Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1918-05-18 / 20. szám

Harminckilencedik évfoSfimi. 20. szám. Kossíéram, 1918. május £8. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Folt tilsai és társadalmi lap. ELŐFIZETÉSI ÁR: HsSyben és vidékre: sgész évre..........................16 K félévre ...........8 » ■•fyeáévre ....... 4 » EGYES SZAMOK KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedésé­ben, bol hirdetések és előfize­tések is elfogadtatnak, továbbá »Szent István* és fiireh-féle könyv­kereskedésben, valamint Sipas Fe­renc és Czike Dénes könyvkötőknél megjelenik minden szombaton. Egyes szám ára SO fill. Hirdetések S hasábos petitsoron­ként 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 hasábos peíitsoronként 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Komafom, Nádo.-a, 29, sz, hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdeté­sek, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Lajwezér: Tuba János. Főszerkesztő: Kiss Gyula dr. ——------------------ - ...;------ r ■ r-M--------------—--------——1X Hogy tűrhetik a népek, hogy vezetőik még most is vég­nélküli harcot hirdetnek? Mikor merül ki a francia elszántság, az angol tűrelmesség, amelyek már olyan kegyetlen próbák alá voltak vetve? Meddig tart még a népek hiszékenysége, mely engedi, hogy frázi­sokkal, Ígéretekkel végzetük útjára vezes­sék őket? Nekünk békére nyújtva kezünk. Ami­kor jobb belátásra térő ellenségeink meg­ragadják, készen van a béke. Nem kell hozzá sem csalódás, sem keserűség, sem megalázkodás Csupán megkell érteniök, hogy a győzelem a mienk, mert az igazság hozzánk van közelebb. Minek kell még elkövetkezni, hogy ezt a kétséetelen tényt, ezt a nekünk örömteljes valóságot meg­értsék és ejfogadják? Térdig gázolnak vérben, a nemes francia földön minden rom és üszők, Flandria, a világ csodás művészeti múze­uma teljesen feldúlva. Semmi öröm, semmi biztatás, csupa gyász és pusztulás mindenfelé. És irtózat rágondolni, vannak országok, ahol hazaárulás e szót ki mon­dani: béke. Mi kell még hozzá, minek kell még következni gyászban és szenve­désben, hogy együtt térdeljen az egész világ, hogy együtt építsük fel újra az oltárt, mely négy év előtt, egy őrült rohamban elpusztult? Hány házba köl­tözzék még az árvaság, hány szivet tépjen össze a bánat, hány éjszakát raboljon még el az álmatlanság? Ellenségeink már tudják, hogy har­caik reménytelenek A tehetetlen düh tartja kezükben a fegyvert. De a vég már közel van. Ypern falai már összeomlanak és a tengeren nagy gályák viszik Angol­országba a menekülőket. — Páris reszket, a német vasököl már a kapukat veri. És nekünk összeszoritott fogakkal, kemény öklökkel kell várnunk, eszükre tériti-e ennyi csapás konok ellenségeinket? 8 Jékai-fgjEiet és a választól jog. Vettük a következő sorokat: Igen tisztelt Szerkesztő ur! A „Komáromi Hírlap“ f. hó 18. számá­ban a Jókai-Egyesületrő! ezeket irta: „Elárulja a K. L., hogy a választójog kérdésében a kulturegylet állást foglalt a „magyar nyelv“ K0ÜÁR0&1! LAPOK TÁRCA JA Én is ... Irta: Vályán Etelka Kacagón, kevélyen, gúnyolódva büszkén, A szivekre hulló vészes veszedelmet. — Tagadom, hogy volna, — tudom azt, hogy [álom, — A mindenen győző örökegy szerelmet! — De néha estenden, ha fáradt a lelkem S ostor veri végig minden színes vágyam: Sóhajszóval várom, epedő — sóváran — Hogy egyszer felém is leboruljon lágyan . .. Hadsereg-uasutjaink* — Az „északi“ hadsereg-vasút működése. — Irta: Meister János cs. és kir. ezredes, a központi szállkásvezetőség történelmi csoportjának vezetője. A világháború érlelte számos szervezeti újítás közt kiváló helyet foglal el a hadsereg­­vasutak intézménye. A szövetséges hadseregek győzelmes előnyomulása Oroszország, Szerbia, Montenegro, Románia és Olaszország újonnan megszállott területein kereken 3500 kilométer vasutat állí­tott hadvezeiőségünk üzemébe. E nagy üzem­szolgálatra nem futotta a vasútezred létszámá­ból, amely különben is építő munkára, minden­féle tábori vasutak üzeménél és a legkülön­bözőbb speciális alakzatoknál teljesítendő szol­gálatra épen eléggé igénybe volt véve; a pol­gári vasuti szolgálat militarizálása útján kellett tehát új üzemalakzatokat létesíteni „hadsereg­vasút“ néven. Területük szerint „északi“ (orosz­­országi), „déli“ (szerbiai), „délkeleti“ (romániai) és „délnyugaú“ (olaszországi) hadseregvasutunk van, amelyek mind feladatuk magaslatán állanak. Ma csak az északi hadseregvasútról aka­runk szólani, a többiről később. 