Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-20 / 29. szám
2. oldal. Koniaromi Lapok 1918 július 20 mány hallgatólag siklik át a horvátországi események felett, s szemet huny oly dolgok előtt is, melyek előtt nem szabadna szemet hunynia. Igazán sajnálnánk, ha horvát testvéreinket erősebb eszközökkel kellene a helyes közjogi útra téríteni, de hát utóvégre magyarok vagyunk s igy vannak kötelességeink önmagunk iránt is. Miután pedig Szent István koronája a mi szemünkben egységes és oszthatlan, aggodalom fog el bennünket az úgy látszik mesterségesen titkolt horvát események iránt. Tisztán akarnánk látni ezen a téren is, hogy a délszláv aknával szemben kellő időben beilleszthessük a szükséges ellenaknát. Hogy aggodalmaink jogosak, abban ma már senki sem kételkedhetik. Ezeknek az aggodalmaknak adott kifejezést dr. Katona Mór egyetemi tanár, a jeles közjogász is „Az Újság“ hasábjain megjelent tartalmas vezércikkében és a sorok közt szinte türelmetlenül követelte, hogy a kormány adja mielőbb magyarázatát némely, teljesen érthetetlen horvátországi eseményeknek. Ezt a magyarázatot várjuk mi is, kik őszinte testvéries érzülettel viseltetünk ugyan vitéz horvát polgártársaink iránt s részünkről nem szívesen látnánk elszakadni a kötelékeket, melyek a horvát népet közel egy évezred óta hozzánk kapcsolják, de a rossz tréfát még a testvérnek sem bocsátjuk meg. A magyarázatra éppen ezért feltétlenül szükség van s várjuk is azt mielőbb. Mert hát mondott szóból ért az ember s utóvégre is igazán furcsa volna, ha mi magyarok azért ontottuk volna a vérünket patakszámra mindenik fronton s azért állottuk volna ki a hűség tüzpróbáját vértanúi önfeláldozással, hogy a magyar államtest megcsonkittassék s a magyar alkotmány ősi oklevele túlzó nemzetiségi álmok kedvéért csak úgy rövidesen és meglepetésszerüleg megnyirbáltassék . . . % * írószerek Spitzer Sándor könyv- és papirkereskedésében Komárom, Nádor-utca 29. szám kaphatók és szerezhetők be. VA¥.Wi*«míi<b nyíre az erődítésekben és a hadtápterületen alkalmazták állásépitésre. Midőn azonban a műszaki csapatok létszámában nagy hiányok mutatkoztak, derék árkászaink és utászaink mellé osztották be segítségül. A harctérre szállították, ahol harci állások, fedezékek és szállásfedezékek építését szabták feladatukul. E munkájuk végzése közben a munkásalakzatok a legkevésbbé sem voltak biztosított állapotban. Munkatereik, amelyek előtt csak tábori őrségek állottak, igen gyakran saját vonalaink előtt voltak. Ez természetesen szükségessé tette, hogy ott éjjel végeztessük a munkát; de ez a körülmény épenséggel nem akadályozta meg az ellenséget abban, hogy munkásszázadainkra, ahol csak tehette, a leghevesebb tüzérségi és gyalogsági tüzet zúdítsa, amelynek nem egy derék munkásunk áldozatul esett. Különösen az Isonzó mentén munkászászlóaljainknak ismételten alkalmuk nyílt arra, hogy kitüntessék magukat és bebizonyítsák, hogy az ő bátorságuk sem volt csekélyebb a harci csapatokénál. Vitézségükről hadd nyújtson fogalmat egy kis példa: Gazdasági női tanfolyam. (Ingyenes helyek hadiárvdk, özvegyek részére.) Az Országos Hadigondozó Hivatal a Sociális Missiótársulatnak Margitligeten (Pestmegyében Pomáz és Csobánka határában) létesített gazdasági női iskolájában hadiárvák és hadiözvegyek részére 60 teljes ellátással egybekötött ingyenes helyre pályázatot hirdet. Az iskola két évfolyamból áll s növendékeit, akik elméleti és gyakorlati kiképzésben részesülnek, kertészetre, " szőlőművelésre, gyümölcstenyésztésre, tejgazdaságra, sertés-baromfi és házinyul tenyésztésre, méhészetre, továbbá a háztartási ismeretekre, főzésre varrásra oktatja. A növendékek az^iskola 2 évfolyamának sikeres elvégzése után az intézettől végbizonyítványt nyernek. A most betöltésre kerülő 60 ingyenes helyekre igényt tarthatnak: 12 éven felüli leány hadiárvák és 30 évesnél nem idősebb hadiözvegyek, akik legalább 4 elemi osztályt végeztek, ép és egészséges testalkatuak és az előirt munkálatok végzésére alkalmasak. A kellően felszerelt pályázati kérvényeket lehetőleg mielőbb, de legkésőbb 1918. évi julius hó 31-ig kell az Országos Hadigondozó Hivatalba (VI. Vilmos császár-ut 37. sz.) beküldeni. A felvételi kérvényekhez az alább felsorolt okmányokat kell mellékelni: a) a folyamodó születési anyakönyvi kivonatát (keresztlevelét), b) a hadiárva atyjának, illetve az eltartásra kötelezett egyénnek (hadiözvegyeknél a férjnek) halálát igazoló halotti anyakönyvi kivonatot, ennek hiányában a katonai parancsnokság, tábori lelkészi hivatal, esetleg a Vörö Kereszt tudakozódó irodájának a hadbavonult hősi haláláról vagy eltűntéről szóló értesítését. c) a folyamodó utolsó iskolai bizonyítványát., d) himlőoltási bizonyítványát, e) orvosi bizonyítványt arról, hogy a pályázó ép és egészséges testalkatú és gazdasági munkálatok