Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-12-14 / 50. szám
2. oldal „Komdrunu Lapok 1918. december 14. 300, Weisz Alomé 50, Windisch 100, Wallenstein Ignác 100, Weisz Ármin 100, Szalay János 200, Wachsler Mór 150, Varga Miksa 100, Goldschmied 50, Wolf Gyula 100, Szarvas Lajos 50, Tromler Miklós 200, Keszegh András 50, Fleischmann Izsó 100, Zanka Ede 100, Sztehno József 50, Klein Lajos 100, Czeglédi Ármin 100, Izmossy Gyula 200, Tomschitz Mihály 100, Hajnal Oszkár 100, Székely Károly 100, Fehér János 100, Frank Antal 100, Rein József 200, Kohn Márkus 50, Berza László 50, Löwinger Henrik 50, dr. Krausz Arthur 200, Grünhut Alajos 100, Király Károly, 100, Tárnok Dezső 50, Kossár Zsigmond 30, Óváry Ferenc 20, IvaJts Pál 50, Kiss Pál 350, Neuhauser Lajos .50, Tóth János 100, Milch Hermann 2500, Óváry Dezső 80, Láry István 50, Scheiner József 50, Széles Gergely 100, Korén József 400, Schwitzer Arthur 150, Vértessy Kálmán 50, Schnell 100, Reichenthal Jónás 20, Raab Dávid 50, Szily László 50, Lusztig Miksa 50, Löwinger Izrael 40, Neumann Alajos 60, Nagy János 50, Steiner Arthur 400, Schmidthauer L. 400, Koczor Gyula 200, összesen 11250 korona. 1918. november 29., 30. és december 2-án önkéntes adakozásból fizettek: Feuerlöscher Miksa 100, Komáromi Ede 300, Ziegler Albertné 100, Milch Dezső 400, Freistadtl Zs. 50, Fleischmann Simon 100, Búkor Lajos 200, Németh János 50, Papp Sándor 50, dr. Biringer 100, Krausz Béla 100, Nagy András 50, dr. Hock Márk 50, dr. Witauschek 20, dr. Szalay Ede 50, Fektor György 40, Mórocz Dániel 50, Horváth Béláné 50, Löwinger Zsigmond 150, özv. Galambos Istvánná 100, Hecht Arnold 50, Friedrich Sándor 100, Porgesz Mór 100, Braun Arnold 500, Kosár János 100, Spitzer Blanka 200, Ehrenfeld Jakab 20, Epstein Béla 500, Literáty Judit 100, Goldberg Ignác 50, Fried József 200, Fritz Pál 100, Furinda Ferenc 50, Dióssy Irma 250, Freistadtl Oszkár 1000, Kovács Arisztid 50, Tyórity Péter 30, Schmidt Feienc 50, Domnánovics 30, Kathona Sándor 60, Petőcz János 20, Reitz Róbert 50, Fiedler János 4500, Komáromvidéki takarékpénztár 2500, összesen 12720 korona. December 3-án adakoztak: Kohn Mór 200, Adler Izidor 1000, Dosztál Jakab 100, Kopócs András 50, Krausz Dezső 50, Első Takarékpénztár 2300, összesen 4900 korona. december 4-én adakoztak : Győrffy (Emke kávébáz) 200, Bányainé 100, Steiner Gyula 250, összesen 550 korona. Klein Mór 300, Grünfeld Adolf 7000 K. Há’ás köszönet az adakozóknak! Felhívjuk egyben polgártársainkat, hogy buzduljanak fel az eddigi példán s további adományaikkal tegyék lehetővé e feltétlenül szükséges intézmény fennmaradását ! Adakozzunk ! A komáromi szellemi munkások szabadszervezete. A komáromi társadalmi életben máris nagyfontosságu és a közel jövőben hatását erősen éreztető szervezet életrekeltésének voltunk tanúi f. hó 7-én, a kultúrpalota nagytermében. Voltaképpen nem is egészen uj szervezetről van szó. Néhány héttel ezelőtt már megalakult a szellemi munkások szakszervezete más, szűkebb keretben, az országos szociáldemokrata párt helyi szervezetében; de az összetorlódott események által kiváltott hangulatban, az értelmi munkások szinte eruptiv kiváuságára, a kívül állók sürgetésére az előbb elképzeltnél sokkal hamarabb teljesedésbe kellett jönnie ennek az átalakulásnak, mely minden hivatali s alkalmazotti kategória megszüntetésével egy szabadszervezetről gondoskodik. Ez a szabadszervezet csak politikai vonatkozásban van a szociáldemokrata párt kötelékében ; egyébként társadalmilag és gazdaságilag teljesen önálló életét éli, tehát nem mint egy szakszervezet: gazdaságilag, társadalmilag és politikailag épp oly része a