rajzanak lelkűnkben most, a háború ötödik évének kezdetén, amikor a hadiszerencse kiszámithatlan szeszélyei folytán ellenségeink a harctéren is némi sikert értek el. Ezek a kérdőjelek röpködnek lelki szemeink előtt, midőn szorongó szívvel a háború végét keressük s a közel jövő látóhatárán nem tudjuk megtalálni . . . Egy bizonyos. Az, hogy a csüggedés felhőjének nem szabad ráterülnie bizakodásunk, jogos reménységeink egére, mert akkor megroskadunk, gyöngék leszünk s nem tudjuk kivárni a világégés végét büszke daccal, rendíthetetlen győzelmi akarattal. Pedig ki kell várnunk! Ki kell várnunk panaszra nem nyíló ajkakkal, ökölbe szorított kezekkel. „ Ki kell tartanunk szilárdan és gerincesen. Akkor hamarabb jön el, amiért vérzőnk, szenvedünk, pusztulunk, a becsületes, kiengesztelő áldott jó Béke. A rongyos forint és a 'sima ezres csodálatos élethüséggel jelképezi az emberek sorsát is. A rongyos forint a szegény ember pénze, a mindennapos váltópénz, amelyet kézről-kézre adnak, kis vásárlások, szegény örömök ellenértékeképpen. A sima ezres a gazdagok pénze, amely mindig hiivös, mindig előkelő és elegáns. Nem kell azt gondolni, hogy a pénznek ezt a különbségét csupán a forgalom különbsége okozza. A pénzek jellemében és belső természetében is megvan az oka a külső ruházkodás különbségének. Az ezres könnyen lehet előkelő és elegáns, neki nagyon kevés gondja van, élelmezés, ruházkodás, lakásbajok körül kevés tenni valója. A forint azonban dolgozik, lohol, izzad a mindennapi kenyérért, mert neki kevesebb a becsülete. „ Az allegória a szomorú valóságban igy fest, hogy az igazságot osztó rendeletek mind egytől-egyik csak a szegény embert sújtják keservesen. Hustilalom ? mit törődik ezzel a gazdag ember, aki libát vesz, ha marhahúst nem kap. Tej-jegy, krumpli-jegy, zsir-jegy, kisadag ? Az ezresek urai nem nagyon tűnődnek e bajok miatt, az ő összeköttetéseik, pénzük tekintélye és ereje megnyitja előttük a titkos forrásokhoz vezető utat. Csak a szegény ember, a rongyos forintok gazdája torpan meg minden uj rendeletnél, hogy most már mi lesz, ha még ez se lesz, KÖGÚRÖSfli LAPOK TÁRCA JA. A keleti harcvonal háborúja. Irta: Gradl Emil százados. Amikor az Oroszországhoz intézett hadüzenet után a monarchia több mint háromszoros túlerővel találta szemben magát, csak egy offen- j ziv fellépés akadályozhatta meg az orosz had- I sereget abban, hogy Berlin ellen, amint várható ; volt, előrenyomuljon. Tervünk aZ volt, hogy , egy erős támadócsoport a Visztula és a Bug : között előretör, mialatt egy gyengébb védelmi- ; csoport az esetleg orosz részről Galicia ellen j tervezett koncentrikus támadást hárítja el. Noha a támadócsoport eredményes harcok i közben messzi az ellenség földjére jutott el, ezt a győzelmet mégsem aknázhattuk ki, mint- i hogy az oroszok főereje időközben keietgaliciai j védelmi vonalunkat mindkét oldalról átkarolta volt és ennek következtében a 3. hadseregnek vissza kellett vonulnia Lemberg irányában. Minthogy a San mögé irányuló általános visszavonulásnál attól lehetett volna tartani, hogy az j orosz tömegek a német birodalom felé hőm- < pölyögnek és a nyugati előretörést megbénítják, Auffenberg hadseregét a keleti csoport támogatására rendelték ki. Az Auffenberg hadsereg a Komarow ellen nyomuló orosz főtömeggel harcba keveredett; a harcba keleti csoportunknak oldalozóan kellett volna beavatkoznia. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, az utóbbi csoportot egy kedvezőbb, tovább hátrafelé fekvő állásba kellett vinni és Lemberget fel kellett adni. A 2. és 3. hadsereg ezután oldalról eredményesen beleavatkozott Auffenberg hadseregének harcaiba. Közben azonban az északi hadsereg jobbszárnyának a San mögé kellett hátrálnia, úgy, hogy az oroszok a támadt résen át benyomultak és az egész arcvonal északi szárnyát átkarolással fenyegették. Minthogy feladatunkat elértük, amennyiben Oroszországot kényszeritettük arra, hogy valamennyi erejével ellenünk jöjjön, Galicia pedig az egyenlőtlen erőviszonyok mellett amúgy sem lett volna tartható, a hadseregfőparancsnokság szeptember 11-én megszakította a csatái és egészen a Kárpátokig, a Sztropkó—Gorlice—Tarnow közt húzódó vonalra ment vissza. Az oroszok most győzelmi mámorukban Mármarosszigítig és Munkácsig nyomultak előre, de ismét visszavetettük őket. Dimitriev arra a hírre, hogy az északi hadsereg újból felvonul megpróbálta Przemyslt rohammal elfoglalni; ez a kísérlet is rengeteg veszteség mellett meghiúsult. Hindenburgnak Varsó és Ivangorod ellen intézett első előrehatolásával egyidejűleg a cs. és kir. hadseregek október 4-én újból megkezdték az offenzivát, egészen a Sanig törtek előre, Przemyslt felszabadították, majd a Stryj két oldalán és Csernowitzon túl nyomultak. Október közepén újabb tulhatalmas orosz seregek törtek a Visztulán keresztül nyugatnak. Noha az osztrák-magyar és német fegyverek minden támadást győzelmesen visszavertek, az ellenséget, amely itt harmadfél millió emberrel a hadtörténelem legnagyobb offenziváját indította meg, mégsem tudták megsemmisíteni, miért is Lengyelországot, Galíciát és a kárpáti szorosokat keletre egészen Uzsokig kiürítették. Amikor november elején az orosz »gőzhenger“ Pózén és Szilézia ellen indult, az ellenség rettentő számbeli fölénye mellett frontális ellentámadás meddő lett volna. Hindenburg tehát csapatainak legnagyobb részét Pozenben indenki tudja, elismeri és elmondja, hogy POLITZER MÓ Homárom, Nádor-utca 19, üzletében a legszebb minőségű férfi cipőig divatárui*, fehérneműéi* stb. l*aphatól*.
