Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-03-23 / 12. szám
2. old a „Komáromi Lapok 1-*18 március 23. visszaéltek a bizalom folytán nekik juttatott hatalmas joggal. A nemzetiségi, felekezeti iskolák meleg ágyai, egyszerű eszközei lettek a szeparatisztikus törekvéseknek, idegen államoknak ellenünk, nemzeti létünk ellen folytatott agitációnak. Ennek a konkrét ténynek keserű tanulságait keli most szem előtt tartanunk, amikor ismét hatalmas nemzetiségi tömegeknek akarunk fegyvert adni a választójogban. Minket ennek i megadására nem késztethet az a jóhiszemű remény, hogy jogaikat nemzeti államunk meg- | erősítése, kiépítése érdekében fogják hasz- 1 nálni. Sokan viszont a demokrácia nevében ' kérnek jogot mindenki, a legmüveletlenebb számára is és szégyelnék, jogfosztást látnának j benne, ha a választójog gyakorlásának alapjául bizonyos műveltségi cenzust, a négy elemi iskola elvégzését tennék. Ismét báró Eötvöst kell idéznem: „Mind- j addig, mig a polgároknak egy része a műveltségnek oly alacsony fokán áll, mely őt a politikai jogok élvezetére képtelenné teszi, addig az egyenlő jogok állhatnak a törvényben, de nem léteznek az életben, ezek kiterjesztésén pedig csak akkor működhetünk sikerrel, ha nevelés által minél többeket e jogok élvezetére képessé teszünk.“ A rosszul értelmezett demokrácia nevében nek kelljen megtanulnia az ő nyelvét. Fáj nekünk az a mindenkori nyugati példákra való hivatkozás is. Mi úgy tudjuk, hogy ott kellő műveltséggel rendelkező tömeg kezdi tágítani a törvény szüc kereteit és nem a müveletlenségnek keli utat nyitni a törvényhozás házába. Mi abban a hitben élünk, hogy jogfosztottságot igazán csak a műveltség érezhet. Értsék meg az urak, mi elsősorban műveltséget kérünk a nép számára, erkölcsi és értelmi műveltséget, mert erős meggyőződéssel valljuk, hogy a tudás a legnagyobb hatalom. Csak a műveltség tehet jobbá és köthet össze bennünket hazánk szeretetében. A hatalom, a jog műveltség nélkül olyan, mint a gyermek kezébe adott kés. Nem jobbá, hanem elbizakodottá, önmagának s a rábízott hazának gyilkosává tehet egyeseket és tömegeket. Most, amikor már kezd szűnni a mi vérünk hullása, amikor már legyőztük a nemzeti létünket fenyegető külső hatalmakat, győzzük meg végre önmagunkat is. Mi legeisősorban öntudatos, gerinces magyar kultúrpolitikát várunk az uraktól. Ennek az alapját kel! most megteremteniük. Soha sem volt ehhez szabadabb kezük, mint most. Csak báró Eötvösöknek a lelke kell hozzá. Gyik. ma az állam hatalom minden megnyilvánulásában jogfosztást látnak. Akik az egyének minden jogát méltányolni akarják, azok hajlandók az államtól, az egyének összeségétől minden jogot megvonni, melynek gyakorlásával épen fönnmaradását akarja biztosítani. Ezek szerint jogfosztás az is, hogy minden gyermeknek 6 éves korában iskolába kell járni s hogy adót kell fizetni, stb. Jogfosztás az egész állami és társadalmi rend. Ezen felfogás már aztán az előttünk lejátszódó bolsevikismusban érte el virágzását. Minket, a mi hazánk szeretete megment ettől a tulhajtástól és nem szégye jük megváltani semmiféle demokrata előtt sem, hogy a magyar államnak joga van arra, hogy attól, akinek jogokat ad, e jogok gyakorlására szükséges műveltséget is megkövetelje. Aki a magyar nemzet törvényhozásában akár, mint választó, akár