Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-09-07 / 36. szám
2. oldal. 1918. szeptember 7 teljes üdvözletünkkel felkeressük, a szellemi nagyságot megillető hódolatunkat kívántuk Méltóságod előtt kifejezésre juttatni mi, akik Méltóságodat őseinek e viharvert város falai közt ringott bölcsői révén a szülőváros duzzadó önérzetével mindenkor komárominak s magunkénak tartottuk és ismertük. Komárom thjf. sz. kir. város közönségének 1918. szeptember hó 4-ik napján tartott rendes közgyűléséből. Komárom thjf. sz. kir. város közönsége nevében: F. Szabó Géza polgármester. A Jókai Egyesület üdvözlő levele igy hangzik: Méltóságos Elnök Ur ! A Jókai Egyesület nevében, mely büszkén vallja Méltóságodat vezérének, szivünk meleg ragaszkodásával köszöntjük életéveinek 70 éves évfordulóján. E tisztes életkor mögött munkás és eredményes élet sürü határkövei állanak, értékes, gazdag emlékek, melyek ércszobornál is maradandóbban hirdetik a késő nemzedékeknek Beöthy Zsolt nagy nevét. A magyar irodalom, tudomány és művészetek méltán tekinthetnek fel Méltóságodra e napon a legmélyebb tisztelettel, mint amelyek számára oly bőkezűen tárta fel tudásának gazdag kincsesházát hosszú évtizedeken keresztül. Nekünk, komáromiaknak, — akik oly szerencsések vagyunk, hogy Méltóságodat magunkénak tisztelhetjük s akik hosszú idők óta minden örömének és bánatának hü osztályosai voltunk és vagyunk, — e nap sokkal többet jelent. Méltóságodat korán elhívta közülünk az élet és színpadán dicsőséggel, sikerekkel, babérral halmozta el. Ezekből egy-egy fénysugár, egy babérág Komáromnak is jutott, hol Méltóságod otthon van, ahova mindenkor szeretettel hazavárjuk s ahol e nevezetes és emlékezetes napon Méltóságodhoz juttatjuk ez egyszerű sorokban mindazt a szeretetet, megbecsülést és jókívánságokat, melyeket a szülőföld csak nyújthat. A Gondviselés kegyelme adjon Méltóságodnak gondoktól mentes derűs éveket és verőfényes napokat, adja meg a nemes és szép lelkek boldogító egyensúlyát és az ezeket méltán megillető öntudatot és nyugalmat Méltóságodnak, aki joggal mondhatja el, hogy mindent elvégzett, ami reá bízatott. Midőn még arra kérjük, hogy Egyesületünket megtartani szíveskedjék mindenkor hálával tapasztalt értékes támogatásában, meleg szeretetében, fogadja Méltóságod igaz nagyra— Nos kis fiam, hiszen tudod; Ko . . ., Ko ... A kis Zoltán örömmel és határozottan kivágta: — Kossuth Lajos. "Általános konsternáció lett a vége Amerika felfedezésének, mert ezt a nevet akkor hangosan nem volt szabad kimondani. De azért még sem lett belőle semmi baj sem az óvodában, sem otthon. (Nem tudom, ez élményét elmondta-e a nagy számüzöttnek, akinél Torinóban egy teljes napot töltött egyik olaszországi útja alkalmával, aki kitüntető vendégszeretettel fogadta és csak későn este bocsátotta el magától hosszú eszmecsere és az emlékezések kölcsönös megbeszélése után.) Az iskola padjaival a Kollégiumban ismerkedett meg. Itt tanulta a betűvetés mesterségét, nem lehetetlen, hogy éppen ajókay Móric padjában. Sok kedves emléke van ezekből az évekből tanítóiról, tanulótársairól. Á gimnázium alsó osztályait szintén Komáromban végezte az itteni kisgimnáziumban, „Komaromi ijapok becsülésünk és legőszintébb tiszteletünk nyilvánítását, mellyel vagyunk Méllóságodnak Komárom, 1918 szeptember 4, igaz hívei: