Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-10-19 / 42. szám
2. oldal. »Komaromi .Lapok« 1918. október 19 hogy a fogyasztó publikumnak is a jegyrendszer kálváriáját kell járni. A legrosszabb rend- > szer is elsőrangú lenne, csak — áru lenne, j Azért a kereskedők ne hivatalt okoljanak, hanem emlegessék csak a háborút, a minden baj okozóját. Komárom különben sem tartozik a sok minden jóval túldédelgetett városok közé, s a háború alatt legalább 25°/°-al megnövekedett népességünk szükségleti igényeinek kielégítése annál is nehezebb feladatot ró a hatóságra, mert a lakosság ^záma állandóan fluktuál. Oka ennek jórészt a város katona-garnizon jellege, amely magával hozza idegen és a monarchia minden tartományából ideszakadt háztartásainak letelepedését. Szívesen örülnénk ennek a voyageur járásnak békeidőben, de ma még az itt hagyott, itt elköltött vagyonok révén elért gazdagodásunk sem éri föl azt a veszteséget, pusztítást, amit a jó idegenek a saját háztartásunk elől fogyasztanak el. Hogy a mi jegyrendszerünk nem jó, annak itt csak a fenti körülmény az oka. A nehezen megszerzett szükségleti cikkek legtöbb esetben oly csekély mennyiségben érkeznek, hogy azokat a legnagyobb szükségben levők helyzetének figyelembevételével, tehát az egyenlően osztó igazság mellett a méltányosság elvei szerint is elosztani többet jelent annál a fejtörésnél, mint amennyit a kereskedő szentel a maga polgári hasznának kalkulációjánál. Hogy ezt sem a közönség, sem a kereskedők megérteni nem tudják, az természetes. Ami nem jó, azt rendesen nem akarjuk megérteni. Ami kereskedőinknek ama panaszát illeti, hogy a hatóság által kiadott jegyeket nem értik, inkább lehetne panasza a közönségnek, melynek egy jó része a nyomtatott betűkkel még ma sem barátkozott meg. A kereskedők minden áru kiosztása előtt hatósági árjegyzéket kapnak, melyen ha nem is akadémiai magyarázat stylusgyöngyeivel, de érthetően utasítás adatik a jegyek illetve azok szelvényeinek súly és megfelelő adag értékének feltüntetésével. Még a történt tájékoztatást is — a félreértések elkerülése végett — kiegészítjük az illető áru kiutalásakor szóbeli útbaigazítással is. Nem általánosítunk, s igy bátran mondhatjuk, hogy akadnak mégis kereskedők, akik hátomszor is elkérdezik, hogyan is ketl a közönség által beváltásra vitt jegyeket kezelni. Ez a háború ötödik évében is előfordult nagyon sokszor, amit inkább dicsérőleg kell felemlítenem, mert bizonyára a kereskedő ama jószándékából fakad, hogy a közélelmezés rendjén csorba ne essék a maga kárára sem. Hallottam sokat ajánlgatni az egyesitett jegyek rendszerét, bevezetendő Komáromban. Még Budapesten nem volt egyesitett jegy, amikor a a városi közélelmezési hivatal egy évvel ezelőtt kiadott egyesitett jegyet. Sem a közönség, sem a kereskedők nem tudtak eligazodni rajta. Legutóbb, mert a háztartási cikk vásárlási utalványon, melyen hála az Égnek, négyféle cikket is adhatunk, nem volt rányomtatva szappan, lugkő, szóda, -gyertya, ugyanaz az eset állott elő. A kereskedőknek, közönségnek is meg kell érteni, hogy nálunk oly rendszertelenül érkeznek a kiutalt szükségleti cikkek, s oly rendszertelen s néha eloszthatatlan csekély menynyiségben, hogy az egyesitett vásárlási ulalvány egyes szelvényeit csak akkor keresztelhetjük el, amikor tudjuk, hogy mit s mennyit kapunk. Hogy a közönséget a sok ácsorgástól kíméljük, s hogy a felesleges papírfogyasztást is elkerüljük, a jövőben is ily szelvényes utalványokat fog a közélelmezési hivatal