Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-12-14 / 50. szám
KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Has^minekiiencedik évfolyam. 50» ssaeánnr* líamáss'ssm* ISIÉ. december1 14« Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 16 K Félévre 8 K Negyedévre 4 K Egyes szám ára: 30 fillér. Megjelenik minden szombaton. Szegény székelyek megint szenvednek, mint ahogy mindig rajtuk fut el ezer év óta a fegyveres népvándorlás minden fekete hulláma. Ebben a habomban másodszor borítja el Erdélyt a román áradat, másodszor szenvedi át a székelység a megaláztatás, az üldöztetés keserű próbáit. A legjobb magyarok a legtöbbel szenvednek ezért a földért, melyhez az elmúlt ezer esztendő hagyományaihoz való hűséggel ragaszkodnak most is, amikor a ragaszkodás mártiriumot jelent. A székely kertekben nem nő virág, a székely szivekben nem virul öröm, a végzet nehéz sorsot mért Erdélyre. Mink pedig, akiket minden oldalról ellenséges tenger készül elborítani, tehetetlenül hallgatjuk a segélykiáltást, amelyet az erdélyi bércek közül hord hozzánk a decemberi szél. Könnyes szemmel olvassuk a rossz híreket, amik onnan jönnek, összeszorul a szivünk, de nincs erőnk, hogy megvédjük szegény székely testvéreinket. Milyen kegyetlen megpróbáltatások várnak még ránk a háború teljes befejezéséig ? Az ötéves vérvesztés után mit bírunk még ki ebből a pokoli gyötrelemből, mely halálra fojtogat bennünket? Hitünk marad csupán, az ősi magyar erő dacos, kemény hite, mely a jelen sivárságát mindig a jövő reményeivel tudta enyhíteni. Mohácsnál elveszett minden és mégis élve maradtunk, mégis miénk lett újra a föld, melyet magyarok vére telt szentté időtlen időkig. Most is bízunk az igazságban és a tisztességben, mely a magyar lobogón mindig tündökölt ezer évtől e tragikus napokig. Álljunk emelt fejjel e szörnyű viharban, nézzünk az égnek a magyar ősök tejutja felé, ahol régi párducos vitézek árnyékai suhannak el Erdély felett. Fogjunk kezet szegény székely testvérek és hittel összeborulva küzködjünk, dolgozzunk a jobb jövőért! Potitikai és társadalmi Sáp. Lapvezér: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: KISS GYULA dr. Legyen már egyszer vége a szónoklatoknak, a gyülésezésnek, az igények íortnulázásának, a nagyhangú plakátoknak, a felvonulásoknak, a forradalmi estélyek nek s lássunk hozzá a komoly munkához. Lássuk be már egyszer, hogy vége a forradalomnak, lássuk be, hogy a forradalmat állandósítani éppúgy nem lehet, mint ahogy nem lehet 41 fokos lázzal hosszabb ideig élni-Akkora munkatömeg vár ránk, hogyha tizannyian volnánk is, mint amennyien vagyunk, akkor is éveken át kellene dolgoznunk, hogy eltakaríthassuk csak a romokat s megalapozzuk a jövő fundamentumait. Ha tehát tovább folytatjuk ezt a mai szomorú semmitevést, ha nem töröljük ki a szemeinkből a forradalmi Katzenjammerf, akkor matematikai bizonyossággal összeroppanunk, elveszünk a romok törmelékeiben, megsemmisülünk . . . Akkor hiába vívtuk ki függetlenségünket, hiába szabadultunk meg Ausztriától, mert ezek a mai, Bizánc utolsó éveire emlékeztető állapotok előbb utóbb megássák azt a „sirt, hol nemzet sülyed el.