Asztalos Béla, gróf Dezasse János Komáromvármegye Komáromrnegye és alispánja Komárom sz, kir. város főispánja. F. Szabó Géza, Komárom szab. kir. város polgármestere a .lókai Egyesület társelnökei. Dr. Alapi Gyula, főtitkár. A komáromi főgimnázium tanári kara az alábbi meleg sorokban üdvözölte: Méltóságos Urunk ! Most, mikor hazánk visszhangzik Méltóságod nevének dicséretétől s a hálás megemlékezésektől, amelyek jótettei nyomán fakadnak, — vagyis 70 éves születése napján, a pátriárka kornak küszöbén, — amikor még a világháborúnak mindent feledtető ereje sem tudja elnémítani a hálás hazát s főleg azt a nemzedéket, amely Méltóságod művein, mint emlőkön, nevelődött a nagy ősök csekély, de hű utódaivá: akkor, valamint az egész magyar tanárság, amelynek Méltóságod hosszabb időn át atyja s vezére volt s melynek egységét, összetartását és lelkes nemzeti érzését Méltóságod teremtette meg egyéniségének gyűjtő, egyesitő és lelkesítő erejével, azonképpen a magyar tanárok egy kisded csoportja, a komáromi sz.-benedekrendi főgimnázium tanárkara sem maradhat távol attól a csendes, de annál bensőségesebb ünnepléstől, amely Méltóságodnak akarata ellenére is megnyilatkozik minden ismerőse és tisztelője részéről ha nem is nyilvánosan, de legalább a szivekben. Hisz Méltóságodat úgy tekinti mindenki széles e hazában, mint a legnagyobb magyar tanárt, aki nemcsak ékesszólásával és műveivel, hanem áldozati tűzhelyre kitett, varázsos egyéniségével is szolgálta mindmáig a hálátlannak, sőt elátkozottnak hiresztelt tanítói pályát, melyet a régi szállóigével ellentétben boldogságának erőforrásává avatott. Ezenfölül tanárkarunk minden tagja kész örömmel vallja magát Méltóságod tanítványának is, mert igazgatójától kezdve legfiatalabb tagjáig tanulmányaiban müveivel, képesítő vizsgálatain pedig jóindulatával Méltóságod jutatta ahhoz a kenyérhez, mely egész életén át tápláló eledele, fenntartója lett. De amire szintén büszke lehet tanárkarunk: az, hogy Méltóságod, mint intézetünknek egykori tanítványa, most is érzi és érezteti viselkedésével azt a viszonyt, amelyet a hálás fiú ápol holtáig anyja vagy dajkálói iránt, akik őt boldog kisded-korában ápolták, gondozták v. óvták s igy alapjait rakták le annak a fejlődésnek, melyet később a felsőbb intézetek s az élet iskolája segítettek virágzásra és gyümölcsözésre. Lám, innen repültek világgá irodalmi működésének első madarai: egy irodalmi vonatkozású levele, valamint egy cikke a költő Zrínyiről, melyet a hálás utódok siettek kiásni a porfedfe folyóiratokból azzal a szándékkal, hogy rámutassanak egy algimnázista tollából kezdő nyomaira annak a dús fejlődésnek, amelyet a haza élvezett Méltóságodnak későbbi irodalmi virágzásában. Ezen büszkesége mellett intézetünk hálásan emlékezik Méltóságodnak mindenkori szives készségére is, amellyel házi ünnepeiben résztvett; legutóbb például azon ünnepén, amikor a komárommegyéi kath. vallásu nemes-ifjak boldog emlékű gyámolának, a szintén komárommegyei Király József pécsi püspöknek, szobra leleplezésén azt a beszédet mondotta, amely teljes fényben ragyogtatta Méltóságodnak önzetlen, magyar lelkét, azaz készséges hódolatát oly ember iránt, aki a szegényedő magyarság erősítésére áldozta erényekben s később földi javakban is gazdag életének megtakarított hagyatékát, még pedig szülő-megyéjének