Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-06-08 / 23. szám
2. oldal 1918. június 8. katonák még többet szenvednek, de majd másként lesz, megváltozik minden, ha kisüt a várva várt, az áldott Béke napja! .. . De'hát csakugyan muszáj ennek igy lenni, a hogyan van, csakugyan muszáj a publikum nagy többségének szenvedni, nélkülözni, gyötrődni az uzsorások szép szemeiért ? Hát csakugyan nem lehet gátat vetni ennek a kapzsiságtengernek, ennek az uzsora özönvíznek, ennek a gonoszság felhőszakadásnak ? Hát csakugyan nincs már földi hatalom, mely meg tudja fékezni az emberi önzés bűnös túlkapásait s vetőt tud kiáltani ennek a véres, piszkos emberirtó uzsora munkának? Mi azt hisszük, hogy kellő eréllyel, nagy elhatározással még mindig lehetne a dolgon segíteni s meglehetne menteni a fogyasztó közönséget a végleges leromlástól. De persze ehhez nem bürokratikus blanketták, terjengős papirosrendeletek, széjjelfolyó se ha! se hús szervezetek, hanem erős szem, erős kéz kellene, a ki nem néz se jobbra se balra, nem kiméi senkit a ki ludas s oda üt, a | hova kell . .. Egy kis statariális rendszabály az árdrágítókra — meg vagyunk róla győződve — nem maradna hatás nélküli. Persze nem kell mindjárt a statárium szóban akasztófát és kötelet látni. Egy kis fegyház, egy kis börtön, egy kis becsületvesztés is elég volna. Mert hát hotneopathikus adagokban kiszabott pénzbírságokkal, meg egy két heti elzárásokkal nem lehet egy Halálos veszedelmeket jelentő erkölcsi betegséget megszüntetni. A hova radikális kúra, műtői beavatkozás szükséges, ott nem lehet ezerjófüvei, meg bodzavirág teával forgolódni . . . kiadó Duna-utca 2. ez. alatt. emlékeztető menydörgésben ide-oda járnak, kötelességszerüen szigorú ellenőrzést gyakorolva. Hát az ott ki, aki besurran a kavernába? A zászlóaljküldönc. Mit gondoltok, mit érez, amint kiugrik a sziklaoduból, a gránátesőben néhány lépést tesz, köveken, beomlott árkokon, gránáttölcséreken keresztüldolgozza magát és jön. A kötelességérzet, hazája és királya iránti szeretet adnak neki erőt és bátorságot. Egy cédulát hoz paranccsal. Az ezredparancsnok a zászlóaljnál. Lőszer utánpótlásra itt van. Mihelyt gyengül a tűz, a telefon helyreállítandó. Pergőtüzkészletek csak végső esetben veendők igénybe. Küldöncök kimélendők. Jóleső érzés, az ember biztonságban érzi magát, az ezredparancsnok velünk van, velünk érez, nem vagyunk elhagyatva. Öntudatunk nő: parancsnokaink tanúi lesznek tetteinknek. A legénység, ami derék legénységünk! Eleinte meghajolva, szótlanul ülnek, idegeik, szivük néhány perc alatt megszokja az égiháborut, többször volt már részök benne, csakhamar a jókedv kerekedik fölül. — Te — mondja Infanterist Kovács Kupaknak — a Cadorna bezzeg hasztalan pocsékolja ma a lőszert. — Az ám — mondja Kupak. — Megjön-e ma a menázsi. Mert a pergőtűz utálatos dolog, de ha a menázsi elmarad, az kész szerencsétlenség. De megjött. Egy pár ló megsebesült, el is pusztult útközben, de a manipuláns meg-Leánygimnáziumot Komáromnak. A dunántúli reform, egyházkerület 1917. őszén Pápán tartott közgyűlésében határozati javaslatot fogadott el, mely szerint: „Elkerülhetetlen és soká nem halasztható szükségnek érzi egy református leánygimnáziumnak felállítását; az ennek Pápán vagy Losoncon való felállítására vonatkozó javaslatokat jövő közgyűlésére elvárja. “ Tehát a dunántúli ref. egyházkerület közgyűlésén Komárom szóba sem került, pedig az egyházkerület püspökének több mint 70 év óta székhelye és igy szellemi középpontja. És ha a XX. század követelményei és a világháború folytán előállott helyzet fokozott