Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-11 / 19. szám
19 ] 8. május 11. „Komáromi Lapok“ 3 oldal. ügyelőnő fog érkezni, akik a nyaralás folyamán ellenőrzik a gyermekek hol- és hogyléiét és eljárnak minden előfordulható ügyes bajos dolgaikban. Ezeket a felügyelőnö'ket, Tanítónők, óvónők, gondozónők és egyéb a gyermekekkel hivatásosan és szakszerűen foglalkozók köréből fogják kiválasztani. Számukra tehát értelmiségüknek megfele ő vendéglátó családot kellene biztosítani. A gyermekek érdekének legjobban az felelne meg, ha maguk a bizalmi személyek vennék magukhoz a felügyelőnőket. Az ismertetíekből is nyilvánvaló, hogy nem kis fáradságot és odaadást igénylő munkára kéri fel az emberbarátokat főispánunk. Teljes bizalommal fordulunk azonban városunk és vármegyénk emberbarátaihoz, mert megvagyunk győződve, hogy a leghelyesebben tudják értékelni Károly király gyermeknyaraltatásának ama nagy fontosságát, amely egyaránt szivén fekszik szeretett királyunknak, — és a másik társadalmi végletnek: a nagyvárosi szegény néposztálynak, amelynek a háborús viszonyok elcsigázta, gyönge, csenevész gyermekei áhítozva várják a falusi élet gyermekörömeit. Erős bizalommal, tisztelettel kérjük tehát az illetőket, hogy az ismertetett nagjdontosságu bizalmi tisztet eivá lalni és a tennivalókat lelkes odaadással teljesíteni szíveskedjenek. A nemes akcióra eddig felkérettek Komáromban : Kiss Endréné, magánzónő, Szilágyi Mária, polg. isk. tanítónő, dr. Rauscher Zsigmondné, orvos neje, Vidóczy Aslrik, főgimn. tanár, Karle Sándor, főgimn. tanár, Rüdiger István, takpénzt. pénztáros. A vármegyében pedig az alábbi községekben a következők kérettek fel: Ács : Cser Vendel, esp. plébános, Kelemen Béla, ref. lelkész, Szily, György, tanitó, Esztergályos Károly, tanitó, Ászár: Á> tál Lajos, ref. esperes, Horváth Ját os, plébános, Bököd: Balogh István, ág. h. ev. lelkész, Payper István, plébános, Barsi Sándor, ref. lelkész, Dad : Vadas János, plébános, Gyalókay Béla, ref. lelkész, Ele : Deák József, ref. lelkész, Kocsis Endre, tanitó, Kisbér: Szohurek Antal, esp. plébános, Turcsányi Géza, kereskedő, dr. Márkus Sándor, ügyvéd, Nagyigmánd: Huszár Imre, plébános, Szűcs László, ref. s. lelkész, dr. Both Kornél, ügyvéd, Felvinczy Lajos, ref. lelkész, Szák : Magyar Géza, ág. h. ev. lelkész, Szend : Kovács Sándor, plébános, Szőny: Wenninger Ernő, esp. plébános, Czike Lajos, ref. esperes, Nagy Sándor, ref. s. lelkész. Császár: Wolhmuth Ferenc, plébános, G. Nagysallay István, ref. lelkész, Örsujfalu : Ivanits Andor, főtanitó, Csallóközarányos: Vizváry Vilmos, áll. isk. igazg., Pázmány Dezsőné, földbirt. neje, Ekel: Benye Ferenc, p ebános, Tany-Nemesócsa : Szaiay Julia, tanítónő, Bogya-Felsőgellér : Nagy Kálmánná, ref. lelkész neje, Nagymegyer: Marczy József, esp. plébános, Fekecs Sándor, ref. lelkész, Ekecs : Beke Kálmán, ref. lelkész, Udvard : Siposs Antal, esp. plébános, Istenes Ferenc, gyógyszerész, Für: Kopper János, gőz- . malomigazg., Kürt: Kardhordó István, esp. j plébános, Korencsi Rezső, főtanitó, Perbete: i Gyürky István, plébános, Végli Géza, rel. lelkész, 1 Dunaradvány: (hajóáll.) Csekes Béla, ref. lel- ; kész, Hetény : Beke Gyula, ref. tanitó, Bajcs : j Kulcsár István, plébános, Ógyalla-Bagota: Virsik í János, főtanitó, Baranyay Mária, magánzó, j Szalva Dezső, plébános, Hajabács József, igazg. í tanitó, Felsőgalla: Németh Gyula, plebáhos, ! Nagy József, máv. állomásfőnök, Bánhida: j Stiglitz Ferenc, plébános, Tata-Tóváros : Darány j Ágoston, jószágfelügyelő, Dózsa József, ref. j lelkész, dr. Goldberger Izidor, izr. rabbi, Klotz j Ignác, esp. plébános, br. Ditlfurt Móricné, magánzó, Korcsmáros Irma, polg. isk. igazg.: Egressy Anna, polg. isk. tanítónő, Dunaalmás, Gombos Géza, plébános, Neszmély: Bálint Károly, ref. lelkész, Környe: Kisfaludy Mihály, igazg. tanitó, özv. Kukányi