hasznára, — azonképen, mint Méltóságod is kész mindenkor szellemi kincseit s másnemű támogatását azon megyének áldozni, amely büszkén vallja Jókai melleit legnagyobb Írójának. Viszont példájával bizonyítja Méltóságod azt, hogy ez a megye és város reá, mint új Antaeusra, az az anyaföld, amelynek keblén megpihenve, uj erőt szokott gyűjteni a további munkára és küzdelmekre. Íme ezt a büszkeségét, ezt a háláját iparkodik íanárkarunk a reá bízott ifjúságnak is elméjébe és szivébe átültetni a végből, hogy mindegyikök átérezze lelke mélyén, "kiknek tartozik a haza szellemi téren legnagyobb hálával. Adja a jóságos Gondviselés, hogy büszkeségünk és hálánk még sokáig virágozhassák Méltóságodnak tevékeny szelleme és vonzó egyénisége iránt ! Komárom, 1918. szeptember 4. Hálás tisztelői Mórocz Emílián igazgató s a főgimnázium tanári kara. * A nagynevű tudóst számosán keresték fel személyesen is e napon, megjelentek üdvözlésére fia, Beöthy László, a Magyar Szinházépitő r.-t. vezérigazgatója nejével és leányával, két veje: báró Csávossy Béla tart. huszárkapitány és Horn Albert, a Haditermény főtisztviselője, (Gyermekbarát, Ifjúság Lapja, Iskolai Kis Tükör, Növendékek Lapja stb.), e mellett szépirodalmi lapokban is (Nefelejts, Családi Kör, Fővárosi Lapok) sűrűén jelennek meg dolgozatai. A tehetséges és ambiciózus fiatalember már nyelveket tanul és résztvesz az akkor virágzó önképzőköri életben; egyik első novellájának kéziratát a komáromi múzeum levéltára őrzi. Elvégezve a gimnáziumi tanulmányokat, Pesten jogot hallgat és belekerül az irodalom sodrába. Még diákkorában jelenik meg első novellás kötete : Elbeszélések az ifjúság számára. Megismerkedik korának hires Íróival: Pákh Alberttel, Vadnai Károllyal, Greguss Ágosttal, Jókai Mór már régi ismerőse; az ut, melyen haladnia kell, egyenesen állott előtte. Az akkori idők szokása szerint jobb hivatalt csak jogászok nyerhettek el, Beöthy Zsolt is a pénzügyminisztériumba kerül Lónyay Menyhért mellé segédfogalmazónak, 1871-ben és pár évig ott hivatalnokoskodik, mint Thaly Kálmán is, hogy az Íróasztalt később a katedrával cserélje fel. Elég korán követte hajlamát és tanár lett Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomon bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza. szemben a Szent-András templommal. A gimnázium csengetyűje hivó Szavára bizonyára ő is sietett könyveivel a hóna alatt az iskola felé a diákévek édesen kevés gondjaival lelkében, i Tanárairól: Apa Benedekről, az esztergomi I születésű, külsöleg-belsőleg nagy magyarról és | Nyulassy Antalról, a költői lelkű professzorról, l szívesen emlékezik. Ez években már a gyermeki öntudat erő- I sen ébredez benne; nagy a hírneve Komárom- I ban is nagybátyjának, Beöthy Lászlónak, a j korán elhunyt nagy tehetségű humoristának, az | ötvenes évek legnépszerűbb Írójának. Édes I atyja is iróember volt, költeményeket, elbeszéléseket, színdarabokat irt, jogtudományi dolgozatokon kivül. Íme, előtte állott a példa: hajlamait tehát egyszerűen követni kellett, midőn 1861-ben a „Nefelejts“ c. szépirodalmi lapnak 13 éves korában kisebb dolgozatokat küldött be, melyet a lap közölt is. Komáromban elvégezvén a kisgimnáziumot, Pestre ment és a református főgimnáziumot látogatta, itt tehát már az irodalom közvetlen közelében él. Ifjúsági lapokba dolgozik
