Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-11 / 19. szám
2. oldal „Komáromi Lapok 1913. május 11. lágégésben is jobban érdeklik a demagógok politikai circusmutalványai, mint például a román béke, vagy az yperni front eseményei. Itt a román békeszerződés nagy horderejű pontjai alig váltanak ki egy-két odavetett bíráló szót, mig az a roppant világszenzáció, hogy a 48-as alkotmánypárt hány tagja szavaz Wekerle ellen vagy mellette, szinte halálos exaltációba tudja hozni némely ember kedélyét. Szinte megdöbbenve áll meg az ember ezelőtt a perverz jelenség előtt s önkéntelenül is a bizanczi állapotok jutnak az embernek az eszebe, ahol a lakosság véres harcot vívott egymással a homouzion és a homoiuzion miatt, mig az ellenség döngette az i betűn hajbakapott város kapuit. Minket is szorongatott a külső és belső ellenség. A külsővel hála istennek, elbántunk, de a belső annál ádázabb gyülölséggel ront felénk s tolvaj kézzel feszegeti szent István koronájának drágaköveit. A cseh federalizmus az északi magyar vármegyékre áhítozik s nyilvánvaló hamis bizonyítékok alapján azokhoz való történelmi jussát hangoztatja. A horvátokat, szlovéneket és szerbeket a nagy délszláv állam Utópiája tüzeli s a trializmus álma teszi ellenségévé őket az egységes magyar nemzeti államnak. Bent az egész országban a közélelmezés súlyos gondjai izzasztják a hatóság vezetőinek homlokát s a lakosság eddig még néma rezignációval viseli a nélkülözés gyötrelmeit. Mindezekről a nagy problémákról azonban a radikálizmus jelszavától meghódított úgynevezett államférfiak bölcsen hallgatnak. Nekik csak az a fontos, hogy a választójog úgy legyen megoldva, a hogy azt ők minden reális fundamentum nélkül összetákolt javaslatukban papírra tették. Ennek a papirosnak minden betűje szent, abból egy i betűt sem engednek, inkább forduljon fel az ország, inkább legyen egy kis polgárháborúnak is beillő háborús választás. Ök egy általuk elképzelt saját külön világban élnek, a valóság pedig az, hogy az ore cukorinséges időkben is bőségesen telecukroznak a — sáros hókupacok. Ezen a bizonytalan talajon kell most még 900 métert felfelé kúszni. Mindjárt a felső sodronypálya-állotnástól lavinaszakadékba fordul az ut, amelyhez a félig sárból, félig hóból készült pépnek különösen vastag rétege tapad. Jó órahosszat tart ez az ut, amig eléri az ember a végét: a jégmező legalsó széle által fedett katlant. A katlanból ismét sodronyfelvonó — nem sodronypálya, hanem kezdetleges sodronyfelvonó — viszi a 800 méterrel magasabb állomásig tovább a terhet. A két végállomásról láthatni egymást, de az ellenség az állomások egyikébe sem tekinthet be. Egy ellenséges repülő alighanem lefényképezte egyszer az állomásokat, mert olykor-olykor egy-egy gránát már felvonónk irányában látszott repülni; de a kísérletek eredménytelenek maradtak és jóideje már nem csapott be arra a tájra ágyulövés. Utam az állomás mellett halad el. — Jó napot Huber szakaszvezető! mondom a parancsnoknak. Van-e valami újság ? — Az nincs, hadnagy ur, feleli. De van *ok nyomorúság! Hanem az már régi dolog! — No no, Huber! Csak ne kösse úgy az ebet a karóhoz! Aminek itt nyomorúságos dolga van, az nem Ön, hanem a sodronydob. Senki és semmi más! szág lakosságának 99 százaléka előtt merőben közömbös az az árnyalati