mint képviselő vesz részt, attól mi megköveteljük, hogy e nemzetet a saját_ nyelvén úgy ahogy meg is értse és ne ennek a nemzet-Háziezredünk diszkönyve. Ki ne hallaná örömmel, hogy sok dicsőséget aratott háziezredünk: a 12. gy. ezred egy diszkönyvet ad ki, amelyben fel lesznek jegyezve az ezrednek vitézi tettei, nagy teljesítményei. A komáromi fiuk hősi harcairól, legendás áldozatkészségéről és hősiességéről fog besz.lni nekünk ez a diszkönyv, amelyet türelmetlenül várunk s amely az utókor előtt fényesen fogja hirdetni a csodás magyar hazaszeretetei. Drág komáromi fiainkra fogunk ismerni, amikor majd lapozunk a könyvben azokra a komáromi fiukra, akik ebben a borzalmas világégésb n a legelső sorokban harcoltak hazáért és királyért. A könyv jövedelme a háziezred árváié lesz, melynélfogva arra kell törekednünk, hogy minél impozánsabb legyen ez az összeg. Mert, sok sok árvája van a tizenkettes bakáknak ! Dicséret és elismerés azoknak, akik a diszkönyv eszméjét tetté kovácsolják. A háborús diszkönyv szerkesztősége az alábbi lelkes felhívást bocsájtja ki: Ezredünk a világtörténelem e legnagyobb a katonáknál, amelyeket a veszedelmek elleni óvszerekként hordanak maguknál. A szerencsegyürük különös népszerűségnek örvendenek. Ilyen gyűrűket olyasféle fölirásokkal, hogy „Harcon át a győzelemhez“, „Hadiszerencse“, „Isten óvjon“ stb. a háború első idejében a mögöttes területről szállítottak a frontra. Ma már minden zászlóaljnál vannak katonák, akik szerencsegyürüket gyártanak és bajtársaiknak eladják. Nem ritkán találni katonáknál golyók és fegyverek elleni óvszerként úgynevezett „Golyóáldás“-t. Példa kedvéért közöljük a Kárpátokban elesett egyik katonánál talált „Golyóáldás“ szószerinti szövegét: „Kedves unokaöcsémnek a világháborúba utravalóul adtam minden ellenség és betegség ellen. A rád irányzott lövedékek változtassák meg irányukat. Imádkoztam Istenhez és imámat meghallgatta. Viseld e sorokat mindig magadnál és akkor életed meg lesz óva. Nagybátyád, János.“ A patkó, mint a szerencse szimbóluma, szintén nagy szerepet játszik. A cikkíró maga tapasztalta, hogy egy gyalogos két felszedett régi patkót állandóan hátizsákjában tartott. Az egyiket azelőtt . találta, hogy a XVIII. menetzászlóaljjal Zomborbói távozott, a másikat egy zborovi utcán, Nevezetes, hogy a négylevelü lóhere csodás hatásában való hit a háborúban ismét a régi erővel éledt fel. Sokan vannak, akiknek, mielőtt, a táborba vonultak, gyöngéd kezek négylevelü lóherét nyújtottak át áldásthozó amulettként. Az a régi balhit, hogy szerencsétlen napok és szerencsét en számok vannak, amelyek emberek és es< mények sorsát döntik el, a cikkiró ezredében is kézzel fogható formát öltött. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi háború, csak úgy, mint az emberiségnek minden nagyobb megrázkódtatása, kedvez a babonák nemcsak a táborban levő katonaságnál, hanem a mögöttes területen levő polgári lakosoknál is. Az a sok babonás legenda, amely a fronton fogamzik meg, megfejthető abból a miszticizmusból, amely eltölti a katona életét, akinek mindig készen kell állania a halálra. háborújában páratlan hőstettekkel tüntette k* magát s e hősi cselekedetek emlékét egy diszkönyv arany lapjain meg akarjuk örökíteni. A bajtársi kötelesség parancsolja nekünk, hogy ezredünk heroikus tetteinek maradandó emlékoszlopot építsünk az emlékezet számára s éppen azért fogunk most bele egy nagyszabású munkába, mely hivatva lesz ezredünk dicsőséges szereplését szóban és képben mindörökre fentartani. Az itthonm&radottak, harcban élt bajtársaink és azok, kik árván maradtak, büszke emlékezéssel, áhitatos önérzettel olvassák majd „A cs. és kir. 12. gyalogezred Háborús Díszkönyvét.