Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-06-08 / 23. szám

2. oldal 1918. június 8. katonák még többet szenvednek, de majd másként lesz, megváltozik minden, ha kisüt a várva várt, az áldott Béke napja! .. . De'hát csakugyan muszáj ennek igy lenni, a hogyan van, csakugyan muszáj a publikum nagy többségének szenvedni, nélkü­lözni, gyötrődni az uzsorások szép szemeiért ? Hát csakugyan nem lehet gátat vetni ennek a kapzsiságtengernek, ennek az uzsora özönvíz­nek, ennek a gonoszság felhőszakadásnak ? Hát csakugyan nincs már földi hatalom, mely meg tudja fékezni az emberi önzés bűnös túlkapásait s vetőt tud kiáltani ennek a véres, piszkos emberirtó uzsora munkának? Mi azt hisszük, hogy kellő eréllyel, nagy elhatározással még mindig lehetne a dolgon segíteni s meglehetne menteni a fogyasztó közönséget a végleges leromlástól. De persze ehhez nem bürokratikus blan­ketták, terjengős papirosrendeletek, széjjelfolyó se ha! se hús szervezetek, hanem erős szem, erős kéz kellene, a ki nem néz se jobbra se balra, nem kiméi senkit a ki ludas s oda üt, a | hova kell . .. Egy kis statariális rendszabály az árdrá­gítókra — meg vagyunk róla győződve — nem maradna hatás nélküli. Persze nem kell mindjárt a statárium szóban akasztófát és kötelet látni. Egy kis fegyház, egy kis börtön, egy kis becsületvesztés is elég volna. Mert hát hotneo­­pathikus adagokban kiszabott pénzbírságokkal, meg egy két heti elzárásokkal nem lehet egy Halálos veszedelmeket jelentő erkölcsi beteg­séget megszüntetni. A hova radikális kúra, műtői beavat­kozás szükséges, ott nem lehet ezerjófüvei, meg bodzavirág teával forgolódni . . . kiadó Duna-utca 2. ez. alatt. emlékeztető menydörgésben ide-oda járnak, kötelességszerüen szigorú ellenőrzést gyakorolva. Hát az ott ki, aki besurran a kavernába? A zászlóaljküldönc. Mit gondoltok, mit érez, amint kiugrik a sziklaoduból, a gránátesőben néhány lépést tesz, köveken, beomlott árkokon, gránát­tölcséreken keresztüldolgozza magát és jön. A kötelességérzet, hazája és királya iránti szeretet adnak neki erőt és bátorságot. Egy cédulát hoz paranccsal. Az ezredparancsnok a zászlóaljnál. Lőszer utánpótlásra itt van. Mihelyt gyengül a tűz, a telefon helyreállítandó. Pergőtüzkészletek csak végső esetben veendők igénybe. Küldöncök kimélendők. Jóleső érzés, az ember biztonságban érzi magát, az ezredparancsnok velünk van, velünk érez, nem vagyunk elhagyatva. Öntudatunk nő: parancsnokaink tanúi lesznek tetteinknek. A legénység, ami derék legénységünk! Eleinte meghajolva, szótlanul ülnek, idegeik, szivük néhány perc alatt megszokja az égi­­háborut, többször volt már részök benne, csak­hamar a jókedv kerekedik fölül. — Te — mondja Infanterist Kovács Ku­paknak — a Cadorna bezzeg hasztalan pocsé­kolja ma a lőszert. — Az ám — mondja Kupak. — Megjön-e ma a menázsi. Mert a pergőtűz utálatos dolog, de ha a menázsi elmarad, az kész szerencsét­lenség. De megjött. Egy pár ló megsebesült, el is pusztult útközben, de a manipuláns meg-Leánygimnáziumot Komáromnak. A dunántúli reform, egyházkerület 1917. őszén Pápán tartott közgyűlésében határozati javaslatot fogadott el, mely szerint: „Elkerül­hetetlen és soká nem halasztható szükségnek érzi egy református leánygimnáziumnak felállí­tását; az ennek Pápán vagy Losoncon való felállítására vonatkozó javaslatokat jövő köz­gyűlésére elvárja. “ Tehát a dunántúli ref. egyházkerület köz­gyűlésén Komárom szóba sem került, pedig az egyházkerület püspökének több mint 70 év óta székhelye és igy szellemi középpontja. És ha a XX. század követelményei és a világháború folytán előállott helyzet fokozott mértékben előtérbe