1915 tavaszán, Orosz-Lengyelországnak első, részleges megszállása után a saját terüle­teinkhez közvetlenül csatlakozó megszállott pá­lyákat a legközelebb eső vasútigazgatás polgári személyzetével láttuk el az illető tábori szállí­tási vezetőség katonai vezetése alatt. Az offen­­ziva haladtával egyre gyarapodó hálózat — 1915 augusztusában már ezer kilométer ren­­desvágányú vasútból állott — nemsokára kizá­rólag katonai vezetést igényelt; katonai pa­rancsnokság alá helyezték tehát, amely szerve­zeténél fogva a katonai s a műszaki üzemve­zetést is képes volt átvenni; székhelye Kielcé­­ben, majd Radomban volt; eleinte hadseregva­mellett. Mindjárt gondoltuk. Hisz munkapárt indítvány volt. Hogy azonban a munkapárt és benne a kulturegylet ott fogja hagyni a magyar nyelvet a választójogi törvény meg­szavazásánál, mint Szent Pál az oláhokat, azt is tudjuk“. Mivel ebben Komárom legnagyobb egyesületének meggyanusitása félreérthetetlen módon nyilvánul meg, azt szó nélkül nem hagyhatjuk. A Jókai-Egyesület fennállása óta politikai kérdésben állást soha sem foglalt. Ez az első eset, hogy a választói ‘jog kérdésének a magyar kultúrával is szoros kapcsolatban levő vonatkozásában állást foglalt nem munka­párti indítvány, hanem az Országos Magyar Iskola-Egyesület megkeresése alapján. Minden magyar kulturális célú egyesület — kivétel nélkül — erre az álláspontra helyezkedett, de magyar kulturegylet más határozatot nem is hozhatott. A Jókai-Egyesület igazgató tanácsa, — melyben ott tisztelhetünk több ellenzéki pártokhoz tartozó tagot, a munkapártnak is több tagját, — egyik tagjának se jutott eszébe a kulturális ügyekbe a politikát bevinni, amit különben alapszabályai is kizárnak. A vá­lasztói jog ügyében az egyesületnek a képvi­selőházhoz intézett felirata a következő : Mélyen tisztelt Képviselőház! A Jókai-Egyesület soha napi politikával nem foglalkozott, mert ez működési területén kívül esik. Mégis most, egy országos politikai kérdésben, amely kinőtt a napi politika köré­ből és az ország minden gondolkozó elméjét foglalkoztatja, állást foglal és azzal a kérelem­sútparancsnokságnak, később meg az északi hadseregvasut parancsnokságának nevezték. Az államvasuti igazgatóság módjára szer­vezett északi hadseregvasút a Szczakowa — Granica—Radom—Lublin—Kowel fővonalra s észak .és dél felé elágazó szárnyvonalaira terjed ki; négy üzemosztálya van — utóbb üzem­zászlóaljaknak nevezték el — Strzemieszyce, Skarzyska, Lublin és Kowel városokban, ame­lyek mindegyike mintegy az osztrák északi vasút egy-egy üzletvezetőségének terjedelmével bir. Az eleinte még polgári vasuti személyzet (tiszt­viselők és egyéb alkalmazottak) 1915 őszén ka­tonai szolgálatba vonatott be, továbbra is vasuti alkalmaztatásban hagyatván meg és igy a mi­­litarizálás mintegy önmüködöleg hajtatott végre. A hadsereg-vasút alkalmazottjaiban mu­tatkozó nagy szükséglet a mögöttes országokból igy sem lévén teljesen fedezhető, fokozatosan a front- vagy egyéb katonai szolgálatban levő vasutasokat is vissza kellett terelni a vasuti szolgálathoz; nagyszámban odautalták továbbá a hadifáradalmak következtében frontszolgálatra képtelenné lett nemvasutasokat is, akiket a va­sút saját hatáskörében teljesen kiképzett és az elkerülhetetlenül szükséges próbaszolgálat után önálló szolgálatra jogosított; igy az északi had­sereg megfelelő számú hivatásos vasutast rész­ben a mögöttes országnak adhatott vissza, Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbe hozza.

Next

/
Thumbnails
Contents