Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-03-30 / 13. szám
I Harminckilencedik éwfolyre.____________II. win, _________^ Kr merem» tStS. KOMÁROMMEGYEl közlöny Politikai és társadalmi lap. ELŐFIZETÉSI ÁB: Helyben ét vidékié: afßat évre...........................16 K fítéTTV............................ 8 » s*fyer!érre.......................... . ♦ » EGYES SZÁMOK KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedégében, hol hirdetések és előfizetések i* elfogadtatnak, továbbá »Szent tiltván, és Sírch-féle könyvkereskedésben, valamint Sipos Ferenc és Czike Dénes könyvkötőknél. Megjelenik minden szombaton. jEgyes szám ára JO fill. Hirdetések 3 hasábos petitsoronként 1 kor. Nyílttéri közlemények S basába* petitsoronkéiit 2 kor. Szerkesztősig ís kinddhivatal. Komárom, Nádo.-u. 20. sz. hová a lap szellemi részét illata közlemények, további a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijrk stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: 7»üfea János. Főszerkesztő: Kiss Gyula dl*. A feltámadást várjuk és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy elfoengeritsük az óriási követ a sir szájáról-, a melybe a halott Békét 1914. július 25-én belefektettük. Ezért dörögnek a nyugati front ágyúi, ebben fáradoznak innen is túl is a diplomata agyvelők. Lesz-e sikere hamarosan ágyuk dörejének, diplomaták furfangjának, senkisem tudhatja, de hogy az egész emberiség kicsorduló vágygyal, lelke fenekéből kivánja a nagy Husvétot, a Béke feltámadását, ahhoz kétség nem férhet. Nem tagadjuk, mi erősen bíztunk benne, hogy az emberiség a tok haszontalan vérontás után előveszi a jobbik eszét s az 1918-iki husvét ünnepén Európa népei a béke olajágával feldíszítve jelenhetnek meg -az Isten házában. Sajnos, csalódtunk! Vilson és Lloyd Georg őrült elvakultsága úgy határozott, hogy a szörnyű vérfürdő tovább tartson, hogy az emberiség husvéfünnepe újból elrontassék. Hasztalan volt a központi hatalmak loyális békekészsége, az angol diplomaták érthetlen dölyfe még mindig visszautasítja a békejobbot s könyelmü játékot űzve ,1 ,!■■■■ ■■■—■ —— ■ '<■ V ' ■ ■. ■laaL.fmi! —JLÜSB.UU saját nemzete vérével s keresztül gázolva , független kis államok exisíenciáján va- j kon rohan a további öldöklések zürza- | varába. Az ántánt, úgy látszik, uj leczke, uj veszteségek nélkül nem érti meg a Végzet intelmét. Ha erre vár csak, azt megfogjuk neki adni. Dicső szövetségesünk serege máris ércfalként nyomul előre Amiensz felé s a fenyegetett Páris népei eszeveszetten menekülnek a bombázott fővárosból. ... Íme ez az 1918-iki Husvét képe és hangulata. A nagypénteki napok hosszú sorozata után még mindig nem jött el a Feltámadás. Az emberiség még mindig léleg- | zetét visszafojtva áll a Béke sirja körül s buzgó imákba merülve várja a kő , mozdulását. A helyzet még mindig sötét és válságos, de nem vigasztalan. A reménység mécse kívilágol a kétség odúiból s azt súgja lelkűnknek, hogy a kő hamarosan mozdulni fog s hogy ez az utolsó husvét, mely harangszó nélkül, ágvudörgéssel köszönt az emberiségre . . . ff! leszerelés. Az orosz és ukrán béke életre ébresztette a leszerelés jelszavát, amely eddig, mint a távoli jövő álomképe szendergett az emberiség ájult öntudatában. A háború tovább dühöng. Mégis, hallván a megváltó szót, leszerelés, a háborútól meggyötört szervezet életösztöne belekapaszkodik ebbe a lehetőségbe. A leszerelés bizonyos tekintetben már tényleg meg is kezdődhet. A keleti haretér kiküszöbölése folytán áruk és anyagok szabadulnak fel, ezeknek szétosztásáról kell gondoskodni; a leszerelés első lépése ez. Már állami részvénytársaság is alakult e leszerelési művelet végrehajtására. Fontos érdek, hogy ez a szétosztás igazságosan, a gazdasági szempontok széleskörű figyelembevétele mellett történjék. Óriási értékek jutnak majd vissza