Komáromi Lapok, 1918. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-05 / 1. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok1“ 1918január 5. a melyben kifejtettem, hogy szomorú jelenség az, hogy nálunk előszeretettel művelik a külföldi zenét s a hangversenyeken a magyar szerzők alig jutnak szóhoz. Annak a kis írásnak egyetlen cSIja az volt, hogy hangversenyeink műsorán helyet kapjon a magyar is, a mit — e sorok olvasói emlékezhetnek rá — sokszor hiába kerestünk a műsoron. E cikkre egyik komáromi tehetséges földiák, budapesti festőművész válaszolt s azt mondotta, hogy ne siránkozzunk azon, hogy hangversenyeinken oly ritkán találkozunk magyar szerzők müveivel inkább örüljünk, hogy a külföldön oly sok babért arattak a magyar előadók. Adalék a közélelmezési kérdés megoldásához. A százezer rendelet közül, melyek a háború folyamán a külömböző minisztériumok részéről világgá bocsáttattak, a napokban egynéhányat keresztül lapoztam s ezek egyikében találtam a következő bölcs rendelkezést: „Szamarak részé/e élelem nem hagyandó!“ íme a megváltó ige adva van, csak kellő formát kell öltenie s ezzel az élelmezés kérdése egy csapásra megoldható. „Szamarak részére élelem nem hagyandó!“ A legtávolabb áll tőlem, hogy az általam ismeretlenül is tisztelt festőművész földinkkel polémiát kezdjek, a mely nem cé'om, csupán válaszának egynémely pontjára kívánok rámutatni. Hogy az ellenséges külföldön miként ünnepük ma a központi hatalmakhoz tartozó művészeket, azt megemlíteni felesleges. Az i yen ünnepléstől Isten mentsen minden magyar művészt! A componistáink közül Lehárt azért ismerik a külföldön, mert csak volt a mienk. (Hiszen nálunk talán sióhoz sem juthatott volna, ha tényleg az az álláspont volna a helyes, hogy ne törődjünk a magyar szerzőkkel.) Azt mondja továbbá a válasz, hogy a zene sohasem nemzeti. De azért megállapítja, hogy Erkel zenéje tisztán olasz zene, Goldmarké pedig a régi zsidó zene. A mai kor a lehetőségek kora, amelyben tehát remélhetjük, hogy eljön az ideje a magyar szerzőknek is, akik a magyar nótát le is fogják tudni kottázni és akad majd olyan virtuóz is, aki aztán lejátszani is tudja! Micsoda gyönyörűség lesz a magyar zene ! Mészáros Lajos János. A rendelet ugyan csak azokat a kereszteshátú, szőrösfülü szamarakat érti, amelyekjkárét húznak s a juhászbojtárok paripáiul szolgálnak s amelyek a minisztérium felfogása szerint élelem nélkül is megélnek a háború végéig; de egy kis kiterjesztő magyarázattal ebbe a kategóriába sok-sok kétlábú egyén is besorozható s akkor jut élelmiszer bőséggel mindazoknak, kik elég szerencsések lesznek a kategória keretein kivü! maradni. „Szamarak részére élelem nem hagyandó!“ A megoldás nagyon egyszerű. Rendeletileg megállapítandó, kik tekintendők szamaraknak, esetleg törvényhatóságonként szamár összeíró küldöttségek alakítandók. A szamár lajstrom aztán közszemlére kiteendő s a felszólamlások elintézése után, melyet a „Szamdrbirdló választmány“ eszközöl, a „Szamárközpont“ legfelsőbb döntése alapján a lajstrom végérvényesnek tekintendő. A lajstromba f '»Ivettek természetesen a közellátásból kihagyandók s esetleg beszerzett élelmiszereik elkekvirálandók. Közérdek tehát,, hogy a szamárlajstromba való felvétel feltételei minél szélesebb körre 4 "I * A HIRDETÉS 4 iL: 4 biztos sikerre vezet. rp 4 Mert a :: 4 KO IfflÁROÜI LAPOK-at 4 4: hetenként az olvasóközönség ezrei olvassák. 