Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-12-28 / 52. szám
Harminckilencedik évfolyam. 52. sxám. SS-omÄrsuws, £818. december 28. LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 20 K Félévre 10 K Negyedévre 5 K Egyes szám ára: 40 fillér. Megjelenik minden szombaton. Politikai és társadaífri íssp. Lapvezér: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: KISS GYULA dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. mi uár reánk még ? Kérdezzük magunktól fásultan ; mi vár még reánk ? Sóhajtjuk lemondóan, mi vár még reánk ? Nézünk töprengve, gondolat nélkül magunk elé. Magyar rögökre tapos ellenségünk lába. Ma megelégszenek ezzel. Mit fognak kívánni holnap? Hol fog megállani hóditó ütjük, ki fog elébe állni féktelen nekilendülésüknek — nem tudjuk. Kérdések, amikre hiába várunk feleletet, nem kapunk sehonnan megnyugtató választ . . . Maroknyi magyarságunknak e fullasztó, rémületes órákban az elkeseredéstől, kezét ökölbe szorító indulattól a torkában dobog a szive. Szerencsés ellenfeleink cigarettafüst mellett intézik el sorsunkat. Habozás nélkül mondanak igent leggyülölködőbb szomszédaink badarnál-badarabb, lehetetlen kívánságaira s nincs emberünk, aki megmondja nekik, hogy a magyar népbe századokig tartó elkeseredést ültetnek az ilyen bánásmóddal. Telepedett már ránk sokszor győző ellen, de amidőn, már érezte öklünket s lett légyen bármilyen is az elnyomatás, egy tulajdonunk mindig j megmaradt, a reménység a jövőben. Ma j kezdik már ezt is kiölni belőlünk. Mit remélhetünk mi, kis embersziget, népek ellenséges óceánjában, mit várha-Versek. Testvérek vagyunk!* Irta: Tuba Károly. A rémségeknek véres káoszából Már keresik a mentő utakat, S nem támad Mózes, ki a szomjúságra Bűvös varázzsal forrást fakasztana ! Négy világtájra iiszköt dobtatok, Fölrúgtátok a béke nyugodalmát S fölszabadult sok rémes indulat, Minden fekély egyszerre fölfakadt, Mit eltemettek hosszú századévek. De nem sok még az Ínség és nyomor! Kik csináltátok : tűrjétek tovább! Bősz Néró kell e poshadó világnak, Hadd bömböljön a dögvészes födelem, Miként a tenger zordan és veszetten! Vadság a lelket tegye féktelenné! Irtó Ínséget hordjon szét magával, Pusztítson, öljön, zúzzon szerte mindent, Mi verejtékes szorgalom gyümölcse! * Mutatvány a jeles poétának most megjelent ersesköny véből. tunk könyörülelet tőlünk idegen, bennünket nem ismerő népünk, háborúba kényszeritettségét nem tudó békekonferenciától? Ott fenékig fogják üríteni a győzelem serlegét s az üröm csak mi ránk fog maradni. Wilson ? Mit bizhatunk egy emberben ? Hiszen egy uj Krisztusnak kell lennie annak a férfiúnak, aki a világ háborgását ma le akarja csillapítani. Háborognak a népek, de jobban háborog alattunk a föld. Ma még csak egyes rezdüléseit lehet érezni, de már messze forradalmi vihara dobban s az rázza a földet. Ki tudja, fog-e uralkodni Wilson a népeken s a földeken ? Ne várjunk senkitől semmit, egyben bizzunk: önmagunkban ! Nincs egy barátunk sem, csak önmagunk ! Ne legyünk hát ellenségei önmagunknak, mert ha valamit ki tudunk vinni mi magunk, az biztosabban van megalapozva bárki segítségénél. S ha magunkban megleljük az erőt, a poklok ördögei sem dönthetnek meg. Őszinte jó kivánatait küldi az uj év