Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-03-09 / 10. szám
KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Politikai é s "fc át i? s d ä 3. m. tl 3, sst% ]p« ELŐFIZETÉSI ÁR: Helyben és vidékre: *féss évre...........................16 K félévre................................8 » ä egyed évre...............................4 » EGYES SZÁMOK KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedésében, hol hirdetések és előfizetések is elfogadtatnak, továbbá »Szent István« és Siroh-iele könyvkereskedésben, valamint Sípos Ferenc és Czlke Dénes könyvkötőknél. Megjelenik minden szombafoii. ügyes szám ára 30 fill. Hirdetések 3 hasábos petitsoronként 1 kor. Nyiltléri közlemények 3 hasábos pelitsoronként 2 kor. Szerkesztőség és kite'.őhivatal. Komárom, Nádo.-u. 29. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Lapvezér: Tuba János. Főszerkesztő: Kiss Gyula d*«. Kegyetlen próbára teszi az idegeket az a harc, mely most a fegyveres frontok mögött a békéért folyik. Ä diplomácia vívja gigantikus küzdelmét a háború ellen a népek nevében. A negyedik esztendő vége felé már fáradt akarattal küzd a világ a lövészárkokban, a gondolat már nem diadalok, hanem az elhagyott otthonok felé száll, ahol bánattól őszült anya, sóvárgó hitves, ösztönös vágygyal érző gyerek várja vissza az eltávozottat. És amig figyelmünk feszülten tapad a frontok felé, a mig meredt tekintettel nézzük a diplomácia viaskodását, amig a magunk mindennapi falatjáért gyötör a háborús szükség, addig elszorult szívvel kell gondolnunk azokra is, akik a rabság keserű kenyerét eszik és egy lázban égő, anarchiában felbomló nagy birodalom földjéről indulnak hazafelé. Jönnek már, indulnak ma, vagy holnap mind, akik a harctéri gyötrelmeknek és a rabság kínjainak mártiromságát átszenvedték. Jönnek már... Ez KOMÁROMI LAPOK TÁRCÁJA. „Jókai és Komárom.“ — Emlékeimből. — Irta: Tuba János. Köszönet és elismerés illeti meg dr. Szijj Ferenc barátomat, hogy fölidézte Komárom lelkében Jókai Mór emlékezetét. Ha mindenki megfeledkezett is — talán csak a háború vihara miatt — Jókairól, (hiszen sírja még ma sincs megjelölve méltó emlékkel, a Jókai szobor létesítésére megindult országos mozgalom is alszik) nekünk komáromiaknak nem lehet, nem szabad, nem illik megfeledkeznünk róla. Innét indult ki világhódító útjára. Komárom adta őt a hazának, az egész világnak. Az ő dicsősége a mi dicsőségünk. A szülőváros nem lehet hálátlan legnagyobb fiának emléke iránt. Ha még tettekkel nem is róhattuk le méltó hálánkat, addig is mig eljő ennek ideje, ápoljuk kultuszát, elevenítsük meg olykor-olykor dicső emlékezetét, tegyünk tanúbizonyságot és büszkén hirdessük, hogy első sorban a mienk volt, még haló porában is mi követeljük őt magunkénak. Keressük föl és gyűjtögessük még a legapróbb emlék-morzsákat is, amelyek Reá és különösen hozzánk való viszonyára vonatkoznak. a most rügyező áldott nagy tavasz viszszahozza őket hozzánk. Nagy Oroszország havas röge poriik lábuk alatt, ahogy elindulnak hazafelé messziről, jeges Szibériából, tengerek partjáról, idegen emberek idegen világából. A gondviselés jó lesz hozzájuk, átvezeti őket még e bibliai nagy vándoruton, felettük lebeg jó angyalok fehér szárnya, óvja őket betegségtől, fagytól, minden rossztól, hogy mihamar itthon legyenek. Annyit szenvedtünk e nehéz esztendőkön, de mit el nem szenvednénk, ha már minél előbb itthon lennének. Jmádságos szó legyen mindenki ajkán attól a pillanattól, hogy elindulnak hazafelé. Minden magyar szív azért a gondolatért dobogjon, hogy érjenek a visszaindulok épen, egészségesen haza. Jöjjenek és maradjanak. Hozzák magukkal a kelet békéjét a vérben viaskodó Nyugatnak. Magyar testvérek, most a ti bibliai szentjeitek jönnek vissza hozzátok. Értük imádkozzatok! A dunai hajózás és Komárom. ii. Bármiként alakuljon a dunai hajózás