mértékben előtérbe tolták a lányoknak magasabb fokú és gyakorlati pályákra is előkészítő nevelését, különösen fontos volna ez Komárom városára, a melynek nagyszámú tisztviselő lakója (álllami, megyei, városi, pénzintézeti tisztviselők, katonatisztek stb. stb.) valamint az intelligens környékbeli városok és falvak lakói között számosán lennének olyanok, a kik — ha ez könynyen elérhető volna — szívesen biztosítanák lány gyermekeiknek jövőjét magasabb iskolák j elvégzésével, vagy a kenyérkereső pályára való lépésnek szándéka nélkül is szívesen látnák lányukat egy olyan intézetben, hol magasabb általános műveltségre tehetnek szert. És kétség- . telenül jobb és hasznosabb elfoglalása lenne a j 14—18 éves lánynak, mint sok esetben a IV. I polgári elvégzése utáni idő szokott lenni; hí- . szén háztartásbeli ismeretek elsajátítása az is- ! kolánkivüü időben és az iskola elvégzése után ; is lehetséges. Nem lehet kétséges, hogy korunkban egy i müveit nő olyan nagy nyeresége a társadalom- i nak és családnak egyaránt, hogy a gyakorlati | ismereteknek egy kisebb fokú és később pó- I tolható hiánya igen is megbocsátható! Sőt ha ! a lányoknak ma és minden időben legelső- ! rangú rendeltetését a férjhezmenést ; a feleségi j és anyai szerepet tekintjük csak, a müveit kö- j zéposzíáiy lánygyermekeinek ez a szempont is j a magasabb nevelést javasolja. Ma táncterem- j ben, szalonban és korzón az a nő köti le tar- 1 tósan a férfi figyelmét, akiben ő egy vele szel- i Iemileg rokon társat lát; a szépség és a házias- ' ság csak enyhítik, de teljesen megbocsáthatóvá j nem teszik a kultúra hiányát; a műveltség | ellenben megszaporitja az előbbieket és feled- j teti esetleg a fogyatékosságukat. Hogy milyen szükséglet volt a lány középiskoláknak szervezése és felállítása, azt bizonyítja egyrészt az, hogy a lányok az utolsó ,Komáromi i.apcfc* hozta az ételt. Kiosztják a nienázsif, a dohányt is meg a postát. Örül mindenki, elfelejtenek minden bajt. A pergőtűz készlet csak hadd maradjon. A tüzszünet rövid. Három napja tart már ez a pokol. Egy pár buzdító szó esik, legfőbb biztatás azonban, hogy jön már a gyalogsági támadás. Erre aztán általános a jókedv. Olasz roham nem imponál egy 46-os bakának. Ha a tűz még fokozható volt, az ellenség megpróbálta, hihetetlen mértékig fokozta. Egy kavernába egy délelőtt 57-szer aludt el a gyertya a légnyomástól, ennyiszer csapott le gránát vagy akna a kaverna közvetlen közelében. Pont délben el hallgat valamennyi ágyú. Egy pillanatra siri csend uralkodik. Gyorsan fegyvert kézbe, ki a mellvédre! — de már kattognak a gépfegyverek. Mindenki a mellvédhez szalad; végre ütött a megváltás órája, végre rohamoznak az olaszok. Sűrű sorokban, félve jönnek; gazdag aratása lesz a halálnak. Igen sokan esnek el közülök s mintha a földből jönnének egyre újabb tömegek, rohamra előre hajtva. A fegyvertüzünkkel egyszerre megszólalnak az ágyúink is. Ilyen zárótüzet az olasz még nem ért, ha ért, el nem tudja beszélni. Egyszerre megtorpan az olaszok rohama, öszszetorlódik s mintegy önmagában összeroskad. Visszatérés ebből a tüzből nincs. A bakák ujjongnak, lőnek, egymás felé kiáltanak, megint lőnek, tüzérségünk is tovább tüzel; irgalmatlanul, kíméletlenül. A gránátok szinte öszszegyurják a sürü embergomolyagot. Egy szempillantás megmutatja, hogy már csak a mi évtizedekben valósággal ellepték nemcsak a rendelkezésükre álló leányközépiskolákat, hanem mint magán és rendes tanulók, a főgimnáziumokat is; másrészt az hogy a közoktatásügyi miniszter nem várhatván be a háború miatt a középiskolák általános reformját, a Leányközépiskolák szervezetét és rendtartását 1916. julius 14-én 86KD sz. alatt rendeleti utón léptette életbe. Budapesten már régóta fennáll két leánygimnázium, egy állami és egy községi, ezekhez járult újabban a Szem Szív intézeti kálit, leánygimnázium. Debrecenben 1913 óla van ref. leánygimnázium. Kolozsváron van állanti leánygimnázium az V. osztályban 42 a többi felsőbb osztályokban 20—30 tanuló val. Marianum kath. leánygimnázium az V. o.