elvégzésére alkalmas szervezettel bir. f) a folyamodónak, illetőleg eltartására kötelezett hozzátartozóinak (szülőnek, nagyszüleinek) vagyoni állapotát és évi jövedelmét igazoló hatósági bizonyítványt. Amennyiben az itt megjelölt okmányok valamelyikének beszerzése a kitűzött határidőig eszközölhető nem volna, a kérvény a hiányzó okm ínyok nélkül is benyújtható, ez esetben azonban a hiányzó okmányok legkésőbb 1918. évi augusztus hó 15-ig pótlólag csatolandók. Budapest, 1918. évi julius hó 5-én. Kun, államliíkár. Az Országos Hadigondozó Hivatal alelnöke. A Fellah-völgy egyik határmagaslatán, Malborgeth mellett egy bosnyák-hercegovinai munkásszázad egy harci állás kiépítésével foglalkozott. Hirtelen gyalogsági tűzzel ütöttek rajta. „Gyorsan fedezékbe!“ kiáltotta emberei felé az építés vezetője. „Ugyan miért?“ kérdezte tőle egy nekiterpeszkedve serénykedő hórihorgas muzulmán. „Hiszen a taliánok roszszul lőnek és sohasem találnak. Azután meg minden a sorstól függ!“ De nemcsak erődítési és biztositó munkáknál, hanem támadásoknál is fontos szerep várt a munkásszázadokra. Midőn az 1916-iki májusi offenziva alatt a gráci hadtest Asiagónak lendült, magadba nyúló meredek sziklafalak, amelyek keskeny szakadékba torkoltak, már-már úgy látszott, hogy megakadályozzák a további előnyomulást. Az utat ugyanis a menekülő olaszok robbantásokkal járhatlanná tették. Szerencsére azonban a harcoló csapatok nyomába munkás-osztagok léptek, akik rövid idő alatt annyira helyreállították az utat, hogy nemcsak a menetelés, hanem az utánpótlás céljaira is használható volt. — Saját tudósítónktól. — A Zsirközpont figyelméből és jóvoltából közel tiz hónap óta nem jut szappan Komárom város közönségének, a mely a szappanhiány miatt a leglehetetlenebb helyzetbe került. A közönségnek vagy le kellett mondani a tisztálkodásról, vagy pedig a leghihetetlenebb árakon kellett megvennie a szappan nevet diffamáló homok és kátrány keveréket, a mi természetes, hogy jobb hiányában vevőkre talált, sőt keresett volt. A közönség állandó panaszára, volt hét, hogy ötven reklamációt is kaptunk, a Komáromi Lapok a legerélyesebben állást foglalt a Zsirközpont ellen és követelte, hogy a városi hatóság a legdrasztikusabb módon szerezzen elégtételt azért a bántó könnyelműségért, a mellyel a Zsirközpont Komárom irányában viseltetett. A szappan kérdést állandóan napirenden tartottuk és rendületlenül hangoztattuk az erélyes cselekvés szükségességét. Annyival is inkább, mert vidéki laptársainkból arról győződhettünk meg, hogy a Dunántúlon minden város megkapja a havi kontingensét, csak éppen Komárom nem. Végre a városi hatóság is erélyes lépésre szánta el magát. A Zsirközpont ellen feljelentést terjesztett fel a miniszterelnökhöz, a belügyi- és közélelmezési miniszterhez, a kiktől sürgős vizsgálat elrendelését kérte a Zsirközpont ellen. A városházán Szijj Ferenc dr. városi tanácsos, kihez a szappan ügy tartozik, a következőket mondotta a Komáromi Lapok munkatársának ez ügyben: — A közönség panasza teljesen jogosult. Hat hónap óta nem kaptunk a Zsirközponttól szappant annak dacára, hogy néhány ízben a sok levelezéstől eltekintve, személyesen is interveniáltam a komáromi közönség szappanáért és annak szállítását meg is ígérték. Az Ígéret csak ígéret maradt. Erre a kormánybiztoshoz fordultam, aki sürgönyileg értesített, hogy utasította a Zsirközpontot a komáromi szappan ellátás teljesítésére. Erre sem reagált a központ. Most jelent meg egy miniszteri rendelet a köztisztaság érdekében. Ezt az alkalmat felhasználtuk arra, hogy végre radikális orvoslást Az útépítés és az ellenség által megrongált utak helyreállítása terén munkásalakzataink egyenesen bámulatraméltó eredményeket értek el. Különösen azok mesélhetnének erről, akik a háború elején Lengyelországban és Galíciában munkában látták a munkás-századokat. Gyakran térdig mocsárban és agyagos sárban gázolva, dermesztő hidegben és magas hóban alkották e dicsőség nem koszoruzta hősök az útépítés remekeit. Az anyagot olykor messziről kellett hozniok. Micsoda végtelenül súlyos erőfeszítésbe kerültek e munkák, amelyeK teljesítése nélkül pedig katonáink nem is juthattak volna abba a helyzetbe, hogy megmutassák az ellenségnek, ki a legény a gáton. A harc érdekei olykor megkövetelték, hogy a lehető leggyorsabban nehéz tüzérség kerüljön hatásos tüzelőállásba. Ilyenkor munkáskatonáinknak boszorkányos gyorsasággal kellett a parancsokat végrehajtaniok. Egy példát a sok közül. A karinthiaí fronton fordult elő 1915 őszén. Ott a Kaltwasser-völgyben négy kilométeres ut van, amely azonban csak málhás állatok és könnyű jármüvek részére Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomon bajosoknak és székszonulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje sen rendbe hozza. Kínáról a friripont ellen.