“ Együtt él benne olvasó a hőssel s mi szép volt s felemelő a hősi múltban, a távol ■ ködéből a jelenbe tükrözi megkapó meleg I sugarait. E háborús emlékmű célja, hogy kedves : emlékkönyve legyen ezredünk minden tagjának ! s egyúttal tökéletes befejezett mü, mely szemtanuk elmondása alapján s hivatalom iratok nyomán készülve arcképeket, autogram mókát, érdekfeszitő harctéri jelenetek leírását, eredeti fényképlenyomatokat hozzon és őrizzen meg. Kegyeletes módon kíván megemlékezni e Diszkönyv az elesettekről, kik a hazáért ontották vérüket. Róluk külön fejezet szól majd, a Pantheon: tisztek arcképei, nekrológjai, legénység nevei, életkor, illetőségi hely, hősi haláluk napja és nyugvóhelyük helye. A dicsőség csarnokában olt találjuk majd az összes kitüntetettek névsorát. A többi tartalom szövege rövid történelmi napló, színes csataképek, üdén és közvetlenül /mesélt események, melyek a háborús világot ° érdekessé tették, vidékek és emberek jellegzetes leírása, hol is voltunk? kikkel találkoztunk? . S végre hősi tettek tündöklő sorozata. Különös gonddal kívánjuk összeválogatni a szövegközi képeket, melyek az Írott szót még jobban megelevenítik. Érdekes lövészárokfelvé; telek, csataterek, zsánerképek a harctéri élet- I bői, művészi beállítású látképek, ünnepségek, i magas látogatások, csend s rezervanapok vidám jelenetei; elesett, eltűnt, fogságbajutott ezredtársaink arcképei gondosan összeválogatva hatalmas képtárt alkotnak majd e műben. S minthogy a szöveget is közvetlen tapasztalati alapon a legnagyobb körültekintéssel akarjuk összeválogatni, a tervezett emlékmunka hű tükre lesz életünknek és kedves emlékeztető a megmaradottaknak, elhunytak hozzátartozóinak; de joggal reméljük, hogy érdekességénél fogva a legszélesebb körök érdeklődését is le fogja kötni. Amikor a baráti összetartás és ragaszkodás lágy szellője átleng diszkönyvünk szellemén, ugyanakkor a szigorú történelmi hűség forrása is fakad benne az elfogulatlan tudorná-Bármennyire különöseknek tessenek is ezek a babonás szokások és erkölcsök, néprajzi tekintetben mégis igen érdekesek és a katona együgyű gondolkodásmódjáról tesznek tanúságot. Gyakran hallani azt az állítást, hogy a babona ott kezdődik, ahol a hit megszűnik ; a valóságban azonban a hit az, amely a hitnél régibb babonában gyökerezik, — lévén a babon , Grimm szerint, tisztára a legalacsonyabbrendü háziszükségletre szánt vallás. A jelenlegi háborús időkben általában az a tapasztalatunk, hogy a babona közeli viszonyban áll a valláshoz és a vallásossághoz. Kiderült, hogy a vallás és az istenfélelem olyan időkben, amikor a babona nagyobb mértéket ölt, jobban é a lelkekben. Goet ie mondja; „A babona az embernek lényétől elválaszthatatlan A babona az élet költészete.“ Mliudenki tudja, elis- ____ POLITZER MÓR meri és elmondja, hogy = Kompom, Nado J.tea is. 11 üzletében a legszebb minőségű férfi cipőit, divatáruk, fehérneműéi* stb. l*apltatól$.
