Komáromi Lapok, 1918. július-december (39. évfolyam, 27-52. szám)
1918-11-23 / 47. szám
HarmiiiekilMotdEk évfolyam 47. szám. Komárom, 1918. november S3 KOMA ROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: Egész évre 16 K Félévre 8 K Negyedévre 4 K Egyes szám ára: 30 fillér. Megjelenik minden szombaton. Testvér Jegyen most mindenki! Ne legyenek most haragosok, dőljenek le a hatalmas falak, melyeket az emberi büszkeség az érzékenység alapján a megbáotás kemény ékével vert magyar és magyar közé. Szűnjenek meg az ellentétek ember és ember között, fonódjanak össze a karok, kacsolódjanak egymásba a kezek biztatást adöan! Egymás tekintetéből merítsük a reményt, a hangánk pedig a testvériesség nemes, megtisztító érzéseit ültesse fáradt ütemekben verő, elfásult sziveinkbe. Ne lássunk egymás szemében szálkát s re gerendákat, ne fogjunk hatalmas bárdokat, hogy a hirtelen indulat kelevényes fekélyeit ezekkel operáljuk meg. Értsük meg, értessük meg egymással, hogy testvéreknek ke'l lennünk, a szerétéiben melegséget kereső magyar testvéreknek. Uj világok idegen küszöbén állunk! Lehet, hogy magas lesz a küszöb és az első lépés után elbotolva, elterülünk a földön, de lehet, hogy a múltakhoz képest Tündérországba nyílik innen a kapu. Bármiként lesz is, fogódzkodjunk össze szorosan, hogy egymástól el ne szakíthassanak bennünket, hogy kovácsoljon össze itt mindenkit a testvériség s mig bizonytalanul, tapogatózva meresztgetjük bele szemünket a jövő kísérteties feketeségébe, legyenek közös szivdobbanásaink az egymásért való aggodalomnak, egymás érdeke'ért való önzetlen lelkesedésnek szent hevülései. Maradjon mögöttünk a műit átkos hibáival, testvérnek testvér ellen vívott ellenségeskedéseivel, felejtsük el haragosainknak tetteiket, a megbánás nemes szavával közeledjünk a> ok felé, akiket megbántottunk, hadd találjon bennünket a válságos ma és a kísértő jövő bizonytalansága úgy, bogy a magyar testvére lett a magyarnak. Szerető, közös célért vállvetve dolgozó testvére. Mert ha a régi nótát folytatjuk s megint a gyülöiség jegyében kezdjük építeni az uj Magyarországot, akkor Bizancz sorsára jutunk s a kapuink előtt álló ellenség diadalkiáltása lesz a halálharang szava szomorú elmúlásunk felett! Politikai ős társadalmi lap. Lapvezér: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: KISS GYULA dr. I Az áldozatkészség forrásának erősen kell buzognia. Erősebben, sokkal erősebben, mint eddig buzgott. Az uj ; Magyarországnak sok a rendkívüli kiadása s | nem csinálunk belőle titkot, hogy ezeket a rendkívüli kiadásokat túlnyomó részben az ' újonnan képződött háborús vagyonoknak kell j fedezniök s hogy az áldozatkészségben azoknak kell jó példával előljárniok, a kik nemcsak nem érezték a háború nyomorát, de sőt e réven ! existenciájukban erősen gyarapodtak. A társadalom tehát joggal elvárhatja, sőt megkövetelheti, hogy bizonyos osztályokat több | névvel és nagyobb számokkal képviselve lásson ; az adakozók névsorában, mint eddig látott. I Még nyíltabban kifejezve főleg a kereskedő és iparososztálynak, valamint a földmivelő osztály; nak is erősen m:g kell nyitnia az erszényéi, I hogy sok elengedhetetlenül szükséges kiadás fedezetet találjon. Ezek közül a legsürgősebbek, a legégetőbbek közé tartoznak a Nemzetőrség és Polgárőrség eiengedheíieii kiadásai, melyek sokkal nagyobb összeget tesznek ki, mintsem azokat az állam és a város jelenlegi pénzügyi viszonyai közölt könnyedén fedezhetné. Úgy halljuk, hogy ezeket a költségeket házról házra való gyűjtés utján kívánja összeszedni egy e célra kiküldendő bizottság. Reméljük, hogy a