tolták a lányoknak magasabb fokú és gyakorlati pályákra is előkészítő nevelését, kü­lönösen fontos volna ez Komárom városára, a melynek nagyszámú tisztviselő lakója (álllami, megyei, városi, pénzintézeti tisztviselők, katona­tisztek stb. stb.) valamint az intelligens kör­nyékbeli városok és falvak lakói között szá­mosán lennének olyanok, a kik — ha ez köny­­nyen elérhető volna — szívesen biztosítanák lány gyermekeiknek jövőjét magasabb iskolák j elvégzésével, vagy a kenyérkereső pályára való lépésnek szándéka nélkül is szívesen látnák lányukat egy olyan intézetben, hol magasabb általános műveltségre tehetnek szert. És kétség- . telenül jobb és hasznosabb elfoglalása lenne a j 14—18 éves lánynak, mint sok esetben a IV. I polgári elvégzése utáni idő szokott lenni; hí- . szén háztartásbeli ismeretek elsajátítása az is- ! kolánkivüü időben és az iskola elvégzése után ; is lehetséges. Nem lehet kétséges, hogy korunkban egy i müveit nő olyan nagy nyeresége a társadalom- i nak és családnak egyaránt, hogy a gyakorlati | ismereteknek egy kisebb fokú és később pó- I tolható hiánya igen is megbocsátható! Sőt ha ! a lányoknak ma és minden időben legelső- ! rangú rendeltetését a férjhezmenést ; a feleségi j és anyai szerepet tekintjük csak, a müveit kö- j zéposzíáiy lánygyermekeinek ez a szempont is j a magasabb nevelést javasolja. Ma táncterem- j ben, szalonban és korzón az a nő köti le tar- 1 tósan a férfi figyelmét, akiben ő egy vele szel- i Iemileg rokon társat lát; a szépség és a házias- ' ság csak enyhítik, de teljesen megbocsáthatóvá j nem teszik a kultúra hiányát; a műveltség | ellenben megszaporitja az előbbieket és feled- j teti esetleg a fogyatékosságukat. Hogy milyen szükséglet volt a lány kö­zépiskoláknak szervezése és felállítása, azt bi­zonyítja egyrészt az, hogy a lányok az utolsó ,Komáromi i.apcfc* hozta az ételt. Kiosztják a nienázsif, a dohányt is meg a postát. Örül mindenki, elfelejtenek minden bajt. A pergőtűz készlet csak hadd maradjon. A tüzszünet rövid. Három napja tart már ez a pokol. Egy pár buzdító szó esik, legfőbb biztatás azonban, hogy jön már a gyalogsági támadás. Erre aztán általános a jókedv. Olasz roham nem imponál egy 46-os bakának. Ha a tűz még fokozható volt, az ellenség megpróbálta, hihetetlen mértékig fokozta. Egy kavernába egy délelőtt 57-szer aludt el a gyertya a légnyomástól, ennyiszer csapott le gránát vagy akna a kaverna közvetlen közelé­ben. Pont délben el hallgat valamennyi ágyú. Egy pillanatra siri csend uralkodik. Gyorsan fegyvert kézbe, ki a mellvédre! — de már kat­tognak a gépfegyverek. Mindenki a mellvédhez szalad; végre ütött a megváltás órája, végre rohamoznak az olaszok. Sűrű sorokban, félve jönnek; gazdag aratása lesz a halálnak. Igen sokan esnek el közülök s mintha a földből jönnének egyre újabb tömegek, rohamra előre hajtva. A fegyvertüzünkkel egyszerre megszó­lalnak az ágyúink is. Ilyen zárótüzet az olasz még nem ért, ha ért, el nem tudja beszélni. Egyszerre megtorpan az olaszok rohama, ösz­­szetorlódik s mintegy önmagában összeroskad. Visszatérés ebből a tüzből nincs. A bakák ujjongnak, lőnek, egymás felé kiáltanak, me­gint lőnek, tüzérségünk is tovább tüzel; irgal­matlanul, kíméletlenül. A gránátok szinte ösz­­szegyurják a sürü embergomolyagot. Egy szem­pillantás megmutatja, hogy már csak a mi évtizedekben valósággal ellepték nemcsak a rendelkezésükre álló leányközépiskolákat, ha­nem mint magán és rendes tanulók, a főgim­náziumokat is; másrészt az hogy a közoktatás­­ügyi miniszter nem várhatván be a háború miatt a középiskolák általános reformját, a Le­ányközépiskolák szervezetét és rendtartását 1916. julius 14-én 86KD sz. alatt rendeleti utón léptette életbe. Budapesten már régóta fennáll két leány­gimnázium, egy állami és egy községi, ezekhez járult újabban a Szem Szív intézeti kálit, leány­gimnázium. Debrecenben 1913 óla van ref. leánygimnázium. Kolozsváron van állanti leány­­gimnázium az V. osztályban 42 a többi felsőbb osztályokban 20—30 tanuló val. Marianum kath. leánygimnázium az V. o.