az ország gazdasági vérkeringésébe, uj erőt ömlesztve a termelés és a forgalom áramába. Ügyelni kell hát, hogy a kereskedelmi szempontok és érdekek kellően figyelembe vétessenek. De itt nem érhet s nem is ér véget a leszerelés. Le kell vonni az összes következtetéseket abból az uj helyzetből, amelyet a monarchia békéje a keleti hatalmakkal megteremtett. Ez a helyzet azt eredményezi, hogy a monarchia és kivált hazánk a háborúból lényeges lépést tett kifelé! Az olasz fronton még várnak KOMÁROMI LAPOK TÁRCÁJA Honvédek apja. Irta : Griiber Lőrinc. A Dunántúl egyik kis szinmagyar városában élt „Pali bácsi“. E néven volt ismeretes az ő szükebb pátriájában. Őt is, mint annyi mást, komoly, tartalmas élethivatásában megzavarta a háború. Mély érzésű bohém ember volt, azok közül, kik lelki érzékenységükkel hajlamosak a szenvedélyekre, a romantikára. Ő is áldozata lett e század szégyenének, a nagy öldöklésnek s a többi értékesekkel, érdemesekkel megtért oda, a honnan nincs többé visszatérés. Földi pályafutásának utolsó fejezetét elmondom, mint itt következik: A nyugodalmasabb időkben recitátor volt, igen tehetséges hivatásában. Városról városra járt, sőt az egyszerűbb falui-i iskolákba is ellátogatott. A magyar költészet legszebbjeivel szórakoztatta, nevelte, érzéseiben nemesítette a magyar tanuló ifjúságot. Mindenhol szives ürömmel várták s valósággal ünnepelte őt az ifjú nemzedék. Egyszer azután, hogy hegyen, völgyön végig viharzott a háborús fergeteg, az átlagos érzésű embereknél bizonyára fájdalmasabban megremegtette ez Pali bácsi szivét is. Sopánkodott, panaszló részvéttel folyton hajtogatta, hogy „hát csak nem szeretik egymást az emberek“! így aggódott folyton az ő egykori hűséges hallgatóin, a magyar ifjúság sorsán. Igaz, hogy annak előtte is gyakorta nagyra becsülte a magyar bor tüzes lendületét, de különösen, mióta elszorult szívvel látta hadba vonulni a „legények elejét“, köztük az iskolák padjaiból, az egykori lelkes, ragaszkodó ifjú ismerősöket, sokat kesergett, bánkódott az eltávozottak s a haza sorsán és azóta mind gyakrabban a mámorban keresett enyhülést. Kedveszegetten, meg a mind nehézkesebb vonat járások miatt is, felhagyott a vidék látogatásával. A recitátorsággal járó népszerűség, no meg a magyar vendég szeretet otthon is, bár vékonyabban bár, de jövedelmezett. Itt is, ott is mindennapos volt a korcsmákban a búcsúzó honvédek asztalánál. Amúgy magyar módra, borral csittitgatta keserűségét. Italozás közben szavalgatott, lelkesített, ! vigasztalta a harctérre készülőket és mindenek felett magasztalta a szőlő tőke, nemes nedűjét. Így aztán, különösen a honvédeknek, a magyar föld vitéz fiainak közkedvelt „Pali bácsi“-ja., mind jobban rabja lett az iszakosság szenvedélyének. A jóféle badacsonyi bor mindenkor kiapadhatatlan tréfálkozásra hangolta, de nagy haragra lobbant, ha valaki előtte a háborús kenyérjegy és társainak mintájára a fogyasztást korlátozó „borjegy“ behozatalát jósolgatta, az pedig egyenesen póruljárt, a ki azzal az álhirrel enyelgett, hogy a badacsonyi szőlőket elverte a jég. A tokaji nemes bort termő vidék jégverésének emlegetése pedig talán halálosan veszedelmes lehetett volna, mert Pali bácsi Tokajt boráért a föld kerekség legértékesebb és leghasznosabb darabjának tartotta. Egy ismerős nagy úri pincéből rendszeresen kijárt Pali bácsinak név és születés napján kóstolóra egy-egy üveg a régi hires tokaji aszúból. Ez volt a legjólesőbb, legkedvesebb, az obiigát gratulációk között. Ünneplőbe öltözve készült a nagybecsű ajándék fogadására. A megilietődés komoly perceit élte át, a mikor keztyüs kézzel kóstolgatta, fogyasz-Reggelizés előtt fél pohár Schmidihauer-féle használata valódi áldás gyomon bajosoknak és székszoraláshan snved&knek Igmándi az elrontott gyomrot 2—3 éra alatt teljesen rendbe hozza.