bizottság fáradozása fényes eredménnyel fog járni, de részünkről sokkal jobban szeretnők, ha a házról házra való gyűjtés ebben a formában elmaradna s az adakozók önként minden morális pressió nélkül teljesítenék kötelességüket . . . Talán igy is lesz! Mindenkinek meg kell érteni a kor intő szózatát s oda kell vinnie áldozatát a haza oltárára. Mert ha szorosan vesszük, nem is áldozat ez, hanem a saját jól felfogott érdeke mindenkinek, akinek ezekben a válságos időkben veszteni valója van . . . * Fried Jenő pénztáros közli velünk azoknak a polgártársainknak a névsorát, kik a legutóbbi közlés óta a Nemzetőrség és Polgárőrség céljaira adakoztak. íme a névsor: Jelinek Salamon 50 K, Szabó György 100 K, Spierer Mór 50 K, Weisz Pál 100 K, Glanz Lajosné 50 K, Schmidthauer Lajos 300 K, Steiner N. 300 K, Fuchs Samu 200 K, Liszt.roda adománya 150 K, Steiner Mihály Ógyalla 1CC0 K, Steiner Miksa 100 K, Kovách Imre főhadnagy 100 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Komárom, Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. fi nők leszerelése. Nem annyira a demobilizálás katonai része érdekel, mert azt a katonák úgyis jobban értik, hanem sokkal fontosabb a leszerelés társadalmi és gazdasági oldala. Átmenetgazdasági bölcseink és tudósaink foglalkoznak ezzel a kérdéssel, mert az egész háborús gazdálkodásnak az egyik legfontosabb problémája. Tudjuk jól, hogy a háború rengeteg nőt, asszonyt vont be a munkakeretekbe, — háborús erőfeszítéseink fokozásával — az irodákba, műhelyekbe, a kenyérkereső pályákra, amelyek eddig társadalmi előítéletek és még sok minden egyéb miatt kizárólag a férfiak számára voltak fentariva. A nők otthagyták a „család ölét“ ; igen gyakran nem a végső nyomor kényszeritette őket a pénzkereső pályákra, hanem a jobb, szebb és kényelmesebb megélhetés vezette őket a munka berkeibe. De ha igy van is, jól van, mert sok előny származott belőle; önérzetesebbé, öntudatosabbá tette a nőket, kifejlesztette bennök a szervezkedés érzését. Érdekes, hogy a háborúban a dolgozó nőkn.*k egészen uj típusa alakult ki: a vezető állásban levő nők osztálya. Az általános tapasztalat és közvélemény már megállapodott abban, hogy a nők, kevés mnnkateriMetet kivéve, teljesen beváltak. Sőt bizonyos munkakörökben jobbaknak bizonyul-tol/' o A1 A L «on »uik a iwiiicuiiiiil. ív ituuvi u ovii lUiwiiiwii/SíU emancipálta a nőket. Már most hazajönnek a frontok. Sokan jönnek. Mi lesz akkor? A katonák, akik itthagyták a műhelyt és irodát, visszajönnek; csakhogy a nőket sem lehet máró'-holnapra kitenni az utcára. Hiszen, ha normális gazdasági viszonyok lennének, akkor nem volna baj, mert akkor lenne munkaalkalom, akkor lenne munkaszúkség, akkor nem kellene aggódni hazánk sorsa felett. De ismeive a viszonyokat, csak aggodalommal merünk gondolni a nők leszerelésére. Olyan fontos és messze kiható probléma ez, melyre a kormánynak nagy súlyt kell fektetnie, ha nem akarja, hogy a saját munkájuk után élő nők nagyszámú és tekintélyes társadr’mi osztályában uj elégedetlen réteget teremtsen ! Veszélyben a gyermekek. Úgy látszik leszerelt a spanyol nátha, mert az iskolák kapui kitárultak és az Iskola hívogatja a gyermekeket: — Jöjjetek, ad meleg szobát, jöjjetek kikivirágoztatja értelmeteket, alá támasztja gyenge, kis fejlődni készülő akarat világotokat, foglalkozni vágyó képességeiteknek munkát adok, jöjjetek, jöjjetek! És az iskolaszomjas gyermekek jönnek is. IMEmdenki tudja, elis- = POLITZER M0R meri és elmondja, hogy —---- ttomárom, Nádor-utca 19, —a üzletében a legszebb minőségű férfi cipői*, divatárui*, fehérneműéi* stb. kapható!*.
