Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-07 / 36. szám
1918. szeptember 7. 3. oldal. személyesen üdvözölték továbbá Darányi Ignác b. t. t. orsz. képviselő, Konkoly-Thege Kálmán j iskolatársai, liű tanítványa, Császár Elemér pozsonyi egyetemi tanár, a M. Tud. Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, dr. Bódiss jusztin tanár, a M. Tud. Akadémia tagja, dr. Alapi Gyula, a Jókai Egyesület főtitkára, kiket Beöthy Zsolt vendégül látott kedves otthonában. fl jótékony egyesületek pénze. — Az egyesületek tiltakozása a rendelet ellen. — — Saját tudósítónktól. — A Komáromi Lapok legutóbbi számában ismertettük a kormány azon feltűnést keltő rendeletét, amelynek értelmében a jótékony egyesületek tőkéit az Országos Hadigondozó Hivatalnak kell áíszolgáltafni. E cikkünk a komáromi jótékony és emberbaráti egyesületeknél nagyon is élénk feltűnést keltett és megbeszélésekre adott alkalmat. Egyesületeink a közeli napokban üléseket fog- j nak tartani, amelyeken tiltakozni fognak a rendelet végrehajtása ellen. Egyik nagy egyesületünk, a Komáromi Jótékony Nőegylet alelnöke a rendelettel szem- i ben a következő véleményt mondotta: ; — Én a legnagyobb csodálkozással olvastam b. lapjában a hirt, hogy elviszik a jóté- I kony egyesületek pénzeit. És nem is tudom elhinni, hogy a kormány ilyen rendeletet, a melynek foganatosításával egy csapásra nemcsak nálunk, Komáromban, de az egész országban megölné a jótékony egyesületek életét, — kibocsásson. Hát miért fizessen pl. a komáromi közönség a Nőegyletnek tagdijat, miért adakozzon, ha a pénz nem a komáromi szegénységen segít, hanem elviszik? Ahhoz nem fér kétség, hogy egy tagja sem lesz az egyesületnek. De kérdem, mi lesz azon szegényekkel, j akiket a mi egyesületünk állandóan segélyez? Mi lesz a szegény, cipődén és ruhátlan gyér- ■ mekekkel, akiket mi szoktunk felruházni ? Hogyan veszik el az alapítványokat, ame- : lyekhez csakis és kizárólag az egyesületnek van joga? De különben még ennek sem, hiszen , az csak kezeli és a kamatokat az alapitó intenciója szerint rendeltetési helyére juttatja. Hiszen ; ez magántulajdon, melyet a törvény is védelmébe vesz. Szó sincs róla, szükséges, hogy a köz»Komáromi Lapok«------------------------------------------------------------------jótékonykodás ügye szabályoztassék s a háborús e nemű munkálkodások ellenőrzések és központositások alá vétessenek. Ezt a közönség és mi is nagyon szívesen látjuk. De huszharminc esztendős múltú, eredményekkel dicsekvő egyesületeket éppen most elpusztítani, ezt, kérem, |a rendelet dacára sem lehet elhinni. lie stgszÉii § Ilii Ml j — Tessék elolvasni. — A városi kamrástól az alabbi levelet kaptuk, melyet az audiatur et altera pars elvénél fogva ezennel ideiktatunk. Komárom, 1918. szept. 4-én. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! A „Komáromi Lapok“ legutóbbi számában az utcasöprés cime alatt az utcasöprés módja kifogásoltatik. Panaszkodik a cikk Írója, hogy már többször szóváíette és kifogásolta a nappali utcasöprést, panaszára azonba intézkedés nem történt. Minthogy a panaszos sorokból azt olvasom ki, hogy a cikkek Írója a panasz megírása előtt nem tájékozódott kellően, szükségesnek tartom ennélfogva a következőket megjegyezni: Hogy a panaszra válasz ez ideig nem adatott, annak oka az, hogy én a Komáromi Lapot, de a többi helybeli lapokat sem járatom. Nem járatom pedig azért, mert ma ebben a rettentő drágaságban a szűkös fizetésből arra már nem telik. De nem járok sem a kaszinóba vagy máshová, ahol a lapot olvashatnám. Mast, hogy a lap kezembe került, sietek válaszolni. Amint láthatja t. Szerkesztő ur, nem a mi hibánk, Ív gv intézkedés