Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1918-09-07 / 36. szám

2. oldal. 1918. szeptember 7 teljes üdvözletünkkel felkeressük, a szellemi nagyságot megillető hódolatunkat kívántuk Mél­tóságod előtt kifejezésre juttatni mi, akik Mél­tóságodat őseinek e viharvert város falai közt ringott bölcsői révén a szülőváros duzzadó önérzetével mindenkor komárominak s magun­kénak tartottuk és ismertük. Komárom thjf. sz. kir. város közönségé­nek 1918. szeptember hó 4-ik napján tartott rendes közgyűléséből. Komárom thjf. sz. kir. város közönsége nevében: F. Szabó Géza polgármester. A Jókai Egyesület üdvözlő levele igy hangzik: Méltóságos Elnök Ur ! A Jókai Egyesület nevében, mely büszkén vallja Méltóságodat vezérének, szivünk meleg ragaszkodásával köszöntjük életéveinek 70 éves évfordulóján. E tisztes életkor mögött munkás és ered­ményes élet sürü határkövei állanak, értékes, gazdag emlékek, melyek ércszobornál is mara­dandóbban hirdetik a késő nemzedékeknek Beöthy Zsolt nagy nevét. A magyar irodalom, tudomány és művészetek méltán tekinthetnek fel Méltóságodra e napon a legmélyebb tisztelet­tel, mint amelyek számára oly bőkezűen tárta fel tudásának gazdag kincsesházát hosszú év­tizedeken keresztül. Nekünk, komáromiaknak, — akik oly szerencsések vagyunk, hogy Méltóságodat magunkénak tisztelhetjük s akik hosszú idők óta minden örömének és bánatának hü osztá­lyosai voltunk és vagyunk, — e nap sokkal többet jelent. Méltóságodat korán elhívta közü­lünk az élet és színpadán dicsőséggel, sikerek­kel, babérral halmozta el. Ezekből egy-egy fénysugár, egy babérág Komáromnak is jutott, hol Méltóságod otthon van, ahova mindenkor szeretettel hazavárjuk s ahol e nevezetes és emlékezetes napon Méltóságodhoz juttatjuk ez egyszerű sorokban mindazt a szeretetet, meg­becsülést és jókívánságokat, melyeket a szülőföld csak nyújthat. A Gondviselés kegyelme adjon Méltósá­godnak gondoktól mentes derűs éveket és verő­fényes napokat, adja meg a nemes és szép lelkek boldogító egyensúlyát és az ezeket méltán megillető öntudatot és nyugalmat Méltóságod­nak, aki joggal mondhatja el, hogy mindent elvégzett, ami reá bízatott. Midőn még arra kérjük, hogy Egyesüle­tünket megtartani szíveskedjék mindenkor hálá­val tapasztalt értékes támogatásában, meleg szeretetében, fogadja Méltóságod igaz nagyra­— Nos kis fiam, hiszen tudod; Ko . . ., Ko ... A kis Zoltán örömmel és határozottan kivágta: — Kossuth Lajos. "Általános konsternáció lett a vége Ame­rika felfedezésének, mert ezt a nevet akkor hangosan nem volt szabad kimondani. De azért még sem lett belőle semmi baj sem az óvodában, sem otthon. (Nem tudom, ez élményét elmondta-e a nagy számüzöttnek, akinél Torinóban egy teljes napot töltött egyik olaszországi útja alkalmával, aki kitüntető vendégszeretettel fogadta és csak későn este bocsátotta el magától hosszú eszmecsere és az emlékezések kölcsönös meg­beszélése után.) Az iskola padjaival a Kollégiumban ismer­kedett meg. Itt tanulta a betűvetés mestersé­gét, nem lehetetlen, hogy éppen ajókay Móric padjában. Sok kedves emléke van ezekből az évekből tanítóiról, tanulótársairól. Á gimnázium alsó osztályait szintén Ko­máromban végezte az itteni kisgimnáziumban, „Komaromi ijapok becsülésünk és legőszintébb tiszteletünk nyil­vánítását, mellyel vagyunk Méllóságodnak Komárom, 1918 szeptember 4, igaz hívei: Asztalos