alkalmával SPITZER SÁNDOR könyvnyomda tulajdonos. Szent őrület fészkeljen szívbe-agyba, Legyen a Romlás bűnös cimborája, Mint száznyelvű sárkány okádjon szennyet! Undok fertőbe merüljön a föld, S a romok fölött, mint összegázolt féreg, Rút vonagiással fetrengjen az ember. I Nincs más kigázolás a födelemből, Mint fölrúgni az egész világrendet S csodás, hatalmas, szent megtisztulással, Új vágyakkal az elgyötört szívekbe Újult világba újra kezdeni, Hol gőgös, zsarnok Caesárok nincsenek, S nem isznak többé békepoharat, Mert ember: ember s mi testvérek vagyunk ! (1916.)_______ Mozdulj meg föld. Irta: Jakab József. Mozdulj meg, Föld ! Dobbanjon meg szived! A barna testben ujratelt az ér. Erős karod bosszuló pörölyét Emelje a piros forrás, a vér. A vér, mely elhült, táplált, öntözött: Rubinnal szórta tarka köntösöd. 1919. Uj esztendő küszöbén állasz te szerencsédtől cserbenhagyott szomorú Magyarország! Mielőtt ezt a küszöböt átléped, kell hogy eszedbe jusson a múlt minden szenvedése, bánata, sóhajtása, öröme és megjelenjék lelki szemeid előtt a jövő képe, bár elmosódottan, az idő rendkívüli ereje által kivehetetlen távolba tolatva. Az ó-év utolsó fordulójánál álljunk meg egy pillanatra. Nem azért, hogy visszatekintsünk a letűnt eseményekre, hanem azért, hogy a heves iramtól elfáradt érzékeinket megpihentetve, felfrissítve, salakjaitól megszabadítva vigyük át az uj esztendő kapuján. Az ó-évi forradalmi tisztulás megajándékozott minket régi álmaink teljesedésével, nem zetünk politikai feltámadásával, mely lelkünket a munkakedv boldogságával futtatta be. A reánk következő események azonban eleven húsúnkba marták fogaikat és a sebekből kibugyogó elbusulás itt-ott a lelkünkre rakodott boldogság patináját is feloldotta és helyébe a bizonytalanság érzete rakodott le, mely bennünket kapkodókká, mondhatni meggondolatlanokká tett. Nézzünk végig a még megmaradt országunkon. Lehef-e megnyugvással fogadni a viszonyok ekkora eltolódását? Lehet-e mással megmagyarázni az események indító rugói: mint azzal, hogy a forradalmi jelszavak elpattanása minden emberben más viszhangot keltett és csak kevés azoknak a száma, akik a helyes értelmezés és hirdetés alapján állanak. Az ország lakóinak egy része szervezkedik, de egy tekintélyes része ingyenélő, munkátalan. Szervezkednek, tömörülnek az együttdolgozók, együtt élők. Mindenki meg akarja javi-Mozdulj meg, Föld! Mi oly gyöngék vagyunk, Mint aivó tűzben végső lobbanás. Rázd meg világot tartó válladat, Mert sírba sülyed a föltámadás. Ha bálvány voltál s a lét áldozat, Mi áldtunk és áldoztunk is sokat! Mozdulj meg, Föld! Ápoltuk hüs meződ, Szorgos gonddal gondoztuk fű-hajad, Ékesre szabtuk elnyűtt lombruhád S elűztük a kárt okozó vadat. Hol az idő száz sebhelyet takar, Feléd sóhajt tiz millió magyar . . . Mozdulj meg, Föld 1 Ha kell kard, itt a kard: A hunok kardja vasmarkodban ég. Olts páncélt. Légy megtorló angyalunk. S kiáltsd az áradatnak, hogy: „Elég!“ Csak egy az élet és egy a halál! A ránk dobott szigony még visszaszáll! Mozdulj meg, Föld ! Önts lávatömeget. Villámkorbácscsal verd szét hantjaid. „EMKE“ kávóház. \ fiatalság kellemes szóracoz.ó helye naponként az isténkint Mészáros Sándor közkedvelt cigányprímás és zenekara hangversenyez.