nem történt, hanem éppen az hogy a panaszos körülményes utón panaszkodik, holott ha panaszát a város gazdasági hivatalának küldi el, közvetlen, úgy nem kellett volna panaszát amint a panaszos is mondja „Hányadszor megtenni“. Ezek után rátérek a panaszra: Az a mód, ahogyan jelenleg Komáromban az utcákat söprik, nem mondható speciális komárojni szokásnak, igy tisztítják az utcákat akár Budapesten, Bécsben, Berlinben stb. Ha tehát ott jó és megfelelő, miért nem lehet az jó Komáromban. Tény és tagadhatatlan, hogy az utcasöprés porképződéssel jár, de ez a por szerintem nem olyan kellemetlen, mint az a piszok ami az esetben, ha az utcákat csak éjjel söprik napközben az utcán marad. Ma a nappal keletkező szemét azonnal eltakarittatik — természetesen csak ojtt, ahol utcasöprő foglalkoztatva van. Egyik legfontosabb és legismertebb müve: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése I—U. kötete 1877 és 1879. években jelent j meg. Az első magyar irodalomtörténet, mely uj összefoglalásban, a tudomány modern módszereivel ismerteti az irodalomtörténet korszakait és azóta is a nemzeti mivelődésnek egyik alapvető müve, melyből számos generáció merítette ebbéli ismereteit s amely iskolát is alkotott. A Magyar Tudományos Akadémia az I. kötet megjelenése után (1877) levelező tagjai sorába emeli a fiatal tudóst, pár év múlva pedig (1884) rendes tagjai sorába választja meg. Közben neve, mint kritikusé széltében ismeretessé lesz; munkatársa a Pesti Naplónak, hova 6 éven át irt színi bírálatokat, melyek utóbb kötet alakban is (Színműírók és színészek) megjelentek; dolgozott a Honba és a Nemzeti Hírlapba, majd a Nemzetbe, a hetvenesnyolcvanas évek legelőkelőbb lapjaiba. Az Akadémia kitüntető megbízásokkal látja el, szerkeszti annak könyvkiadóvállalatát jiz éven át; a Kisfal udy-Társaság reá bízza Évlapjai szerkesztését 1877-ben és szerkeszti az 1873—1874. években az Athenaeum c. bölcseleti folyóiratot. E széleskörű és elágazó munkásság ellenére visszatér első szerelméhez, a szépirodalomhoz, 1881-ben jelenik meg legszebb költői alkotásai: a Ráskai Lea. Igaz, hogy ez a söprési mód tökéletesebb öntözést igényel, sajnos azonban ez ma éppen a rendkívüli drágaság miatt keresztülvihetctlen. Tessék figyelembe venni azt, hogy ma nem a békés napokat éljük, minden drága és nehezen szerezhető be, lovaink pl. az 5 wagon évi zabszükséglet helyett csak 1 waggon zabot kaptak. Tessék most ilyen kiéhezett állatokkal egész napon át az öntözőkocsikat huzatni. Uícasöprők részint foglyok, részint polgári napszámosok, egyik megbízhatatlanabb és rendetlenebb mint a másik. Arra, hogy az utcasöprés csak reggel 8 és 9 óra között történnék, válaszom, hogy a munka már reggel ‘/a 6 órakor kezdődik és tart este 6 óráig. Azonban nem mindenütt, mert vannak utcák, ahová utcaseprők egyáltalán nem jutnak. Nem jutnak pedig azért, mert mi még az 1917. évi költségvetés keretén belül kell, hogy dolgoztassunk, már pedig azóta a napszám és anyagárak ugyancsak emelkedtek. Megjegyzem, hogy nem volt célom az, hogy hírlapi vitába bocsájtkozzam és válaszomban azt vitassam, hogy ennél az uícasöprési munkánál jobb nem létezne. De hogy sem ! De addig nyújtózkodjunk, ameddig a takaró ér. A Szt. András utcai lakók panaszára pedig válaszom az, hogy ha t. lakóknak minket illető kifogásuk van, úgy forduljanak közvetlen hozzánk, (városmajor, telefon szám 7.) kár ebben a komoly időkben a nyomda festékét ilyen panaszok megiratására használni, végül minden sétáló mellé a város dajkát nem adhat, elég neveletlenség az, ha egyesek az utca területét és más házának járdáját tartják illemhelynek. Ami pedig a járdák tisztántartását