különbség, ami miatt az egész politikai dulakodás folyik . . . Vigyázzunk hát tisztelt államférfiak innen is, túl is ! Ne hajtsuk kajánul lesben álló belső ellenségeink malmára a vizet belső viszálykodással. A megértés, a kölcsönös közeledés folyamata megkezdődött. Folytassuk tovább a nehezen megindult kezdetet s akkor bízvást remélhetjük, hogy kijutunk abból a farkasveremből, melybe a hajánál lógva előrántott választólog taszított be bennünket s melyben már közel egy esztendeje vergődünk. j Mm sárii? és Komám sáros a sjarsió SjéioMért. (Akció a „Károly Király Gyermeknyaraltaíása“ érdekében a városban és a vármegyében.) Ö Felségének kezdeményezésétől és az ő fővédősége alatt nagyarányú gyermeknyaraltatási mozgalom létesült azzal a céllal, hogy különösen a nagyvárosi szegényebb néposztályok gyermekid, akik az egész éven át el vannak zárva a friss levegő, aranynapsütés, szabad mozgás és a természeti szépségek élvezetétől, ezekben a nehéz időkben ingyenesen hozzájuthassanak a nyaralás testet-lehet üdítő változatosságához. A mozgalom olyan nagyszabású, hogy még azelőtt, — már csak anyagi fedezet hiánya miatt is — alig nehány száz, legfeljebb ezer gyermek nyaraltatásáról lehetett szó, ma több tízezernek nyaral tatása van tervbe véve. Még pedig — hála szeretett királyunk közvetlen érdeklődésének és gondoskodásának — olyan módon, hogy a sok-sok millióra rugó költség sem a gyermekek hozzátartozóit, sem pedig a közpénztárt terhelni nem fogja, hanem a fedezet a társadalom legtehetősebb rétegeinek adományaiból gyűlik össze. A nyaraltatás tervének alapgondolata a régi magyar életből kedvesen ismerős „cseregyermek“ rendszer. A magyar gyermekek tízezrei fognak az ausztriai tengerparton és fenyves vidékeken nyaralni, az ausztriai gyermekek pedig magyar falvakban. És mig ezzel a hely-, a levegő és környezetváltozással látókörük megbővül, szellemük felfrissül, alkalmazkodási képességük kifejlődik, egyszersmind bizonyosra , vehetjük, hogy hazájukba visszatérve nem az áldatlan ellentétek szitóinak, hanem a kölcsönös megértés és segítés előmozdítóinak táborát fogják szaporítani. Ennek a nagyjelentőségű gyermekvédelmi i és szociálpolitikai mozgalomnak a lebonyolításához kérjük a társadalom segítségét, az emberr barátok közvetlen, odaadó önzetlen fáradozását. Az ausztriai, kizáróan német anyanyelvű 6—12 éves fiuk és leányok itteni nyaraltatásának biztosítását főként a magyar állami gyermek| védelemben gyönyörűen bevált családi elhelyeí zés alapján volna legcélszerűbb Komárom vármegye területén keresztülvinni. Vagyis akként, 1 hogy megbízható és önként vállalkozó vendég- i látó családok fogadják vendégül a gyermekeket, | egy-egy család legalább kettőt, hogy a kis 1 idegenek már eleinte se érezzék magukat egészen idegenül. Ezenfelül azonban csak annyit, , amennyit a vendéglátó család a saját és a gyermekek nagyobb kényelmetlensége nélkül be tud fogadni. A nyaralás julius 15-ike és augusztus hó I-seje közölt kezdődik és 6 hétig tart. A vendéglátó családok a gyermekek után heti 10 koronát, az egész időre tehát 60 kor.