Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)

1918-07-20 / 29. szám

Harminckilencedik évfolyam. 29. szám. Komárom, 1918. Julius 20.

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

Politikai és társada Imi lap.

Előfizetési ár helyben és vidékre:

Egész évre 16 K Félévre 8 R Negyedévre é K Egyes szám ára: 30 fillér.

Megjelenik minden szombaton.

Lapvezér: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: KISS GYULA dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, fiádor-u. 29.,

hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza.

A szociális

problémák ezernyi tömege vár megoldásra. És ezeket a megoldásokat nem lehet keztyűs kezekkel végrehajtani, de még kevésbbé lehet messzi, távoli időpontokra kitolni. Gyors és ugyanakkor határozott intézkedésekre van szükség, hogy behegesszük azokat a véresen felmart sebeket, melyeket a háború dühös, elborult szemű fenevadja ejtett a társadalom testén.

E problémák közül különösen egy rikoltoz ki társai közül a maga szánalomraméltóságával és meztelen szegénységével : a hadi árvák sorsának kérdése. A hadi árvákkal szemben még nagy, szent kötelezettségeink vannak, melyeket le kell velük szemben rónunk. S ez nem lehet gyatrán kérkedő kárpótlás azokért a veszteségekért, melyeket fájdalomtól esett szívvel kellett elszenvedniük, nem lehet hiú malaszt, hanem tények és teltek gyógyító balzsama. Balzsam, melynek az árvákkal való együttérzés adja meg aranyszinét, melynek igazi, komoly szándékkal összeszürt tartalom adja meg sebhegesztő, irgalmas hatását. Rózsaszínű, jótékonyság jegyit szépségflastrom még nem fogja elállitani szivük vére hullását, zsurokkal és teaestéiyekkel egybekötött fillérgyűjtés még nem fogja enyhíteni szegény hadi

árvák sorsának kisértő bizonytalanságát. Elég volt már a szoárés jótékonyságból, ahol szép frázisok hangzottak el levegőben úszó szociális kérdésekről, de komoly igyekvés és elszánt akarás ezek megoldására annál kevesebb volt.

Elég volt már a sok koncertből, kabaréból, virágünnepélyből, hadi bálokból, táncestélyekből, melyek sehogysem illenek a mai komor időkhöz s inkább a léha szórakozásvágyat szolgálják s csak úgy mellékesen a ci in kedvéért illeszkednek hozzá a hadi jótékonycélokhoz.

Meg kell gondolnunk azt, hogy a hadi árvák szent, páratlan áldozatot hoztak : atyjukat ragadta el tőlük a háború könyörtelen karma, az atyai szeretet melegét emésztette fel előlük a világot átharapó égés, hogy kis családi tűzhelyek enyhe, bizalmas ragyogásával táplálja a maga förtelmesen rut, veres lebogását. Kiloptuk a hadi árvák szivéből az atyai oltalom félelmet eloszlató, biztos tudatát, tehát megfelelő ellenértékkel kell elállitanunk az ő gyámoltalan, íölcsukló sírásukat. És ezt csak egy országos akció teheti, komoly és öntudatos egybefogódzása a szeretetnek és akaratnak, a jószándéknak és irgalmas szivii áldozatkészségnek.

A Drávántuli

országrészről édes keveset hallunk mostanában.

, Úgy látszik, hogy a cenzúra erős szemmel figyel a horvátországi eseményekre s a sajtó azért nem foglalkozhatik velük részletesebben. Nem lehetetlen tehát, hogy itt is valami meglepetés készül a számunkra, mert hisz horvát testvéreink a háború előtt sem valami melegen ápolták a Magyarországhoz való tartozás kötelékeit, sőt a legtöbbjük azok lazitásáia, hogy ne mondják sommás elvágására törekedett.

