Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-07-20 / 29. szám
I#íl8. Julius 20. „Komáromi Lapok 3. oldal. A VARMEGYE. £gg haui közigazgatás. Komáromvármegye közigazgatási bizottsága kedden tartotta rendes havi ülését gróf Dezasse János főispán elnöklete alatt. Az ülésen résztvettek Asztalos Béla alispán, Bathó Lajos főjegyző, dr. Madarassy Pál árvaszéki elnök, dr. Witausek Károly t. főügyész, dr. Mezey János t. főorvos, Bariha János kir. tanácsos, pénzügyigazgató, Berzsenyi-Janosits József kir. műszaki tanácsos. Mirtse Lajos kir. tanfelügyelő, Karcsay Gyula gazdasági felügyelő, dr. Füves Károly kir. ügyész, Faltényi Alfréd kir. főállatorvos előadók továbbá: Baranyay Géza, Csermák Hugó, gr. Esterházy Móric, Jaross Vilmos, Lózerí Kálmán, Palkovich Viktor, Thaly Ferenc biz. tagok és dr. Zsindely Ferenc jegyző. Az előadók jelentéseiből a következőket emeljük ki: Az alispán jelentése a személyi ügyekről emlékezik meg és a közigazgatás zavartalan menetéről ad számot. A tiszti főorvos előadása szerint a közegészségügy állapota kedvező. Járványos betegségek felléptek és pedig a difteriíisz 8 községben 10 betegedés 3 halálesettel, a kanyaró 14 községben 173 megbetegedés 9 halálesettel, a vörheny 9 községben 64 megbetegedés 6 halálesettel, a hasi hagymáz 15 községben 29 betegedés és 2 halálesettel, a vérhas 6 községben 22 betegedés és 2 halálesettel, a hólyagos himlő 2 községben 8 megbetegedés 2 halálesettel. Tardos község lakosai a himlő ellen beoltattak. A Feketehát pusztán fellépett vérhas járvány az elkülönítés folytán lokalizálva lett. A jelentés meleg szavakkal ecseteli az anya és csecsemővédelem terén a társadalomra váró teendőket és ezen tárgyban megindítandó akció körvonalait mutatja be. Az államépitészeti hivatal főnöke jelentése szerint a közutak állapota kifogástalan. A kir. tanfelügyelő előadása szerint a VI. osztályú záróvizsgáiatokrói szóló jelentések nem érkeztek be a vármegye minden járásából és az eredményről csak a jövő havi ülésen tehet jelentést. A tanítói személyzet a termés átvételhez a közoktatásügyi miniszter rendelkezése szerint igénybe vehető. A kir. ügyész jelentése szerint junius végén a törvényszék foglyainak száma 16 férfi és 24 nőből állott, mig a fiatalkorúak női fogházában 120 volt a foglyok száma. Az ülés a folyó ügyek letárgyalása után véget ért. (+) fi uármegge rendkiuDIi közgyűlése. Csütörtökön rendkívüli közgyűlésre gyűltek össze a vármegye törvényhatósági tagjai. A közgyűlés egyetlen tárgya az állásfoglalás volt a királyi családdal szemben terjesztett nemtelen rágalmakkal szemben. Gróf Dezasse János főispán féltizenegy órakor nyitotta meg a közgyűlést, lendületes szavakkal ecsetelve a helyzetet, a tárgyat, a mely a közgyűlés egybehivását szükségessé tette. Bathó Lajos főjegyző terjesztette ezután elő az önérzetes szavakkal megszerkesztett határozati javaslatot, mely a királyi családdal kapcsolatban az entente által tervszerűen terjesztett rágalmakat megbélyegzi, azokat elitéli és a vármegye közönsége változatlan hódolatáról és hűségéről biztosítja a királyi párt. A határozatot a miniszterelnök utján juttatja a közgyűlés a legmagasabb helyre. Az előadói javaslathoz dr. Aranyossy László bizottsági tag szólalt fel, aki önérzetes hangon és széles történelmi alapon elemzi a magyar nemzetnek királyához való viszonyát, a magyar nép lelkét vizsgálva megállapítja annak évszázadokon át a királylyal szemben kialakult törhetetlen hűségét, ragaszkodását és szeretetét. Fiatal királyunkkal szemben, aki oly sok megértéssel fordult a nemzet felé és oly sok évszázados