Pálné, magánzónő, Kecskéd : Kiss László, plébános. Csinosan bútorozott uduari szoba kiadó. Komárom, Tolnai-utca Z5. Ä vidéki sajtó helyzete. — A miniszterelnökségi sajtóiroda főnökének nyilatkozata. — A magyar újságkiadók országos szövetségének hivatalos orgánuma, az Újságkiadók Lapja legutóbbi számában a magyar vidéki j sajtó fontos és égető kérdéséiről nagyérdekü j kijelentéseket tett Gonda Hemik dr. miniszteri I tanácsos, a miniszterelnökségi sajtóiroda kiváló f főnöke, ki nyilatkozatában többek között a kö| vetkezőket mondja: — A vidéki sajtó fejlődése fontos és be] szédes fokmérője egy ország gazdasági és kul\ turális fejlődésének, mert egy ország gazdasági j és kulturális gyarapodását mindig a vidéki j sajtó föllendülése szokta kisérni. Látjuk azt, ! hogy a tőkeerős és magas kultúrájú országokj ban az erős és fejlett fővárosi sajtó mellett a : nagyobb provinc-városoknak is megvannak a j maguk nagy és tekintélyes lapjaik amelyek sokj szór nemcsak elérik, hanem túl is szárnyalják í a fővárosi lapok színvonalát. Már Ausztriában i is a bécsi sajtó melleit ott vannak a prágai, linzi, grazi, innsbrucki lapok, emelyek igen számottevő képviselői az osztrák sajtónak. A nagy nyugati államokban pedig még élesebben j és még határozottabban fejeződik ki ez a fo: lyamat. Németországban, Olaszországban és I Angliában a vidék lapjai nívóban és tekintély; ben versenyeznek a fővárosi lapokkal. És ez nemcsak véletlenül, hanem a kulturális fejlődés eredménye gyanánt van igy. Ezekben az országokban nemcsak a város szivének, hanem a vidéknek, a vidék nagyobb kulturális és gazdasági gócpontjainak is van tőkéjük, s a fejlettebb kulturális élet színvonalán a vidéki városoknak is megvon az igényük arra, hogy saját lapjaik legyenek. — Az, hogy jó vidéki lapokat lehe sen szerkeszteni, -egyszerűen csak pénzkérdés és jövedelmezőség kérdése. Technikailag nincsen semmi akadálya annak, hogy akármelyik vidéki városban olyan lap jöjjön létre, mely méltó vetélytársa a fővárosi sajtónak, hiszen a telefon és a telegráf néhány percnyi késedelemmel oda is elröpiti azokat az eseményeket, amelyeket a fővárosi lapok megírnak. Ma azonban még nem tartunk itt, ma a nagy európai nemzetek között határozottan a mi vidéki sajtónk a legerőtlenebb. Részben a gyengébb védelmének az elve, részben pedig a vidéki sajtó fontosságának fölismerése és értékelése bírta rá Wekerle Sándor miniszterelnököt arra, hogy kezdettől fogva nagyobb súlyt fektessen a vidéki sajtóra és hogy azokból a csekély eszközökből, amelyek a magyar kormánynak a sajtó támogatása céljából rendelkezésére állanak, megfelelő hányadot juttasson a vidéki lapoknak. Jól eső érzések közt regisztráljuk Gonda Henrik nyilatkozatából a fenti sorokat, a melyekből kiviláglik, hogy a vidéki sajtó menynyire fontos hivatást tölt be. A vidéki ujságcsinálást — mint a jeles publicista is mondjamind szélesebb alapokra kel! fektetni és minden tényezőnek közre kell hatni abban, hogy a vidéki sajtó megerősödhessék. Komáromban is látjuk, tapasztaljuk, hogy hiányzik, nagyon hiányzik a helyi napilap. Á közönségtől is számtalanszor halljuk ezt a kívánságot, a melynek teljesülése a város közjava és a közönség érdeke szempontjából kiszámíthatatlan előnyökkel járna. Sokkal kisebb városoknak, mint Komárom, napilapjaik vannak. Mi e tekintetben is hátul ballagunk. Talán lesz idő, a mikor . . . igen, a mikor letudjuk vetkőzni a kicsinyeskedések ruháját és város tudunk lenni e tekintetben is. Lhié az aj KíIHubM Kalandos terv a tisztviselők fizetésrendezéséről. A kereskedő, az iparos, a munkás, a termelő, mindenki át tudja hárítani az óriási drágaságot egy másik osztályra, csak a hivatalnok küzködik a rettenetes drágasággal. Valószínű hogy az Ínségtől ösztönzött tisztviselő fantáziája a szülője az itt következő szenzációs hirnek, de nincsen kizárva, hogy illetékes kormánykörök