S hogy valami forrong Horvátországban, ami erős csorbát fog okozni a régi közjogi kereteken, azt körülbelül bizonyosra vehetjük. A cenzúra rostáján áthulló szűkszavú hirek arról tesznek bizonyságot, hogy horvát testvéreink nagy része külön válási gondolatokkal foglalkozik s a csehek ragadós példája után önálló délszláv állam létesítésében fárad. Ez a régi álom most a háború véres napjaiban az elérhető valóság jellegét öltötte magára, nem csoda tehát, ha a temparamentumos horvát nép, mely a harci vitézség terén is fényes példáit adta kiválóságának, úgyszólván egészen oda dobta magát a nagy illyr álmok karjába.

A csoda csak az, hogy semmi olyan jelenséget nem észlelünk a kormány részéröl, mely a régi közjogi keretek hatékony védelmét célozná, sőt egyenesen azt látjuk, hogy a kor-Jegyzett már hadikölcsönt?

KOMAROMI lapok

tárcája.

Hol apró falvak nádas házikóit Beárnyékozza lassú, méla gyász;

Honnét elszállt a nóták vadgalambja S a fészkén szófián árvaság tanyáz;

Hol nincs már könny, mert mindet elsiratták A héttőrdöfte, drága Máriák:

— Fonjunk a szivünk szent csodálatából E házikókra fénylő glóriát!

És ott fönt-fönt a hadakutja végén,

Hol csillagokról öröktűz lobog,

Hol büszke fővel állnak sorfalat már Csataterekről eltűnt táborok:

— Omoljon össze lelkünk ott a porba S ha van még benne hűség, hála, hit:

Kérje az Istent, hogy csak nékik adja Az örökélet legszebb napjait 1

László Sándor.

littaHÉk a vilásiiicnM ifL

A munkásalakzatok jelentőségéről és helyzetéről a nagy közönségben még mindig oly nézetek uralkodnak, amelyek a valóságnak alig felelnek meg. A dicsőségnélküliek hadseregétől, akik puska helyett ásóval és lapáttal lépnek sorompóba hazájuk védelmére, niég mindig megtagadják némelyek azt a tiszteletet, amellyel pedig a háború alatt kifejtett nagy teljesítményeiknek tartoznának! Még mindig szeretik a munkásosztagokat a harcoló csapatokkal összehasonlítva, azt mondogatni, hogy: „Ej, mit! Munkásalakzatok! Hiszen ezek nem is katonák! Ezek nem is veszélyeztetett területen dolgoznak! Az pedig, hogy künn dolgoznak-e vagy itt a mögöttes országban, igazán mindegy!"

Ezzel az elfogultsággal, ezzel az igazságtalan véleménnyel a legnyomatékosabban szembe kell szállanunk. Ismeretes, hogy a munkásszázadok rendesen katonai szolgálatra kevésbbé alkalmas, javarészt elég öreg emberekből állanak. A háború kitörése után és az első mozgó harcok idején a munkásszázadokat legtöbb-Glória.

hol emberirtó viharok csatáztak,

S vérből páráznak föl a hajnalok;

Hol átborzongva szállnak majd keresztül Csodákat szülő hosszú századok ;

Ahol az alkony alvadt vért fürösztget, Mikor a fák közt félve átremeg :

— Imádság szálljon ott a holt rögekre

S könnyünk öntözzön minden porszemet 1

Ahol a rabság avarrá tarolja A legszebb évek ifjú tavaszát,

Ahol dúlt erdők elrejtett zugába Szivekből nőnek a vadrózsafák;

Ahol az áldott, édes anyaföldnek Fájdalma ül a nyirkereszteken:

— Lebegjen ott a lelkünk hű szerelme,

S ott minden álom szent, áldott legyen 1

Mindenki tudja, elis- _ POLITZER MÓR

meri és elmondja*, hogy Homárom, Nádor-utca I9<

........ üzletében a legszebb minőségű férfi cipői*» divatárui*, fehérneműéi* stb. kaphatói*.