Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-04-13 / 15. szám
2. oldal. rKomáromi Lapok“ 1918. április Ili. fl hazatérők. Készülő nagy események várásában feszül a ‘közfigyelem. A román béketárgyalások, a nyugati harctér fejleményei, idebenn sok fontos ügy élén a választójog kérdése kötik le az általános érdeklődést. De nincs és nem lehet sem a kiil- sem a belpolitikában annyi és olyan életbevágó ügy, hogy legmelegebb érdeklődésünkből jókora rész ne maradjon az orosz hadifogságból tömegesen hazatérők számára. Hiszen az érzelmi mozzanatoktól eltekintve, a legszárazabb politikai szempontból sem közömbös az, hogy miképpen ítélik meg a messze idegenből hosszu távoliét után visszakerülő honfitársaink az itthon való állapotokat, még kevésbbé pedig az, hogy minő tapasztalatokat, fölfogást és hajlandóságot hoztak magukkal, fölzavarni, vagy fölfrissiteni a közvéleményt. Mind a két tekintetben teljesen megnyugtató, amit a hazatérőktől hallunk, amit lelkiviláguk felől, magaviseletükből és nyilatkozataikból megállapíthatunk. Az a nép, amely a túlnyomó ellenség fegyvereitől páratlan hősiességgel védte meg hazáját, az idegen eszmeáramlatok ostromát is felsőbbséges lelki készültséggel verte vissza, az itthon talált helyzetnek pedig még a kellemetlenségeibe is szinte könynyebb szívvel illeszkedik bele, mint sok,"akit egy pillanatra sem vert ki megszokott fészkéből a világháború. Amelyik megcsonkult megbénult közülök, zúgolódás nélkül, sőt büszkén tűri a hazáért való nyomorúságot és tudja, hogy a haza gondoskodni fog az ő jövőjéről. Amelyik meg épen maradt, nem habozik, ha kell, újra visszamenni a harctérre, mihelyt itthon egy kissé kipihente magát. Az oroszországi állapotokról pedig fejcsóválva beszél minden hazatérő. — — Bolond világ az; — mondta egy sebesült honvéd e sorok írójának nincs ott se törvény, se rend, se becsü'et; nem biztos ott senki a vagyona, de még az tották el Oroszországot Ausztria-Magyarországtól. Feltűnő volt a különbség a mi árkaink és az oroszok árkai között, az utóbbiakat a forradalom óta szemmelláthatóan elhanyagolták, úgy, hogy az árkok, valamint a fedezékek már jóreszt beomlottak. Túl voltunk hát a mesterséges falon, amely az embereket és országokat olyan hosszu időn keresztül elválasztotta egymástól és vonatunk, mint a monarchia és az uj ukrán köztársaság közti békés közlekedés első futárja, átrobogott a határon. Gondolatainkat azonban nem sokáig fűzhettük tovább, mert messziről már szembetűnt Radziwilow vasútállomása. Radziwilow az első nagyobb helység a határon túl, amely már ukrán földön fekszik. Az állomás közelében vásári bódék állanak, itt láttuk az első fehér kenyeret, amelynek kissé borsos ára volt, egy pár zsemlye nagyságú szelet 50 kopekbe került. Ukránia földjére érve, Ostapenko tanár meghívására közös reggelihez ültünk, majd újból fetezállottunk a vonatra, — amely közben két kocsira gyarapodott, — hogy folytassuk utunkat Kiewbe Dubno és Rowno véráztatta mezőin keresztül. Stolbulnowoban találkoztunk először nagyobb csapat visszatérő osztrák-magyar hadifogollyal. A katonák kérdésekkel ostromoltak minket és alig várták, hogy már hazaérhessenek. Itt elbúcsúztunk a lembergi tábori szállító vezetőség küldöttjétől, Wrapa századostól is, aki hálára kőtelező módon fáradozott, hogy