-ban 40. a felsőbb osztályokban 25—30 tanulóval. Tervbe vétetett ezeken kívül egy reform, leánygimnázium. Miskolcon van ref. leánygimnázium, a múlt tan­évben nyílt meg az V. osztálya és már 40 tanu­lója volt. Ugyancsak a múlt tanévben nyiit meg az Angol kisasszonyok egri érseki kálit, inté­zetében a leánygimnázium V. osztálya egyszerre 55 tanulóval; és az értesítő szerint: „a nagykö­zönség sürgető óhajára“ a jelen tanévre a felső­leányiskola V. osztályát és a felsőkereskedelmi leányiskola V. osztályát megnyitotta, Sopronban 3 főgimnázium mellett fejlődőben van a Szt. Orsolya rend leánygimnáziuma; az intézetnek 1915—6. évi ériesitőjében a következő sorok olvashatók: „A koronája ez intézménynek, a modern kor követelményeinek világos felisme­réséből fakadt uj hajtása: a leánygimnázium." Régebben meglévő leányintézetük fejlesztése révén bizonyára leányközépiskolához jutnak Komáromnál kisebb jelentőségű városok is pl. Békéscsaba, Besztercebánya, Lőcse, Márama­­rossziget, Mezőtúr, Trencsén, Eger, Eperjes, Nyitra Kőszeg stb. Lépjen tehát érintkezésbe Komárom vá­rosa és Komárom vármegye a Dunántúli ref. egyházkerülettel, hogy állítsa fel tervezett leány­­gimnáziumát Komáromban s ajánlja fel a város és a megye legmesszebbmenő támogatását, vagy állítson fel a város, a megye és az állam támo­gatásával egy községi leánygimnáziumot, inely­­nek sikere esetén a másik két felső tagozat egyike, vagy egy tanitónőképző is megvalósít­ható lenne; nem jöhet itt számításba a komá­romi állami polgári leányiskolának, vagy a pápai ref. nőnevelő intézetnek az elsorvadástól való féltése, hisz mindkettő valósággal könnyí­tésre szorul; Komáromban mind a négy osz­tály párhuzamos és igy a múlt tanévben az I. Á) o.-ban 58 tanuló és az 1. o.-ban még 58 magántanuló, a legtöbb bizonyára (?) azért, mert a létszám miatt nem volt felvehető, vagy gyalogságunk tüzel. Az olaszok egészen elhall­gattak. A telefon is rendben van már s meg­váltásként hat a jelentés, hogy az egész sza­kasz a birtokunkban maradt. Snájdig őrjáratok előremennek és behozzák a dolinákban, bozót­ban rejtőző olaszokat. A baka telhetetlen, nem éri be legénységgel, tisztfogoiy kell neki és a zsákmányolt gépfegyverhez lőszer. Két óra van. A foglyokat és gépfegyve­reket elviszik és tisztek és legénység büszkén ölelkeznek. 6 óra felé az ellenség még egyszer szerencsét próbál, de támadása újra összeom­lik. Reggel pedig! . . . jönnek egyenkint, fel­emelt karral, a kezükben valami fehérséget lo­bogtatnak. S amint az egyik megérkezik, sá­padtan az ijedtségtől, megöleli — boldogan, hogy itt van végre — a figyelőt és elpana­szolja neki a baját, Ugyanaz az a nóta mindig; nincs viz, nincs harci kedv és ami a fő, nincs élelem. Mindnek a mi tüzérségünk az oka, mert tűz alatt tartja az összes összekötő uta­kat. Afogoly észreveszi erkölcsi fölényünket, hallgatja a tolmácsot s nem kerüli el figyelmét, hogy lenézi legénységünk a siró, nyöszörgő katonát. Most aztán a parancsnokhoz! Egy­szerre csak beüt a közeibe egy gránát. Egyik fogoly fenyegetően emeli karját az övéi felé. Este pedig boldogan halljuk alezredesünk szavait: — A tisztek és legénység magatartása csodálatra méltó volt és marad.

Next

/
Thumbnails
Contents