kiadni, ^melyek egyes szelvényeire az érkezendő árukat togjuk a kereskedők utján szétosztatni. Természetes dolog, hogy a kereskedőktől legalább annyit elvárhat a közönség is, hogy az utasításokat, melyek az áru kiárusítására vonatkoznak, az írott árjegyzékből megértsék. Ez igazán kevés követelmény egy városi kereskedőtől vagy szatócstól. Hogy a közélelmezési hivatal nem szerez be olyan cikkeket, amelyeket a kereskedők csak a maximális ár dupláján tudnak összevásárolni, e tekintetben a kereskedőknek saját kasztjuk berkeiben kellene előbb a kívánságuknak megfelelő rendet megteremteniök. Számos olyan cikk érkezik a városba kereskedőkhöz, amiből a közönség úgyszólván semmit sem kaphat. Miért nincs gyufa, mikor tegnapelőtt egy waggonnal kapott egyik nagykereskedő? Miért nincs Frank kávé, mikor még olyan ember is rendszeresen kap szállítmányt a gyárostól, akinek régen nincs már üzlete. Borsot, köménymagot is lehet kapni, paprikát is, de ha a hatóság e cikkek szétosztásába kiván beleszólni, rögtön a kereskedelem szabadságának megsértéséről hallunk panaszkodást. Már pedig kivéletes időket élvén, ma minden szükségleti cikk szétosztásába kell, hogy a hatóság szóljon bele. Ez nem akarja jelenteni a kereskedelem gúzsbakötését, ez csak az igazságos és méltányos elosztást jelenti. A kivételes körülmények, melyekben élni kényszerülünk, nem ismerhetik el az jogosnak az i 'ynevezett „nagykereskedői“ tevékenység szűk“ égességét. A kereskedelmi törvény nem ismer két kategóriát a közvetítő kereskedelemben akkor, mikor nyilt üzletről van szó, amely a nagykereskedelmi tevékenység mellett kiskereskedői teendőket is végezni rendeztetett be. Miért vindikálják tehát maguknak a mi úgynevezett nagykereskedőink azt a jogot, hogy a háborús időkben az áruk szétosztását csak ők végezhetik? Valamely árut, bármely nagy quantumban átvenni, raktározni és szétosztani a kiskereskedelmi forgalomnak inkább lehet és kell is, hogy hivatása és kötelessége legyen annak a hivatalos apparátusnak, amely a kalmárplajbász mellett a mindenkit igazságosan kielégítő szétosztás ceruzájával is irja a kalkulusokat. Végül reflektálnom kell abbeli panaszukra is a kereskedőknek, amely az áruszétosztásnak a kereskedőkkel szemben tapasztalt igazságtalanságról beszél. Ez a panasz állja meg legkevésbé az igazság próbáját. A kiskereskedők panaszkodhatnak legkevésbé, sőt épen a nagyobb üzletek kapnak aránytalanul kevesebb árut. Az áruk kiutalásánál külön érdek nem vezethetvén a hivatalt, a főelv az, hogy a város minden részén elhelyezeti üz'etben legyen anynyi áru, amennyi az illető városrész közönsé- j gének részére kiadott jegyek ellenében bevált- í ható. E tekintetben természetesen a hivatal nem számolhat valamelyik kereskedő üzletének a békében volt nagyobb forgalmával, mert a közélelmezési hivatalnak nem első feladata a kereskedelmi forgalom javítása, bár ezt szem előtt sohsem téveszti, s hogy minden lehető eszközzel rajta van a kereskedelem amúgy is pangó életét élénkebbé tenni, az egyes üz'eteknek a régi vevőközönség megtartásában segíteni a kereskedőket, hogy a hatósági jelleg mellett is a bürokratikusságon jóval innen levő kulantériával fenntartani az érintkezést a kereskedelem helyi képviselőivel szemben, a hivatal soha el nem mulasztotta, ezeket minden subjektiv panasz dacára is elismerni egy kis objektiv kritikával, meg vagyok győződve, legalább is konstatálni alkalmunk lehetett. fi spanyol járuány. A jdrványbizottság hallgat. — A járvány terjed. A közegészségügyi hatóság