utunk az ukrán határig lehetőleg rendben sikerüljön. élete felől sem. Aztán ezt ők úgy hívják, hogy „szloboda“ : szabadság, pedig csak ész nélkül való dulakodás biz az. Beh más a mi rendes szabadságunk! Bizony közügy, még pedig nagy cs örvendetes, hogy a magyar nép nyugodt értelmét, rendszeretetét nem zavarta meg a bolseviki maszlag. Több szem, többet lát. — A közönség rovata. — A varos nem ültet fát. Ellenben pusztít, hogy szinte belefájdul az ember szive, az eddig szépen fásitott utak s ligetek pusztulásának láttára. Az Erzsébetsziget, az Apáli gyönyörű fái már áldozatul estek. Az ufcák sivárak, lombtalanok lesznek. Nálunk már nem zendül fel a dal: Tele van a város akácfa virággal, akácfa virágok édes illatával. Pedig a fa a jó levegő. A nyári nap heve ellen árnyat nyújtó pihenő. Porfészek utcáinkon a por megkötője. Szél és tűz ellen védelem. Disze a városnak. Klimatikus szempontból az egész vidéket szelíddé, vonzóvá, egészségessé teszi. Okos gazdálkodással tüzelőanyagid szolgáltat. A méhecskék mennyi édes nektárt gyűjtenek virágkelyheikből s mily vagyont mentenek meg az elkallódástól. A mi városunk azonban mindezekkel nem törődik. A szép, a kellemes iráni nincs érzék. Aki életében csak egyetlen fát ültetett és nevelt fel, az tudja, mily gondos, nehéz munkával jár az s ime jön a favágó fejszéje s évek munkáját egy perc alatt megsemmisíti. Pedig a városnak, a tanácsnak szigorú határozata van, főleg a mézelő fák, az ákác, hars, eulanthus, gleditschia védelmére s a gazdasági hivatalt (városi kamarást) utasítja ezeknek ültetésére. S most a nagy értéket képviselő méhészetek mennek veszendőbe s városunk országosan ismert s a mai időkben drágán fizetett méztermelése elől van a lehetőség elvonva. De kaptunk e helyett egy kommünikét, ami rövidesen csak annyi, hogy az újabb fásítás addig szünetelni fog, mig a város szabályozási terve el nem készül. Tehát szünetelni fog örök időkre, vagy legalább is egy emberöltőre. Mert, hogy itt ez a szabályozási terv megszülessen s annak folyományaként csak egyetlen fa is elültethető legyen, azt mai komáromi élőlény meg nem éri. Akik emlékezni akarnak, tudják, hogy 15—20 év előtt Csépi Dani bizottsági tag indítványára közgyűlési határozat hozatott, hogy a mérnöki hivatal utasittatik a szabályozási terv elkészítésére. Nos, mi történt hát ez idő óta ? Ne várjunk tehát a faültetéssel a szabályozásig, hanem pótoljuk a kipusztitott fásítást nyomban. A jó gazda minden kivágott fája helyett nyomban ülteti a másikat. Legyen a mi városunk is jó gazda. Adja vissza lombos utcáinkat, ligeteinket s ültessen minél több mézelőfát. (figyelő.) Fogyasztási szövetkezet. E lapok múlt számában olvastuk, hogy Szőnyön fogyasztási szövetkezet alakult a Hangya kötelékében. Szeretnénk erre az életre való alakulásra a mi közönségünk figyelmét is felhívni. Mert tetszik tudni, hogy mit jelent egy fogyasztási szövetkezet a Hangya kötelékében ? Jelent gyufát, lugkövet, ecetet s mindenféle nélkülözhetlen háztartási cikket, ami Őrsujfalun, ahol ilyen szövetkezet régebben fennáll, olcsó pénzen kapható. A lugkő kilója T20 koronáért, gyufa 4 fillérért. S nálunk? A lugkő kilója 17 korona; a gyufa, no erről ne is beszéljünk ; pirulás, megalázkodás s ha nem vágtunk a kereskedőnek tetsző ábrázatot, hát nincs. Hát miért