jövendője : a németek ragadják magukhoz az elsőséget, vagy mi maradunk a Dunán továbbra is az urak, az bizonyos, hogy rövid időn belül, de mindenesetre a békés idők eljöttével — a múlthoz képest — óriási arányokat fog ölteni a hajóforgalom. Ennek megteremtése és lebonyolítása pedig kétségtelenül a liajóépités előmozdítását, a tömegáruk forgalmának minél gyorsabb és minél könnyebb és célszerűbb lebonyolítására szolgáló költséges berendezéseket és létesítményeket tesz szükségessé. Hasonlókat azokhoz, minőket a német előrelátás és élelmesség az Al-Dunán már meg is teremtett. Az első legfontosabb és legsürgősebb feladat: a háború folyamán amúgy is tetemesen megfogyatkozott hajóparkunknak nagy mérvű szaporítása. Aki bírja, marja ; akinek több, jobb és gyorsabb járatú hajója lesz: az lesz az ur a Dunán. Nem egy-kéf, hanem sok uj hajóról van szó. Ezeket gyorsan, minél előbb elő kell teremtenünk. Erre két ut kínálkozik. Vagy idehaza építjük azokat, vagy külföldről szerezzük be. Indokolni sem kell, hogy ezek közül az Mint annyi más százezrek, én is Jókai imádó vagyok. Nemcsak örök életű müveinek hatása váltja lelkemből e kultuszt. Azok közé a szerencsés és boldog emberek közé tartozom, kik a legközvetlenebb közelségben állottunk a költőfejedelemhez. Már ifjúságomtól kezdve éreztem atyai jóindulatát, szeretetét. Még hosszú évek múltán is, midőn pedig már deresedő fejjel jártam az élet országutján, rendesen igy szólított: „Te gyerek“. Első emlékeim még a budapesti Stáció-utcai (most Baross utca) sárga házhoz vezetnek. Saját háza volt, ott élt az ekkor már a színpadtól visszavonult neje: Laborfalvi Rózával. Itt fogadta később a város díszpolgári oklevelét hozó városi küldöttséget is. E lakásán többször megfordultam. Időnkénti pesti tartózkodásomnak koronája mindig az ő meglátogatása volt. Még most is élénk emlékemben van a költő elég tágas dolgozó szobája a maga nagy „költői rendetlenségében* hatalmas íróasztalával és annak közelében egy közepes nagyságú szép kivitelű komáromi tulipános ládával, melylyel az 1881. évben tartott első komáromi iparkiállitás vezetősége — boldog emlékű Fogthüy Dénes javaslatára rótta le hódolatát Komárom nagy szülöttje iránt. Büszkén, örömmel mutogatta látogatóinak a komáromiak ez előtte mindig kedves ajándékát, melynek „ládafiában* az ajándékozók gyöngéd figyelme elhelyezte a költő születési anyakönyvi kivonatát, komáromi iskolai bizonyítványainak hiteles másolatát, egykori itteni tanulótársainak hiteles névjegyzékét, valamint szülőházának és a családi háznak fotográfiáját is. írói működésének ötvenéves jubileuma alkalmából még egy tulipános ládával kedveskedtek neki a komáromiak. Az akkor fennállott itteni női iparegyesület lepte meg ezzel a valóban művészies kivitelű, inkább asztal diszül szolgáló, kis méretű, ébenfából, hímzés betétekkel készült remekkel, melynek rajza Bottay Kálmán, művészi hímzése pedig Schlosszer Hermin, a női ipariskola kiváló tanítónője kezéből került ki. Később még szorosabb, még bensőbb összeköttetésbe jutottam „Móricz bácsi“-val. Hivatásom az esztendő jelentékeny részében Budapesthez kötvén, érintkezésünk bensőbb és sűrűbb lett. Közel másfél évtizeden keresztül hetenként legalább egyszer-kétszer, néha többször is megfordultam az akkor már a Bajza utcában rakott családi fészekben. Modern, úri kényelmes villaszerű épület. Ma a Petőfi muzeum van benne elhelyezve. A földszinten laktak veje: Feszty Árpád és neje. Az emeleten volt a közös ebédlő és magának az „öreg urnák* lakása. Az ebédlő falait a francia forradalom nagy , alakjainak fametszetü arcképei díszítették, melyek I egykor Petőfi Sándor lakásának" voltak jellemző | ékességei. Rtggetizés előtt fél pohár (Mmi iiAkif« vaMtfi altfás |yamop kátmkMk és »zákszoruiáslMn nmttfttMk « sir »statt fyattirtf 2—3 lm shtf^jL tafjt©mába fttuu. T
