Polgári leányiskola, Komárom, 1899
8 jönnek össze a leányok; a háziasságra nevelésnek kinek- kinek körülményeihez mértnek kell lenni, különben súlyos hibák történhetnének. Az iskolában bizonyos általános sablont kellene követni, amely sok esetben a valóságtól megint csak eltérne. Más pl. egy falusi vagy pusztai, kis- vagy nagyvárosi háztartás, különbözik a családok rangja, anyagi körülményei, vidéki sajátságok, családi szokások szerint és mindezeknek az iskola eleget nem tehetne. Azért a háziasságra nevelést hízzuk az anyákra. A jó, lelkiismeretes, kötelesség!udó nő tudni fogja, mi itt, a kötelessége leányával szemben. Az anya szerető és finom ösztöne vezérli a leányt, ki a gyöngéd, szerető kezet szívesen követi. Persze mostoha helyzetbe jut az a leány, ki a szerető anyát nélkülözni kénytelen, kit a sors árvaságra juttatott, vagy akinek édes anyja nem szokott maga sem házi munkával foglalkozni, ami elég gyakori esel, mert sajnos, napjainkban a fényűzés, hiúság, kényelem- szeretet igen nagy. A háziasságra nevelés a játéknál kezdődik, útja a játék ösvényén át a komoly munka felé vezet. Már a kis leánykát kötelezze édes anyja arra, hogy játékszereit, bábuszobáját, főző edénykéit rendben tartsa. Ne csapjon át minduntalan egyik játékról a másikra, itt is bizonyos mértékben kitartást tanúsítson. Mielőtt más játékhoz fogna, az előbbit tegye a kijelölt helyére; ezt egy kis következetességgel el lehet érni. Ne engedje, hogy csupán játszék bábuival, hanem szoktassa rá a kis leányt, hogy gondozójuk is legyen, őket ruhával, fehérneművel ellássa, azokat és butorkáit gondozza, szóval foglalkozzék kicsiben úgy, amint azt nagyban élethivatása magával fogja hozni.