vágyát ígérkezett teljesíteni, a nemzet a legnagyobb hálára van lekötelezve. Ez alapon a gálád rágalmakkal szemben kötelességünk állast foglalni és a királyt a hagyományos magyar hűségről biztosítani. Ez értelemben járul a határozati javaslathoz. A formás és szónoki lendülettel előadott beszédet zajosan megtapsolta a közgyűlés, mely a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta s ezzel véget ért. (f) A vármegyei árvaszék dicsérete. Nemrégiben a kormány elrendelte a hadbavonultak és hozzátartozóik összeírását, hogy igy a hadigondozó hivatal tiszta képet nyerjen a rá váró feladatok terjedelméről. Igaz örömünkre szolgál, hogy ezt a fontos és sok fáradságot igénylő munkát az összes vármegyék közt a mi vármegyénk, Komárom vármegye árvaszéke végezte el legelsőnek. Erről tanúskodik az Országos Hadigondoző Hivatal leirata, mely meleg elismeréssel méltányolja az árvaszék kiváló ügybuzgóságát. Ez az elismerés elsősorban dr. Madarassy Pálnak, az árvaszék közszeretetben álló, népszerű elnökének szól, a ki fáradhatlan lelkiismeretességgel, nagy hozzáértéssel felel meg fontos hivatásának s a megcsökkent munkaerő dacára is fennakadás nélkül, kiváló eredménnyel vezeti a megyei árvák ügyeit. Az Országos Hadigondozó Hivatal leiratát különben egész terjedelmében ideiktatjuk, a mint következik : Országos Hadigondozó Hivatal. (Budapest, V., Vilmos császár-ut 37.) 42531/11. sz. keressünk és illetékes helyeken a Zsirközpont eljárása ellen óvást emeltünk. Megjegyezni kívánjuk, hogy ez ügynek már négy kilós aktája van, amely amellett szól, hogy a Zsirközpontnak még ennyi kérés sem volt elegendő, hogy szappant adjon. A tó-utcai Pythia. — Saját tudósitónktól. — Még talán soha sem örvendett olyan nagy népszerűségnek a jóslás mestersége és soha nem volt olyan jövedelmező, mint most, háború idején, a mikor az emberek nagy része, még azok is, a kik a háború előtt lemosolyogták a babonás embereket, hisznek és a legtöbbször megnyugvást találnak a babonákban és a jóslásokban. Ez a jelenség a mai időkben, a „vasidegek“ korában érthető és nem nehéz okát adni, hogy a tömeg miért fordul ismét a jósláshoz. A kedvező helyzetet, mint számos alkalommal a lapok jelentik, az élelmes emberek a maguk előnyére igyekeznek kihasználni és felcsapnak jósnak s igy élnek vissza az emberek bizalmával. Ezt a bizalmat ezek a jósok, ha nem is hosszú ideig, de legalább addig élvezik, a mig kifoszthatják áldozataikat! Komáromnak is adóit a háború egy Pythiát Mészáros Józsefné személyében, a ki a Tó-utcai 4. számú házban adóit tanácsot, mondod jóslásokat tenyerekből, fejtett álmokat szegény asszonyok, cselédek, katonák számára. A jóslás hire csakhamar szétfutott és mind nagyobb lett az érdeklődők száma, a kik alig várták, hogy a jósnő elé kerülhessenek. Mészáros Józsefné értette a módját, hogy miként kell az emberek hiszékenységét fejleszteni és felkelteni. A íó-ulcai jósnő hire természetesen eljutott a rendőrséghez is, a mely tudvalevőleg nem barátja a jóslás tudományának és eljárást indított Mészáros Józsefné ellen. . .. Sok szegény cseléd bánkódik, most mi lesz, hogyan megy férjhez, ha nem lesz, a ki erre a művészetre kioktassa s aki jövendő sorsát megjósolja. Jegyezzünk hadikölcsönt! volt használható. Ezt az utat a lehető leggyorsabban egy harminc és feles mozsárüteg szállithatására kellett alkalmassá tenni. Egy árkász félszázad, amely mellé munkásszázadokat adtak, alig 36 órán belül elvégezte e nehéz munkát. A műszaki csapatokban, mint már említettük, beállott érezhető hiány azonban szükségessé tette, hogy az építő- és munkásszázadokat