4 Mérsékelt áron helyezünk el éves hirdetés?. r 4 Hirdetési ügyekben 4 felvilágosítást nyújt: 4 4 A KIADÓHIVATAL 4 . |. • | ■ . |. • I ■ ■ | | J • «I • ■ í • «I ■ - 8 » ■ 8 • **■ ■ I ■ • J * ír kiterjesztessenek s mindenki szamárnak minősítessék, aki nem hadseregszáliitó, kinek legalább 1000 holdja nincs, vagy aki legalább 3 métermázsa zsírt nem rejteget a spájzában. Ajánljuk az eszmét a Közélelmezési Hivatal figyelmébe ! Újságpapír eladó. Cím a» leiadóhivatlbaan. Maga szokta elbeszélni történetét újra meg újra, mint ahogy gyakorta elolvas az ember nehezen érthető könyvet, hogy megértse alapeszméjét. Az a csodálatos eset, mely vele történt azzal kezdődött, hogy egy este, a varrónőtől, akihez dologra járt, hazamenet két matróz nekiesett, egy harmadik pedig megmentette. Ez igazi életveszedelemmel viaskodott érette s megszabadítván, haza kisérte. A leány azután eghivta az édes anyjához, meg a húgához és gadíatva beszélte el, mit tett érette a fiatal Jer. Ury tetszett, neki, mintha uj becset nyert volna szemében az élet, mert a férfi annyit kockáztatott a megmentéséért. A fiatal embert a hozzája tartozók barátságosan fogadták és kérték, keresse föl újra őket minél előbb s mentül gyakrabban. Börje Nilssonnak hívták s matróz volt az „Albertine“ nevű schoneni yachton. Míg a hajó a kikötőben maradt, csaknem minden áldott napon megjelent a házukban s ott kevés idő múlva alig hitték volna el, hogy hajós legény. Tiszta, kihajtott inggallérja mindig ragyogott s finom kék hajós öltönyt viselt. Ügyesen és fesztelenül mozgott náluk, mintha megszokta volna a társaságokban való forgolódást. Anélkül, hogy valaha nyíltan említette volna, azt hitték róla, hogy tekintélyes családból eredt, gazdag özvegyasszonynak egyetlen fia, de féktelen vágya a hajós életre ragadta s egyszerű matróznak csapott fel, hogy meggyőzze édes anyját szándéka komoly voltáról s ha majd aztán kiállja a próbát, édes szülője vesz neki egy hajót. A magányos család, mely valamennyi korábbi baráti összekötetéssel szakítva visszavonultan élt, a legkisebb gyanakodás nélkül fogadta. A hajóslegény könyedén és folyékonyan ecsetelte előttük otthonát magas csúcsos tetejével s nagy ebédlőjét nyitott tűzhelyével s tenyérnyi ablakaival. Szemük elé varázsolta szülővárosának csendes utczáit egymás mellé épült emeletes házainak hosszú sorával, a melyekkel ellentétben jóleső változatosságot nyújtott a házuk szabálytalan erkélyeivel és kiszögelléseivel. Hallgatói azt hitték, hogy ama freskókkal díszített homlokzatú s erkélyekkel ellátott régi polgárházak egyikéről eredt, melyek a gazdagságnak s a tiszteletreméltó ódonszerüségnek oly fölemelő hatását keltik. A nő csakhamar észrevette, hogy tetszik a férfinak. Anyja is, húga is nagyon örvendett rajta. A gazdag svéd ifjú egyformán kiemelné valamennyijöket a szegénységből. Még ha nem 1 r, . tv* « ■ A kórházak karácsonya. A kórházak karácsonya