-t kapnak, amelynek fejében a gyermekeket tisztes- i séges lakással és élelemmel tartoznak ellátni. E vendéglátó családok gyűjtését nem volna célszerű a közigazgatásnak amúgy is munkával túlterhelt szerveire bízni, A társa- I dalom önzetlen, ingyenes, odaadó munkásságá: hoz kell folyamodnunk, hogy ez az emberbaráti gondolat megfelelő eredménnyel testet | is öltsön. Azért gróf Dczasse János városunk és | vármegyénk főispánja azzal a kérelemmel for; dúlt a város és vármegye több ismert ember| és gyermekbarátjához, hogy szíveskedjenek ; lakóhelyükön Károly király üyermeknyaraltatásának helyi bizalmi tisztségét elvállalni és e fáradságot, és nemes tiszttel járó tennivalókat | teljes igyekezettel teljesíteni. A helyi bizalmi személy első feladata, | hogy lakóhelyén mennél több vendéglátó csalá- I dot, azonban nemzetiségi súrlódások elkerülése végett kizárólag magyar és német anyanyelvüeket — nyerjen meg erre, az imént ismertetett feltételek mellett, — amely családok a magyar gyermekek külföldi nyaralásának megkönnyitése végett vendégül fogadják a kis idegen gyermekeket és magyar emberhez illő vendégszeretettel és tisztesség!udással úgy bánnak majd velük, hogy a kis vendégek a magyar emberről ; és a magyar hazáról a legjobb emlékeket vigyék magukkal. Minden 25—30 gyermekkel egy-egy fel— Igen ám, hadnagy ur! Hát a tüdőm semmi? — Az ön tüdeje? Mi köze annak a felvonóhoz ? — íme! mondotta, diadalmasan elém nyújtva egy — kályhacsövet. Talány előtt állok. Huber folytatja mondókáját; — Tetszik tudni, hadnagy ur, azok odafennt soha sem értettek meg engemet. 800 méternyire még sem ér fel a hangom és jeladás még a legszebb időjárás mellett is gyakran csütörtököt mondott. Megtörtént már akár százszor is, hogy kalapáccsal hiába kopogtattam Morse-jeleket a sodronykötélre vagy hogy félre értettek. Amikor száz kilót kellett felszállitanom, akkor csak 50 kiló ellensúlyt raktak fel, amikor pedig ötvenet kellett szállítanom, az ellenkocsiba bizonyosan százötvenet tettek, úgy, hogy ilyenkor úgy zudult le a súly, hogy nem egyszer azt hittem, hogy egész bódénk velem együtt a túlvilágba vándorol. De most künn vagyok a vízből. Ez a kályhacsö a megmentőm. — Hogy, hogy ? — Nos, e csőbe kiáltom bele, amit akarok és akkor nincs félreértés. Figyeljen csak kissé ide, hadnagy ur! Erre, — akár az udvari zenész szárnykürtjét — a szájához illeszti a kályhacsövet és beledörgi: — Halló! 80 kilót felrakni! Háti zsákokat fel! Kis vártatva megrakott kocsink útra kél és már is kellemes emelkedéssel siklik 800 méternyire felfelé; pont a fele utján találkozik ellenkocsijával, amely nemsokára szintén révbe ér. — Bravó, Huber! mondom. Hadd lássam csak azt a maga szerszámját. Megnézem a kályhacsövet közelebbről és — felkacagok. A pléhfalnak egy éles behorpadása csalhatatlan bizonyíték arra, hogy — a saját magam jószágát látom viszont. Hiszen csak tegnapelőtt történt, hogy a korom feletti dühömben még az ágyamból reádobtam nehéz szegekkel telivert talpú hegyi cipőmet. Innen a horpadás. — Mondja csak, Huber, honnan szedte maga ezt a kályhacsövet? Huber zavarba jött: — A hadnagy urnák a tiszti szolgája ajándékozta nekem, hebegte. Ez való igaz. Megkérdezheti tőle hadnagy ur. Azóta lelkiismeretem nyugodt. Hiszen bűnömet jóvátette a sors és a megvetett kályhacső most jobb és értékesebb szolgálatokat teljesít, mint annak előtte. M[lndenki tudja, elis- = POLITZERMÓR meri és elmondja, hogy = Romarontj Mádofuica 19, nTI üzletében a legszebb minőségű férfi cipők, divatáruk, fe^érnemüek stb.
