Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-05-11 / 19. szám
H«pmlttfc'k£!encerfife éwfoiyaim. IS. 9>ám. ISIS. májú« £1. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Politikai és társadalmi lap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Helyben is vidékre: érre..........................16 K félévié................................ 8 » aagyedévra...............................4 » EGYES SZÁMOK KAPHATÓK Spitzer Sándor könyvkereskedésében, boS hirdetések és előflzetések is elfogadtatnak, továbbá »Szent István« és8!rch-f£ie könyvkereskedésben, valamint Sípos Ferenc és Czfke Dénes könyvkötőknél. Megjelenik minden szcmbaton. Egyes szám ára 30 fill. Hirdetések 8 hasábos péti (soronként 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 hasábos petitsoronké.nt 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Komárom, Nádo -u. 29. sx, hová a lap szellemi részét illető közlemények, további a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem aduuk vises*. La^vezér: T&iba János. Főszerkesztő: üss Qyuia dp. Keltés idők szenvedései sem törhetnek meg bennünket azon kemény elhatározásban, hogy most már végig altjuk a harcot, történjék akármi, vállaljuk és viseljük a terhet, amely a háború szerencsés befejezését meghozza. Az esztendőnek ez a legválságosabb ideje. A tavasz a fronton is, itthon is legnehezebb próbára tesz bennünket. A fegyverek most vivják az ádáz tusát, melyben népek millióinak sorsa dől el. Itthon pedig a szűkre szabott élelmi adagok takarékos beosztásával keli lehetővé tennünk, hogy nélkülözés ne következzék be. A béke annál hamarabb meg lesz, minél íérfiasabban, minél elszántabban álljuk a küzdelmet. Nehéz a helyzetünk, minden emberi erőt és kitartást próbára tevő feladat, amit vállaltunk. De vállalnunk kell, mert máskülönben négy esztendős, véres áldozatokkal teljes harcunk minden gyümölcse vész el. Türelmünk és idegeink e borzasztó próbáját álljuk teljes határozott-KOtöÁRÖP/n LAPOK TÁRCÁJA Köd előttem ... Köd előttem, köd utánam, Szép napokát még nem láttam Amióta élek. Felleges volt mindig az ég, Reám a nap nem sütött még Amióta élek. Mostohán bánt a sors vélem, Pedig neki so’se véttem Amióta élek. Mért büntet az Isteni engem, Hiszen rozszat so’se tettem Amióta élek. Ne verj Isten! ó ne büntess! Szolgád leszek engedelmes, Ameddig csak élek. Libohorszky Endre. Sággal. A sorsdöntő idők válságos óráiban ne lássák ellenségeink, hogy ingadozunk, erőtlenedünk a kötelességek teljesítésében. Akik majd hazajönnek, akik értünk szenvedtek és véreztek, értünk dideregtek fagyos, nehéz téli éjszakákon, messze az otthontól, az itt hagyott családtól, értünk tikkadtak nyári napok forró füzében, találjanak itthon nyugodt és tiszta lelkiismeretű embereket, akik szintén megtették kötelességüket. Emberek találkozzanak igaz emberekkel, akik megértették, megbecsülték egymást s egyformán megálltak a legnehezebb kötelességek próbáját. Vigyázzunk a nehéz idők e legnehezebb napjaiban, hogy mindenki legyen türelmesen, zúgolódás nélkül kötelessége helyén. A magyar föld védelme, a magyar hajlékok védelme követeli ezt. És van-e, ki lelkére venné, hogy nem teljesítette kötelességét a haza és a magyar jövő legnagyobb, legsúlyosabb, legfontosabb hónapjaiban ! Á kálykacső. Irta: Konta Róbert dr. Kemény káromkodás fakad az ajkamon, amint felébredek. Ez már csak mégis borzasztó! Kis bódém feketéink a — koromtól. Ágyneműm és takaróm olyan, akár a szénmunkás jó pár napja viselt inge, fehérneműm, még az is, amely tegnap érkezett reggel a tisztitóból, — koromfekete. A szappan, a kefe, a fésű s a fogkefe — csekélység! a hadi milliomosok árszabása szerint beszerzett vadonatúj fogkefém — menthetetlenül odavan a piszoktól, amelynek undorító rétege még aranyos kis feleségem édes képmását is elborítja. Az asztalkámon heverő pár jó könyv, amely szellemi világom egyetlen tápforrása, régi lomhoz hasonlít. Szóval: szitkozódom a javából, orditok a tisztiszolgám után, lepocskondiázom, hogy tehetetlen és hanyag és nem hiszem el neki, amivel hebegve védekezik, hogy ... a nedves fa . . . a rossz kályhacső . . . csakis ez az oka minden bajnak. Derék legényein mindenképpen ki akar engesztelni, de eleinte haragomban semmiképen meg nem lágyulok. Végül, elkeseredettségemnek néhány perce, talán negyedórája múltán legényem kimondja a békesség megváltó szavát: Hosszú vajúdás után megalakult az uj kormány s a politikai helyzet — legalább ideig-óráig — nyugvópontra jutott. Úgy látszik, a magyar elmék jobb be- i látása lett úrrá a pártokon s az uj alakulat a : megegyezés jegyében kezd hozzá a közel egy ; éve szünetelő parlamenti munkássághoz. Hogy lesz-e köszönet ebben a munkás! Ságban s a nyughatatlanabb, a nemzetközi j radikálizmussal kacérkodó elemek hagyják-e dolgozni azokat, kik a párttorzsalkodásokat j megelégelve! komoly szándékkal látnak hozzá j a helyzet szanálásához, ma még nem tud! hatjuk. Remélni azonban a légjobbat reméljük s azt hisszük az ország komolyan gondolkozó j elemei leintik azokat a negativ irányban haladó s a pártgyülölség lázában sinylődő úgynevezett államférfiakat, akik fejjel mennek a falnak és akik a pártegoizmus látószögéből ítélve meg a dolgokat, vakon elleneznek mindent, ami nem az ő szájuk ize szerint való. Különös egy ország is ez a mi Magyarországunk. Itt a publikum egy részét a mai — Akkor hát dobjuk ki azt a nyomorult kályhacsövet! Nos, evvel az én mindenesem fején találta a szeget! — Kidobni, de menten! — feleltem és szinte kéjes elégtétel érzetével veszek részt sajátkezüleg a tiszkitó műveletben. Mielőtt a felszabadult koromfelleg még szétterpeszkedhetetí volna összes leltári tárgyaim felett: az átkozott kályhacső mint fekete szégyenfolt künn hevert a mélységes fehér hóban. Aáa már teljesen tudatában vagyok annak, mennyire büntetendő cselekményt követtem el akkor, amikor a korom feletti dühömben az orvoslásnak erre a módjára szántam el magamat. Hiszen kincstári jószágot könnyelműen elpazaroltam és pótolhatatlan értéket tékozoltam el; de hát van még örök igazság és ez nemcsak miránk, szegény földi férgekre, de az élettelen tárgyakra is kiterjed. És most — bocsánat a hangulatosnak szánt kitérésért — vissza a kályhacső tulajdonképeni történetéhez. Kötelességemhez hiven vizsgálom az őrségeket a 3250-es magaslaton és a Monte C.-n. A sodronypálya 2300 méteres magasságba hoz, még pedig nem holmi alpinista-egyesület teremtette szépen kigyózó utakon, hanem göröngyöd és minden sziklafalnak, a legmeredekebbne^ is egyenesen nekikuszó ösvényeken, amelyek“ Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomon bajosoknak éa székszonulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbe hozza.