nincs? Mert nincs Hangyaszövetkezet. A Hangya mindennel ellátja vevőit. Úgy tudjuk, van nálunk mezőgazdasági szövetkezet ; vájjon nem húzhatna ez ki bennünket szégyenletes helyzetünkből s nem emelhetné egyenlő nívóra Komáromot Örsujfaluval, Szőnynyel ? Kérjük, tegye meg! f. II koráiul ptatOlet akciója. Vettük az alábbi sorokat, amelyeknek szívesen adunk helyet a bennfoglalt nemes célú akcióért. Az akció érdekében feliratot intéz az ipartestület a miniszterhez. A javaslat igy hangzik: Előterjesztetett és elfogadtatott a Komáromi Ipartestület elöljárósága által az 1918. évi március hó 24-én d. u. 2 órakor a Komáromi Ipartestület székhazában megtartott 30-ik évi rendes ipartestületi közgyűlésen az alábbi javaslat. Kimondja egyhangúlag a Komáromi Ipartestület közgyűlése, hogy az ország iparosainak és ipari alkalmazottainak érdekeit a háború okozta súlyos gazdasági eltolódások következtében csak úgy képzeli hathatósan megvédeni, ha a minden téren megindítandó szociális alkotásokat tartják a kormányok első feladatukká megvalósítani, e téren első sorban tehát oda kell törekedni, hogy a népegészség ügye nyerjen mielőbb törvényhozás utján megoldást, erre való tekintettel javasolja a közgyűlés, hogy gondoskodjon a kereskedelemügyi kormány arról, hogy az általános népbiztosiiás törvényerejűvé váljék. Nem odázhatók el egy percre sem az államot nagyrészben fenntartó iparos munkaadók érdekei sem, azon egyszerű oknál fogva, mert ezen osztály van legjobban megterhelve á közterhek viselésével, azonban a sokszor évtizedes nehéz munkájuk önmaguk és c-aládjuk részére nem eredményez más egjebet, mintáz elaggottságot, ennélfogva feltétlenül elsőrendű állami feladatnak tartja az ipartestület közgyűlése, hogy ugyancsak törvényhozásilag rendeztessék az általános aggkor és rokkantbiztositás. A négy év óta tartó világháború rettenetes veszteségei nagy százalékban pusztította el a férfiaknak épen azt a rétegét, amely hivatva volna pótolni azokat a földi javakat, melyek a háború martalékaivá lettek, ez azonban eppen az elveszett munkaerő folytán nagy nemzeti károsodást idéz elő, ami fokozatosan csak úgy pótolható, ha módot keresünk arra, hogy jövő nemzedékünk fejlődése egészséges alapokra legyen fektetve, e célból elsőrangú kötelessége az államnak törvényes módon gondoskodni a kötelező anya-, csecsemő- és gyermekvédelemről. Nem kisebb feladatot ró az államra az a kérdés sem, hogy a béke helyreálltával a lehető legnagyobb mértékben használja ki a rendelkezésére álló termelő erőt, hogy igy a minden téren előállott élelmezési, ruházati, felszerelési és egyéb cikkek pótolhatók legyenek, ami csak úgy következhetik be, ha törvényes módon történik gondoskodás a kötelező munkanélküliségelleni biztosításról. Hogy a fent felsorolt és ebből fakadó közterhek könnyebben elviselhetőbbé válhassanak, bizonyos mértékben megosztandók volnának a teherviselés módozatai és ha ezen célból egy irányt jelölünk is meg és pedig a kötelező mezőgazdasági biztosítást és az általános kötelező cselédbiztositást, akkor hisszük, hogy nagymértékben segítségére leszünk a többi szociális feladatok megoldásának. AfflEindenki tudja, elis- = POLITZER IVIOR meri és elmondja, hogy Homárom, Nádor-utca 19« üzletében a legszebb minőségű férfi cipőig cliuatáruh, fehérneműéig stb.