szociáldemokrata pártnak, mint akár bármely iparnem szakcsoportja; hanem a szellemi munkások magasabb kulturális fokához mért oly szociális szabadszervezet, mely viszont egyfelől alkalmat nyújt az egyes foglalkozási ágak szerinti alcsoportok autonóm működésére ; másrészt az agymunkások egész széles társadalmi rétegének egyetemes érdekét is hivatott szolgálni és a társadalmi evolúciónak netalán a szellemi munkások rovására eltolódó jelenséged ellensúlyozni. Ne kerülgessük sokat a hivatás rövid meghatározását: összekötő kapocs ez a szabadszervezet a szociáldemokrata és polgári társadalom még mindig elég mélységes felfogásbeli és érzésbeli különbözőségei között. Ezzel aztán adva van óriási hordereje is; mert adva van annak a lehetősége, hogy ily intellektuális kapocs révén a szakadék ott és akkor hidalható át, ahol és amikor szegény sorsüldözött hazánk s városunk érdekében legégetőbben szükséges. Ez a tónus csendült meg legnemesebben a szervezetnek újabban is egyhangú és lelkes bizalmával kitüntetett Wintner Géza elnök ajkáról ; ennek a kitűzött célnak, a feszült várakozástól szinte izzó terep'' !e\ u'he lobbantása gyújtotta fel szivünkben a jobb jövő reménységét ; miképp szivünkbe m; r' olt a keresetlen elnöki szónak nem is in' íme, hanem könyörgése a más pártállásuakhoz, hogy ne tegyék számára, a szabadszervezet számára túl nehézzé, szinte lehetetlenné azt, hogy ezt a célt szolgálhassa. Ezt a célt máris hathatósan szolgálta a népszerű elnök azzal a nyomatékos kijelentésével, a régi szociáldemokrácia füleinek talán nem is osztatlanul tetsző hangsúlyozásával annak, hogy mint legféltettebb kincset, a gondolat, az élő és írott szó abszolút szabadságát mindenkivel, még elvtársaival szemben is a legféltőbb gonddal akarja megóvni. A nagy vonásokkal vázolt programm egyebekben is igazán nagyon jó benyomást keltett. Hacker Ríchárd munkáspénztári igazgató nagy szociális tudásra valló, propagativ előadása lelkes szavakban buzdította a habozó társadalmi, főképp hivatali köröket a csatlakozásra. Lehetnek talán felfogásbeli különbözőségek a tekintetben, hogy az ő általa előadottak némely részei nem voltak-e kissé intranzigensek; de nem lehet nézeteltérés abban, hogy ő, mint a szociális eszmék régi bajnoka szintén csak a közös jó nemes célját szolgálja mindig és mindenkor önfeláldozóan lelkes és suggestiv erejű buzdításaival. Dr. Földessy az ideális szociálizmus 1 dkes és hivatott apostolának bizonyult most is. Azok, kik őt korábbi szónoki remekléseiből ismerik, kik csak legutóbb is élvezhették a forradalmi matinén tartott magas nívójú, gyönyörű szabadelőadását : valóban most sem csalódtak benne ; akik pedig kevesen talán most hallották őt először, még nagyon sokszor hallani óhajtják kifogyhatatlan perspektiváju, gyönyörű modorú és imponáló gesztusu mondanivalóit. Árvái András, a szociálista pártvezér mindenkor szívesen hallgatott, zamatos és népies modorú előadásban fejtette ki a gyakorlati szociálizmus időszerű vonatkozásait. Ha Árvái Andrásokat és Varga Pálokat, ily vérbeli szociálistákat hallunk, főkép a zárt terem emelvényéről, szinte érdekes tanulmányokat folytathatunk a polgári társadalom arckifejezésein. Kiül az arcokra, odacsillog a szemekbe a mosolygós meggyőződés, hogy nem is olyan veszedelmesek ezek a szociálisták. Persze a „régi jó világban“ a politikus szándékossággal elvadított közönség, csak most eszmélhet rá, hogy a kéményseprő formaruha alatt is emberi test és emberi jó szív lakozik. Csak sajnálni lehet, hogy az idő előrehaladottsága s világítási zavarok miatt a szólásra jetentkezett és érdeklődéssel várt többi szónokok beszéde leszorult a napirendről, remélhetőleg