Béla, gróf Dezasse János Komáromvármegye Komáromrnegye és alispánja Komárom sz, kir. város főispánja. F. Szabó Géza, Komárom szab. kir. város polgármestere a .lókai Egyesület társelnökei. Dr. Alapi Gyula, főtitkár. A komáromi főgimnázium tanári kara az alábbi meleg sorokban üdvözölte: Méltóságos Urunk ! Most, mikor hazánk visszhangzik Méltó­ságod nevének dicséretétől s a hálás megem­lékezésektől, amelyek jótettei nyomán fakadnak, — vagyis 70 éves születése napján, a pátriárka kornak küszöbén, — amikor még a világ­háborúnak mindent feledtető ereje sem tudja elnémítani a hálás hazát s főleg azt a nemzedéket, amely Méltóságod művein, mint emlőkön, neve­lődött a nagy ősök csekély, de hű utódaivá: akkor, valamint az egész magyar tanárság, amelynek Méltóságod hosszabb időn át atyja s vezére volt s melynek egységét, összetartását és lelkes nemzeti érzését Méltóságod teremtette meg egyéniségének gyűjtő, egyesitő és lelkesítő erejével, azonképpen a magyar tanárok egy kisded csoportja, a komáromi sz.-benedekrendi főgimnázium tanárkara sem maradhat távol attól a csendes, de annál bensőségesebb ünnepléstől, amely Méltóságodnak akarata elle­nére is megnyilatkozik minden ismerőse és tisztelője részéről ha nem is nyilvánosan, de legalább a szivekben. Hisz Méltóságodat úgy tekinti mindenki széles e hazában, mint a legnagyobb magyar tanárt, aki nemcsak ékesszólásával és műveivel, hanem áldozati tűzhelyre kitett, varázsos egyé­niségével is szolgálta mindmáig a hálátlannak, sőt elátkozottnak hiresztelt tanítói pályát, melyet a régi szállóigével ellentétben boldogságának erőforrásává avatott. Ezenfölül tanárkarunk minden tagja kész örömmel vallja magát Méltóságod tanítványának is, mert igazgatójától kezdve legfiatalabb tag­jáig tanulmányaiban müveivel, képesítő vizsgá­latain pedig jóindulatával Méltóságod jutatta ahhoz a kenyérhez, mely egész életén át tápláló eledele, fenntartója lett. De amire szintén büszke lehet tanárka­runk: az, hogy Méltóságod, mint intézetünk­nek egykori tanítványa, most is érzi és érezteti viselkedésével azt a viszonyt, amelyet a hálás fiú ápol holtáig anyja vagy dajkálói iránt, akik őt boldog kisded-korában ápolták, gondozták v. óvták s igy alapjait rakták le annak a fej­lődésnek, melyet később a felsőbb intézetek s az élet iskolája segítettek virágzásra és gyü­­mölcsözésre. Lám, innen repültek világgá irodalmi mű­ködésének első madarai: egy irodalmi vonat­kozású levele, valamint egy cikke a költő Zrí­nyiről, melyet a hálás utódok siettek kiásni a porfedfe folyóiratokból azzal a szándékkal, hogy rámutassanak egy algimnázista tollából kezdő nyomaira annak a dús fejlődésnek, amelyet a haza élvezett Méltóságodnak későbbi irodalmi virágzásában. Ezen büszkesége mellett intézetünk hálá­san emlékezik Méltóságodnak mindenkori szi­ves készségére is, amellyel házi ünnepeiben résztvett; legutóbb például azon ünnepén, ami­kor a komárommegyéi kath. vallásu nemes-ifjak boldog emlékű gyámolának, a szintén komá­­rommegyei Király József pécsi püspöknek, szobra leleplezésén azt a beszédet mondotta, amely tel­jes fényben ragyogtatta Méltóságodnak önzet­len, magyar lelkét, azaz készséges hódolatát oly ember iránt, aki a szegényedő magyarság erő­sítésére áldozta erényekben s később földi ja­vakban is gazdag életének megtakarított ha­gyatékát, még pedig szülő-megyéjének hasznára, — azonképen, mint