illeti, tudomásom szerint az a háztulajdonosok dolga. A szemetet természetesen — feltéve, hogy arra kocsi ál! rendelkezésre, a város szállíttatja el. Hogy a szeriét elszállítása is csak késéssel történhetik, ennek oka az, hogy fogataink és embereink a háború folytán más fontosabb dolgokkal vannak elfoglalva, hogy ha a t. Szerkesztő ur a részletekre kiváncsi, úgy adatokkal készséggel rendelkezésére állok. Maradtam kiváló tisztelettel Schleisz Géza v. kamrás. Erre csak az a megjegyzésünk, hogy a kamrás levele az utcasöprés ügyét egyáltalán nem viszi előbbre, mi megengedjük, hogy Berlinben és másutt is por képződik, ha az utcákat söprik, de hogy e tekintetben ott is olyan állapotok uralkodnának, mint Komáromban, azt bátrak vagyunk a leghatározottabban kétségbe vonni. Mindenesetre jó, hogy a kamrás vagy félesztendő után végre valahára tudomást szer-Éleíének legfontosabb müvei azonban kétségtelenül az esztétikai vonatkozásuak. A tragikum c. müvét (1885) az Akadémia a 200 aranyas Karácsonyi-jutalommal koszoruzza meg. A szépprózai elbeszélés (1886—1888) c. nagy müvét — mely talán legkeresettebb müve marad — a Kisfaludy-Társaság jutalmazza meg 100 arannyal. Az egyetlen magyar tudományos könyv, amelyet megjelenése^ után két évvel már sehol sem lehetett kapni. Épp ily ritka könyv már A tragikum is. Széles látókör, mély tudás, gazdag tárgyismeret jellemzik e müveket, amelyek tudományos irodalmunknak mindenkor igaz gyöngyei lesznek. Uj tanári nemzedék került ki katedrája elől, akik az országban szétvitték a tőle hirdetett igéket, eszméket és tanokat és azokat átültették a nemzet ifjúságába. Nem lehet megmérni az ő pedagógiai és didaktikai hatásának nagyságát. Működésének köszönhető egy egész uj irodalomtörténeti gárda nevelkedése, akik az ő vezetésével és irányításával ezt a tudományágat nem remélt magaslatra emelték, ellentétben Gyulai Pállal, akinek nem maradtak követői. A pár évvel ezelőtt megalakult Magyar Irodalomtörténeti Társaság Beöthy Zsoltot választotta meg elnökéül. Népszerű és elterjedt munkája a szerkesztésében megjelent Képes Magyar Irodalomtörténet (1896), melyben a leghivatottabbak Írták az egyes fejezeteket. A magyar stílusnak és az összefoglalás művészetének mestermüve A magyar irodalom kis tükre cimü munkája, mely ez év nyarán jelent meg ötödik Budapesten 1875-ben, azóta tehát 43 esztendeje van katedrán. Három évvel utóbb Gyulai Pál mellett a magyar irodalomtörténet magántanára a budapesti egyetemen. Regényei, elbeszélései (Kálozdy Béla, Elbeszélések, Biró Márton, A névtelenek) 1871- 1875 közt jelennek meg; éles megfigyelés, gondos meseszövés és művésziesen csiszolt stilus jellemzi ezeket a könyveket, melyek azon kor irodalmának jelentős alkotásai. A Kisfaludy Társaság siet tagjai sorába választani — már 1876-ban másodtitkára — és innen kezdődik meleg barátsága Arany Jánossal. Az egyetemi katedra lett az ő tulajdonképpeni működésének középpontja. Bár hajlamainak, előtanulmányainak az irodalomtörténeti szak felelt volna meg inkább, Greguss Ágost halálával az esztétika tanszékét foglalta el 1882-ben. Külföldi utazásai, melyeket 1870-től kezdve állandóan és rendszeresen végzett, esztétikai tudását kiszélesitették és elmélyítették. Firenze, Róma, Nápoly és Görögország éppen úgy mint Páris — hol a Sorbonneon előadásokat is hallgatott — és München világhírű gyűjteményeiben egyaránt otthon volt; nagy világlátottsága és gyakorlati ismeretei ezen tudománynak is nagy készültsége és hivatott mivelőjévé avatták. Későbbi alapvető munkái (A tragikum, Magyar balladák és legfőbb müve: A magyar szépprózai elbeszélés) a magyar esztétika történetében mindig korszakalkotók maradnak.