valóban komolyan foglalkoznak ezzel a különös tervvel, amelyet már érdekessége miatt is közölnünk hell: Junius elsején uj egykoronás papírpénzt fog kiadni az Osztrák-Magyar Bank — mondja legenda. Az ország összes köztisztviselői ilyen egykoronás bankókban fogják megkapni fizetésüket, az eddig élvezett pótlékokkal és segélyekkel együtt. Az uj egykoronás, mely kizárólag mint a köztisztviselők fizetése kerül forgalomba — kétszer annyit fog érni, mint egy régi egykoronás. Tehát az uj Károly király egykoronás — ez le /. a neve — kizáró'ag a tisztviselők javára 50 °/o-kal redukálná az összes árakat, ezáltal valóban lehetővé tenné a köztisztviselők megélhetését, noha a ruházati cikkeknél még igy se állana elő a béke-arány. Más áruknál viszont valóban értékes előnyt élveznének a tisztviselők. Az egységes pénzrendszer általánosan elfogadott elve miatt egy kissé hihetetlennek és kalandosnak tetszik ez a terv. De ha megfelelne a valóságnak, nagyon megérdemelt privilégiumot adna annak a társadalomi osztálynak, amely a legjobban megszenvedte a háborút. ü fcodfdrágaság rejtelmeiből. [Iliért nincs női ruha? A ruhadrágaság annak volt a természetes következménye, hogy a hadsereg a gyapjú és pamutszöveték, kötött és szövöttárukra rátette a kezét. A polgárság részére csak az a csekély készlet maradt meg, amit a katonai intézőség meghagyott. Azonban tudvalevő dolog, hogy női ruhák nemcsak a fenfemliíett anyagokból készülnek, hanem grenadin, bafíst, és voile anyagokból is, amelyeket a hadsereg nem foglalt le. Hogy mégis naprólnapra növekszik a drágaság ezen anyagoknál is, annak az oka a láncbiirokratizmus volt. Svájcból ugyanis korlátlanul kihozhattunk volna a jelzett cikkek közül olyanokat, amelyek 15 százalékos arányban himezve vannak, mégpedig nagyon olcsó árban, ha a nn hatóságaink meg nem akadályozták volna a kivitelt. Illetve meg sem akadályozták, csak egy évnél tovább elhúzták a kérvény elintézését. Közben pedig Ausztria 40 millió korona értékű árut importált a monarchia számára. És volt eset, amikor a 6 frankért vett szövetet 40 koronáért adía méterenként, de mindenkor óriási haszonnal. Most, hogy megalakult a Népruházati bizottság, kezdi sürgetni a behozatali engedélyt és azon elvi álláspontra helyezkedett, hogy a behozatalt mindenkor kedvezően fogja véleményezni. Csakhogy megkésett egy kicsit, mint ahogy mindig mindenütt és mindennel megszoktunk mi késni. Úgy áll ugyanis a dolog, hogy április hó 1-től kezdve betiltotta Svájc a további exportot, illetve úgy szigorltja, hogy csak a 80 százalékos himzésü anyagok jöhetnek ki. Ezek meg drága, luxus cikkek, amire nincs szükségünk, vagy legalább is, ami nélkül nagyon jól megvagyunk. Ez csak egy kikapott példa a sok közül, de elég annak a bizonyítására, hogy meggyőződjünk arról, mennyire élhetetlenek vagyunk. Persze bürokratizmussal háborúban nem lehet kormányozni. Ott gyorsan mozgó agyak kellenek, nem pedig copfokon nyargaló tisztviselők. A VÁRMEGYE. (f) Hősök szobra Tatán. Tata és Tóváros községek képviselőtestületei 8000 K összeget szavaztak meg egy a tatai tó partján felállítandó szoborra, mely a háborúban elesettek emlékét fogja megökiteni. A 8000 K összeget a tatai szépilési alap fogja fizetni, melynek több mint 12000 K vagyona van. A bizottság a szobor kérdést olyképen oldja meg, hogy azt a szobortervezetet kivánja felállítani, melyet a múlt évben a szoborbizottság elfogadott. (f) fi kisbirtokosok országos szöoelsége május 12-én Budapesten Szabó István orsz. képviselő elnökletével országos kongreszszust tart. A nagygyűlés a régi országházban fog lezajlani. Tekintettel arra, hogy ezúttal a többi tiagyfontosságu pont mellett a nép sérelmei, panaszai és jogos követelései lesznek föltárva, a vezetőség igen kívánatosnak tartaná, ha a kongresszuson Komárom megye kisgazda társadalmából is minél számosabban vennének részt.