más munkákra is alkalmazzuk. így nem egy esetben kitűnő hídépítőknek is bizonyultak. Nemcsak pallókat, hanem nehéz hadtáphidakat is kellett pedig építeniük. Midőn e tekintetben egyre fokozódó követelmények merültek fel, szükségessé vált, hogy alkalmas katonai és népfelkelő munkásokból külön hidosztagok állíttassanak egybe. Jelentékeny nehézségeket okozott az épületfák megszerzése is, amelyeket a legtöbb esetben iziben, az épen ledöntött élő fákból kellett előállítani. E célra a hadsereg körletében levő gőzfürészeket a munkásosztagok üzembe helyezték. Amint említettük, az építőanyagnak a harcvonalakba való szállítása különösen nehéz volt. Mi mindenről képesek beszámolni pl. azok a szállító- és munkásszázadok, amelyeknek röviddel az olasz háború kitörése után a havasokban a legnagyobb terheket kellett tovaszállitaniok. Derék embereink a legnehezebb hegyi ösvényeken kúsztak felfelé. Elég gyakran napvilág mellett és az ellenség előtt kellett e vigasztalan utakat megtenni, mert az utak leleplezésére szükséges nagymennyiségű anyagot még a völgyekből kellett felszántani. Minden lépésre és minden kapaszkodásra vigyázva, ellenséges golyóktól körülsüvitve kellett az anyagot harcoló bajtársaik számára sok ezer méternyi magasságba cipelniük. A hadvezetőségnek az a törekvése is, hogy a mögöttes országot és a vasutakat lehetőleg tehermentesítse, arra vezetett, hogy a munkásszázadokból az iparosokat kivonták és műhelyekben alkalmazták, amelyekben hadiszükségleti cikkeket gyártottak. Egész gyárakat helyeztek üzembe, bányaüzemeket is folytattak és ezeket mind munkáskatonáink tartolták fenn. Épilő-, munkás- és szállitószázadaink teljesítményei természetesen a hadvezetőség legmagasabb tényezőinek figyelmét is magukra vonták. Áldozatkész tevékenységük legfőbb jutalma azonban csak akkor jutott osztályrészükül, midőn Ő Felsége az összes parancsnokságoknak kiadott parancsban működésüket elismerő szavakkal emelte ki. Ma már sok munkáskatonát látni, akinek mellén a vas érdemkereszt és nem ritkán a vitézségi érem is ékeskedik. Munkásalakzataink a néma hősiesség képviselői. Súlyos, de igazságos védelmi harcaink szerencsés kimeneteléhez, a végleges győzelem kivívásához az ő munkájuk nagy alkotásokkal járul hozzá. Gondolják meg ezt különösen azok, akik munkásalakzataink tevékenységét eddig nem méltányolták eléggé! Vármegye árvaszéki elnökének Komárom. Midőn 28/eln. 1918. sz. jelentését tudomásul veszem, örömömre szolgál annak megállapítása, hogy a hadbavonultak és hozzátartozóik összéirását az összes vármegyék közölt Elnök ur végeztette el legelsőnek. Fogadja Elnök ur kivaló ügybuzgósagáért és eredményes fáradozásaiért az Országos Hadigondozó Hivatal meleg köszönetét. Budapest, 1918. julius hó 3-án. Az elnök megbízásából: Sárkány s. k., min. osztálytanácsos. (f) Az aratóosztagok. Egyik földbirtokos írja : »A gazdákat, akik még magas napszámbérért sem tudnak aratókat és munkásokat kapni, súlyosan érintette a honvédelmi miniszter rendelete, mely szerint az idei aratás időre C3ak korlátolt számban bocsáthat katonai aratóosztagokat a gazdaküzönség rendelkezésére. Pedig csak ily módon lehetett volna helyettesíteni az orosz hadifoglyokat, akik vagy elhagyták már a helyeiket, vagy pedig még annyit sem akarnak dolgozni, mint eddig. A korlátolt számú munkásosztagokéit természetesen kétségbeesett vetélkedés indult meg s csak egy gazda a megmondhatója, hogy mennyi fáradságba kerül pár szál katona biztosítása. De meg azok sem örülhetnek nagyon, akik megkapták a kívánt kontingenst. A legtöbb kivezényelt osztagban ugyanis