nem értjük, hogy mi okból — a legnagyobb tájékozatlanságban kívánja tartani Komárom város közönségét, amellyel szemben már a harmadik hét óta feledkezik meg abbeli kötelességéről, hogy a járványról, a hatósági intézkedésekről hivatalos közlést tegyen és ezáltal elősegíti a rémhírek terjedését, amelyek már harminc halottról regélnek. Kénytelenek vagyunk azon másik panaszt is nyilvánosságra hozni, hogy a járványbizottság péntek helyett, szombat délután tartotta azon ülését, amelyen határozni kellett az iskolák további zárvatartása kérdésében. A bizottság,'| tekintettel aira, hogy a járvány — mint halljuk — nagy mértékben terjed, kénytelen volt nemcsak az eddig szünetelő iskolák^szünidejét október 20-ig elrendelni, de a pusztamonostori iskolát is, ahol addig tanítás folyt, szintén bezáratni. A határozatot azonban nagyon is kényelmesen közölték az iskolákkal és megtörtént az, hogy hétfőn reggel úgy a tanárok, mint az összes iskolák növendékei megjelentek az iskolákban, ahol azután végre értesültek arról, hogy a szünet tovább tart. Az ilyen késedelmes eljárás ellen, a mely alkalmas arra, hogy a járványt terjessze, a leghatározottabban óvást emelünk és egyenesen követeljük nemcsak a közönség, de az iskolába járó tanulók egészsége érdekében is, hogy a bizottság határozatát ne az utolsó órákban hozza nyilvánosságra. Igazán nem értjük, hogy mi szükség van arra, hogy akkor, a mikor a járvány közeli megszűnésére — orvosi vélemény szerint — nincsen kilátás, 5—6 napos hosszabbításokkal dolgozzék a bizottság és miért feledkezik meg már harmadik hét óta, hogy a közönséget a járványról tájékoztassa. Ilyen rendszerrel egyetlen vidéki városban, Komáros város kivételével, nem dolgoznak a járványbizottságok. A megye községeiben is — sajnos — terjed a járvány és eddig több haláleset fordult elő az egyes községekben. Nyomatékosan figyelmeztetnünk kell a közönséget ismételten arra, hogy a spanyolbetegséget a legkomolyabb betegségként kezelje és megbetegedés esetén azonnal forduljon orvoshoz. * Tatai tudósítónk jelenti: Tatán és Tóvárosban, valamint az egész járásban a spanyolbetegség járványszerüleg fellép tt. A járványnak naponként egy-két áldozata van. Tatán f. hó 15-én dr. Kellner Zsigmond orvos is a járványnak esett áldozatul. fl komáromi seríéshizlalók. A földmivelési minisztérium nem engedélyez tengerit. — Komoly aggodalom a sertéstartók között. — Rendkívüli közgyűlés és deputáczió a miniszterhez. Egy miniszteri rendelet értelmében a közönséget feljogosították arra, hogy zsirszükségletéről sertések hizlalásával maga gondoskodjék. Ismeretes, hogy Komáromban a háború kezdete óta zsirhiány van, a mely a háború folytatásával mindnagyobb lett. Ez év elején azután odáig jutottunk, hogy a hatósági sertésüzem sem tud zsírt produkálni, és ennek folytán még a legminimálisabb zsirmennyiségtől is elesett a komáromi közönség, a mely nyolc hónap óta egyáltalán képtelen zsírt vásárolni. A zsirhiány következtében a városi közönség, de különösen a szegényebb néposztály legnagyobb nyomorúságban van. A szegény családok egyszerű ebédjüket és vacsorájukat hónapok óta nem tudják elkészíteni s ennek következtében mind gyakoribbak a megbetegedések és különösen a gyermekeknél, a halálozások. A hiányos táplálkozás következtében munkás emberek panaszkodtak elődünk hogy munkabírásukat ez az állapot teljesen tönkreteszi. Természetes tehát, hogy a mikor a szóban forgó rendelet megjelent, és a közönség Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza.