ez idén — bár a Vöröskereszt részéről minden lépés megtörtént — teljes csendben, jobbára ünnepségek nélkül múlt el. Ennek oka abban keresendő, hogy a kórházak nem tudták beszerezni a karácsonyi ajándékokat a katonák részre. A Vöröskereszt által gyűjtött összegből is alig néhány pár korona értékű dohánynemü volt áruhiány miatt beszerezhető, ezt osztották fel a kórházak sebesültjei között. A Vöröskereszt kulturpalotai kisegítő kórházában szép karácsonyfát állított betegeinek, melynek feldíszítése körül Adler Margit, Csepy Olga, Ghyczy Olga és Weisz Ibolyka gondnoksági tagok buzgóJkodtak. Berzsenyi fanosits Józsefné, a gondnokság elnöke akadályoztatása folytán Ghyczy Dénesné urhölgy osztotta ki a katonák közt a szeretetadományokat. Megelőzőleg dr. Alapi Gyula választmányi alelnök intézett alkalmi beszédet a betegekhez. A kórházak karácsonyára pótlólag “a következő adományok folytak be: Németh István, dr. Lipscher Mór, Ruttkay Béla, 50—50 K-t, a főgimnáziumi ifjúság gyűjtése 53 K, dr. Kállay Endre, Mészáros Mihály 20—20 K, özv. Hecht Lipóíné, özv. Király Józsefné IO —IO K, Dobos László 2 K. Az előző gyűjtés összege : 2218 K 92 f., együtt 2483 K 92 f. Literáthy Judit urhölgy és Dobos László ur cigaretta és dohánynemü szeretet adományokat küldött a katonák részére. Hálás köszönettel nyugtázza gróf Dezasse János a Vöröskereszt elnöke' A katonák karácsonyi gyűjtéséből fel nem használt összeget értesülésünk szerint a Vöröskereszt a hadiárvák felruházására fogja fordítani. A „Komáromi Lapok“ uj előfizetési ára: Egy évre.............................Í6 K Fél évre . . . Negyed évre . 8 K 4 K Egy kitűnő forgalmi helyen üzlet helyiség azonnal kiadó. Cím : a ksadöhivafalban. is szerette volna annyira, a hogy valósággal kedvelte, akkor se jutott volna eszökbe ilyen kérőt kikosarazni. Ha lett volna atyja vagy felnőtt bátyja, bizonyára tüzetesen tudakozódtak volna az idegen származása meg életpályája felől, de sem ő sem édes anyja nem gondolt reá, hogy igazán utána járjon a dolognak. Ké‘ sőbb észrevette a nő, hogy egyenesen ők maguk kényszeritették rá az ifjút a hazugságra. Mert eleinte mi rosszra sem gondolva hitette el vele a gazdagságál ól szőtt ábrándokat, de amint aztán átlátta, mily boldogak voltak a lány hozzátartozói, nem merte megmondani az igazat, attól tartva, hogy elveszíti a hajadont. Még a férfi elutazása előtt jegyet váltottak, a yacht visszatértekor pedig házasságra is j léplek. A lánynak nagy csalódást okozott, hogy ' vőlegénye vissza is matróz gyanánt tért, de hát — úgy vélte — kötötte a szerződése. Édes anyjától sem hozott üdvözletét. Az ugyan elvárta volna, hogy mást válasszon feleségül, de teljesen meg lenne elégedve, mondta a vőlegény ha megláthatná Astridot. Ám a férfi minden hazudozása mellett is könnyen be lehetett volna látni, hogy szegény ember volt, csak föl kellett ; volna nyitni a szemét. A matróz fölajánlotta hajószobáját a lánynak, ha az ő yachtján óhajt átkelni s ajánla-IVEindenki tudja, elis- = POLITZER MÓR meri és elmondja*, hogy Komárom, Nádor*-utca IS,--------- üzletiben a legszebb minőségű férfi cipői*, divatárui*, fehérneműéi* stb. lopható!* •