“ Egy hónapos lesz innnen onnan a magyar népköztársaság . . . Eddig azomban még semmi gyakorlati megnyilvánulását ennek a megalakulásnak nem láttuk, kinevezéseken, lemondásokon, ministerválságokon kivül alig történt valami s a háborús Khaosz nem hogy tisztult volna, de még jobban összekavarodott. Mindnyájan egyformán sóvárgunk a pillanat után, melyben megláthatjuk a helyzet jegecedési központját, amely körül kialakul majd a jövő képe . . . Ámde ezt a pillanatot csak vállvetett verejtékes munkával hozhatjuk közelebb s annál jobban eltávolodik tőlünk, ménnél tovább szónokiunk és gyülésezünk, mennél inkább firtatjuk a különbségeket, melyek polgárt és polgárt elválasztják egymástól . . . Ne nézzük hát az Isten szerelméért, hogy ki milyen meggyőződést rejteget a lelkében, ne nézzük, ki a Károlyi-párti, ki volt a hive a régi 67-es alapnak, ki a radikális, ki a szociáldemokrata, de dolgozzunk mindannyian egy táborban, egy célért, hogy szét ne tépjék Magyarország térképét a földéhes szomszédok . . Csak a verejtékes, egyenlő férfias munka menthet meg bennünket s a ha nemzetünket nem tudjuk egy egymást megértő közös táborba Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, Nádor-u. 28., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. tömöríteni, akkor a magyar népköztársaságo hiába keressük majd a népek testvéri szövetségében 1 Adományok a nemzetőrség céljaira. Legutóbbi közlésünk óta a Nemzetőrség céljaira a következők adakoztak : 1918' november 26-án önkéntes adakozásból fizettek: Adier Ignác 100 K, Berger F. Vilmos 100, Bilitz Jenő 150, Bcrza István 40, Bindernits József 150, Gulyás Zsigmond 300, Dobos László 100, Dózsa József 200, Farkas Benő dr. 20, Brokesch Istvánná 50, Kiss Endréné 100, Deutsch Adolf 100, Brüll József 150, Brüll Manó 100, Dosztá! József 50, Fleischmann 150, Elbert Ignác 200, Balogh Miklósné 100, Grünstein Miksa 60, Goldmann József 100, Grünfeld Mór 200, Ehrenfeld Simon 60, Derzs Valentin 30, Grünfeld Ernő 500, Kellner József 250, Kellner Jakab 100, Kertész Miksa 100, Horváth Ferenc 50, Kohlmann Emil 300, Freystadtl 50. Haasz és Mády 1000, H uch Andor 2á0, Haar Miksa 70, Kertész Jenő 50, Kellner Gyula 200, Jelűnek Salamon 100, Enge! Izidor 400, Hermann Bertalan 200, Klopfer Mór 100, Herczog Ignác 100, Haber Jenő 1000, Klein Hermann 100, Stern Lajos 50, Kincs Izidor 200, Kiss Mór 200, dr. Konkoly Balázs 100, Kohn Vilmos 100, Kiss József 150, dr. Weisz Miks i 100. Fried Jenő 2500, Fried Miksa 1600, Aranyossy dr. 100, összesen 12630 korona. November 27-én adakoztak : Özv. Kreft Ferencné 100, Mayer Károly 150, Milch Bertalan 100, Maitz Rezső 800, Nagy Ferenc 50, Müller Márk 150, Lővinger Samu 150, Molnár Zsiga 300, Krausz Samu 100, Nagy János 80, Réhberger özv. 60, Lukovics József 100, Lőwi Náthán 100, Nádor Ignátz 300, Spitzer Béla 200, Molnár Gyula 150, Riszdorfer 100, Pollák Zsiga 400, Rosenbaum Áron 240, Mórocz Dezső 150, Mifus János 100, Pick Ignác 150, Prantner Lipót 100, Steiner Adolf 50, Nyitrai Lipót 100, Steiner Pál 100, Steiner Dávid 100, dr. Rauscher Zsigmond 100, Mády Lujza 100, Liszkay Jenőné 50, Soós Károly 100, Spinka Adolfné 20, Zechmeister Sándor 200, Zechmeister János 200, Pivetz Lajos 100, Hoffmann Simon 150, Sieiner Miksa 100, Rainei János 200, Schwarz Samu 300, Rausnitzer 50, Schwarz Béla 50, Schäfer Márton 50, Stern Simon 30, Schlesinger Jakab 30, Szabó György 300, Stern Bernát 300, Nagy Mihály 50, dr. Réthy 100, Lengyel Lajos 100, Brenner Márk 150, Glanz Lajosné 50, ■Ferhétz Józsefné 200, Pick Róbert 200, Kohn Jakab 400, összesen 8160 korona. 1918. november 28-án önkéntes adakozásból fizettek: Lenhardt Mihály 100, Boldoghy Gyula 100, Boldoghy és Társa 100, Galba Károly 150, Weisz Samu dr. 200, Trugly János 100, Halász József 100, Weisz Lipót 1000, Szathmáry Károly 100, Weisz József 200, Weisz Pál 100, Várady Béla 150, Szunyogh EMEE“ kávéház. A fiatalság kellemes szórakozó helye naponként az Esténkint Mészáros Sándor közkedvelt cigányprímás és zenekara hangversenyez.
