Polgári leányiskola, Komárom, 1899

о

Szokja meg azt, amit maga megtehet, tegye meg és ne várja mástól.

Általában igen helyes, ha már a kis leányra korához mért kötelességet rovunk s ennek szigorú és pontos teljesítésére bírjuk, de óvatosan! nehogy teherré váljék a kicsiny vállakon. hanem inkább örömét és élvezetét érezze annak, hogy ő is hasznos lehet, ö is képes olyat teljesíteni, ami által mások tetszését vívhatja ki. És örül, ha azt. kit a világon legjobban szerel: édes anyját itt-ott egy csekélyke munka alól fölmentheti, kívánságát teljesítheti, ha egy-egy elismerő szól kaphat tőle. Ha rászolgál, ne fukarkod' junk dicsérettel, biztatással, mert ebben találja jutalmát a fáradságáért. Figyelmeztessük a munka áldásos eredményére, emeljük ki annak érdemét előtte.

Természetesen vigyázzunk arra, hogy el ne kedvetlenít- sük, bátorságát el ne vegyük, azért eleinte legyünk elnézek iránta, ha valami munkája nem is sikerül úgy, mint a hogyan sikerülnie kellett volna; legyünk türelmesek vele szemben, még ha egy-egy kis ügyetlenséget is követ el, hisz az önérzetes gyermek már a munka sikertelensége által is eléggé meg van büntetve, mert meg van fosztva attól a gyönyörtől, melyet a munka sikere okoz.

Hogy ebbe a fájdalmas és a munka-szeretetet veszélyeztető helyzetbe minél ritkábban jusson, lehetőleg csak olyan dolgot bízzunk a leányra, amit ő koránál, erejénél, temperamentumánál és ügyességénél fogva képes helyesen elvégezni.

Ebben is tartsuk meg a kellő fokozatot, de következetesek legyünk. Mert egyszer igen sokat kívánni a gyermek-leánytól, máskor semmit, nem volna czélravezető. A reá rótt kötelesség ne legyen súlyos, de maradjon kötelességnek.