Méltóságod is kész min­denkor szellemi kincseit s másnemű támoga­tását azon megyének áldozni, amely büszkén vallja Jókai melleit legnagyobb Írójának. Viszont példájával bizonyítja Méltóságod azt, hogy ez a megye és város reá, mint új Antaeusra, az az anyaföld, amelynek keblén megpihenve, uj erőt szokott gyűjteni a további munkára és küzdelmekre. Íme ezt a büszkeségét, ezt a háláját ipar­kodik íanárkarunk a reá bízott ifjúságnak is elméjébe és szivébe átültetni a végből, hogy mindegyikök átérezze lelke mélyén, "kiknek tar­tozik a haza szellemi téren legnagyobb hálával. Adja a jóságos Gondviselés, hogy büsz­keségünk és hálánk még sokáig virágozhassák Méltóságodnak tevékeny szelleme és vonzó egyénisége iránt ! Komárom, 1918. szeptember 4. Hálás tisztelői Mórocz Emílián igazgató s a főgimnázium tanári kara. * A nagynevű tudóst számosán keresték fel személyesen is e napon, megjelentek üdvözlé­sére fia, Beöthy László, a Magyar Szinházépitő r.-t. vezérigazgatója nejével és leányával, két veje: báró Csávossy Béla tart. huszárkapitány és Horn Albert, a Haditermény főtisztviselője, (Gyermekbarát, Ifjúság Lapja, Iskolai Kis Tü­kör, Növendékek Lapja stb.), e mellett szépiro­dalmi lapokban is (Nefelejts, Családi Kör, Fő­városi Lapok) sűrűén jelennek meg dolgozatai. A tehetséges és ambiciózus fiatalember már nyelveket tanul és résztvesz az akkor virágzó önképzőköri életben; egyik első novellájának kéziratát a komáromi múzeum levéltára őrzi. Elvégezve a gimnáziumi tanulmányokat, Pesten jogot hallgat és belekerül az irodalom sodrába. Még diákkorában jelenik meg első novellás kötete : Elbeszélések az ifjúság szá­mára. Megismerkedik korának hires Íróival: Pákh Alberttel, Vadnai Károllyal, Greguss Ágost­tal, Jókai Mór már régi ismerőse; az ut, me­lyen haladnia kell, egyenesen állott előtte. Az akkori idők szokása szerint jobb hiva­talt csak jogászok nyerhettek el, Beöthy Zsolt is a pénzügyminisztériumba kerül Lónyay Meny­hért mellé segédfogalmazónak, 1871-ben és pár évig ott hivatalnokoskodik, mint Thaly Kálmán is, hogy az Íróasztalt később a katedrával cse­rélje fel. Elég korán követte hajlamát és tanár lett Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomon bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbe hozza. szemben a Szent-András templommal. A gim­názium csengetyűje hivó Szavára bizonyára ő is sietett könyveivel a hóna alatt az iskola felé a diákévek édesen kevés gondjaival lelkében, i Tanárairól: Apa Benedekről, az esztergomi I születésű, külsöleg-belsőleg nagy magyarról és | Nyulassy Antalról, a költői lelkű professzorról, l szívesen emlékezik. Ez években már a gyermeki öntudat erő- I sen ébredez benne; nagy a hírneve Komárom- I ban is nagybátyjának, Beöthy Lászlónak, a j korán elhunyt nagy tehetségű humoristának, az | ötvenes évek legnépszerűbb Írójának. Édes I atyja is iróember volt, költeményeket, elbeszé­léseket, színdarabokat irt, jogtudományi dolgo­zatokon kivül. Íme, előtte állott a példa: haj­lamait tehát egyszerűen követni kellett, midőn 1861-ben a „Nefelejts“ c. szépirodalmi lapnak 13 éves korában kisebb dolgozatokat küldött be, melyet a lap közölt is. Komáromban elvégezvén a kisgimnáziu­­mot, Pestre ment és a református főgimnáziu­mot látogatta, itt tehát már az irodalom köz­vetlen közelében él. Ifjúsági lapokba dolgozik

Next

/
Thumbnails
Contents