-ban 40. a felsőbb osztályokban 25—30 tanulóval. Tervbe vétetett ezeken kívül egy reform, leánygimnázium. Miskolcon van ref. leánygimnázium, a múlt tanévben nyílt meg az V. osztálya és már 40 tanulója volt. Ugyancsak a múlt tanévben nyiit meg az Angol kisasszonyok egri érseki kálit, intézetében a leánygimnázium V. osztálya egyszerre 55 tanulóval; és az értesítő szerint: „a nagyközönség sürgető óhajára“ a jelen tanévre a felsőleányiskola V. osztályát és a felsőkereskedelmi leányiskola V. osztályát megnyitotta, Sopronban 3 főgimnázium mellett fejlődőben van a Szt. Orsolya rend leánygimnáziuma; az intézetnek 1915—6. évi ériesitőjében a következő sorok olvashatók: „A koronája ez intézménynek, a modern kor követelményeinek világos felismeréséből fakadt uj hajtása: a leánygimnázium." Régebben meglévő leányintézetük fejlesztése révén bizonyára leányközépiskolához jutnak Komáromnál kisebb jelentőségű városok is pl. Békéscsaba, Besztercebánya, Lőcse, Máramarossziget, Mezőtúr, Trencsén, Eger, Eperjes, Nyitra Kőszeg stb. Lépjen tehát érintkezésbe Komárom városa és Komárom vármegye a Dunántúli ref. egyházkerülettel, hogy állítsa fel tervezett leánygimnáziumát Komáromban s ajánlja fel a város és a megye legmesszebbmenő támogatását, vagy állítson fel a város, a megye és az állam támogatásával egy községi leánygimnáziumot, inelynek sikere esetén a másik két felső tagozat egyike, vagy egy tanitónőképző is megvalósítható lenne; nem jöhet itt számításba a komáromi állami polgári leányiskolának, vagy a pápai ref. nőnevelő intézetnek az elsorvadástól való féltése, hisz mindkettő valósággal könnyítésre szorul; Komáromban mind a négy osztály párhuzamos és igy a múlt tanévben az I. Á) o.-ban 58 tanuló és az 1. o.-ban még 58 magántanuló, a legtöbb bizonyára (?) azért, mert a létszám miatt nem volt felvehető, vagy gyalogságunk tüzel. Az olaszok egészen elhallgattak. A telefon is rendben van már s megváltásként hat a jelentés, hogy az egész szakasz a birtokunkban maradt. Snájdig őrjáratok előremennek és behozzák a dolinákban, bozótban rejtőző olaszokat. A baka telhetetlen, nem éri be legénységgel, tisztfogoiy kell neki és a zsákmányolt gépfegyverhez lőszer. Két óra van. A foglyokat és gépfegyvereket elviszik és tisztek és legénység büszkén ölelkeznek. 6 óra felé az ellenség még egyszer szerencsét próbál, de támadása újra összeomlik. Reggel pedig! . . . jönnek egyenkint, felemelt karral, a kezükben valami fehérséget lobogtatnak. S amint az egyik megérkezik, sápadtan az ijedtségtől, megöleli — boldogan, hogy itt van végre — a figyelőt és elpanaszolja neki a baját, Ugyanaz az a nóta mindig; nincs viz, nincs harci kedv és ami a fő, nincs élelem. Mindnek a mi tüzérségünk az oka, mert tűz alatt tartja az összes összekötő utakat. Afogoly észreveszi erkölcsi fölényünket, hallgatja a tolmácsot s nem kerüli el figyelmét, hogy lenézi legénységünk a siró, nyöszörgő katonát. Most aztán a parancsnokhoz! Egyszerre csak beüt a közeibe egy gránát. Egyik fogoly fenyegetően emeli karját az övéi felé. Este pedig boldogan halljuk alezredesünk szavait: — A tisztek és legénység magatartása csodálatra méltó volt és marad.
