Polgári leányiskola, Komárom, 1896
5 vidám, bájos gyermek volt, kinek ezüstcsengésű ka- czaját visszhangozták a possenliofeni park százados fái. Jóságos kis tündérnek nevezte öt a nép. Abban lelte legfőbb örömét, ha másokon segíthetett, ha másoknak okozhatott örömöt, ha másnak szenvedését enyhíthette. Halom számra vásárolt játékot és gyönyörtől ragyogó arczczal osztotta ki a falusi apró nép között. Mily végtelen gyöngédség rejlik ez egyszerű tényben! Költői kedélye rajongott a természetért. A vadon erdőn járt, kelt mint erdei tündér, oly szelíden jóságosán, hogy az őzikék is elfogadtak gyöngéd kezecskéjéből egy-egy kis csemegét. Séta közben lát egy törődött, szegény asszonyt, amint nagy fáradsággal szedi a száraz rozsét; megsajnálja, hozzálát ő is a gjmjtéshez; homloka verejtékes, de önelégültség és boldog mosoly ül kipirult arczán. Mily megható, köz- vetetlen megnyilatkozása a könyörületességnek, a végtelen szí vjóságnak! Mennyi örömmel és kitartással végezte leczkéit, kötelességeit; tudásvágyát és kötelességérzetét megőrizte egész életén át. Hánj^ gyermek tanulhatna tőle jóságot, gyöngédséget, embertársai iránti szeretetet és kíméletet, részvétet és könyörületességet, kitartást a jóban és kötelességtudást! Mint 1G éves ragyogó szépségű haj ad ont őt választja Ferencz József császár élete párjának. E magas kitüntetést mily megható szerénységgel fogadja, mondván : „Lehetetlen, hisz én csak igényűden teremtés vagyok.“ Ily szavakra fakad a ragyogó szépségű, fénynyel, pompával és hódolattal környezett, Európa egyik legfényesebb trónjára kiszemelt herczegkisasszony. Mi.
