Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-13 / 15. szám
Harminckilencedik évfolyam 15. szám. 1 r Komárom, 1918. április 13 KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Politikai és társadalmi lap. KLÖFIZETÉSI ÁR: Helyben íí vidékre: tgó** évre...............................16 K f Síéire...........................8 » *«gy*<!ÍTre..........................4 » fcGYKb SZAMOK HARSATOK Spitzer Sándor könyTkereskedásáb<‘n, hol bircioiések és alöflzeések is elfogadtatnak, továbbá •Szerit István« ás eircb-féle könyvkereskedésben. valamint Sípos Ferenc és Czik e bé«e8 könyvkötőknél. Lapvezér: Tuba János. Megjelenik minden szombaton. Egyes szám ára 30 fill. Hirdetések 3 hasábos petitsoronkénl 1 kor. Nyílttéri közlemények 3 basábjpelitsororikénl 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Komárom, Nádo -u. 29. sí. hová a lap szellemi részét illeti közlemények, további a hirdetések, előfizetési és biidttési dijak slb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Főszerkesztő: Kiss Gyula dp. A drága piros vér — úgy látszik — már csak Elzász- Lotharingiáért ömlik. Másfélezer év óta törik magukat utána a germánok és franciák. Utoljára negyvennyolc évvel ezelőtt — véres háború árán — újra a németek birtokába jutott. Azóta nem múlt el nap, hogy rá ne gondoltak volna a franciák. Nem múlt el év, hogy a visszafoglalás vágya és akarata ne zaklatta volna a szivüket. Költők dalában, iskoláskönyvekben} kamarai szószéken, művész ihletében, hadsereg szervezésében, templomi imádságban, ünnepi áhítatban, örömben és balsorsban ott volt a reváns eszméje. A párisi Straszburg-szoborra ennek a jegyében kötöttek gyászfátyolt a franciák s ennek a jegyében zarándokolnak oda tüntető menetben minden év julius hó tizennegyedikén. Az elzászi kérdés teremtette meg a Boulanger-botrányt, a Dreyfus-pört az Agadir-válságot, az elzászi franciák irridentista forrongását. KOMÁROMI LAPOK TÁRCÁJA flz első kis uirág előíí. Az ember százszor sir, egyszer nevet. Százszor elmond ilyenkor egy nevet S míg játékszerként játszogat vele, A szeme lassan könnyel lesz tele. A földön — Isten tudja — mi a jó. Az életünk olyan mint a hajó, Mely ismeretlen vizeken evez És egy napon a mély örvénybe vesz. Ma még a fejed a vállamon pihen. Ma még csupa szin, álom a szivem. Ma még nászdal csendül a csónakon S ragyogva köszönt minden völgy, halom. De egyszer... Ne nézd most a szememet! El kell engednem gyenge kis kezed. Tavaszt, dalt mind itt kell felejtenem S magad maradsz a roppant tengeren. Emiatt nem mehetett Vilmos császár francia földre s nem mentek francia politikusok, irók, művészek — kevesek kivételével — Németország földjére. Emiatt van félelmetes, áthidalhatatlan szakadék Európa két nagy és nemes nemzete között, akiket a közös hivatás, az emberiség és civilizáció egymásra utalnak. Elzászért szövetkezett a szabad francia köztársaság a népeket elnyomó cári uralommal. Elzászért békült meg halálos ellenével, az orleánsi szűz gyilkosával, Napoleon porkolábjával, a francia gyarmatpolitika megrontójával: a gyűlölt és rettegett brit hatalommal. És nem Szerbiáért, nem Oroszországért, nem a népek szabadságáért szállt a világháború vészes sodrába Franciaország, hanem egyedül Eizász- Lotharingiáért. És a világ békéjének is csak azért áll még útjában a franciák hazája, mert egyetlen és igazi hadicélját, Elzász-Lotharingiát vissza nem szerezhette. De vájjon a kicsiny Elzászért, a világbéke egyetlen és utolsó akadályáért — A szívem mindig sir, soh’sem nevet. Százszor elmondom halkan a neved. S mig játékszerként eljátszom vele, A szemem lassan könnyel lesz fele. Ősz Iván. BroiylÉ Raliiwilorta az alsó vonaton. Irta: Hermann József. — A sajtóhadiszállás engedélyével. — Igen kellemes és gyors utazás után március 10-én vasárnap reggel hat órakor Brodyba érkezett a vonat, amely az ukrajnai gazdasági küldöttséget vitte. Negyvenhárom hónap múltán ismét viszontláttam az egykor oly virágzó várost, amely csaknem negyven hónapig orosz uralom alatt állott. A város meglehetősen sokat szenvedett a háborútól, különösen a pályaudvar épülete, melyből csak a meztelen falak maradtak meg. Tudtuk, hogy Radziwilowból, ha kerülővel is, lehetséges a csatlakozás Kiewbe, igy hát csak arról volt szó, hogyan tehetnők meg a mintegy tiz kilométer hosszú utat Brodytól kell-e, szabad-e nekünk magyaroknak is tovább hullatnunk vérünket ? Hát igen: szabad és kell, sőt erköcsi kötelesség. Ránk nézve nincsen külön elzászi kérdés, ahogy Németországra nézve nem lehetett külön kárpáti kérdés és külön erdélyi kérdés. A nemzeti birtokállomány védelme kölcsönös kötelesség egymással szemben. Akár egy négyszögméterről, akár egy egész országról van szó. Akár a háború első órájában, akár ma, a világtragédia utolsó felvonásában. A szövetségi hűség nyilvánvaló megszegése lenne, ha máskép gondolkoznánk, ha másként cselekednénk. E tekintetben maga koronás királyunk jár elől jó példával, aki Vilmos császárhoz intézett táviratában a szövetségi hűséget szentnek és sérthetlennek jelentette ki. A mint hogy szent és sérthetlen is, mert hűséget a magyar nemzet még soha meg nem szegett s most sem fog megszegni. Radziwilowba. A vasúti pályát ugyan a míiszka csapatok már ismét rendbehozták, de az orosz nyomtávolság mellett nem használhattuk sem a mi kocsinkat, sem az osztrák-magyar gazdasági küldöttség hozzáfüggesziett hálókocsiját. Egyetlen reményünk az volt, hogy a különvonat, amelyet Ostapenko tanár rendelt meg az ukrán vasutigazgatóságnál, Brodyban várakozni fog reánk. Éppen azért rendkívül nagy volt az örömünk, amikor az ukrán különvonat Brodyba csakugyan beérkezett. A vonat ugyan egyelőre egy szemelyvonati mozdonyból állott, amely rakva volt tüzelőfával, meg egy másodosztályú kocsiból, Radziwilowban azonban egy elsőosztályu kocsit ígértek a rendelkezésünkre bocsátani, ami tényleg meg is történt. Brodyban nyomban felszállottunk a kocsira- és Ostapenko tanár szívességéből a gazdasági bizottság is velünk jöhetett, úgy hogy több napi kerülőutat takarított meg, mert a gazdasági bizottságnak egy másik része, amely azelőtt három nappal indult el Bécsből, csak néhány órával előzött meg minket Kiewben. A vonat, amely lassan nekiindult, Brody és Radziwilow között az oroszoknak több árokvonalán és tartalékállásán haladt keresztül, a melyek csaknem négy éven keresztül válasz-Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle használata valódi áldás gyomor bajosoknak és székszorulásban szenvedőknek az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt tatjelen rendbe hozza