csak egészen rövid határidőre. A szabadszervezet máris meglepő vonásokkal bontogatja szárnyai!, s nem kétséges, hogy a vezetőség erélyének sikerül a helyiség-kérdést is mielőbb megoldani. Mert most, midőn oly sok kitűnő, egyesületi helyiségnek való kaionai termek lettek máról-holnapra a kongó üresség fészkei: most igazán csak kevés jóakarattal is lehet és kell is arra módot találni, hogy Komárom város népe érdekében ez a szabadszervezet zavartalanul folytathassa nagyfontosságu működését. A szellemi munkások s^abadszervezete máris impozáns mérvben gyarapszik. A nagygyűlés az újból megválasztott elnökön kivtil 40 tagú végrehajtó bizottságot választott, s ennek kebeléből alakul ki már a 11-iki tanácsülésen az uj tisztikar s választmány. Erre még visszatérünk. —.— A város közgyűlése. A kormánybiztos bemutatkozása. Választások. Komárom város törvényhatósági bizottsága folyó hó 11-én délután 4 órakor tartotta rendes téli közgyűlését Perczel Móricz, a főispáni teendőkkel megbízott kormánybiztos elnöklete alatt, ki ezúttal mutatkozott be a közgyűlésnek. Megnyitó beszédében vázolja a válságos szomorú helyzetet, melybe hazánk a háború folytán julott. Ebben a szomorú helyzetben csak egy kötelességünk lehet: az egységes, vállvetett munka, melyből mindenkinek egyformán ki kell vennie a részét. Részéről minden meggyőződést tiszteletben tart s elitéi mindenféle osztályuralmat. A jelenlegi viszonyok között azonban csak akkor szolgálhatjuk nemzetünk jövőjét s csak akkor menthetjük meg hazánkat, ha egy szívvel és lélekkel pártkülönbség nélkül Károlyi Mihály mellé sorakozunk. Rátért ezután a városfejlesztési politikára is, melynek első és fő feladata, hogy a múltak hibáit jóvátegyük. Részéről a legnagyobb jóindulattal ál! szolgálatára a város közérdekének s mindent el fog követni, hogy Komárom mielőbb naggyá fejlődjék. Kéri a közgyűlés támogatását. A lelkes éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után Vargha Sándor bizottsági tag a város közönsége nevében tartalmas beszéddel üdvözölte az uj kormánybiztost, ki eddigi irodalmi működésével szép nevet szerzett magának s akit mindenki a tettek emberének ismer s akit ő is vezetésre hivatott talpig férfiúnak tart. Kéri őt, érezze jói magát ebben az ős magyar városban. Majd F. Szabó Géza polgármester a tisztikar nevében üdvözli az uj kormánybiztost, aki köszönetét mondott az üdvözlésért s meleg hangon parentálta el az élte virágában elhunyt Csukás Dezső aljegyzőt, aki a spanyol kór áldozata lett. Indítványára a közgyűlés a munkaereje teljében elhalt derék tisztviselő emlékét jegyzőkönyvében örökitette meg. Ezután dr. Gaal Gyula indítványára a közgyűlés Vargha Sándor indítványát vette tárgyalás alá, november 16-ának, a magyar köztársaság kikiáltása napjának nemzeti ünneppé avatása tárgyában. A közgyűlés az indítványt egyhangú lelkesedéssel határozattá emelte. Ezután került a sor a választásokra. A főjegyzői állásra dr. Alapi Gáspár, I. aljegyző tb. főjegyző, az I. aljegyzői állásra dr. Tóth Zsigmond közgyám, a II. aljegyzői állásra dr. Zsedényi Béla végzett jogász, tartalékos főhadnagy, a kőzgyámi állásra Pyber Dénes végzett jogász, a II. alkapitányi állásra dr. Micsky Béla rendőrfogalmazó voltak az egyedüli pályázók, kik valamennyien közfelkiáltással megválasztattak. A megválasztottak az esküt nyomban le is tették s nevükben dr. Alapi Gáspár főjegyző mondott köszönetét a közgyűlés bizalmáért. Majd Károlyi Mihály kormányelnök bemutatkozó levelét vette tárgyalás alá a közgyűlés s a tanács javaslatának elfogadásával, Mészáros nőifodrász terme Baross-utca 5. sz. (Grand-kávéház mellett) Havibérlet üzletben és üzleten kívüli
